Ötször annyi erőfeszítés árán tudnak egy helyben maradni az építőipari vállalkozások, mint korábban – mondta az Indexnek Koji László. Az ÉVOSZ elnökének nincsenek jó hírei: az idei mellett a jövő év is a böjt időszaka lesz az iparág szereplői számára. Az állami beruházási stop érzékenyen érintette az építőipart, ám egy hamarosan induló támogatási program némi lélegzetvételhez juttathatja a szegmenst.
Nagyjából 7,5-8 százalékkal kisebb termelési volumen és 30 százalékkal kisebb rendelésállomány. A mélyépítések volumene 45 százalékkal, az új szerződéseké 37 százalékkal alacsonyabb. Húsz százalékkal kevesebb lakás épült, továbbá 35 százalékkal kisebb a jogerős építési engedéllyel, bejelentéssel rendelkező létesítmények száma. A készházépítés területén – amely bár egyre nagyobb szeletet hasít ki az építőipari tortából – szintén nagyon rosszak a számok – sorolta az Indexnek az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) elnöke az építőipar idei első félévének számait az előző év azonos időszakának viszonylatában.
Tavaly 20 600 új lakóingatlan létesült, az ÉVOSZ idei évre szóló becslésében 16-17 ezer új építésre számít. A viszonylag magas szám annak tudható be, hogy idén adnak át másfél-két éve kezdődő projekteket – jelezte Koji László, hozzátéve: új építés szempontjából 2024 sokkal nehezebb évnek ígérkezik.
Múlt pénteken napvilágot láttak a júliusi KSH-adatok. Az idei hetedik hónapban éves, illetve havi bázison is nőtt az építőipari termelés, a szerződésállomány volumene azonban arra enged következtetni, hogy az ágazat mindössze némi levegőért jött fel a felszínre.
A felsoroltakból világosan látszik: nincsenek könnyű helyzetben az építőipari vállalatok. „A korábbiakhoz képest jelenleg ötször annyit kell evezni, hogy a csónak legalább egy helyben maradjon, és ne hátrafelé sodródjon” – szimbolizálta az aktuális állapotot Koji László, aki szerint időszerű kongatni az iparági vészharangokat.
146 ezer építőipari vállalkozás van Magyarországon, beleértve az egyéni vállalkozókat is. Értelemszerűen minél kisebb egy vállalkozás, annál kevesebb tartalékkal rendelkezik, közülük kevesen élnek túl egy, a jelenleg tapasztalható mértékű megrendeléscsökkenést – mutatott rá az elnök.
Az elmúlt esztendőkben évről évre 15 százalékkal kellett növelni a teljesítményt, míg most több mint 10 százalékkal csökken, amit a cégek egy ponton túl csak elbocsátásokkal képesek kigazdálkodni, tekintve, hogy az építőiparon belül az összes költség 50 százaléka élőmunkához köthető. Az elmúlt évek során feszített tempóban bővített kapacitások most üresen konganak. A kedvezőtlen helyzetet erősíti, hogy az államival egy időben a magánszférában is zsugorodik a kereslet.
Koji László szerint még nem látszik a fény az alagút végén, mert az iparág még nem érte el annak mélyét.
A fény megleléséhez a finanszírozási háttér rendeződésére van szükség. Ehhez elsősorban az infláció, valamint a finanszírozáshoz szükséges hitelkamatok – 5-6 százalék körülre történő – csökkenésére van szükség
– mutatott rá.
Emellett az építőanyagok ára is jelentősen emelkedett az elmúlt közel másfél évben.
Az ÉVOSZ elnöke rámutatott, hogy az építőiparon belül az állam a legnagyobb megrendelő, ezért érintette rendkívül érzékenyen az iparágat Lázár János építésügyi miniszter azon döntése, miszerint a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel az állami beruházások jelentős részét két évvel elhalasztották.
Így jelenleg az egyetlen biztos beruházást a külföldi befektetők projektjeiben való részvétel jelenti. A vészharangokat azonban itt is kongatni kell, mivel párhuzamos építőipari zónák kezdenek kialakulni. Sok esetben ugyanis a külföldi beruházó a kivitelezőt is hozza magával, különösen igaz ez a kínai, dél-koreai, vagy épp török érdekeltségű projektek esetében, ez pedig a hazai erőforrások kihagyásához vezet az építési termék, a kivitelezői kapacitás, valamint a munkaerő terén egyaránt – hívta fel a figyelmet a szövetség első embere.
Mindez jelentős hátrányba hozza a nem exportorientált, ezért a hazai piactól függő magyar vállalatokat, „ez pedig nem elfogadható számunkra”. Koji László szerint a külföldi projektek számára juttatott állami támogatásokat magyar erőforrások igénybevételéhez kellene kötni.
De vajon természetes jelenség-e, hogy egy iparág ennyire függ az államtól, és nem róható-e fel versenyképességi kritikaként a vállalatok számára a piacról való megélni tudás hiánya? Koji László az Index ezen kérdésére úgy válaszolt: nem magyar sajátosság, hogy az összes megrendelés 55-60 százalék állami, önkormányzati szférából érkezik.
Az Európai Unióban, ha északról dél felé haladunk, akkor azt látjuk, hogy a skandináv országok esetében ez az arány körülbelül 30 százalék, Németországban, Ausztriában 35-40, a közép-kelet-európai régió volt szocialista országaiban 50-60, míg Görögországban 80 százalék. Az állami szerepvállalás nagy mértéke nem új keletű az építőiparban
– jelezte.
Az építésgazdaság egésze jövőre még az ideinél is nehezebb évre számíthat.
Túl kell élni a jelenlegi szélcsendes időszakot, túl kell élni 2024 végéig, mert azok a feladatok, amik most elmaradnak 2025–2026-től elindulnak, az építőiparnak pedig képesnek kell teljesíteni az elé kerülő feladatokat. Optimisták vagyunk a tekintetben, hogy az elmúlt 3-4 évben sok cégnek képződött akkora mértékű tartaléka, amivel átvészeli a mostani időszakot, és készen fog állni az újra beinduló megrendelések teljesítésére
– mutatott rá az elnök, hozzátéve: a viszontagságos időszak ellenére idén és jövőre is – folyó áron – körülbelül 6500 milliárd forintnyi építés zajlik le.
Kiemelte: vannak olyan vállalatok amelyeknek fél évre, és olyanok is, akiknek egy évre elegendő tartalékuk van, ám a legsikeresebb nagyvállalkozók sem rendelkeznek két és fél évnél hosszabb időre elegendő megtakarítással. Ennyi ideig tudnak talpon maradni nulla árbevétel mellett, ám költségcsökkenés – például leépítés – nélkül.
Az építőipar az egyik legtöbb munkavállalót foglalkoztató iparág, ám a jelenlegi kedvezőtlen piaci helyzet a munkaerőpiacon is nyomot hagyott – a korábbi 380 ezer helyett jelenleg 360 ezer körülre tehető a szegmensben dolgozók száma. Ez a teljes hazai foglalkoztatás 8,1–8,2 százaléka, emellett pedig a GDP-hozzájárulás is jelentős – 6,2 százalék. A teljes építésgazdasági értéklánc pedig 14–17 százalékos súllyal bír a bruttó hazai terméken belül.
Ahogy arról korábban Lázár János beszélt az Indexnek, hamarosan érkezik egy épületek energiahatékonyságát javító állami projekt, ami némiképp ellensúlyozni hivatott a tavaly év végén kifutott otthonfelújítási támogatási programot, aminek hiánya az építőipari szereplők szerint komoly érvágás az ágazatnak. Kidolgozását az Energiaügyi Minisztérium felügyeli, az energiahatékonysági projekt születőben lévőségét Lantos Csaba energiaügyi miniszter még júliusban megerősítette az Indexnek.
Az ÉVOSZ korábban több variációt is kidolgozott az épületek energiahatékonyságának növelésére, a támogatási konstrukcióra pedig a költségvetés számára is pozitív kicsengésű javaslatot tett. Az állam nullára jön ki, amennyiben a felújítás bekerülési költségének egyharmadára ad támogatást, mivel az összes kiadás egyharmada az anyagvásárlás, illetve a működési költség révén visszafolyik az államkasszába áfa, valamint járulékok formájában.
A szövetség emellett a lokalitást szorgalmazza, mint az építésgazdaság minden szereplője számára kedvező jelenség. Ez azt jelenti, hogy az adott területre tervezett építési projekthez a legközelebbi, magyar piaci szereplőtől érkezzen a helyben megtermelt építőanyag. Mindez illeszkedik a kibocsátáscsökkentési törekvésekbe, hiszen a szállítási kapacitás minimálisra redukálható, továbbá erősíti a helyi vállalkozókat is.
Korábban szintén az Indexnek beszélt arról az ÉVOSZ Környezettudatos és Szerelt Technológiás Szakmai Tagozata (MAKÉSZ), hogy sürgetőnek tartják egy bérlakásprogram nemzetközi példák alapján történő elindítását Magyarországon, amely érdemben csillapíthatná a lakhatási válságot.
Ahogy fentebb már szóba került, évről évre egyre több készház talál gazdára, ám a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt a készházépítő cégek is nehezített pályán mozognak, hiszen épp egy olyan időszakban próbálják megvetni lábukat a piacon, amikor az finoman szólva nem a legszebb időszakát éli – mondta Koji László, akivel egy faépítészetet (favázas készházakat) népszerűsítő és bemutató szakmai konferencián beszélgettünk.
Hosszú és fáradságos munka a lakosság készházakkal kapcsolatos edukációja, vagyis, hogy a favázas szerelt házak felveszik a versenyt minőségben a hagyományos építésű épületekével, sőt sok esetben előnyösebb is lehet – ezekről korábban az Index is több ízben beszámolt.
A kulcs az erőteljes marketingkommunikáció. A készházas cégeknek meg kell erősíteniük az egymással való szakmai kapcsolatot, értékláncot kell alakítaniuk, és tájékoztató kampányt kell folytatni a lakosság irányába a favázas szerelt házak előnyeiről úgy, mint a gyorsaság, az egyediség, az adott környezethez való adaptáció, ráadásul költséghatékonyabbak. Ezek a tulajdonságok jelentős pluszt nyújtanak a hagyományos építéssel szemben
– mondta Koji László, aki szerint azonban ennek ellenére a szerelt házak nem képesek kiszorítani a piacról hagyományos társaikat, mivel a megrendelők ehhez szoktak hozzá, az „átállítás” pedig – erőteljes marketingkampány mellett is – hosszú folyamat.
Kulcskérdés még a fenntarthatóság. Az építőipar az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó iparág, a kibocsátás csökkentése azonban elemi érdek. A készházak gyártása során olyan építőanyagokat használnak, amelyek a lehető legnagyobb mennyiségű szén-dioxid lekötését biztosítják, továbbá a gyártási folyamat minél kisebb CO2-kibocsátással járjon. Emellett kiemelt cél, hogy az épület újrahasznosítható legyen, vagy megsemmisítése ne járjon nagyobb szén-dioxid-kibocsátással, mint amennyit élettartama folyamán lekötött. Koji László szerint ugyanakkor a hagyományos épületek felvehetik a fenntarthatósági versenyt a készházakkal kapcsolatban, hiszen az uniós direktívák mentén Magyarországon is szabályozzák a lakóingatlanok energetikai besorolását, és csak az ezen kritériumoknak megfelelő épületek kaphatnak használatbavételi engedélyt.
A marketing egyik fontos eszköze lehet a Szentendrére tervezett Nemzeti Mintaházpark. Az ebben felállított monitorozható házak, termékbemutatók, tanácsadás a jövendőbeli megrendelőknek, felújítóknak, magánszemélyeknek, önkormányzatok képviselőinek, valamint a szakembereknek is segítséget nyújthatnak.
Az ÉVOSZ elnöke arról is beszélt, hogy a készházas vállalkozásoknak ugyanazokat az akadályokat kell átugraniuk, mint a hagyományos technológiában utazóknak. A megrendelések visszaesésével, ami a lakossági és vállalati tartalékok egyidejű elapadásának, valamint magas, 8–10 százalékos kamatok miatt a hitelpiac pangásának tudható be. Bár nehéz, de az elnök arra biztatja a készházas cégeket, hogy aki csak tudja, még a kevesebb megrendeléssel járó vészterhes időszakban is tartsa meg a szakembereket.
(Borítókép: Koji László 2023. július 11-én. Fotó: Mónus Márton / MTI)