A Defacto jelen- és múltbeli szerkesztői szeretnék megköszönni az Index.hu-nak, hogy hosszú éveken át nyilvánosságot biztosított bejegyzéseinknek. Nélkülük elképzelhetetlen lett volna, hogy annyi olvasóhoz eljussunk, mint amennyihez végül eljutottunk. Külön köszönet jár Jenei Miklósnak a kapcsolattartásért és cikkeink gondozásáért.
A Defacto szerkesztői szerint a tényeket tiszteletben tartó, a közhatalmat ellenőrző és attól független újságírás össztársadalmi érdek és érték. Az Index.hu szerkesztőségének szinte egységes felmondása példamutató kiállás ezen értékek védelmében, mindamellett, hogy a munkaközösség kényszerű megszűnése egész Magyarország számára veszteség.
A Defacto anyagok integritása érdekében olyan internetes felülettel tudjuk csak elképzelni az együttműködést, amelynek működése konzisztens a fenti elvekkel. Az Index.hu esetében nem látjuk biztosítottnak ezt a feltételt a jövőre nézve, így más megjelenési lehetőséget fogunk keresni.
A napóleoni háborúk idején a francia piac védelme elősegítette az akkori csúcstechnológia, a gépesített gyapotfonal gyártás meghonosítását. Az iparpolitikának tehát komoly szerepe lehet bizonyos csúcstechnológiák meghonosításában.
A mostani koronavírus-járvány kétségkívül a világot ért legsúlyosabb közegészségügyi kihívás az 1918-as spanyolnátha óta. A vírus alig három hónap alatt milliókat fertőzött meg világszerte, és a regisztrált áldozatok száma 200 ezer közelében jár. Nem csoda, hogy a fejlett világ összes kormánya – komolyan véve a fenyegetést – , szigorú intézkedésekkel igyekszik lassítani a vírus terjedését.
Az elmúlt hetek során a magyar lakosság egy jelentős része egyik napról a másikra arra kényszerült, hogy otthonról végezze a munkáját. Feltehetően sok olyan munkavállaló akad, aki amúgy is favorizálja az otthoni munkát, de eddig a cégek jelentős része ódzkodott a home office-tól. Részben ez utóbbinak köszönhető, hogy Magyarországon a foglalkoztatottak mindössze 2,3%-a dolgozott távmunkásként 2018-ban. Ezzel szemben Hollandiában a foglalkoztatottak majdnem 14%-a dolgozik otthonról.
Hétfőtől hazánkban is zárva maradtak az iskolák és bezár az óvodák többsége is. A cél a koronavírus terjedésének lassítása. Ha nem lennének korlátozó intézkedések, a fertőzés terjedése elszabadulna, az egészségügyi ellátórendszer nem bírná a terhelést: nem lenne elegendő kórházi férőhely, orvos és ápoló. Jelenleg ez az egyik legnagyobb veszély.
A koronavírus elleni küzdelem több országban is rendkívüli korlátozásokat hozott. Olaszországban és Iránban már napokkal ezelőtt az összes iskolát bezárták, a Lufthansa 7100 járatát törölte. Van értelmük ezeknek a korlátozásoknak, vagy már túl késő? Elkerülhető vagy legalább lassítható velük a járvány terjedése? Ha igen, milyen mértékben?
Mivel ritkán van szükség ilyen korlátozásokra, a hatásukat nem könnyű múltbeli adatokból megmérni. Ráadásul amikor már baj van, nehéz megbecsülni, hogy mondjuk egy iskolabezárás mennyit segít, különösen úgy, hogy gyakran egyszerre több intézkedéssel is próbálják fékezni a járványt. Normális időszakok vizsgálatából viszont sokat tanulhatunk a járványok terjedéséről.
A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Kondor Péter, Lieli Róbert, Lindner Attila, Szeidl Ádám és Zawadowski Ádám, a London School of Economics, a University College London, és a Közép-európai Egyetem kutatói.
Az Európai Unió egyik alapja a tagországok közötti egységes piac, ami az áruk és emberek szabad mozgását hivatott elősegíteni. A határok nélküli kereskedelem új kereskedelmi központok és városok kialakulásához vezethet, a városiasodásról vagy urbanizációról pedig számos kutatás megállapította, hogy felgyorsíthatja a gazdasági növekedést. Ezek az előnyök különösen fontosak lehetnek az olyan országokban, mint Magyarország, ahol történelmi okokból sok nagyváros fekszik az országhatárhoz közel.
Az önkormányzati választások előtt ellenzéki aktivisták több ezer háztartáshoz jutottak el, olyanokhoz is, ahová évtizedek óta nem kopogtattak be politikai pártok. Lehetett ennek valós hatása a választási eredményekre?
Mi befolyásolja egy társadalom termékenységi rátáját? Talán triviálisan hangzik, de az esetek döntő többségében a gyermekszületés első lépése, hogy egy partneri viszonyban lévő férfi-női pár nagyjából egyetértsen ebben a kérdésben. Az ENSZ és az Európai Unió által felügyelt Generations & Gender program keretein belül olyan felméréssorozat készült számos európai országban, amely lehetővé tette a kutatók számára , hogy jobban megértsék a párkapcsolaton belüli alkufolyamatok hatását a gyermekvállalási kedvre.
Bár a 11 európai országra kiterjedő kutatás Magyarországot nem foglalja magában, számos olyan eredmény adódik, amely igényt tarthat a magyar közpolitika figyelmére is. Először is, tényleg elég gyakori, hogy a gyerekvállalással kapcsolatos tervek eltérnek a párkapcsolatokban: a felmérésben szereplő párok 27,5%-ára volt igaz, hogy legalább az egyik tag szeretett volna rövid időn belül (még egy) gyereket, míg az ebben egyetértő párok aránya csak 16,8% volt.
Másodszor, nem túl meglepő módon, az egyet nem értés valóban gátja a gyerekvállalásnak. Ha az első gyerekről van szó, akkor az egyik partner ellenkezése ugyanolyan valószínűtlenné teszi, hogy három éven belül gyerekük lesz, mintha mindkét partner ellenezné azt. Az elsőt követő gyerekek esetén viszont egy fontos férfi-női aszimmetria figyelhető meg.
Amennyiben a férfi szeretne gyereket, a nő pedig nem, akkor a három éven belüli szülés valószínűsége statisztikailag nem nagyobb, mint az olyan pároknál, amelyek egyik tagja sem szeretne gyereket. Ha viszont a nő szeretne gyereket, a férfi pedig nem, a szülés valószínűsége akár 13 százalékponttal is megnőhet az előző viszonyítási alaphoz képest. Kissé leegyszerűsítve a dolgot: több gyermek vállalása sokkal inkább a nő, mintsem a férfi döntése.
A közgazdászok már régen kimutatták, hogy a nők és a férfiak eltérő bánásmódban részesülnek a munkapiacon, és a legtöbb fejlett országban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a nemek közti egyenlőtlenségek (pl. felvételi esélyek) kiküszöbölésére. Egy új tanulmány arra nyújt bizonyítékot, hogy a nemek közti kettős mérce abban is megnyilvánul, miként értelmezzük egy adott személy munkával kapcsolatos kudarcait és sikereit. A férfiakkal összehasonlítva a nők kudarcait sokkal inkább tulajdonítjuk a szakmai képességek hiányának, semmint külső körülményeknek, míg sikerek esetében az aszimmetria pont ellenkező irányú.
A szóban forgó tanulmány különböző szakterületű orvosok közti szakmai kapcsolatok vizsgálatára épül az Egyesült Államokban. Az alapkérdés, hogy egy általános orvos (belgyógyász) milyen gyakorisággal utalja betegeit egy adott sebész specialistához. E döntés meghozatalakor a fő kritérium (ezt más kutatások is alátámasztják), hogy az utaló orvos mit gondol a fogadó sebész szakmai képességeiről. A „szakmai képesség” viszont nem egy könnyen mérhető dolog; az erről alkotott kép fokozatosan alakul ki a sebész által végrehajtott operációk eredményének függvényében. Azt várjuk, hogy egy különösen szerencsétlen kimenetel esetén (a páciens az operáció utáni pár napban meghal), az adott sebészhez történő utalások aránya csökken vagy stagnál, míg egy különösen jó kimenetel esetén (egy nagy kockázatú páciens felgyógyul), az utalások aránya növekszik.
„Magyarországon csak az jut előre, akinek vannak politikai kapcsolatai.” Egy tavaly megjelent kutatás szerint a magyarok túlnyomó többsége egyetért ezzel az állítással.
Nem meglepő, hogy visszavetheti az ország fejlődését, ha úgy érezzük, hogy a tudás és a szorgalom helyett a kapcsolatokat jutalmazza a rendszer. Miért dolgozzanak keményebben az alkalmazottak, ha úgysem őket léptetik elő? Miért képezzék magukat a fiatalok, ha ez nem segít abban, hogy a legjobb állasokat kapják meg? És ha valóban nem a legtehetségesebbek vezetik a hazai vállalatokat, mennyire várhatjuk, hogy a magyar gazdaság jól szerepel az egyre erősödő globális versenyben?
Zingales és Pellegrino, a Chicagói Egyetem és a UCLA kutatói arra voltak kíváncsiak új tanulmányukban, hogy mennyire meghatározó ez a hatás. Lemaradhat egy ország a többitől csak azért, mert kevésbé meritokratikus a berendezkedése? Vannak-e olyan időszakok a világgazdaságban, amikor az ilyen országok különösen nehéz helyzetbe kerülnek?
A gazdaság technológiai fejlődését végső soron a vállalatok technológiai döntései és innovációi határozzák meg. A vállalati innováció tekintetében Magyarország már évtizedek óta sereghajtó Európában: miközben az Európai Unióban a vállalatok fele, Magyarországon csak a negyede végez bármilyen innovációs tevékenységet. Ez a rendkívül alacsony arány arra utal, hogy a magyar vállalatok nem akarnak, vagy nem képesek innoválni.
Ha befizetjük az egészségbiztosítási járulékot, amikor orvoshoz megyünk vagy kórházba kerülünk, az ellátás többnyire ingyenes, bár amikor gyógyszert váltunk ki a patikában, általában kell valamennyit fizetnünk. Sokan gondolhatják úgy, hogy egy ilyen rendszerben az átlagosan kevésbé jó egészségi állapotú szegényebb magyarokra költünk többet. Arra is van ok ugyanakkor, hogy a hozzáférés egyenlőtlenségei miatt aggódjunk: nem biztos, hogy egy nyíregyházi szakmunkás ugyanolyan ellátást kap, mint egy budapesti informatikus.
Új kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogyan függenek össze a keresetek a tb egészségügyi kiadásaival. Arra jutottunk, hogy minél többet keres valaki, annál többet költ az egészségügyi ellátására a tb.
Előző bejegyzésünkben foglalkoztunk azzal, hogy itthon a megváltozott munkaképességű embereknek csak kis százaléka dolgozik. Kevesen tudják, de van egy törvény, ami kötelezi a 25 fő feletti munkaadókat, hogy foglalkoztassák őket. A szabályozás érdemben, 20-25 ezer fővel növeli a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. A munkaadók többsége ugyanakkor még mindig inkább a rehabilitációs hozzájárulás megfizetését választja, annak ellenére, hogy ez a drágább megoldás. Az anyagi ösztönzés nem elég, többre van szükség.
Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban nem szokatlan, hogy egy irodában kerekesszékes ügyintéző fogad vagy egy boltban egy enyhén értelmi fogyatékos alkalmazott tölti fel a polcokat. Ön hányszor tapasztal ilyet itthon? Bár van rá példa, de valószínűleg nem túl gyakran.
Nemzetközi szinten egyre erősebb a felismerés, hogy megfelelő támogatással a megváltozott munkaképességű emberek jelentős hányadát be lehet vonni a munkaerőpiacra, ezzel pedig mindenki nyer.
A munkavállalás javíthatja az érintettek egészségi és mentális állapotát, csökkenti a szegénység kockázatát, mérsékli az ellátásukból származó költségvetési terheket, és a magasabb foglalkoztatottság révén a gazdasági növekedésre is jótékonyan hat.
Egy 2010-es tanulmányban a szellemi leépülés és a nyugdíjazási szabályok közti összefüggést vizsgálták, konkrétabban azt, hogy szellemileg frissebbek-e a 60-64 éves emberek azokban az országokban, ahol nehezebb korábban nyugdíjba menni. Az országok között ugyanis nagy különbségek vannak a nyugdíjba vonulás szabályaiban.
Míg például Franciaországban vagy Ausztriában könnyedén nyugdíjba mehet valaki a hatvanas évei elején kifizetésbeli veszteség nélkül, addig az USA-ban vagy Svédországban erre csak kevesen jogosultak. A szellemi képességeket egy egységes, az időskori szellemi leépülés vizsgálatára elfogadott memória teszttel mérték.
Politikusaink egyik kedvelt retorikai eszköze, hogy általános és magabiztos kijelentéseket tesznek a magyar emberek különleges „nemzeti karakteréről”. De létezhet-e ez a fogalom valamilyen tudományos értelemben? Egy közgazdászokból álló német kutatócsoport rangos folyóiratban publikált tanulmánya a világ 76 országában hasonlította össze a gazdasági szempontból fontos egyéni és társadalmi preferenciákat. A rengeteg érdekes eredményből azt mutatjuk be, hogy Magyarország hogyan viszonyul a világ többi részéhez türelem és kockázatvállalási hajlandóság szempontjából. Mindkét dimenzióban kivételesek vagyunk, de ennek nem feltétlenül kell örülni.
Évtizedek óta nem voltak olyan erősek az bevándorlásellenes politikai mozgalmak Európában, mint napjainkban. 2015 óta a bevándorlás szabályozása talán a legvitatottabb téma a világpolitika egészében.
De vajon mi lenne a következménye Európa és a világ hosszú távú gazdasági fejlődésére, ha szigorítanák vagy könnyítenék a bevándorlást?
Mi a propaganda hatása a demokratikus intézmények támogatottságára? És mi a propaganda szerepe egy diktatúrában? Ezeket a kérdéseket vizsgálja a két világháború közötti Németország kontextusában egy rangos folyóiratban megjelent tanulmány.
A választások után a kormány a termékenység növelését tűzte ki fő célként, a népességfogyás megállításának érdekében. Termékenység alatt azt értjük, hogy átlagosan hány szülés jut az adott országban egy szülőképes korú nőre. Ha a ki- és bevándorlástól eltekintünk, egy ország népességének fennmaradását legalább 2,1-es ráta biztosítja.
Az alacsony termékenység nem egyszerűen csak népességcsökkenést okoz, hanem a népesség elöregedéséhez vezet, így kevés dolgozó korú ember lát el egyre több időset, ami a nyugdíjrendszer és az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti. Utánanézünk, hogy mely tényezők befolyásolják a termékenységet.
A Fidesz az elmúlt nyolc évben jóval kevesebb új adósságot vett fel, mint az MSZP-kormány hasonló gazdasági körülmények között. Míg az államadósság összességében a Fidesz alatt sem csökkent, a gazdaság teljesítőképességéhez képest sokat javult a helyzet, de még így is messze az áhított alacsony adósság.
Unalomig ismételt tény, hogy az MSZP- (2008-ig MSZP–SZDSZ-) kormány nyolc éve alatt az államadósság nőtt, míg a Fidesz nyolc éve alatt csökkent. Ezt sokan a Fidesz eredményeként könyvelik el, míg mások azt mondják, hogy csak a globális gazdasági környezet kedvezett a Fidesznek.
A más csoportokhoz tartozókkal kapcsolatos előítéletek makacsul tartják magukat Magyarországon. A közvélemény/kutatások újra és újra megerősítik, hogy a magyar emberek nagy része gyakorlatilag mindenki iránt ellenséges, aki más színű, vagy vallású, vagy általában “idegen”, még akkor is, ha olyan csoportokról kérdezik őket, amelyek egyébként nem is léteznek .
Bár ehhez a közhangulathoz a kormány masszívan idegenellenes propagandája is hozzájárulhat, a kutatások szerint már korábban sem voltunk a tolerancia bajnokai. Az előítéletek legfontosabb célpontjai a bevándorlók mellett továbbra is a hazai romák. De vajon lehet-e csökkenteni ezeket az előítéleteket, ha akarjuk?
Milyen volt a magyar gazdaság teljesítménye Németországhoz, illetve a visegrádi országokhoz képest az elmúlt négy politikai ciklusban?
Az utóbbi évtizedek egyik leglátványosabb gazdasági jelensége Kína integrálódása a globális termelésbe. A kínai gazdaság erősödésének egyik legfontosabb vetülete, hogy a globális nagyvállalatok termékeikhez szükséges alkatrészek egyre nagyobb hányada Kínában készül.
Nem véletlen, hogy egyre több közgazdasági kutatás foglalkozik ennek a folyamatnak a hatásaival. A Defacto legutóbb arról írt, hogy Európában megfigyelték, hogy az intenzív kínai verseny hatására a kevésbé hatékony cégek tönkrementek, a hatékonyabbak viszont növelni tudták a termelésüket.
Ebben a témában nemrégiben nagy visszhangot váltott ki Magyari Ildikó Columbia egyetemen írt doktori disszertációja. A fiatal kutató azt vizsgálta, hogy vajon csökkent-e azon amerikai nagyvállalatok által foglalkoztatott munkavállalók száma, amelyek olyan iparágakban működnek, ahol a kínai import nagyon megnőtt a kétezres években.
A kutatás eredményéről a Washington Post és a Wall Street Journal is beszámolt.
A társadalmi normák megszabják, hogy egy adott helyen és korban mi számít elfogadható viselkedésnek vagy véleménynyilvánításnak. Ezek a normák határozzák meg, hogy milyen esetekben „oké” vagy „nem oké” valakit a nyilvánosság előtt dicsérni vagy kritizálni, a sor elejére vagy végére küldeni, vagy éppen orrba vágni.
A politikusoknak nyilvánvaló felelősségük van ezeknek a normáknak az alakításában, de vajon mekkora, és milyen időtávon? Ha a normák csak lassan változnak, a felelősség nem feltétlenül nagy, hiszen a hatások csak lassan érvényesülnek.
Minden országban kb. fele-fele arányban élnek férfiak és nők, de a gazdasági életben, és annak irányításában eltérő arányban vesznek részt. A nők aránya a vállalatvezetésben fontos hatást gyakorolhat a vállalati kultúrára és a női vezetők példaképként is szolgálhatnak.
Az elmúlt években az Európai Bizottság számos intézkedéssel próbálta segíteni a nők vezető testületekbe, döntéshozói munkakörökbe való jutását. Ebben az írásban azt vizsgáljuk, hogy a magyar és más európai nagyvállalatok vezetésében milyen arányban vesznek részt a nők, és milyen szerepkörökben.
A Kínából érkező import növekedése rendkívül gyors. Ahogy az 1. ábra mutatja, Kína részesedése a négy legnagyobb európai gazdaság importjából a kilencvenes évek óta kilencszeresére nőtt. Mára, az egész Európai Unió kívülről érkező áruimportjának több mint ötöde Kínából érkezik. Az utóbbi évek közgazdasági kutatásának egyik legfontosabb kérdése, hogy vajon mennyire jó (vagy mennyire rossz) a világ többi részének, hogy Kína ennyire gyorsan fejlődik.
Ahány nemzetközi egyetemi rangsor, annyiféle sorrend, de egy dolog közös: a magyar állami egyetemek jelentősen le van maradva a nyugati egyetemek mögött. Első ábránkon összehasonlítottuk több ország egyetemeinek helyezését a Times Higher Education rangsora alapján, amely az egyetemeket oktatás, kutatás, nemzetközi beágyazottság, reputáció és más szempontok alapján rangsorolja.
Az alacsony betéti kamatok láttán sok befektető keres magasabb hozammal kecsegtető alternatívát. Az egyik ilyen lehetőség a bankok által kínált, úgynevezett strukturált termékek. Míg bizonyos feltételek teljesülése esetén a strukturált termékek valóban magasabb hozamot eredményeznek – és a bankok ezzel csábítják a befektetőket – addig a termékek bonyolultsága miatt még néha a szakmabelieknek is nehéz felmérniük a kockázatukat. Ezért felmerül a gyanú, hogy a bankok azért terveznek egyre bonyolultabb termékeket, hogy azok kockázatát minél jobban elrejtsék a befektetők elől.
Az országok közötti jövedelmi különbségek fontos oka, hogy a fejlett országok termelékenyebbek: azonos erőforrásokból is több vagy jobb terméket képesek előállítani. A termelékenységi különbségek ráadásul nemcsak országok, hanem cégek között is hatalmasak. Mi magyarázza ezeket a nagy különbségeket? És mit tehetnek a cégek, hogy növeljék termelékenységüket?
Ebben az írásban a menedzsment – a cégen belüli üzleti gyakorlatok – szerepét vizsgáljuk. Hagyományosan a közgazdászok a menedzsmentet homályos, megfoghatatlan fogalomnak tartották, és jellemzően figyelmen kívül hagyták. Néhány éve azonban kutatók létrehoztak egy új mérési módszert, ami bizonyos konkrét menedzsmenttechnikák meglétét méri. Mint kiderült, a cégek ilyen módon számított “menedzsment pontszáma” szorosan összefügg a termelékenységükkel, sugallva, hogy a hagyományos nézettel szemben a menedzsment fontos tényező lehet.
De vajon a jobb menedzsmenttechnikák okai, vagy következményei a magas termelékenységnek? Igaz-e, hogy ezek átvételével növelhetjük egy cég teljesítményét?