Index Vakbarát Hírportál

A Visegrádi Négyek országai közül korábbi anyagainkban már foglalkoztunk Szlovákiával és Lengyelországgal, Csehországról pedig ebben a tanulmányban kívánunk rövid áttekintést nyújtani. Elemzésünkben a cseh gazdaság mellett áttekinthetjük a magyar–cseh kapcsolatok mérföldköveit, mélypontjait, valamint azokat a kérdéseket, amelyek a következő években jellemezhetik a felek közötti párbeszédet.

A cseh gazdaság helyzete

Csehország az 1993-as függetlenné válását követően magabiztosan indult el a gazdaság és politika újraszervezésének útján. Az átgondolt gazdaságpolitikai döntéseknek, valamint a jól kihasznált adottságoknak köszönhetően sikerült olyan pályára állítani a cseh gazdaságot, amely a régióban is kedvező helyet foglalhat el. A 2008-as gazdasági válság rávilágított ugyanakkor olyan problémákra, amelyek orvoslása hosszú távon is fontos lehet, így a 2010-ben kezdődő évtized feladatai között a vidéki munkanélküliség csökkentése, az ipari beruházások és korszerűsítések növelése, valamint az euró bevezetése mint középtávlati cél kitűzése szerepelhetett.

2023 augusztusának végén egy internetre feltöltött videóban jelentette be Lantos Csaba, Magyarország energiaügyi minisztere, hogy lényeges változások várnak a napelemes háztartásokra. Ennek lényege az volt, hogy azok, akik korábban telepítettek napelemet, és éves elszámolást kértek, át kell, hogy térjenek a havi szaldó elszámolásra. Egészen pontosan 2024. január 1-jétől a felépítéstől számítva 10 éven át, nem éves szaldó elszámolás, hanem havi szaldó elszámolás fog megvalósulni. A bruttó elszámolás és az átvételi árakon keresztül történő szabályozás alapvetően nem rossz, Németországban már több mint húsz éve működik, így rengeteg tapasztalat áll azon országok rendelkezésére, amelyek a bevezetést fontolgatják.

A hír azért keltett nagy hullámverést, mert már több mint 215 ezer háztartásban valósult meg a napelemes rendszerre való átállás, és igyekeztek éves szintet lefedő HKME-rendszereket telepíteni, melyeknek a megtérülési ideje az éves elszámolásban rövidebb volt, a havi elszámolásban azonban kitolódna / kitolódott volna. A januártól tervezett havi szaldó elszámolási rendszer azt jelenti, hogy havi bontásban vizsgálják a rendszerből vételezett és oda betáplált energia mennyiségét, és a nettósítás után számolnak el az elosztóhálózat üzemeltetőjével. Abban az esetben pedig, ha a háztartások elérik a 10 éves időkorlátot, automatikusan átkerülnek egy bruttó rendszerbe, melynek a részletei egyelőre nem ismertek. Azoknál pedig, akiknél 2024. január 1-je után valósul meg a beruházás, már eleve a bruttó rendszer lesz a mérvadó, amely voltaképpen a januártól élesedő kötelező uniós szabályoknak való megfelelés.

Az utóbbi hetekben egymást érték a változások a hazai napelem-szabályozásban. A múlt héten a szaldóelszámolásokra vonatkozóan jött egy nagy változás. Az a szabályozás némi félreértést is eredményezett, így Steiner Attila államtitkár tisztázta a minap a helyzetet.

Az Oeconomus elemzésében most azt írták, a közelmúltbeli változások alapján egyértelművé vált, hogy

A szaldóelszámolás feltételeinek módosításáról azt írták, hogy „az Európai Unió előírása miatt a háztartási méretű kiserőművek (HMKE), így a háztartási napelemes rendszerek esetében a Magyarországon alkalmazott éves szaldóelszámolási rendszer legkésőbb 2023. december 31-ig lehet érvényben. A változtatások tehát nem légből kapottak”, egy uniós előírás miatt van szükség ezekre. 

Mint írták, az EU egy, az eddiginél pontosabb rendszert várna el az elszámolások terén, és azt, hogy a háztartások „piacibb” áron kapjanak áramot. Ezen túl az elszámolásban bevezetett változást az is indokolja, hogy „az egyébként is kihívásokkal szembenéző hálózati infrastruktúra a tárolás miatt még nagyobb terhelést kap”, amivel kapcsolatban a kormány egy napelem-visszatáplálási moratóriumot hirdetett, és ezt csak 2024 januárjától kezdik el feloldani. 

„Az óvatosság egyébként érhető, hiszen a fotovoltaikus teljesítménybővülésben Magyarországon a 2022-es rekordév volt, ugyanis 1100 megawattos volt a bővülés. Ehhez pedig azt is hozzá kell tenni, hogy 2023 első hét hónapjában 12 hónapnyi új kapacitás épült ki, ez pedig egyértelművé teszi, hogy az idei év újabb rekordot hoz majd a napelemek terjedésében” – írta az Oeconomus.

Az európai foglalkoztatási ráta 2023 első negyedévében már meghaladta a 75 százalékot, vagyis a koronavírus-járvány és az azt követő áruhiányok, az energiaválság és a magas infláció ellenére stabil maradt, és még a bővülésre is képes volt. Ugyanebben az időszakban Magyarországon a foglalkoztatás meghaladta az európai átlagot, 80,6 százalék volt. A munkanélküliség is rendkívül alacsony szinten alakult, 2023 júliusában az unióban 5,9 százalékon állt, míg hazánkban 4,0 százalékot mutatott. Ezek mellett a kedvező, jelentős munkaerőpiaci aktivitást mutató indikátorok mellett a különböző ágazatokban már szakemberhiány is kialakult.

Az Európai Unióban magas volt a foglalkoztatási ráta az elmúlt évek gazdasági nehézségei ellenére, a magyar ráta ennél is kedvezőbben alakult. Szerző: Németh Viktória. Forrás: Eurostat

Az Európai Unióban mérséklődött a munkanélküliség az elmúlt évek gazdasági nehézségei ellenére, miközben a magyarországi munkanélküliség az uniós átlagnál is kisebb volt. Szerző: Németh Viktória. Forrás: Eurostat

A BRICS egy Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és a Dél-afrikai Köztársaságot magában foglaló szervezet (a neve a tagállamok angol nevének kezdőbetűiből álló mozaikszó). A BRIC elnevezést a Goldman Sachs alkotta meg 2001-ben egy Brazília, Oroszország, India és Kína gazdasági potenciáljáról szóló tanulmányban. E négy ország vezetőinek első találkozójára 2006-ban, egy oroszországi G8-csúcs margóján került sor. Még ugyanabban az évben lezajlott az első miniszteri szintű találkozó Vlagyimir Putyin orosz elnök kezdeményezésére, ahol hivatalosan megalakult a BRIC. A 2009-es jekatyerinburgi BRIC-csúcstalálkozó végén kiadott közlemény szerint a szervezet célja a tagállamok közötti párbeszéd és együttműködés elősegítése, ami nemcsak a fejlődő országok érdekeit szolgálja, hanem egy békés és virágzó világ létrehozását is. A csoporthoz 2010-ben csatlakozott a Dél-afrikai Köztársaság, így a neve BRICS-re változott.

A szervezetnek nincs alapokmánya, állandó titkársága és irodája, továbbá nincs hivatalos felvételi folyamat potenciális tagjelöltek számára. Az elnökség évente rotálódik a tagok között. A soros elnökség határozza meg a csoport éves programját és prioritásait a tagállamokkal való konzultációt követően. A tagországok vezetői általában évente kétszer találkoznak: a BRICS-csúcstalálkozó keretében, valamint a G20-csúcstalálkozó margóján. A tagállamok külügyminiszterei szintén jellemzően évente kétszer találkoznak: egy önálló találkozó keretei között és az ENSZ Közgyűlése ülésszakának margóján.

Az állampapírpiacok sajátossága, hogy viselkedésükben sokban hasonlítanak a mélyben lezajló tektonikus folyamatokhoz: a valóban lényeges mozgások rendkívül lassúak és a hétköznapi élet tempójában nem, vagy alig követhetőek. A feszültségek fokozatosan, hosszú időn át halmozódnak fel, majd egyszer csak – akkor váratlannak tűnő – kitörésben, azaz földrengésben törnek a felszínre.

A külső megfigyelők – a dollár összeomlásához hasonlóan – már évtizedek óta jósolgatják az amerikai állampapírpiac ítéletnapját, mind ez idáig nem sok sikerrel. Sem a 2008-as pénzügyi válság, sem a Covid-19 miatti leállások miatt felgyorsuló eladósodás nem okozott valós zavart a rendszerben. Mi több, a sokak által emlegetett drámai forgatókönyv, melyben Kína fegyverként használja a tulajdonában lévő hatalmas mennyiségű amerikai állampapírt, az sem vált valóra.

A hosszú távú folyamatok – a tektonikus lemezek gyűrődése – azonban zajlanak tovább, és egyik sem kedvező az amerikai állampapírokra nézve.

Geopolitikai átrendeződések

Az Egyesült Államokkal szemben álló országok fokozatosan szállnak ki az amerikai állampapírpiacból, egyre kevesebb államkötvényt vesznek, leépítik kitettségüket. Ez a tendencia felgyorsult, amióta az USA 2022-ben fegyverként használta a dolláralapú globális pénzügyi rendszert Oroszország megbüntetésére:

Magyarország teljesítette az EU által kitűzött célt

Az uniós energiapolitika három fő szempontot vesz figyelembe: az ellátásbiztonságot, a versenyképességet és a fenntarthatóságot. Célja a fosszilis energiahordozóktól való függés, valamint az emisszió – különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásának – csökkentése. E célok megvalósítását szolgálja a 2009/28/EK (RED I) uniós irányelv, miszerint 2020-ig a megújuló energiaforrások felhasználásának arányát 20 százalékra kell növelni a közösségi energiafogyasztásban. Az irányelv tagországi szinten is meghatározza az elérendő célértékeket, Magyarország esetében 13 százalékot ír elő a teljes végső energiafelhasználáson belül.

Magyarország 2020-ban megalkotta a Nemzeti Energia- és Klímatervet, amiben a villamos energia „zöldítésének” központi elemét a napelemes kapacitások bővítése jelentette.

2020-ban a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának részaránya a bruttó végső energiafogyasztásban 13,9 százalékra emelkedett, így Magyarország teljesítette az EU által kitűzött célt. 2021-ben ez az érték 14,1 százalékra nőtt.

A háborús változások a napenergia térnyerését hozták

A váratlanul kirobbant háború alapjaiban rajzolta át az európai energiapiac térképét. Noha az EU klíma- és energiapolitikájában addig is fontos szerepet játszottak a megújuló energiaforrások, főként a közép-kelet-európai tagországok a piaci nehézségek és a nagy költségigényű beruházások miatt az uniós elvárások alatt teljesítettek e téren. A háború következtében az energiafüggőség csökkentését szorgalmazó politikai szándék erősödött. A tavaly megjelent REPowerEU-terv, valamint az azt kísérő EU Solar Energy Strategy ennek jegyében került megalkotásra. Ebben a napenergiát nyilvánították az egyik legfontosabb olyan energiaforrásnak, ami lehetővé teszi az Európai Uniónak az orosz gáztól való függetlenedést.

Magyarország energiapolitikával kapcsolatos előrelátása ekkorra már „meghozta gyümölcsét”. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) 2022 éves adatai alapján a villamosenergia-termelést nézve 21,3 százalék a megújuló energiaforrások részesedése, aminek 61,5 százalékkal a legnagyobb részét a napenergia teszi ki.

Ennél is többet árulhat el az energiaforrások dinamikájáról a megelőző év márciusának (háború kitörése utáni első hónap) és a tárgyév március hónapjának összehasonlítása. A bruttó villamosenergia-termelés energiaforrás-csoportonként eltérően változott: a nukleáris forrásból származó 11,2 százalékkal, a fosszilis alapú 20,2 százalékkal esett vissza. A földgázból termelt villamos energia mennyisége 24,8 százalékkal, míg a szénből és széntermékekből termelt 4,6 százalékkal csökkent. Ezzel szemben a megújuló energiaforrásból származó villamos energia termelése 5,8 százalékkal, az egyéb forrásból származó pedig 2,1 százalékkal bővült. A megújulók piaca tehát – a kihívásokhoz alkalmazkodva – újfent bizonyította válságállóságát és rugalmasságát.

Hatalmas iparági beruházások, növekvő tendencia

A beruházásokat górcső alá véve nagy eredményként könyvelhető el, hogy idén nyár elején Mezőcsáton átadásra került a 250 MW beépített kapacitású naperőmű, ami az új csúcstartónak számít Magyarországon. A gigantikus napelempark 440 hektáron terül el, összesen 466 ezer napelemtáblából áll és – szemléltetésképp – annyi energiát képes termelni, amennyi elég lenne a kétszázezer fős lakossággal bíró Debrecen félévnyi energiafogyasztásának fedezésére. A második legnagyobb hazai napelempark a két éve átadott, 36 milliárdból épült, 100 MW-os kaposvári egység, míg a harmadik a Kiskunhalas mellett felépült Naboo Solar Park 48 megawatt teljesítményű naperőműve. Impozáns beruházási tervek vannak a jövőre nézvést is, a spanyol hátterű ID Energy Group fejlesztési hitelkeretet nyert magyarországi projektjének befejezéséhez, így egy 250 MW névleges kapacitású naperőművet állíthatnak üzembe a következő években. Az osztrák tulajdonban lévő Green Source beruházásnak finanszírozása is megvalósult, a tervek szerint 2024-re hálózatra csatlakoztatható naperőmű 63 MW kapacitással fogja növelni a megújuló energiatermelést.

Az idei év az abszolút rekorder, sorra dőlnek a csúcsok

A gigantikus napelemparkok létesítése mellett ugyancsak töretlen a napelemes háztartási kiserőművek (HMKE-k) terjedése. Az átviteli rendszerirányító MAVIR adatai alapján 2023. augusztus 1-jei adatok szerint már több mint 222 ezer darab háztartási méretű naperőmű termelt villamosenergiát, összesen 1994 megawatt beépített teljesítménnyel. Háztartási méretű kiserőműnek az 50 kW beépített teljesítőképességet nem meghaladó napelemes rendszereket nevezzük. Ezek túlnyomó hányadát a háztartások működtetik, míg egy részük vállalkozások és intézmények energiaigényének részleges kiszolgálását segíti.

Ezzel a 2022-es évi korábbi rekordot, a mintegy 1100 MW bővülést idén már hét hónap alatt sikerült elérni. 2023. augusztus 1-i MAVIR-adatok szerint a teljes villamosenergia-termelésünk 47,1 százalékát fedezte a megújulók termelése (a háztartási méretű kiserőműveket is beleszámolva), aminek mintegy 87 százalékát a napenergia szolgáltatta. 2023. április 22-én megdőlt az eddigi napenergia-termelési rekord Magyarországon, a korábbi tetőpontot 169 MW-tal múlta felül az új, 2541 MW-os csúcs. A rekorddöntés napján a negyedórás átlagos villamosenergia-rendszer terhelésének 71,5 százalékát az időjárásfüggő megújulók előállítása fedezte. A hazai támogatási rendszer sikereinek is köszönhetően a naperőműves fejlesztések olyan mértékben felgyorsultak, hogy a 2030-ra tervezett naperőműves kapacitást már várhatóan 2025-2026-ra elérjük, ennek következtében minden bizonnyal a korábbi célkitűzések is felül lesznek vizsgálva. Az energiaunió irányításáról szóló 2018/1999/EU rendelet is előírja a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) aktualizálását, amit Magyarország jövő év nyarán fog benyújtani az Európai Bizottságnak. Az ágazati szereplők és társadalmi egyeztetésre hívott szervezetek véleményének becsatornázásával kialakított NEKT előzetes tervezet szerint az eredeti célkitűzést a duplájára, 12 gigawattra fogják emelni.

Legnagyobb kihívás a hálózatrendszer korszerűsítése

Az energiaszuverenitást és ellátásbiztonságot erősítő gyarapodás árnyoldala, hogy fokozza a villamosenergia-elosztó rendszer kiegyensúlyozatlanságát. Épp ezért jelenleg az elektromos ellátórendszer korszerűsítése és digitalizálása van az energetikai fejlesztések célkeresztjében, ami a szükséges stabilitás mellett a maximális kapacitás kihasználásához és a hatékonyság növeléséhez egyaránt szükséges. A villamosenergia-vezetékrendszer átalakítására több tervezet is készült, a becslések szerint nagyjából 16 ezer milliárd forint beruházásra van szükség, hogy egy olyan hálózatrendszer jöhessen létre, ahova az alternatív energiaforrásokat be lehet táplálni. A gigaberuházás finanszírozásában döntő szerepet játszanak a visszatartott EU-s források, jóllehet a fejlesztés kardinális jelleggel bír, hogy – az uniós terveknek megfelelve – megvalósulhasson a villamoshálózatok országok közötti összeköttetése, így a stabilizáció, az ellátásbiztonság és az energiakereskedelem is magasabb szintre léphessen.

Összegzés és következtetések

A háború okozta energiaválság a megújuló energiaforrások, ezen belül is a napenergia gyors térnyerését segítette elő. A háztartási méretű és ipari naperőművekkel közösen 5100 MW beépített kapacitással rendelkezik Magyarország. Ma már klímatudatos állampolgárként kijelenthetjük, hogy a napos órákban – Pakssal együtt – az ország energiatermelése karbonsemleges. A folyamat továbbra is exponenciális növekedést mutat, az állami beruházások mellett jelentős külföldi tőkeimporttal is számolhat a napelempiac. Összességében a megújuló napenergia irányába történő energiaátmenet sikereket ért el, viszont éppen emiatt a sürgősen megoldandó kihívások is hamarabb a felszínre kerültek. A napenergia – és az egyéb megújulók – megbízható és megfelelő hatásfokú használatához az ország hálózatrendszerének mielőbbi megújítására és stabilizálására van szükség. Az energiadeficit mellett számos más veszély is leshet a kiegyensúlyozatlanul használt villamosenergia-elosztó rendszerekre. Jó megoldás lehet az energiatárolók kiépítése és az alternatív megoldások (például a szivattyús-tározós vízerőművek) felé történő nyitás is. Az elektromos hálózatrendszer korszerűsítésének egy későbbi cikkben adunk majd keretet.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány munkatársa.

Ez a támogatott tartalom az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közreműködésével készült.

Magyarországon az utóbbi években meghatározóvá vált a munkaerőhiány a piaci kereslet-kínálati viszonyok terén. Ezért egyre több munkáltató fedezi fel mind a verseny-, mind a közszférában a nyugdíjkorhatárt átlépő, de még dolgozni szándékozó idős korosztályban lévő lehetőséget. Azért is válik egyre inkább szükségessé a nyugdíjasok ösztönzése további munkavállalásra, mivel egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, idősödik az európai, azon belül a magyar társadalom is.

Az idősebb korosztály számos tagja érheti úgy el az öregségi nyugdíjkorhatárt, hogy közben jó fizikai és mentális állapotnak örvend. Így tovább tud dolgozni, mint a korábbi generációk tagjai. Ennek egyéni, vállalati, társadalmi és gazdasági szinten is több előnye van. Egyebek mellett a nyugdíj mellett dolgozók a munkájuk révén tovább megőrizhetik fizikai és mentális egészségüket, a munkáltatók lojális, kevésbé mobilis szakembereket tarthatnak meg, akik tudásuk és tapasztalatuk átadásával a humántőke felhalmozásához, gyarapításához is hozzájárulnak mind vállalati, mind nemzetgazdasági szinten. További gazdasági előnyökhöz tartozik a munkaerőhiány és az idősödő társadalom által okozott problémák enyhítése, a GDP-termeléshez való hozzájárulásuk.

Minden nem tanuló, nem dolgozó fiatal helyzete egyéni, az okok és körülmények személyenként eltérőek lehetnek. Azonban általánosságban magyarázatot adhat a jelenségre például a nagyobb lemorzsolódás (korai iskolaelhagyás), a (hátrányos) családi helyzet, a mentális egészséggel adódó problémák vagy az, hogy a munkahelyi felvételi eljárások egyre hosszabbak és bonyolultabbak lettek (emögött a munkaerőhiány, a megbízhatóság iránti igény, a nagy fluktuáció stb. állhat). Ahogy korábbi elemzésünkben kitértünk rá, „nagy a veszélye a családi »örökségnek«, vagyis azoknál a fiataloknál nagyobb az esély a hosszú távú munkanélküliségre, ahol a szülők voltak munkanélküliek korábbi gazdasági válságok idején” (Martin, 2012).

Számos egyéni és társadalmi szintű kockázattal jár a NEET-nek minősülő fiatalok magas aránya. Kiszorulva a munka és oktatás világából, nagyobb a kitettségük a szegénység, a társadalmi kirekesztés irányába, növekszik a létbizonytalanságuk, szélsőséges esetben a bűnözés és az egészségügyi problémák is. Ahogy korábbi elemzésünkben bemutattuk: „a hosszú távú fiatalkori munkanélküliség csökkenti az élethosszig tartó keresetet, növeli a jövőbeli munkanélküliség kockázatát, növeli a bizonytalan foglalkoztatás valószínűségét, és több mint 20 évvel később rosszabb egészségi állapotot, jólétet, valamint munkával való csökkent elégedettséget eredményez” (Bell, 2011).

Történelmi előzmények

A cukorrépa elterjedését megelőzően is alkalmaztak a korabeli édesiparban cukrot, amelyet ekkor még cukornádból nyertek ki, édes íze miatt pedig cukorméznek neveztek. Az első feljegyzések szerint Orseolo Péter udvarában az 1040-es években már alkalmazták ezt az édesítőszert, amelyet velencei kalmárok szállítottak Európába. Szintén megemlékezik a nádcukor használatáról az 1419-es pozsonyi királylátogatásról készült dokumentumok egy része, amelyben a cukor konyhai felhasználását is rögzítették. Hunyadi Mátyás uralkodása idején az olasz kultúra felesége, Beatrix hatására indult terjedésnek itthon, az ő kérésére hozatott ide a király Nápolyból cukrászt is, aki havonta akár 10 kilogramm cukrot is képes volt felhasználni.

A török hódítások következtében megváltoztak a kereskedelmi útvonalak, valamint Velence az addigi ciprusi és krétai cukornádtermesztő és -finomító egységeit is elveszítette. Ezzel párhuzamosan növekedésnek indult a gyarmatokról beáramló cukorrépa-alapú termék importjának mennyisége Európában. Az 1700-as évek végére vált itthon is a társadalom legtöbb rétegében népszerűvé a cukor mint édesítőszer, ekkorra azonban már nem a nádból, hanem a répából előállított termék váltotta fel elődjét.

A cukorkészítésnek közvetlen hatása volt az addigi italfogyasztási szokások megváltozására is. A cukorfinomítás mellékterméke a melasz, amelyből szeszt főztek és értékesítettek, ezzel pedig elkezdődött az addigi borfogyasztás háttérbe szorulása, és egyre többen kezdtek el pálinkát, égetett szeszeket fogyasztani itthon.

Az oktatási rendszer fenntarthatóságának vizsgálatakor a pedagógusok számánál relevánsabb kérdés az egy oktatóra jutó tanulók száma. Ha kevesebb diákot kell oktatni az iskolákban, kevesebb tanárra is lesz szükség, így a tanárhiány megítéléséhez és a nemzetközi összehasonlításhoz alkalmasabb mutatószám az egy pedagógusra jutó tanulók száma. Az egy tanárra jutó diákok számának csökkenésével a pedagógusok leterheltsége is csökken, és a diákok is minőségibb, koncentráltabb oktatásban részesülnek.

Az integrációs szervezet tagállamai közül Görögországban, Máltán és Horvátországban a leginkább kedvező a tanárok leterheltségét jelző mutató értéke, rendre 8,2, 8,7 és 9,1 fő. A V4 országok közül hazánk teljesít a legjobban, majd a szintén az uniós átlag alatti Lengyelország (10,9 diák/tanár). Ezzel szemben Csehországban és Szlovákiában az EU-s átlagnál magasabb az egy tanárra jutó diákok aránya; 13,2, illetve 14,3 fő. Az Európai Unió tagállamai közül Hollandiában és Franciaországban a legrosszabb a mutatószám értéke; 16,4, illetve 14,9.

Mai bejegyzésünkben azokat a gazdasági tényezőket mutatjuk be, amelyek a jövőben gátat szabhatnak Kína nagyszabású célkitűzéseinek. Idesorolandó a kínai fiatalok nehézkes munkaerőpiaci integrációja, valamint a defláció reális veszélye is.

Defláció és pesszimizmus

Ahogyan a The Economist elemzéséből kiderül, Kínában a fogyasztói árak növekedése 0 százalékos volt 2023 júniusában. Elképzelhető tehát, hogy a kínai gazdaság hamarosan deflációba süllyed. A defláció tulajdonképpen negatív inflációt, vagyis az általános árak csökkenését jelenti, egy meghatározott időszakon belül. Mindez első hallásra akár kedvező fordulatnak is tűnhet, ám hosszabb távon súlyosan károsíthatja a gazdaság teljesítőképességét. Mivel a fogyasztók egyes csoportjai – újabb árcsökkenések reményében – hajlamosak lehetnek elhalasztani vásárlásaik egy részét, a kínálati oldal bevételei is mérséklődnek. Ennek következtében a cégek és vállalkozások leépítéseket hajtanak végre, hiszen kénytelenek visszafogni kiadásaikat.

A növekvő munkanélküliség okán tovább csökkenhet a fogyasztás, valamint a részvények árfolyama. Ezzel párhuzamosan a csekélyebb állami adóbevételek visszafogják a kormányzat befektetési hajlandóságát. A defláció pusztító következményeit hűen szemléltetik a nagy gazdasági világválság (The Great Depression; 1929–1939) eseményei. A recesszió során számos vállalat lett a keresletcsökkenés áldozata az Egyesült Államokban, miközben a munkanélküliség csúcspontját 20 százalék fölött érte el.

Ami Kína esetét illeti, elsőként érdemes lehet áttekintenünk az elmúlt hónapok inflációs rátáit, ezeket pedig az alábbi ábra szemlélteti.

A következő cikk arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az oka a közel-keleti államok egyre erősödő jelenlétének a nemzetközi sportéletben? Magyarország szemszögéből nézve a gazdag olajkitermelő államok gazdaságstratégiája új perspektívába helyezheti országunk saját sporttámogatási rendszerét is: érdemes látni, hogy hazánk már a közel-keleti országokat megelőzve indult el a sport minél szélesebb körű támogatása irányába. Országunk hatékonyabb utat járt be a Perzsa-öböl menti államoknál, és előkelőbb helyet foglal el a nemzetközi sporteseményeket rendező helyszínek rangsorában.

2016 volt a mérföldkő, amikor Szaúd-Arábia stratégiába foglalta a gazdasága átalakítását. Az úgynevezett Saudi Vision 2030 című dokumentum több más cél mellett hangsúlyozza azt a szándékot, hogy az ország a kőolaj- és gáztermelés alapvető pillérén túl további gazdasági ágazatokba is igyekszik befektetni. E törekvés hatására az elmúlt három évtizedben csökkent az olajjövedelem aránya Szaúd-Arábia GDP-jében: az 1991-es 65 százalékról 2019-re 42 százalékra mérséklődött. A nem kőolajterméshez kapcsolódó export pedig a 2016-os 16 százalékról 50 százalékra emelkedhet 2030-ig. Ennek a változásnak különösen az előző, 2010-es évtized adott lendületet. Összességében a gazdaság diverzifikációja és az új szektorok felé történő nyitás következtében Szaúd-Arábia 2030-ra a világ 15. legnagyobb gazdasága lehet a világon. A közel-keleti állam nagy léptekben halad célja felé, a stratégia kiadásakor, 2016-ban a 20. volt, míg 2022-ben már a 17. Az elmúlt időszakban megelőzte Hollandiát, Törökországot és Svájcot.

A hatalmasra duzzadt amerikai államadósság válsága, a dollár bezuhanása és a nyomában érkező pénzügyi apokalipszis örökzöld téma világszerte, ami sohasem megy ki a divatból. A '80-as években már neves oxfordi tanulmányok figyelmeztettek a küszöbön álló krízisre, sokan a japán jenben vagy a „világkreditben” látták a jövő tranzakciós pénznemét. 2004-ben a tekintélyes Economist hetilap minősítette fenntarthatatlannak az USA pénzügyi felelőtlenségét és a dollár hegemóniáját. A 2008-as pénzügyi válságot övező pánikhangulatban a német Spiegel jelentette be címlapon a dollár bukását. 2020-ban pedig – amikor a Fed ismét, addig példátlan léptékű pénznyomtatásba kezdett a Covid-lezárások sújtotta gazdaság védelme érdekében – szinte konszenzus alakult ki a drámai következményekről: A kínai sajtótól a dollárral szembeni ellenszenvvel nehezen vádolható és világszerte követett amerikai befektetési alapkezelő Ray Dalióig.

A „következmények” azonban újra és újra elmaradtak. Mi több, a dolláralapú globális pénzügyi rendszer különösebb megrázkódtatás nélkül teljesen változatlan azóta is, azaz:

• A nemzetközi devizatartalékok 60 százalékát dollárban tartják a jegybankok és befektetési alapjaik. Az alternatívának szánt euró aránya inkább csökkent, mint növekedett, 20 százalék körül, míg a kínai jüan aránya mindössze 3 százalék.
• A globális megtakarítások első számú célállomásai továbbra is az amerikai pénzügyi eszközök, államkötvényből 8 ezer milliárd (!) dollárt tartanak külföldiek, az amerikai részvények mintegy felét külföldi befektetők tulajdonolják.
• Világszerte az összes kötvény több mint fele is dollárban van kibocsátva, tehát a dollár a „hagyományos” választás a hitelt felvevő államok és vállalatok esetében is.
• A BIS (a „bankok bankja”) 2022-es statisztikái alapján a napi 7,5 ezer milliárd dollár forgalmú globális devizapiacon a tranzakciók 88 százalékban dollár van a konverzió egyik oldalán (ez 20 éve nagyjából változatlan), euró 31 százalékban, és a kínai jüan 7 százalékban. (Utóbbi aránya majdnem megduplázódott 3 év alatt). A nemzetközi kereskedelem mintegy felét dollárban számlázzák egymásnak az üzletkötő felek.
• Kritikus fontosságú, és kevésbé ismert, hogy az áruforgalom mellett a nemzetközi kereskedelmi finanszírozás (például a tengeri olajszállításokhoz kiállított bankgaranciák) döntő része is dollárban történik. Mindez a nemzetközi gazdasági szereplőktől azt követeli meg, hogy mintegy 16 ezer milliárd (!) dollárt tartsanak folyamatosan bankszámláikon fedezet céljából, akkor is, ha a dollár nem a saját pénznemük.

A következő infografikán mutatjuk be, mekkora inflációval kell szembenézniük a magyar családoknak az iskolakezdés tekintetében: mennyivel drágultak a tanszerek, a gyermekruhák és -cipők, hogyan alakul az iskolai étkezés, illetve az iskolába járás ára. Emellett azt is bemutatjuk, milyen támogatásokban részesülnek az iskolakezdő családok idehaza.

A zsugorfláció (angolul shrinkflation) a zsugorodás és az infláció szavakból képzett kifejezés, amely egy új inflációs jelenség. A rejtett áremelésnek vagy „legrammozásnak” is nevezett módszerrel a vállalatok nem a termékeik drágításával érnek el nagyobb haszonrátát, hanem a kínált árucikk mennyiségének csökkentésével, mérsékelve így az előállítási vagy beszerzési költséget.

A kifejezést először az 1970-es években használták, akkor még makrogazdasági értelemben, szinonimaként a korszak stagflációjára. Ekkor a gazdasági teljesítmény zsugorodását az árak emelkedése kísérte. A kifejezésnek a 2010-es években Pippa Malmgrem, George W. Bush volt közgazdasági tanácsadója adott új, jelenleg is használt jelentéstartalmat. Az eszköz mögötti logika azon alapul, hogy a fogyasztók vásárlási kedve az áremeléssel összehasonlítva kevésbé érzékeny a termékméret változására, mivel a fizetett összeggel a kasszánál mindenki szembesül, míg mérleget vagy mérőedényt viszonylag kevesen hordanak maguknál. Sok esetben a vizuális hatás miatt a gyártók az eredeti csomagméretet megőrzik, és levegővel vagy műanyaggal töltik fel a hiányzó teret.

A figyelmetlenséget a megszokott árucikkek vásárlása okozhatja, így a tudatosság és körültekintés fokozásával, majd alternatív termékekre váltással kivédhető a zsugorfláció. Magyarországon a módszer ellen szabályozói szinten is küzdenek, például bizonyos termékek esetében a nettó töltősúly jól látható feltüntetésére kötelezéssel vagy például a cigaretták esetében a dobozonkénti darabszám előírásával.

A zsugorflációra legismertebb példa a svájci édesség, a Toblerone formájának megváltoztatása. A csokoládéra jellemző fogazatos alak ritkításával az eredeti, 200 grammos kiszerelését 2010-ben csökkentették 170 grammra, majd 2016-ban tovább gyérítéssel 150 grammra. A jelenségre a leggyakoribb példa a különböző tejtermékek és pékáruk legrammozása, illetve számos üdítőital esetében az üveges kiszerelés térfogata már nem félliteres, hanem az angolszász területeken elterjedt pintes (0,473 liter).

Az Európai Unió költségvetésére egyre nagyobb súly nehezedik, mivel az unió egyszerre igyekszik támogatni Ukrajnát háborús tevékenységének folytatásában és az ország újjáépítésében, valamint próbálja megőrizni saját húzóágazatainak vonzerejét.

Ezt tovább nehezíti a háború következtében kialakult energiaválság, ami Európa-szerte megnövekedett inflációs környezetet okozott. Egyre kisebb a mozgástér, aminek következében az Európai Bizottság az unió hosszú távú költségvetésének megerősítését javasolta, annak érdekében, hogy a legsürgetőbb kihívásokat képesek legyenek kezelni. Ugyanakkor a módszertan és a prioritások megosztják a tagállamok véleményét.

A jelenlegi költségvetés problémája

Az Európai Unió éves költségvetését három évvel ezelőtt állapították meg, azonban a magas infláció, valamint Ukrajna támogatásának szükségessége arra késztette az Európai Bizottságot, hogy a költségvetés félidős felülvizsgálata során újratárgyalja az uniós kiadási prioritásokat, hogy az 2027-ig elegendő mozgásteret biztosítson.

A többéves pénzügyi keret, röviden MFF az Európai Unió hosszú távú költségvetése, amely hétéves időszakot ölel fel az Európai Bizottság által javasolt, valamint a tagállamok, továbbá az Európai Parlament által tárgyalt hosszú távú kiadásokkal.

A pénz két fő forrásból származik: a nemzeti hozzájárulásokból, amelyeket a tagállamok közvetlenül az uniós költségvetésbe utalnak, valamint a saját forrásokból, például a beszedett vámokból. A költségvetés nagysága azért fontos, mert ez korlátozza, hogy az EU mennyi pénzt költhet a 2021 és 2027 közötti hét év során.

A jelenlegi ciklusra az uniós intézmények 1100 milliárd euró és 750 milliárd euró elkülönítéséről állapodtak meg, az előbbi az uniós költségvetés többéves pénzügyi keretét, az utóbbi pedig a NextGenerationEU költségvetését jelenti, amely a koronavírus-járványból való kilábalást segíti elő.

A költségvetés nagynak tűnhet, de az 1100 milliárd euró hét év alatt az európai GDP-nek mindössze egy százalékát teszi ki évente, mégis általában elegendő az Európai Unió hétéves szükségleteinek fedezésére.

Az előzetes becslések azt mutatják, hogy a budapesti atlétikai vb a mintegy bruttó hetvenmilliárd forintos összköltsége mellett

A költség oldalon szereplő számok pedig a szervezők törekvéseinek megfelelően nem a semmibe hullanak, hanem gazdaságélénkítő hatásúak lehetnek. A hazai kis- és középvállalkozásoknál hasznosulnak, azaz a szervezők minden eszközt, szolgáltatást, amit csak lehet, magyar eladóktól és beszállítóktól szereznek be. Ez több ezer magyar családnak jelent bevételt a vb előtt és alatt. Érdemes azonban figyelembe venni a hosszú és rövid távú hatásokat is.

Hosszú távon javítják a rendező ország ismertségét a világban, ami többek között turistákat vonz, de javítja az ország kultúrájának elfogadottságát is. A rendezvény miatt hazánkba érkező külföldi látogatók a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ adatai szerint már augusztus közepén közel 340 ezer, a verseny időtartamára szóló vendégéjszaka-foglalást regisztráltak a fővárosi szálláshely-szolgáltatók, ebből 70 százaléka köthető a külföldi látogatókhoz. A sportesemények szurkolói körében nagy az arányuk azoknak, akik visszatérnének. Például a 2017-es londoni vb látogatóinak több mint 90 százaléka ajánlaná ismerősének a helyszínt, és 70 százalékuk vissza akar térni oda egy következő nyaralás alkalmával. A televíziós közvetítésen keresztül egymilliárdan követhetik szorosan az eseményeket, de a közvetítések összesen 3 milliárd emberhez juthatnak el. Ez legalább hatvanmilliárdos reklámérték Magyarországnak a londoni atlétikai világbajnokság számaiból kiindulva.

Az externáliában az angol „external”, azaz „külső” szó bújik meg, mely a jelentését is adja a kifejezésnek: olyan gazdasági hatást kell alatta érteni, amely külső, azaz kívülről hathatott a gazdasági szereplőre (személyre, csoportra, vállalatra stb.). A „külső” ebben az esetben azt jelenti, hogy a hatást kiváltó gazdasági tevékenységben az adott szereplő nem vesz részt közvetlenül, de az őt pozitívan vagy negatívan érinti. Ez a külső gazdasági tevékenység általában nem szándékosan fejti ki az externális hatást, úgymond, csak a tevékenység (általában termelés vagy fogyasztás) „mellékterméke”; így pedig alapjáraton nincs is ellentételezés, miközben befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét.

Milyen típusú externáliák léteznek?

A közgazdaságtanban kétféle csoportosítása létezik az externáliáknak. Az egyik esetben megkülönböztetjük egymástól a fogyasztói és a termelői externáliákat. Ha egy fogyasztói tevékenység okoz külső, nem szándékolt hatást, akkor fogyasztói externáliáról beszélünk (pl. autóhasználat légszennyezése vagy forgalmi dugók). Amikor pedig egy termelő tevékenysége idéz elő környezeti hatást, akkor termelői externáliáról van szó (pl. termelés miatti környezetszennyezés).

Más besorolás szerint létezik pozitív és negatív externália attól függően, hogy a harmadik, külső fél számára kedvező vagy kedvezőtlen hatással bír az adott gazdasági tevékenység, vagyis hasznot hajt vagy veszteséget okoz. Természetesen nemcsak a gazdasági jellegű tevékenységeknek van externális hatása, hanem a nem gazdaságiaknak is (pl. társadalmi, mindennapi élet tevékenységei). Nézzünk mindkettőre egy-két tipikus példát, hogy megértsük az externáliák mibenlétét!

Pozitív externáliák

Alapvető példa a pozitív externáliára, amikor két termelő területe egymás mellett fekszik, és egymástól függetlenül működtetik, művelik azokat: az egyik egy méhészet, a másik egy gyümölcsös gazdaság. Mindkét fél jól jár, bár nem hangolták össze tevékenységüket, köztük nem zajlik le csere. A méhek beporozzák a gyümölcsfákat, miközben nektárt gyűjtenek és mézet termelnek. Mindketten úgy jutottak haszonhoz, hogy nem kellett fizetniük a másik tevékenységéért, ez egy kölcsönösen nyerő (win-win) szituáció.

Nemcsak gazdasági példákat lehet hozni pozitív externáliára, hanem társadalmi szintű, mindennapi példákat is, melyeknek kisugárzó, nem szándékolt hatása van egyéb területeken is: például az oktatás, tudományos kutatások támogatása, oltások, gyógyszerek fejlesztése számos jövőbeli pozitív társadalmi (és egyéni) hatással bír.

A Wagner-csoport Jevgenyij Prigozsin vezetésével júniusban fellázadt az orosz hadvezetés ellen. A nagy nemzetközi visszhangot kiváltó esemény váratlanul, kevesebb mint 24 óra alatt gyors véget ért, a szervezet katonái pedig a jelek szerint azóta folyamatosan települnek át Belaruszba, ahol a hadsereg kiképzésében vállalnak szerepet. Jóllehet a harcosai már nem vesznek részt érdemben az Ukrajnában zajló harcokban, a csoport továbbra is aktív Afrikában és a Közel-Keleten, és ebben nem is várható változás az oroszországi lázadást követően sem.

Az orosz államhoz kötődő (jóllehet ezt a kapcsolatot Moszkva tagadta a közelmúltbeli lázadásig), vállalatok és zsoldoscsoportok komplex hálózatából álló Wagner-csoport 2014-ben tűnt fel, amikor vélhetően szerepet játszott a Krím Oroszország általi annektálásában, valamint támogatni kezdte a kelet-ukrajnai szakadár csoportokat.

Afrikában becslések szerint jelenleg összesen mintegy ötezer Wagner-zsoldos szolgál, a legtöbben Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban. A szervezet a kontinensen azt követően jelent meg, hogy a Krím annektálása következtében bevezetett nyugati szankciók miatt Oroszország kénytelen volt új régiókkal erősíteni a kapcsolatait.

Az orosz–ukrán háború kitörése óta Kína és Oroszország gazdasági köteléke megerősödött, amely nyugati szemszögből egy nemkívánatos együttműködésnek tudható be. A gazdasági kapcsolatok intenzitásának növekedése főként annak köszönhető, hogy Oroszország az európai elzártságot követően az új piacok és a meglévők bővítése felé fordult, amelyben Kína megfelelő partnernek bizonyult. Kína a tavalyi évben rekordösszegben, 190 milliárd dollár értékben folytatott kereskedelmet Oroszországgal, szemben a 2021-es 140 milliárd dollárral. A kiszolgáltatott gazdasági helyzetnek köszönhetően Kína könnyedén tudta érvényesíteni saját érdekeit, amellett, hogy piaci áron alul szerezte be a gazdasági működéséhez szükséges energiahordozókat. Ez azonban szembemegy az Európai Unió azon törekvésével, hogy megfossza Moszkvát ezektől a bevételektől. Ennek köszönhetően a kialakult helyzet könnyedén rányomhatja a bélyegét a kínai–európai kereskedelmi kapcsolatokra, amelyek az elmúlt években jócskán kibővültek.

Kína mint az unió partnere

Az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi forgalom az utóbbi években tovább bővült, azonban ez leginkább a kínai import növekedésének köszönhető. Tavaly Kína volt a legkiemelkedőbb partner az európai import tekintetében, a beszerzett javak közel 21 százaléka onnan származott, míg az európai kivitel 9 százaléka került az ázsiai országba. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy míg az árukereskedelem volumenének változása is Kína javát szolgálta, az egyenleg drasztikus csökkenését a szénhidrogének árának emelkedése hajtotta. A tavaly kialakult energiaválság az olaj- és gázimport költségeinek emelkedését hozta magával, ami párosult egyes európai gyártók (különösen a vegyiparban) Kínába történő gyors áttelepülésével, valamint az európai termékek versenyképességének csökkenésével.

Az elmúlt években számos példa mutatta a sport hazai turizmusra gyakorolt pozitív hatását. Az olyan események, mint a Hungaroringen zajló Forma-1-es futam kiemelkedő jelentőséggel bírnak a hazai idegenforgalom szempontjából. Az idén 2032-ig meghosszabbított magyar nagydíjon rekordszámú, 150 ezer vendégéjszakát regisztráltak.

Budapest képes volt gyorsan átvenni a szervezéssel járó feladatokat. Ebben a 2017-es sikeres budapesti világbajnokság és annak infrastruktúrája is fontos megfontolási szempont volt a Nemzetközi Úszószövetség részéről. A 2022-es rendezvény félmillióval növelte a vendégéjszakák számát Budapesten, de a vidéki helyszíneken is jelentős bővülést tapasztaltak. Emellett a koronavírus-járvány után a 2022-es férfi kézilabda Európa-bajnokság csábította vissza a külföldi turistákat Magyarországra.

Az agrárium tavaly az Európai Unió gazdasági teljesítményének átlagosan 1,7 százalékát adta, és 2021-ben a munkavállalók 4 százalékát foglalkoztatta. Magyarországon a – a régiós folyamatokkal összhangban – a rendszerváltozást követően egyre jobban csökkent a mezőgazdaság súlya. Elemzésünk végén bemutatjuk, hogy miért fedezhető fel a megművelhető földterületi arány és a primer szektor gazdasági súlya között ellentétes statisztikai kapcsolat.

Két alkategóriára bontható: mezőgazdaságra és bányászatra. Az alábbi ábrán az agrárium alkategória teljes éves GDP-hez viszonyított gazdasági súlyának kimutatása látható az Európai Unió tagállamai mellett az Egyesült Királyság és Norvégia esetében, 2022-ben. Ebbe a kategóriába tartozik a földművelés és állattenyésztés mellett az erdőgazdálkodás, a halászat-halgazdaság és a vadgazdálkodás. Ahogyan a térképen is szembetűnő, az agrárium jelentősége nyugatról keletre, illetve északról délre haladva növekszik. Két kiemelt régió a Baltikum és a Balkán-félsziget.

A Világbank módszertani dokumentumai alapján a mezőgazdaság gazdasági hozzájárulását a teljes ágazati kibocsátás és a termeléshez felhasznált javak értékének különbségével mérik. A mutató hátrányai közé tartozik, hogy az informális, nem követhető gazdasági tevékenységet (csere, szívesség, ajándék) nem képes mérni, így erre csak becslések érhetők el.

Az Eurostat adatai alapján az európai turisták – függetlenül attól, hogy egyre inkább szeretik a szabadidejüket külföldön eltölteni – még mindig lényegesen többet nyaralnak otthon. Mivel az elmúlt években a koronavírus-járvány után fokozatosan állt helyre a turizmus, érdemes hosszabb távú trendeket figyelembe venni. 

A 15. életévét betöltött uniós polgárok 65 százaléka vett részt nyaraláson 2019-ben, 2020-ban csupán minden második (52 százalék), majd 2021-ben 56 százalékuk. 2019-ben az európai nyaralók közül minden második csak belföldön nyaralt, ami körülbelül a 15 év feletti lakosság esetében minden harmadik lakost jelentette (31,5 százalék). Majd a belföldön nyaralók aránya a járványhelyzetben folyamatosan emelkedett, 2020-ban 36 százalékra és 2021-ben 37 százalékra. A következő csoportba tartozók külföldre és belföldre egyaránt utaztak. 2019-ben a 15 évnél idősebb lakosság 23,8 százaléka, 2020-ban 10,8 százaléka, 2021-ben 12,9 százaléka. Ugyanakkor mindvégig alacsony volt azok aránya, akik kizárólag külföldre mentek nyaralni: 2019-ben 10 százalék, 2020-ban 5,3 százalék, majd 2021-ben 5,8 százalék.

A magyarok nyaralási szokásai: külföld vagy belföld?

A magyarok esetében 2019-ben az európai átlaghoz hasonló tendenciák tükröződtek, ugyanakkor nagyobb fokú óvatosság volt megfigyelhető az utazási szokásokban a koronavírus-járvány után. A belföldi turizmus kevésbé esett vissza, míg a külföldi nyaralásokkal az európai átlagnál visszafogottabbak voltak a magyar turisták. A magyarok 59 százaléka nyaralt 2019-ben, 2020-ban 40 százaléka, majd 2021-ben 42,4 százaléka az Eurostat adatai alapján. A 15 évnél idősebb lakosság körében az európai átlag feletti arány, 34 százalék nyaralt kizárólag belföldön 2019-ben, majd a koronavírus járvány időszakában 2020-ban 32,5 százalék és 2021-ben 31,5 százalék. A kizárólag külföldre látogatók aránya még az európai uniós átlagnál is kevesebb volt, 2 és 5 százalék között mozgott.

A greedflation egy olyan szójáték, amelyet a kapzsiság és az infláció szavak összevonásával alkottak meg, és arra a helyzetre utalva alkalmazzák, amikor a multinacionális vállalatok az emelkedő nyersanyagárakat csak ürügyként használják az árak és a haszonkulcsok korábban nem látott magasságokba emelésére. Magyarországon különösen feszítő volt az élelmiszerárak növekedése, és számos esetben hallhattuk azt, hogy a nagyobb élelmiszerláncok a pandémia utáni profitéhségüket kívánták csillapítani az utóbbi időszakban. Jelen rövid elemzés arra kíváncsi, hogy mennyire koncentrált a kereskedelmen belül az élelmiszer-kiskereskedelem, és egyáltalán volt-e lehetősége a láncoknak arra, hogy erőfölényüket közösen érvényesítsék a hazai piacokon.

A nemzetközi gazdasági sajtót és híreket olvasók viszonylag korán felkaphatták a fejüket azokra a hírekre, melyek a nagyvállalatok kapzsiságáról szóltak és amellett érveltek, hogy a 2020-as évek válságai kapcsán megjelenő nominális bérnövekedésből adódó nagyobb vásárlóerőt és a változó inflációs környezetet látva a nagyvállalatok áremelései nem minden esetben voltak megalapozottak. 

Idehaza is láthattuk ennek az érvnek a megjelenését, amikor a Magyar Nemzeti Bank a 2023 márciusában készített inflációs jelentésében ezt olvashattuk:

Az árak emelkedéséhez a vállalatok árazási gyakorlata is széles körben hozzájárult, ami a vállalati profitok jelentős emelkedésében is tetten érhető.

Az érvelés tehát az volt, hogy a vállalatok növekvő profitjának komoly szerepe volt az árak felfelé történő korrekciójában. Valójában sok esetben az történt, hogy a pandémia hónapjai alatt eltűnő profitot jóval hamarabb és nagyobb mértékben kívánták visszaszerezni, és a reálbérek számos európai országban történt növekedése erre jó alapot is adott. Miért is történhetett mindez így?

A Biden-adminisztráció már 2021 őszén gazdasági és politikai szempontból is túlságosan magasnak ítélte az üzemanyagok, és így a teljes gazdaság árszintjét meghatározó olaj árát. Ahogy világszerte a gazdasági aktivitás hirtelen feléledt a Covid–19 okozta kényszerű leállásokból, amit viszont az alacsonyra állított, a fizikailag jóval lassabban alkalmazkodó olajtermelés csak vánszorogva tudott lekövetni. Az olajárak folyamatosan emelkedtek, az átlagosan 30 dollár körüli szintjükről kétszeresükre, 70 dollár fölé (WTI típusú olaj, a globális referenciaár).

A Fehér Ház ezért ekkor szokatlan – és már akkor sokat kritizált – megoldással a gigantikus amerikai Stratégia Olajtartalék (Strategic Petroleum Reserve, SPR) felhasználása mellett döntött, melyből 50 millió hordót használtak fel az olajpiaci „kínálathiány” – vagy a kritikusok szerint, az időközi választások előtti méregdrága tankolás politikai kockázatainak  –  mérséklése érdekében.

Az évtizedek alatt felhalmozott, 650 millió hordónyi olajra duzzadt Stratégiai Olajtartalékot az Egyesült Államok a 70-es évek olajválsága után hozta létre geopolitikai vészhelyzetekre, ám az akkori trauma elhalványulásával időről időre minimális mértékben felhasználtak belőle például hurrikánok vagy katonai hadműveletek, mint az 1990-es Sivatagi Vihar idején, az olajárak rövid távú stabilizálása érdekében. A globális olajpiac ilyen egyértelmű és kendőzetlen irányítására azonban korábban soha nem történt kísérlet, és súlyos precedenst teremtett a jövőre nézve. A dzsinn kibújt a palackból.

Bár az Európában irányadó Brent üzemanyagár-index árfolyama visszatért az orosz–ukrán háború kitörése előtti szintjére, még így is 25–45 százalékkal magasabb az utolsó válságmentes év, 2019 átlagos értékéhez képest. A 2003/96/EC uniós direktíva alapján a tagállamoknak legalább 35,9 eurócentes jövedéki adót kell kivetniük a benzinre, míg a dízelgázolajra 33 eurócentest.

Lengyelország és hazánk esetében az eltérést az ingadozó zloty- és forintárfolyam okozza. Európában Hollandiában, Olaszországban és Finnországban volt a legmagasabb a literenként kivetett jövedéki adó, rendre 79, 73 és 72 eurócent. Az EU-ban a benzin átlagos jövedéki adója 0,53 euró literenként, a dízelgázolajé pedig 0,43 euró.

A benzin literére kivetett jövedéki adó euróban, 2023-as értékek. Szerző: Horváth Sebestyén, forrás: Tax Foundation

Az üzemanyagárak alapján készített európai rangsor eltér ettől az összeállítástól, mivel számos egyéb, országonként eltérő mértékű adónemet vetnek ki az energiahordozókra, és a kiskereskedelmi árrés is függ az adott ország piacszerkezetétől. Ilyen adófajta például az általános forgalmi adó. Magyarországon ezenfelül literenként 4 forintos készletezési díj is terheli az üzemanyagokat, ami az üzemanyag-kereskedők tagdíja a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek. Ezek miatt az adott ország lakossági vásárlóerejének megítéléséhez nem elegendő az árszínvonal vizsgálata. A nettó jövedelemmel is számító összehasonlításunk itt található.

A 95-ös benzin adóterhének aránya az EU tagállamaiban 2023. július 24-én. Szerző: Horváth Sebestyén, forrás: Európai Bizottság: Heti Kőolaj Hírlevél

A dízelgázolaj adóterhének aránya az EU tagállamaiban 2023. július 24-én. Szerző: Horváth Sebestyén, forrás: Európai Bizottság: Heti Kőolaj Hírlevél

Mi a Gini-index?

Adott országon belüli jövedelmi (vagy vagyoni) egyenlőtlenségek mérésére használják a Gini-indexet , mely elnevezését Corrado Giniről, egy olasz statisztikusról kapta. A mutató 0 százalék és 100 százalék között mozog, és minél nagyobb az értéke, annál jelentősebb az országban a jövedelmi egyenlőtlenség. Szélsőértékei is hasonlót fejeznek ki: 0 százaléknál teljes az egyenlőség, vagyis a jövedelemből a társadalom minden tagja egyenlően részesedik; míg 100 százalék esetében egy embernél összpontosul a teljes jövedelem.

Természetesen a szélsőértékek nagyon ritkák, a világban mért Gini-indexek 23 – 63  százalék között mozognak. Fontos hangsúlyozni, hogy az együttható kizárólag a jövedelem vagy vagyon ország népességén belüli eloszlását (szóródását) méri, nem az abszolút mértékét. Egy magas jövedelmű ország és egy alacsony jövedelmű ország Gini-indexe lehet hasonló értékű, amennyiben a jövedelmek hasonlóan oszlanak meg mindkettőben.

Az Eurostat legfrissebb közlése szerint 2022-ben az EU-ban a sárgadinnye, görögdinnye, eper, őszibarack és nektarin együttes betakarított termése 8,6 millió tonna volt, ami 6,3 százalékos csökkenést jelent a 2021-es szinthez (9,2 millió tonna) képest. Ez a visszaesés a sárgadinnye (−9,5 százalék 2022-ben) és a görögdinnye (−18,4 százalék 2022-ben) alacsonyabb betakarításának köszönhető. Az őszibarack és a nektarin termelése viszont nőtt (+5,6 százalék 2022-ben), az eperé pedig változatlan maradt 2022-ben. 2022 szélsőséges időjárása és a rendkívül aszályos nyara nemcsak hazánkban, de Európa nagy részén is hozzájárulhatott a mezőgazdasági termésátlagok csökkenéséhez.

Spanyolország az EU egyik legfontosabb nyári gyümölcstermesztője. Az EU görögdinnyéjének közel felét (45,4 százalék), sárgadinnyéjének közel egyharmadát (32 százalék), valamint az eper, az őszibarack és a nektarin több mint egynegyedét (rendre 27,3 százalék és 26,9 százalék) termelte 2022-ben. Hasonlóképpen Olaszország az EU dinnyéjének (36,1 százalék), őszibarackjának és nektarinjának (35,6 százalék) valamivel több mint egyharmadát, valamint görögdinnyéjének egynegyedét (25,6 százalék) termelte tavaly.

Az utóbbi évtizedek során az Európai Unió szakpolitikáinak integráns részét képezték az éghajlatváltozás és a légszennyezettség káros következményeinek mérséklésére irányuló zöld intézkedések. Ezek többek között magukba foglalták a megújuló energiaforrásokra való átállás támogatását, valamint a károsanyag-kibocsátás folyamatos redukálását.  Ugyan a problémakör jól láthatóan az uniós döntéshozatal homlokterében helyezkedik el, Európa városai „fulladoznak”.

Ahogyan a The Economist cikkéből kiderül,

Ehhez kapcsolódóan elmondhatjuk, hogy az unióban éves szinten nagyjából 300 ezer ember idő előtti halálát okozza a magas fokú szennyezettség, amely főként a fosszilis tüzelőanyagok használatából és a gépjárművek szén-dioxid-kibocsátásából fakad. Ám az emberi tevékenységeken felül egyéb, úgynevezett természeti faktorok is hozzájárulnak a károsanyagok levegőbe jutásához, mint például az erdőtüzek, valamint a szél fújta por.