Miközben egyre-másra jelennek meg a hírek arról, hogy mekkora munkaerőhiánnyal küzdenek a hazai vállalatok, az már kevesebbszer kap figyelmet, hogy korántsem csak a gazdaság újraindulása vagy az új beruházások munkaerőigénye miatt van így. Sokkal inkább arról van szó, hogy általában a kékgalléros munkakörökben akár minimális fizetésemelésért vagy picivel is emberibb, biztonságosabb munkakörülményekért azonnal váltanak a dolgozók – már ha megtehetik. Fluktuációs adatokat nem szívesen osztanak meg a hazai munkaadók, holott a szakszervezetek tapasztalatai szerint teljes a káosz a hazai munkaerőpiac egy igen jelentős részén. Arról, hogyan ürül ki a közszféra a tartósan visszafogott, esetenként el is maradó béremelések miatt, az Index többször is hírt adott, de az egészségüggyel, az idősellátással, közoktatással vagy a kormányhivatali ügyintézéssel kapcsolatba kerülő lakosságnak is napi tapasztalatai vannak. Ezért is követel nettó kétszázezer forintos minimálbért a közszférában az MKKSZ. 

Akár ötszázforintnyi pluszért is váltanak a munkavállalók

 – mondta az Indexnek Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke. Ez ugyan tapasztalataik szerint elsősorban az alacsonyabb képzettséget igénylő, ipari munkakörökben dolgozókra jellemző, de már a mérnökök is sokkal mobilabbak a jobb fizetési lehetőségek vagy munkakörülmények – például nem műszakos beosztás – miatt.

Többnyire a fiatalabb, 35 év alatti munkavállalók váltanak könnyebben, és tapasztalataik szerint lassult az országon belüli, keletről nyugat felé irányuló mobilitás üteme is. Ezt támasztják alá a Trenkwalder munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cég tapasztalatai is, amelynek a közelmúltban létrehozott mobilitási indexe szerint a legnagyobb, a jobb megélhetési lehetőségek érdekében való költözési hajlandóságot az ország déli megyéiben mérték, Csongrád, Somogy és Zala mellett Heves megyéből is sokan vállalnák a költözést is a jobb fizetésért. A cég az adatbázisában szereplő 350 ezer munkavállalóból kétezer megkérdezésével végzett felmérése szerint a megkérdezettek több mint fele váltana munkahelyet, 35 százalékuk pedig költözne is ennek érdekében. 

Leginkább a gumiiparban, abroncsgyártásban tapasztalja a szakszervezet, hogy gyorsan váltanak a munkahelyek között a dolgozók, sokszor a munkakörülmények miatt is. Azt az Index is megírta, milyen feszült helyzet alakult ki például a Continental makói gumigyárában a munkaadói elvárások miatt, és azt is, hogy ez már az ellenzéki előválasztás során is hangsúlyos téma volt. Mostanra pedig az is kiderült, hogy az elmúlt hónapokban számos, a tavaszi sztrájkban részt vevő dolgozótól megvált a cég különféle indokok miatt.

Külföldre viszont nagyon megindultak a dolgozók: azt tapasztaljuk, hogy az eleve Nyugat-Európából a járvány miatt hazatért munkások, akik a leállások alatt bértámogatást kaptak, most visszaindulóban viszik magukkal az itthoni válságkezelés hiányosságai miatt elégedetlen szakmunkásokat 

– mondta Székely Tamás. Úgy véli, hogy ezt a hullámot nem állítja meg a kétszázezer forintra emelt minimálbér sem, arról nem is beszélve, hogy tapasztalataik szerint a munkáltatók nem nagyon akarnak az e fölötti bérsávokon érdemben emelni. Ahol mégis, ott pedig lassan teljesíthetetlen, akár kétszáz százalékos teljesítménynorma-emelésekhez kötik a béremelést, ez pedig érezhetően rontja a munkahelyi légkört. 

A Vasas Szakszervezeti Szövetség által lefedett ágazatokban azt látjuk, hogy óriási a munkahelyi fluktuáció, ami országszerte

sok helyütt már a napi munkaszervezést is megnehezíti, mivel megesik, hogy nemhogy a próbaidőt nem töltik ki, de akár egy-két nap után is továbbállnak a dolgozók

– mondta az Indexnek László Zoltán, a szakszervezet alelnöke. Tapasztalatai szerint szinte csak azokon a munkahelyeken van viszonylagos nyugalom, amelyek elérhető közelében nincs másik jelentősebb ipari foglalkoztató.

Különösen a minimálbér és a túlórákkal és műszakpótlékkal együtt is mindössze bruttó háromszázezer forint között kereső munkások váltanak gyakran és gyorsan, akár minimálisan pár ezer forinttal magasabb havi bérért is. Vannak cégek, amelyeket a környezetükben lévő üzemekhez képest alacsonyabb fizetések miatt hagynak ott viszonylag gyorsan, de van, ahol a kilencvenszázalékos fluktuációhoz a külföldi vendégmunkások gyors távozása is hozzájárul. A közelmúltban arra is volt példa egy észak-magyarországi ipari parkban, hogy az egyik cégtől épp a vendégmunkások érkezése miatt távozott egy teljes műszaknyi szakmunkás – méghozzá kisebb fizetésemelésért egy szomszédos üzembe. 

Az is látszik, hogy az új belépők alig ragadnak meg a munkahelyeken, sokszor egy–hat havi munka után ismét új helyen kezdenek, amiben részben a generációváltás, részben a fizetések szintje, részben pedig a munkaidőkerettel kapcsolatos problémák és a munkakörülmények játszanak szerepet – mondja László Zoltán. Tud olyan gyárról, amelyet a szakszervezet képviselője az embertelen munkahelyi kultúra – a teljesíthetetlen norma, a családok életét végképp szétziláló mennyiségű kötelező túlóra, a vezetőgárda munkásokkal szembeni lekezelő magatartása – miatt cserélt le egy kis cégnél lévő állásra feleakkora fizetésért, mivel ott nyugodt munkakörülményeket biztosítanak. Egy hazai akkumulátorgyárban arra is volt példa, hogy az előírt mennyiségű túlórát elvállalni nem akaró munkást addig nem engedte ki a biztonsági szolgálat az üzemből, amíg alá nem írta a papírokat, márpedig ez a személyes szabadság önkényes korlátozása. Értelemszerűen nem ment vissza az üzembe többé – sorolja az esetenként már nemhogy a Munka törvénykönyvét, hanem a Btk.-t sértő túlkapásokat az alelnök. 

Úgy látja, hogy a fiatalabb dolgozókat nem lehet pár ezer forintnyi fizetésemeléssel maradásra bírni, ha nem tetszik a munkahelyi hangulat, hiányos a munkavédelem vagy nem látják a cégnél a jövőjüket, holott az idősebb, helyhez kötöttebb dolgozóknál ez még működik. Ezzel se a foglalkoztatáspolitika, se a munkaadók, se a szakszervezetek nem tudnak mit kezdeni egyelőre – teszi hozzá az alelnök. 

A következő hónapokban fokozódhat a munkahelyi elvándorlás, mivel év végén, illetve 2022 márciusáig jár le számos helyen a legutóbbi Munka törvénykönyve-módosítás által lehetővé tett kétéves munkaidőkeret, ami eddig sok elégedetlen munkást hatékonyan akadályozott meg a váltásban

– mondta László Zoltán. Sok munkaadó ugyanis a járvány miatti leállások alatt, ahelyett hogy állásidőre küldte volna a dolgozókat és fizette volna az ez időre járó díjazást, a munkaidőkeretben bízva arra bazírozott, hogy később ledolgoztatja a dolgozókkal a felhalmozódott mínuszórákat, aminek idején egyébként teljes fizetést kapott a dolgozó.

Egy-egy ilyen, a munkáltató által a dolgozó beleegyezése nélkül elrendelhető munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállaló pedig ha a munkaidőkeret fennállása alatt mondana fel, jogszerűen csak úgy teheti meg, ha elszámol a munkahelyével, és a felhalmozódott mínuszórákat megfizeti a cégnek. Számos szakképzett dolgozót lényegében az tart a jelenlegi állásában, hogy nincs egy-kétszázezer forintja, amit a munkaidőkeret miatt ki kellene fizetnie a munkaadójának, de akad példa arra is, hogy már háromszáz órányi mínuszórát kellene így ellentételezni – mondta László Zoltán. 

Csakhogy már most látszik, hogy számos gyárnál annyi mínuszóra halmozódott fel, hogy a munkaidőkeret lejártáig már nem tudják ledolgoztatni. Akadnak munkáltatók – főleg az autóiparban, amely az alkatrészhiány miatt is leállásra kényszerült az utóbbi hónapokban –, ahol az évből még hátralévő kilenc hétre tizennégy heti ledolgozatlan munkaidő halmozódott fel az év végével kifutó munkaidőkeretben. 

Viszont egyes autóipari beszállítóknál már – a szakszervezet szerint jogellenes módon – próbálják rábírni a dolgozókat arra, hogy valahogy mégis megfizettessék ezt a munkaidőkerettel lényegében tartozássá alakított megfizetetlen állásidőt. A probléma a jövőre lejáró munkaidőkeretek esetében is fennáll, ráadásul egyre több autóipari cég számol azzal, hogy a chip- és egyéb alkatrészhiányok a 2022-es évi működést is végig meghatározzák majd. 

Volt próbálkozás arra, hogy olyan megállapodást írassanak alá a munkásokkal, hogy hathavi kamatmentes részletben fizesse meg a mínuszórákat, de arra is, hogy a szabadságkiadáshoz hasonlóan átvigyék a következő évre a ledolgozatlan órákat – sorolja az utóbbi hetekben a szakszervezet tudomására jutott negatív példákat László Zoltán.

A hatályos szabályozásból ugyanis a szakszervezet szerint az következik, hogy ha a munkaidőkeretről szóló megállapodás lejárt, nullázódik a számláló.

Arról ugyanis nem a dolgozó tehet, hogy a munkaadó nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének a munkaidőkeret időtartama alatt,

főleg úgy nem, hogy a vis maior időszakban választhatta volna az alapbér és állásidő konstrukciót is a bérszámfejtésnél – hangsúlyozta László Zoltán. Épp ezért indított figyelemfelhívó kampányt a szakszervezet a tagjai körében és azokban a gyárakban, ahol működik alapszervezete, hogy alapos megfontolás, értelmezés nélkül semmilyen dokumentumot ne írjanak alá a munkások, amelyet a koronavírusra való hivatkozással tesz eléjük a munkaadó, mivel így könnyen előfordulhat, hogy a dolgozók számára kedvezőtlen szerződésmódosításhoz vagy a munkaviszonyt megszüntető közös megegyezéshez járul hozzá. 

(Borítókép: Eilmess Evelin / Index)