Februárban 25,4 százalékra mérséklődött az infláció a januári 25,7 százalékos csúcsot követően, az Index által megkérdezett elemzők szerint a következő hónapokban folytatódhat ez a trend. Erőteljes külső sokkhatás hiányában kijelenthető: az inflációs fordulat megtörtént.
„A várakozásaink beigazolódtak, ahogy a kormányzat előzetesen jelezte, januárban tetőzött az infláció, februárban pedig már elindult egy mérséklődés” – fogalmazott Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, hozzátéve: a csökkenés a következő hónapokban is folytatódhat. A tárcavezető ugyanakkor ennél tovább ment, szerinte az infláció mérséklődésének üteme egyre gyorsabbá válik, év végére 9 százalék körüli szintre szorulhat vissza. Ezzel megerősítette Orbán Viktor miniszterelnök korábbi prognózisát, miszerint 2023 végére egy számjegyű lehet az infláció.
Horváth András, a Magyar Bankholding vezető elemzője szerint a következő hónapok inflációs hatásaiban nagy szerepet játszanak a bázishatások, továbbá az üzemanyagárak folyamatos csökkenése. Az egyes élelmiszertermékekre bejelentett árcsökkentés miatt az infláció fokozatos, majd az év közepétől meredek mérséklődésére lehet számítani.
Várakozásunk szerint januárban tetőzhetett az infláció. A bázishatásokat felerősítheti, hogy a nemzetközi nyersanyag-, termény- és energiaárak és szállítási költségek jelentősen visszaestek az utóbbi hónapokban, így újabb külső ársokkra nem számítunk, a forint októberi mélyponthoz képesti erősödése pedig szintén mérsékelheti az inflációt
– összegezte a Magyar Bankholding elemzője, aki szerint az idei év végére így egy számjegyű inflációra lehet számítani. Az idei éves átlagos infláció azonban mérsékelten meghaladhatja a korábbi 17,6 százalékos várakozásukat.
Ugyanakkor a lapunknak nyilatkozó Sághy Balázs, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője arra mutatott rá, hogy az infláció nagyon enyhe csökkenése elkezdődött februárban Magyarországon, ami egyértelműen a bázishatásnak is köszönhető, és nagy valószínűséggel folytatódni fog a következő hónapokban. Felhívta a figyelmet, hogy az energiaárak emelkedése – az európai inflációt felhajtó elsődleges faktor – megfordult:
a Brent olaj világpiaci ára és a holland tőzsdén jegyzett TTF gázkontraktus is a háború előtti szint alá esett vissza.
Bár „az élelmiszerár-emelkedésben még nem látszik egyértelmű fordulat a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi, februárra vonatkozó inflációs adatai alapján, de a tetőzés itt is megtörténhetett. A forint szeptemberben látott rekordgyengeségéhez képest jelentősen erősödni tudott az euróval és a dollárral szemben is, ami csökkenti az importált inflációt, ugyanakkor a forint sebezhetősége miatt a trend könnyen változhat” – jelezte az Equilor elemzője.
Az infláció tetőzését tükrözi, hogy a maginfláció is kismértékben, 25,2 százalékra lassult. A határozott inflációs fordulat esetén megnő a tér az irányadó kamat csökkentésére, ami Magyarországon kiugróan magas európai összehasonlításban, jelentős terhet róva a jegybankra és rajta keresztül a gazdaságra.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) mozgásterét behatárolja a világ nagy jegybankjai – elsősorban az Európai Központi Bank – által követett monetáris politika: a hazai jegybank közleményeiben is jelzi, hogy amíg tart a kamatemelési ciklus legnagyobb gazdasági partnereinknél, nehezen tudnának árral szemben csökkenteni az irányadó kamaton. A jegybankoknak szem előtt kell tartaniuk a pénzügyi stabilitást, és érdemes kerülniük a rögtönzött döntéshozatal látszatát keltő lépéseket
– mondta Sághy Balázs, aki hozzátette: a lazább monetáris politikával a reálgazdasági szereplők lehetőségei nőnek, de a gazdasági környezet stabilitása elengedhetetlen ahhoz, hogy élni is tudjanak az elérhetőbb előnyökkel. Amennyiben viszont bizalomhiányos környezetben a befektetők csak magas hozam mellett hajlandók az adott ország eszközeit tartani, rövid távú szemlélettel, a hazai deviza gyengülésével járna a lazítás: ha a „forró pénzek” szerepe meghatározó, az elérhető hozam csökkenésével vagy a kockázatok vélt növekedésével gyorsan csökkenhet az érdeklődés, ami akár leértékelődési válsághoz is vezethet.
Az Equilor elemzőjéhez hasonlóan látja a helyzetet a Magyar Bankholding vezető elemzője is. Utóbbi lapunknak úgy fogalmazott: mivel a jegybanknak több más egyéb tényezőt is figyelembe kell vennie, így amennyiben ezek lehetővé teszik, akkor az infláció tartós mérséklődésével párhuzamosan elkezdődhet a kamatcsökkentési ciklus, első körben a jelenleg 18 százalékos effektív kamatszint 13 százalékos irányadó kamatszinthez való közelítésével.
Az inflációs fordulat és a külső kockázati tényezők kedvezőbb irányba fordulásától válik lehetségessé a monetáris fordulat.
Horváth András kitért arra is, hogy sok egyéb tényező mellett azért is van rá szükség, mert a jelenlegi kiugróan magas kamatszint fékezi a gazdasági növekedést, drágítja a vállalatok és az állam (re)finanszírozásának költségét, és a jelzálogpiacon keresztül számos piacot is fékez, ami a hosszú távon fennmaradó jelenlegi kamatszintek mellett érdemi reálgazdasági kockázatot hordozna.
Sághy Balázs egy további nagyon fontos szempontra is felhívta a figyelmet: a magas alapkamat, illetve az irányadó kamat csökkenő infláció mellett a forint reálfelértékelődéséhez vezetne. A jegybank feleslegesen támogatná a korábban említett „forró pénzek” által támasztott keresletet, miközben a hosszabb távú beruházások, befektetések, üzleti tervek megvalósulását hátráltatná a finanszírozási költségek magasan tartásával, továbbá rontaná az exportfeltételeket – amennyiben feltételezzük, hogy a jegybank hatással tud lenni a kamatgörbe egészének alakulására.
Az MNB által a meghatározóként megnevezett külső és belső tényezők mindegyike pozitív jelzést adhat a következő hónapokban. Ezek közül jelenleg a nagy jegybankok kamatemelései jelentik a legerősebb korlátot, de közelednek a kamatemelési ciklus végéhez: a jelenlegi piaci várakozások, határidős árazások szerint ez májusban, de legkésőbb júniusban bekövetkezhet
– összegezte Sághy Balázs, akinek a vélekedéséhez hasonló Horváth András álláspontja is: a jegybank is kitért rá a legutóbbi közleményeiben, hogy a külső inflációs nyomás enyhülése és a lassuló kereslet árleszorító hatása 2023 elejétől jelenhet meg a hazai inflációban.
A szállítási költségek, a nyersanyag- és energiaárak csökkenése, a termelési láncokat érintő nehézségek oldódása, valamint a globális gazdaság növekedésének lassulása fékezheti a külső inflációt. A kamatemelési ciklus lezárását lehetővé tette, hogy az előretekintő reálhozam pozitívvá vált, az inflációs kockázatok kiegyensúlyozottá váltak, valamint javult a monetáris transzmisszió az fx-swap és az állampapírpiacon.
Az egyre erőteljesebb bázishatások, és a nyersanyag-, termény-, energiaárak, szállítási költségek fent említett csökkenése miatt az idei év elejétől fordulhat az infláció, míg az energiaárak mérséklődése, az energiapiaci alkalmazkodás, a belső kereslet csökkenése miatt fékeződő import, valamint az új exportkapacitások miatt tovább élénkülő export hatására érdemben javulhat a külső egyensúly
– tájékoztatott a Magyar Bankholding vezető elemzője, aki hozzátette: így az irányadó 18 százalékos kamatszint csökkentésére 2023 második felében számítanak, az infláció mérséklődésének gyorsulásával nagyobb mértékű is lehet az utolsó negyedévében. Az év végére az egy számjegyű tartomány irányába csökkenhet az alapkamat is.
(Borítókép: Orbán Viktor 2022. július 28-án. Fotó: Michael Gruber / Getty Images)