Számottevően csökkenhetnének a piaci alapú vállalati hitelkamatok, ha a bankok nem a bankközi, hanem az állampapírpiaci hozamokhoz áraznák a hiteleiket – vélik az NGM szakértői.
Újragondolná a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a vállalati hitelezés struktúráját annak érdekében, hogy a piaci alapú forinthitelezés fellendüljön, és jobban segítse a gazdaság helyreállítását. Gerlaki Bence, a minisztérium gazdaságfejlesztési stratégiáért és kifektetésért, valamint kereskedelemért felelős helyettes államtitkára, illetve Balás Tamás főosztályvezető a Portfolio.hu oldalán megjelent tanulmányában felveti, hogy a vállalati finanszírozásban a korábbi években megszokott, változó kamatozású hitelek esetében a kamatmeghatározás alapjául szolgáló kamatbázis (referenciakamat) esetében érdemes lehet felülvizsgálni azt az eddigi gyakorlatot, amely szerint a hitelek referenciakamata az 1 vagy 3 hónapos Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatláb (BUBOR).
A BUBOR értékét a bankok által beadott kamatjegyzésekből számítják, lényegében azt az értéket jelenti, amely kamatszinten a bankok hajlandók egymásnak hitelt adni. Értelemszerűen ebben az esetben az árazás alapja az, hogy egy adott bank a másik banknak kölcsönadott összeget másutt milyen kamaton tudja befektetni.
Miután a jelenlegi helyzetben az MNB korlátlanul fogad be banki forrást az egynapos betétbe a mindenkori jegybanki alapkamatnál 1 százalékkal alacsonyabb kamatszinten, a BUBOR kamatszintje erőteljesen a jegybanki alapkamathoz igazodik.
A tisztán piaci helyzetet ma az is torzítja, hogy a bankok nincsenek ráutalva, hogy egymástól vegyenek fel hitelt, számottevő likviditásbőség van a piacon. Ráadásul a bankközi piacon elhanyagolható tényleges üzlet köttetik 1 és 3 hónapos időtartamra. Egy tanulmány szerint az elmúlt években a napi átlagos bankközi forgalom 83-87 százalékát az egynapos tranzakciók adták, az 1 havi BUBOR árazását meghatározó forgalom stabilan 2 százalék alatti részarányt képvisel, a 3 havi BUBOR részaránya 0,3 százalék alatt volt. Mindez erősíti, hogy nem likvid piacon, nem feltétlenül valós üzletek irányítják a referenciakamat mértékét.
Ennek alapján nehéz vitatkozni az NGM képviselőinek azon véleményével, hogy a jelenlegi hozamkörnyezet és monetáris kondíciók mellett a határköltségen (BUBOR-értékeken) alapuló árazás indokoltsága kérdésessé válik.
A minisztérium képviselői szerint ugyanis A BUBOR-alapú árazás fenntartásával a bankok tényleges forrásköltségeiknél magasabb kamatszinten árazzák a hiteleiket.
Az NGM helyettes államtitkára és főosztályvezetője által jegyzett anyag szerint amíg a BUBOR árazásában alapvető és meghatározó szerepet tölt be a jegybanki alapkamat és az arra vonatkozó előretekintő várakozások, addig az állampapírpiaci hozamokat alapvetően a keresleti és kínálati viszonyok, illetve a kockázati- és hozamelvárások határozzák meg. A 3 havi BUBOR-hoz a 3 havi diszkontkincstárjegy (dkj) átlaghozama köthető. Az utolsó, január 16-i 3 hónapos dkj-aukción 6,92 százalékos átlaghozam alakult ki, szemben az ugyanazon a napon 9,7 százalékon álló 3 havi BUBOR-szinttel. A két adat beszédes.
Jól látható, hogy a két referenciakamat „kicserélése” a jelenlegi piaci szintek számbavételével érdemben csökkenthetné a vállalati hitelkamatokat. De milyen érvek szólhatnak az állampapírpiaci hozamszámítás előtérbe kerülése mellett?
Egy hitel a referenciakamatból és a bank hitelezési költségeit, az ügyfél kockázatát és – természetesen – a hitelintézet hasznát biztosító kamatfelárból tevődik össze. A konstrukcióból látszik, hogy a jövedelmezőséget normál esetben a kamatfelár határozza meg.
Első ránézésre a bankok számára járható út, hogy a referenciakamat-váltás mellett a kamatfelár mértékét emeljék, ám vállalati bankárokkal beszélgetve az tűnik általánosnak, hogy a vállalati ügyfelek jelentős része 2013, vagyis a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja (NHP) óta nem hajlandó az akkor felső korlátnak számító 200-250 bázispontnál magasabb kamatfelárat elfogadni.
De lehet-e kötelezően átfordítani a referenciakamatot? A válasz egyértelműen nem.
A „kicserélés” ellen szóló fő érv az, hogy az elmúlt 20 éves időszakra visszatekintve a dkj-aukciók nagyjából 10 százalékában az aktuális BUBOR-szintnél magasabb dkj-átlaghozam alakult ki. (Igaz, utoljára erre 2014-ben volt példa.)
A két mutató normál piaci körülmények esetén viszonylag szűk határok között együtt mozog – a mostani kitörést egyértelműen a magasban ragadó jegybanki alapkamat és a hozzá „hű” BUBOR okozza, miközben az állampapírhozamok inkább a pénzromlás mértékét és annak előrejelzését követik. Mindez azt jelenti, hogy közép-hosszú távon a két referenciakamat-bázis párhuzamos szerepeltetése nem okozhat gondot – nincs értelme tehát a kicserélésnek. A lakossági oldalnál maradva, a bankok az állampapírpiaci referenciahozamok mellett még a hosszan fix hiteleknél is használnak bankközi alternatívát, és a Budapesti Kamatswap Ügyletek (BIRS) mutatójához köthetik és kötik is a jelzáloghitelek kamatait.
Rövid távon viszont a BUBOR-alapú árazás mellett egy dkj-referenciakamat-bázisú árazási alternatíva megjelenése valóban hozzájárulhatna a vállalati hitelkamatok letöréséhez. Ha elfogadjuk, hogy a cégek szűk kamatfelár-toleranciáját, értelemszerűen azt várhatjuk, hogy az az ajánlat kerül hamar náluk a hiteligénylésnél az élre, ami a dkj-szintekhez árazódik.
A bankok – ahogyan ezt ők is hangsúlyozzák – a hitelezés fenntartásában érdekeltek. Ha ez így van, akkor
Az alternatív, dkj-kamatbázisú árazás erősíthetné a banki versenyt is, hiszen a pénzintézeteknek maximum néhány hónapig kellene számottevően alacsonyabb – ám a forrásköltségeiknél a GFM-anyag szerint így is magasabb – kamatozás mellett kínálniuk a hiteleiket.
Az alacsonyabb kamatbázisnak köszönhetően a kamatfelár ráadásul kismértékben biztosan emelkedni tudna, ami a futamidő egészére legalább részben fedezetet nyújthat a rövid távú, komolyabb kamatbevétel-kiesésre, hosszabb távon pedig biztosabb jövedelmezőséget hozna. Az alacsonyabb kamat a kihelyezési volumen bővülésével is kecsegtet, ami szintén pozitív hír lenne a bankoknak.
A vállalkozások támogatása és a beruházások ösztönzése érdekében Nagy Márton miniszter utasítása nyomán január 22-től a Széchenyi Kártya Program Max+ beruházási hiteleihez kapcsolódó kezességvállaláshoz nem kell garanciadíjat fizetnie a vállalkozóknak a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. számára, a Széchenyi Kártya Program Max+ folyó- és likviditási hitelek esetében pedig megfeleződik a garanciadíj mértéke. Ez átlagosan 30 bázisponttal csökkenti a vállalkozások hitelterhét – tájékoztatott a GFM. A kezességvállalási díjak csökkentése hozzájárul, hogy a hazai vállalkozások többet ruházzanak be, amely a kkv-szektor megerősödésén túlmutatóan egyaránt hozzájárul a versenyképesség növeléséhez és a gazdasági növekedés helyreállításához – tették hozzá..
Merthogy mindenki érdeke, hogy olcsóbbá váljon a hitelezés. Az elmúlt év első 11 hónapjában a vállalati forinthitelek 64 százaléka fix kamatozású volt, ami a magas kamatok mellett csak úgy lehetséges, hogy ezen kölcsönök döntő része támogatott hitel volt. Eközben a piaci alapú hitelezés drasztikusan visszaesett. Ennek költségét az állam megugró kamatkiadásai messzemenően mutatják, s egyben jelzik azt is, hogy ez a folyamat nem tartható az idők végezetéig.
Banki szempontból sem ideális az a helyzet, hogy a finanszírozási tervüket ahhoz kell igazítaniuk, lesz-e, és ha igen, meddig állami vagy egyéb támogatott hitelprogram. Beszédes, hogy a tavalyi 1000 milliárd forintos kerettel meghirdetett Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram idei újabb 200 milliárdos keretéből egyetlen hét alatt 122 milliárd forintra már hitelkértelem érkezett a hitelt kereskedelmi banki partnerein keresztül kínáló Eximbankhoz.
A cél tehát, hogy záros határidőn belül a legtöbb területen – de a likviditáskezelésen belül mindenképp – a tisztán piaci alapú hitelezés vigye a prímet, és a támogatott konstrukciók célzottan, csak a valóban nagyobb kockázatot jelentő beruházásokat, illetve a sérülékenyebb céges szereplőket, a mikro- és kisvállalkozásokat segítsék. Az alternatív kamatbázis felvetése ebben a tekintetben katalizátor lehet, amelynek segítségével könnyebben és gyorsabban érhető el a piaci finanszírozás megjelenése.
(Borítókép: Németh Emília / Index)