Sorra jelentik be az energiaválság miatt az új, korszerű rendszereket a nyugati nagyvállalatok, amelyek közül vannak, akik a profitmaximalizálás és a fennmaradás érdekében a hőszivattyúk mellett döntöttek. Rikán látni ilyen leleményességet, mint amilyet most a cégek tanúsítanak.
Küzdenek a gazdasági és energiaválsággal a vállalatok, amelyeknek a nehezített pályán is helyt kell állniuk, gondoskodniuk kell a fűtésről és hűtésről egyaránt. A földgáz ára olyan mértékű költségterhet jelent, hogy a cégek kénytelenek alternatív erőforrásokhoz nyúlni.
A vállalatok egyik lehetséges megoldása a spórolásra a hőszivattyúk alkalmazása lehet. Ezek a rendszerek a levegőből, talajból vagy vízből – egyes esetben hulladékhőből – nyerik ki a hőmérsékletet, ennek köszönhetően kiválóan használhatók az épületek fűtésére vagy hűtésére, de esetenként a gyártási folyamatokhoz szükséges hőleadásra is alkalmasak. A Nemzetközi Energiaügynökség nemrégiben készült tanulmánya szerint a jövőben a hőszivattyúk harminc százaléka technológiailag képes lesz akár 400 Celsius-fokos hőmérséklet biztosítására is.
Egyes iparágak már most is kifejezetten ezeket részesítik előnyben.
Világszerte sokak kedvence a csokoládé, ám valószínűleg kevesen tudják, hogy a szerelem tárgyát képező, émelyítően finom ízhez a masszát több órán át hatvan fokon kell kevergetni. Az édességgyártó üzemeknek azonban nemcsak fűtő-, hanem hűtőberendezésre is szükségük van, ezeket általában gázalapú rendszerek biztosítják. A DW által megkérdezett svájci Maestrani cég szakít ezzel a tradícióval: a kakaó-hőmérséklet állandó szinten tartása érdekében áttért a hőszivattyú használatára, amit a saját hűtőgépei hulladékhőjéből táplál. Mivel a hőszivattyúk és a hűtőgépek nagyon hasonló elven működnek, az új gépek egyesítik a fűtési és hűtési folyamatokat. A rendszernek köszönhetően a gyár energiafogyasztása húsz százalékkal mérséklődött.
Egy svájci adatközpont is leleményes volt, a szerverek működésekor keletkező hulladékhővel egy élelmiszeripari szereplőnek segít sajtot előállítani. A központ összefogott a Gais sajtüzemmel, ahol hőszivattyúkkal 85 Celsius-fokra melegítik a vizet, amelyet később naponta akár ötvenezer liter tej pasztörizálására használnak. Az északkelet-svájci alpesi hegyekben magasan fekvő tejüzem saját számításai szerint így évente mintegy kétmillió kilowattóra gázt takarít meg. A vállalat csak vészhelyzetben vagy karbantartási munkálatok esetén alkalmaz gázfűtést a termelés megszakadásának elkerülése érdekében.
A téglagyártás szintén hasonlóan nagy mennyiségű energiát igényel, az alapanyagok összekeverése és a téglák formázása után szárításkor a kemencében égetik – közel ezer fokon – ezeket a termékeket, amelyek végül majd észrevétlenül, de évtizedekig tesznek jó szolgálatot. 2019 óta egy osztrák téglagyár a kemence meleg, elszívott levegőjét használja egy magas hőmérsékletű hőszivattyú működtetésére, amely a téglákat szárítja.
Csak ez az ötlet a jelek szerint harminc százalékkal csökkentette a gázfelhasználást.
A gyárat a Wienerberger, a világ legnagyobb téglagyártója üzemelteti, amely 28 országban több mint kétszáz telephellyel rendelkezik. Az osztrák üzemben egy elektromos kemence váltja majd fel a gázkemencét.
Egy német multinacionális vegyipari vállalat, a BASF a világ egyik legnagyobb, 120 000 kilowatt teljesítményű hőszivattyúját tervezi telepíteni az egyik gyárába. A szivattyú az üzem saját hűtővízrendszerének hulladékhőjét használná fel. A BASF szerint óránként akár 150 tonna gőzt is képes lenne előállítani a rendszerük, ami jelentősen csökkentené a földgázfogyasztásukat.
Ezekből a példákból is jól látható: recesszióban vagy ahhoz közelítő állapotban a profitéhség rögtön megtalálja a legrövidebb utat az energiaárak csökkentésére.
Így vagy úgy, de a kapitalizmus mindig, minden körülmények között az életben maradásért küzd a profitmaximalizálás mellett.