Az elmúlt években teljesen hozzászokhattunk ahhoz, hogy a megújulóenergia-termelés egy-egy új rekordjáról úgy értesüljünk, mint sportmérkőzések vagy Guinness-rekord-döntési kísérletek nagy sikereiről: újabb és újabb közös diadalokat aratunk. Mindig van egy példátlan eredmény vagy egy elképesztő növekedés a számokban, aminek örülhetünk. Önmagában véve persze nincs ezzel semmi gond: valóban, a napenergia például időszakosan nagy volumenben, gazdaságos áron és klímabarát módon előállított árammal tudja ellátni a gazdaságot. A probléma inkább az, hogy vannak más, csendes rekordok is, amikről viszont sokkal kevesebbet hallunk, pedig kellene. Mik ezek a csendes rekordok?
A tejet nemcsak önmagában, hanem feldolgozva is lehet fogyasztani, például sajt, túró, joghurt. E termékek is megjelennek az infografikán bemutatott adatokban.
A gazdaságilag fejlettebb országokban magasabb az egy főre jutó tejfogyasztás, azonban jelentősen emelkedett az elmúlt évtizedekben a fejlődő országokban is: az 1960-as évek eleje óta a fejlődő országokban az egy főre jutó tejfogyasztás csaknem kétszeresére nőtt.
A 3,7 ezer milliárd dolláros GDP-vel rendelkező India a világ ötödik legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok, Kína, Németország és Japán mögött, egyben pedig a leggyorsabban növekvő nagy gazdaság 2021 óta. Az egy főre jutó jövedelem körülbelül 2400 dollár, amivel India a közepes jövedelmű országok alacsonyabb kategóriájába tartozik. Az ország 1991-ig importhelyettesítő és szocialista tervgazdálkodás jellegű gazdaságpolitikát folytatott, ekkor azonban gazdasági reformokba kezdett, amelyek nyitottabbá tették a gazdaságát. Az azóta eltelt mintegy három évtized alatt India gazdasága átlagosan évi 6,4 százalékkal bővült.
A Covid–19-járvány idején a GDP drasztikusan visszaesett (2020 áprilisa és júniusa között a csökkenés csaknem 25 százalékos volt), a járványt követően azonban erőteljes fellendülés következett be, a 2022/2023-as pénzügyi évben pedig India reál-GDP-je a becslések szerint 6,9 százalékkal bővült. Az indiai gazdasági növekedés alapja a belföldi kereslet, a kormányzati infrastrukturális beruházások által ösztönzött befektetések, valamint a lakossági fogyasztás.
2023-ban Magyarországon volt a világon a harmadik, Európában a második legmagasabb a napenergia aránya az áramtermelésben. A folyamatosan megdöntött napelemes rekordokat elsősorban a telepített kapacitás dinamikus növekedése eredményezte.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adatai szerint 2010 és 2022 között a napenergia beépített teljesítménye 2 megawattról 4235 MW-ra emelkedett. A növekedés 2023-ban is folytatódott, amikor az év első felében a magyarországi napelemes kapacitás több mint 1 gigawattal bővült, így az összesített teljesítőképesség meghaladta az 5 GW-ot.
Érdemes kiemelni a különbséget az ipari és a háztartási beépítettség között: míg 2023 első felében az ipari létesítmények 587 MW-tal növelték kapacitásukat, addig a háztartási méretű naperőművek 435 MW-tal bővültek. Ebből látható, hogy a gazdaság megújuló energiaforrásokra való átterelése nem csak ipari oldalon, hanem lakossági oldalon is megmutatkozik. Az Energiaügyi Minisztérium közleménye szerint pedig az elmúlt évek lendületes növekedése nyomán Magyarország hat évvel korábban, már 2024 tavaszára elérte az előzőleg 2030-ra megcélzott 6 gigawattot.
Moldova gazdaságának fő pillérjét a mezőgazdaság alkotja. A kedvező természeti adottságok, valamint az időjárási viszonyok lehetővé teszik, hogy gyümölcs-, zöldségtermesztésben, valamint a gabonatermelésben kedvező pozíciót foglaljon el. Átlagosan a GDP 60 százalékát a feldolgozóipar és a mezőgazdaság biztosítja, ipara jóval szerényebb. Az ország nem rendelkezik kőolaj- vagy földgázlelőhelyekkel, valamint tengeri kijárattal sem, így korlátozott gazdaságának fejlesztési lehetősége is. A kilencvenes évek rendszerváltási hulláma ugyan ide is eljutott, valamint a függetlenséget is sikerült kivívnia, viszont a tényleges állapotok nem javultak gyökeresen. A gazdaságban sikerült stabilizációt, némi fejlődést elérni, de a mindennapi életben a korrupció, a szervezett bűnözés, az egészségügy és a közigazgatás helyzete továbbra is aggasztó. A Szovjetunió és a KGST felbomlása után Moldova szembetalálta magát termékeinek (főleg borászati és mezőgazdasági árujának) eladhatatlanságával, új piacokra volt szüksége a fennmaradáshoz. 1997-ig tartott a folyamatos visszaesés, amikor végre úgy tűnt, sikerül stabilizálni a gazdaságot, ekkor azonban az orosz gazdasági válság tovább mélyítette a korábbi krízist.
Az ezredfordulón 31,2 százalék volt az infláció, a GDP-arányos bruttó államadósság 89,1 százalék, a legtöbb államháztartási egyenleg pedig deficites volt. A kétezres évek így ezeknek a problémáknak a megoldásával, kiigazításával, a gazdaság újjáépítésével teltek. Egyes esetekben sikerült a reform (az inflációt és a bruttó államadósságot viszonylag gyorsan sikerült letörni), más területeken viszont úgy tűnik, hogy még sok időre van szüksége a moldovai vezetésnek. Világpolitikai orientáltsága ugyancsak kérdéses: az Európai Unió 2022 júniusában tagjelölti státuszt adott Moldovának, de a belpolitikai szereplők között ma is gyakoriak a keleti irányú (Moszkva felé történő) megnyilatkozások. A felzárkózási és fejlesztési lehetőségeket tovább nehezíti a Dnyeszteren túli régió, valamint ennek a térségnek a szeparatista törekvései.
Az utóbbi években az olcsó kínai elektromos autók ellepték az európai piacot. Az ázsiai országból származó gyártócégek rablóárazást alkalmazva fokozatosan kiszorítják az európai szereplőket az uniós piacról. Ennek keretében a vásárlók csalogatása érdekében termékeiket a piaci árnál jóval olcsóbban értékesítik. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által is elítélt üzleti stratégia alkalmazásának vádjára a kínai szereplők azzal reagálták, hogy az euroatlanti versenytársaikhoz képest alacsonyabb árszínvonaluk alacsonyabb költségszinttel is párosul, ezért nem tisztességtelenül, csupán versenyképesebben működnek.
Az unió által végrehajtott vámemelésre az első kínai reakció dömpingellenes nyomozás indítása volt a borpárlat (brandy vagy konyak) áron aluli értékesítésének gyanúja miatt. A szeszes italból 2023-ban 1,57 milliárd dollár értékben importált Kína, ez ugyan nem egy igazán nagy kereskedelmi tétel, az intézkedés erős üzenetértéke miatt mégis jelentőséggel bír. A vizsgálat és az EU büntetővámja között a kínai kereskedelmi minisztérium szerint semmilyen kapcsolat nincs, azonban mivel az unió konyakexportjának 99,8 százaléka az ázsiai országgal szembeni protekcionista intézkedést leginkább szorgalmazó Franciaországból származik, a válaszintézkedés címzettje nyilvánvaló.
A vizsgálat végül a versenyellenes tevékenység jelenlétének megállapításával zárult, azonban mégsem vetettek ki tarifát a francia termékekre. A kínai vezetők emellett belengették, hogy a klímavédelem érdekében a nagy belső égésű motorral rendelkező európai személyautókra 25 százalékos importvámot vetnek ki (a hatályban levő alap 15 százalékos vámon felül), ezzel a Mercedest, a BMW-t és a Volkswagen-csoporthoz tartozó Porschét sújtva leginkább. A járműgyártók helyett az európai gazdák kerültek eddig ténylegesen a célpontba, mivel dömpingvizsgálatot indítottak az ázsiai országban az európai sertéshúsexportőrök ellen. Az unió kínai sertéshúsexportja 2020-ban érte el 7,4 milliárd euróval a csúcspontját, mivel az ázsiai országban ebben az évben betegség pusztította az állatállományt. Azóta az export 2,5 milliárd eurós szinten normalizálódott. Az intézkedés a legnagyobb részesedésű Spanyolországnak fájhat igazán. Ezek mellett az európai légiipari termékek is szankcionálásra kerülhetnek kínai részről.
A legutóbbi európai parlamenti választások után mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság elnöki pozíciójára új jelöléseket majd szavazásokat tartottak. Bár a parlament összetételében jelentősen megnövekedett a jobboldali képviselők száma, az elnöki pozíciókban nem történt változás. Ez különösen érdemi mozzanat, mivel az elnöki posztok döntő befolyással bírnak az európai törvényhozásra, stratégiákra és fejlesztési irányokra. Ennek következtében a jelenleg folyamatban lévő stratégiák, mint például a Green Deal, továbbra is a megszokott irányvonal mentén folytatódhatnak. Az Európai Bizottság újabb öt évre megválasztott elnöke, Ursula von der Leyen, beszédében számos programot említett, és igyekezett a politikai spektrum különböző részeiről támogatást szerezni. Többek között ígéretet tett:
A lakáshiánnyal és lakhatással kapcsolatos programok újdonságot jelentenek az európai politikai napirenden, míg számos egyéb témakör már régóta előtérben van. Ebből kifolyólag az újabb öt évre megválasztott elnök számára továbbra is kiemelt fontosságú marad a zöldmegállapodás előmozdítása.
„Aki sokat költ, sose gazdag.” Így érvel Honoré de Balzac francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike Az ateista miséje című művében. Ezzel nyilvánvalóan arra utal, hogy aki a jövedelmét feléli és láthatóan sokat fogyaszt, az ugyan egy ideig jó életszínvonalon él, később azonban a saját jövőbeli lehetőségeit szűkítheti be. Arról már nem is beszélve, ha hitelfelvétel eredményeként történik a jelenbeli fogyasztás. Nemzetgazdaságok esetében is hasonlóan lehet mindez.
Tudvalevő, hogy az összgazdasági kibocsátás (Y) a fogyasztás (C), a beruházás (I), a kormányzati vásárlás (G), és a külkereskedelmi mérleg eredményeként (EX-IM) áll elő, amit a következő képlet szemléltet:
Y = C + I + G + (EX - IM)
A formulából talán az adódik, hogy a kibocsátás mint egész, a korábban említett tényezők pedig mint részek jelennek meg. Előfordulhat-e azonban, hogy valamelyik rész nagyobb értéket képvisel, mint az egész? A fogyasztás esetében biztosan. Ilyen esetben a fogyasztás és a kibocsátás (C/Y) mutatója 100 százalék felett van, mindez azt jelenti, hogy a fogyasztás nagysága meghaladja a nemzeti jövedelmet.
Ez leginkább úgy lehetséges, ha a beruházás, a kormányzati vásárlás és a külkereskedelmi mérleg tényezői közül legalább az egyik, vagy éppen mindegyik negatív. Tehát az egyik eset az, amikor a nemzetgazdaságban nincs beruházás, nincs kormányzati vásárlás és a külkereskedelmi mérleg is negatív.
Ezen a ponton felmerül az a kérdés, hogy vannak-e olyan országok, ahol 100 százalék vagy annak közelében mozog a fogyasztás és a kibocsátás hányadosa. Kérdésként felmerül még az is, hogy ezek magas vagy éppen alacsony jövedelmű országok. A Világbank adatbázisa a Final consumption expenditure (% GDP), tehát a végső fogyasztási kiadások arányát mutatja a GDP százalékában. Ha leegyszerűsítően gondolkodnánk, akkor azzal érvelnénk, hogy a listát a leggazdagabb országok vezetik, ugyanis ahol nagy a jólét, ott sokat is fogyasztanak. Ezzel szemben a lista első szelete így néz ki:
Terítékre kerül az is, hogy milyen húst eszünk szívesen. Az adatok alapján Magyarországon 2021-ben átlagosan 82 kilogramm húst ettünk fejenként, amivel a világon a legtöbb húst fogyasztó nemzetek felső negyedében foglaltunk helyet. A legtöbb húst Hongkongban, az USA-ban és Mongóliában eszik, míg a legkevesebbet Nigériában, Indiában és Madagaszkáron. Mindennek megismerése azért is fontos, mivel környezetvédelmi szabályozói látókörbe kerül egyre inkább a mezőgazdaság is, első körben a tehenészetek. Ennek oka, hogy a húsipar jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt bocsát ki, a világ növekvő húsigénye így hatással van a globális felmelegedésre. Dánia például 2030-tól kezdődően 100 eurós adót vet ki tehenenként a gazdákra.
A fiskális politikai intézkedések egyik leggyakoribb és legnépszerűbb lépése az adócsökkentés, amely a háztartások magasabb elkölthető jövedelmén keresztül megemel(het)i a nemzetgazdasági összkeresletet. Az alábbi infografikán néhány hipotetikus állítás és számítás szerepel, illetve rámutatunk, hogy az adócsökkentés esetében a látható előnyök mellett vannak olyan kockázatok is, amelyeket a gazdaságpolitikai döntéshozatal során mindenképpen érdemes szemügyre venni.
Az alábbi infografika az Európai Bizottság által 2024 februárjában készített Forging a Sustainable Future Together: Cohesion for a Competitive and Inclusive Europe című dokumentumból szemezget, és azt emeli ki, hogy az utóbbi évtizedekben rendkívül látványos volt az EU súlyának csökkenése a világgazdaságban.
Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) Magyarországon nem őshonos, eredetileg Észak-Amerikából származó, inváziós, egynyári gyomnövény. Európában először a 19. század közepén, hazánkban az 1920-as években jelent meg, de csak 1945-ben kezdett robbanásszerűen terjedni. Mára az egész országban megtalálható, különösen a mezőgazdasági területeken, illetve fiatal parlagokon, elhanyagolt telkeken. Kiirtása rendkívül nehéz, mert magja akár 30–40 évig is csíraképes marad.
Elterjedtsége és nagy mennyiségben szórt, allergén virágpora miatt Magyarországon jelentősen megnőtt azok száma, akik érzékenyek a növényre, akiknél allergiás, rosszabb esetben asztmás reakciót vált ki pollenje. Ennek egyik oka, hogy pollenszemcséje különleges, tüskés felületű, amin könnyen megtapadnak a légszennyezű részecskék, valamint fehérjebontó enzimmel támadja a nyálkahártyákat. Továbbá pollenje meglehetősen kicsi, így a szél igen messzire – akár száz kilométerre! – elszállíthatja. Ráadásul egyetlen növény 2–8 milliárd pollenszemet termelhet.
Az IMF az idei évre is mindössze 0,4 százalékos növekedést vár Európa legnagyobb gazdaságában, melynek a második negyedévben sem sikerült növekednie, pedig már régen véget ért a válság az energiapiacokon. Hiába fokozódik a német vállalatok és termelés külföldre költözése, hiába válnak nyilvánvalóvá az egyoldalú zöldátállás nem szándékolt következményei, valamint a bevándorlás és a munkaerőpiac félrekezelése: a júniusi EU választások a Zöldek számára katasztrofális eredménye után a Lámpakoalíció zökkenőmentesen dolgozik tovább a gazdaság és társadalom transzformációján. Azonban Donald Trump győzelmi esélyeinek megugrásával és különösen J. D. Vance szenátor potenciális alelnökségével a német – és így az európai – gazdaságpolitikai stratégia kockázatosabbá vált, mint valaha. Vance jóval radikálisabb álláspontot képvisel, mint az első Trump-adminisztráció bármely tagja, legyen szó külkereskedelemről, ipari termelésről és zöldátállásról, vagy éppen Kínáról. Míg a kontinensen a német zöldátállási stratégia és vízió eddig sosem ütközött érdemi ellenállásba, egy Trump–Vance-adminisztráció azonnal válsághelyzetbe sodorná azt.
Először is fontos tisztán látnunk, hogy milyen folyamatok zajlanak most a német gazdaságban. A német kormány helyzetértékelése szerint ugyanis minden a terveknek megfelelően halad: a zöldátállás gyors tempóban, sikeresen halad előre, a transzformáció érdekében végrehajtott beruházások hamarosan megtérülnek. Ezt többnyire a megújulóenergia-termelés valóban exponenciális növekedésével támasztják alá. (Ilyenkor nem megemlítve a hasonló sebességgel emelkedő energiaimport-kényszert.)
Ha vannak is gazdasági nehézségek, ezeknek mind külső okai vannak – állítja a Lámpakoalíció. Elsősorban az orosz–ukrán háború „vis maior” hatásai: a mostanra leküzdött energiaválság, az általa okozott infláció és a megrendült fogyasztói, üzleti bizalom. Másodsorban a kínai gazdaság gyengesége az, ami visszafogja a német, exportra termelő ipar teljesítményét.
Természetesen ezek önmagukban jogos magyarázatok, hiszen az egész európai gazdaságot megrázták ezek a hatások. Valójában azonban nem magyarázzák meg, hogy miért ilyen súlyos a német ipar alulteljesítése, ráadásul már jóval azt megelőzően, hogy az orosz–ukrán háború egyáltalán kitört volna. Nem egyszerűen arról van szó ugyanis, hogy a teljes német ipar teljesítménye 10 százalékkal, az energiaintenzív ipar kibocsátása pedig 20 százalékkal zsugorodott a háború kitörése óta. Még csak nem is arról, hogy még most, jóval az energiapiacok stabilizálódása után sem talál magára az ipar: a kincstári optimista előrejelzésekkel mit sem törődve májusban év/év alapon újabb 6,7 százalékkal esett a kibocsátás (aminek negatív következményeit jól látjuk a régiós és a hazai gazdasági adatokban is). Mostanra azért gyanúsnak illene lennie, hogy talán azért nem történt erőteljes visszapattanás, mert a problémák nagyobbik része nem átmeneti jellegű, és magától nem is fog megoldódni.
Ténylegesen a német ipar és feldolgozóipar súlyos alulteljesítése már 2018-ban, a zöldátállás még az előző német kormány általi beindításával elkezdődött, a folyamat azóta csak felgyorsult.
A Globális Ökolábnyom Hálózat (GFN) évente 181 ország esetében vizsgálja a dátumot, amelyen az emberiség erőforrás-felhasználása meghaladja a Föld regenerálódási képességét. A számítás során becsléseket készítenek az országok biokapacitására, illetve az egy főre jutó fogyasztásra.
A Föld ökológiai vészcsengője először 1971-ben szólalt meg, ebben az évben haladta meg az emberiség teljes ökológiai lábnyoma a globális biokapacitást. Az emberiség ettől a dátumtól kezdte kölcsönvenni a holnap erőforrásait.
Az eltérő fejlettségi szint miatt ennek a határnak az átlépése régiónként eltér, Európa két évtizeddel korábban, az 1950-es években már átlépte, Észak-Amerika pedig már a két világháború közötti évtizedekben. Ázsia csupán 2005-ben lépte át a fenntarthatósági küszöböt, Afrika pedig 0,83-as értékkel 2014-ben került hozzá a legközelebb (azóta ismét csökken a kontinens ökológiai lábnyoma). Magyarország ökológiai egyenlege 1963-ban fordult először negatív tartományba.
Teng Hsziao-ping híres, 1992-es déli körútja után a kínai gazdaság új lendületet kapott, és özönlött a külföldi tőke, illetve technológia Sencsenbe, az úgynevezett különleges gazdasági övezetbe. Wang Chuanfu (ejtsd: Vang Csuanfú), egy 29 éves vegyész itt nyitotta meg első gyárát 1995-ben. Cégének neve kínaiul „比亚迪”, amit a latin betűs szótaglista szerint így írunk át: „BǐYàDí”. Eredetileg a gyorsabb cégregisztráció érdekében a mai Sencsen területén lévő Yadi nevű faluról nevezték el a céget, amely így lett „YaDi Electronics”. Hogy a listákon előre kerüljön, Wang úr elé tette a 比 (bí) karaktert, amit a kínai nyelvtanban összehasonlítás során használunk. Tehát a praktikum okán létrejött BYD szócskát utólag nevezték ki a marketingesek a „Build Your Dream” kezdőbetűinek. Wang úr a japánoknál olcsóbban akart jobb akkumulátorokat készíteni.
Kína a masszív gyarapodás időszakában gyors ütemben motorizálódott, és ez a gyárak okozta szennyezés mellett tovább rontotta a városi levegő minőségét. Ez ellen valamit tenni akart Wang, és 2003-ban (a Tesla megalapításának évében) megvásárolt egy nem működő autógyártó céget. Már kezdetektől az volt a célja, hogy az akkumulátoraival szereljen fel autókat, ennek kivitelezése évekig tartott. 2008-ban mutatták be a világ első, tömeggyártott plug-in hibridjét, illetve 2009-ben az első elektromosautó-modellt. Azonban egyik sem hozta el a sikert, sokáig a helyi kormányzat támogatásával voltak csak életképesek, például 2016-ban az állami szubvenció meghaladta a cég teljes nyereségét, ami a bevételének egyötödét jelentette. 2011 és 2023 között csak egyetlen év volt, amikor a kutatás-fejlesztési (K+F) kiadások nem haladták meg a nettó nyereséget, több évben 3-4-szeres is volt a különbség, ráadásul 2017 és 2019 között három egymást követő évben csökkent a profit. 2019-ben mindössze 1,6 milliárd jüanos haszon mellett költött a BYD 8,4-et kutatásra és fejlesztésre.
Mindenekelőtt érdemes lehet pontosabban meghatároznunk, hogy mit is értünk a startup fogalma alatt. Az egyik legszélesebb körben elterjedt definíció alapján a startup szó tulajdonképpen egy olyan, nemrégiben alapított cégre/vállalkozásra utal, amelynek tevékenysége általában egyetlen specifikus termék- vagy szolgáltatástípus előállítására, illetve fejlesztésére koncentrálódik. Mivel kezdeti költségeik igen magasak – emellett pedig bevételeik eleinte csekély nagyságrendűek –, a startupok mögött álló vállalkozók különböző, a nagyobb cégekre már kevésbé jellemző finanszírozási formákat alkalmaznak. Ezek közé sorolandó többek között az úgynevezett crowdfunding (közösségi finanszírozás) is, ami a tőkebevonás sajátos eszköze: a vállalkozók online kampányok keretein belül toborozhatnak támogatókat, akik adományaikkal segíthetik a szimpátiájukat elnyerő üzleti innovációk megvalósulását.
Emellett a startupok körül gyakorta tűnnek fel kockázatitőke-befektetők, vagyis olyan magántőke-befektetők, akik komoly növekedési potenciállal rendelkező, általában fiatal vállalkozások számára nyújtanak pénzügyi hozzájárulást, vállalati részesedésért cserébe. Ez a döntés hatalmas nyereséggel kecsegtethet, ugyanakkor – tekintve, hogy a startupok számottevő része hamar csődöt jelent – a befektetési kockázat is kifejezetten magas. Az esetleges kudarc általában az üzleti modell kiforratlanságából, illetve a további fejlesztésekhez szükséges tőke elégtelen mennyiségéből fakad.
Utóbbi garantálásához a vállalkozóknak folyamatosan biztosítani szükséges befektetőiket arról, hogy pénzük jó kezekben van; ellenkező esetben komoly finanszírozási problémákkal kell számolniuk. A nyilvánvaló kockázatok és nehézségek ellenére bőséggel akadnak sikertörténetek a közelmúltból: hogy néhány méltán híres példát említsünk, a Microsoft, a Meta, vagy éppen az Apple is startupként kezdte meg működését, mára azonban magas profitot generáló, világszínvonalú termékeket gyártó szereplőkként gondolunk rájuk.
Az „informális gazdaság” kifejezés egy tág fogalom, és többféle nevet adtak már neki: árnyékgazdaság, rejtett gazdaság, készpénzgazdaság, szürke- vagy feketegazdaság, földalatti gazdaság.
Az informális gazdaság a hivatalos statisztikákban nem szereplő gazdasági tevékenységeket takarja (legális és illegális egyaránt), az adott kormánynak be nem jelentett, és ezért az adószedők és a szabályozók hatókörén kívül eső áru- vagy szolgáltatási tranzakciókat értjük alatta. Továbbá ide tartoznak a tisztességtelen gazdasági tevékenységek is. Különféle fokozatai léteznek az illegálistól (pl. csempészet, kábítószer-kereskedelem, prostitúció) a legális, de eltitkolt tevékenységekig (pl. be nem jelentett jövedelem, béren kívüli juttatás), illetve a be (nem) jelentés mértékétől függően.
Így a feketemunka esetében a munkaadó munkaszerződés aláírása nélkül, készpénzért foglalkoztatja a munkavállalót, anélkül, hogy bármilyen hivatalban bejelentené az alkalmazást. A kifizetett bér után sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem fizet semmilyen közterhet. Szürkemunka esetén a munkaadó ugyan bejelenti a munkavállalót, szerződést is aláírnak, de a szerződésben a ténylegesen kifizetett bérnél alacsonyabb összeg szerepel. Mind a munkaadó, mind a munkavállaló ez után az alacsonyabb érték után fizeti meg az adókat és járulékokat.
Az elmúlt két évtizedben a kínai autóipar szinte a semmiből tört elő és vált globális éllovassá. Ezt a látványos fejlődést jól szemlélteti, hogy az elmúlt öt évben, 2018 és 2023 között a kínai autóexport közel 400 százalékkal növekedett, és 2023-ra mintegy 5,22 millió autót exportáltak, így Kína 2023-ra a világ legnagyobb autóexportőrévé vált.
Miért sikerült a kínai autóiparnak áttörést elérnie? A válasz a „Made in China 2025” stratégiában keresendő, amelyet a pekingi párt 2015-ben indított el egy tízéves iparpolitikaként. Ez a stratégia az autóipart és az akkumulátorágazatot kulcsfontosságúként azonosította, és célzott támogatásokkal segítette ezek fejlődését. Ennek eredményeként olyan vállalatok, mint a BYD, jelentős fejlődésen mentek keresztül, és ma már a Tesla versenytársaként küzdenek a világ legnagyobb elektromos járműgyártója címért. Emellett a hagyományos nagyvállalatok is részt vettek a programban, mint a SAIC, az MG márka tulajdonosa, valamint a Geely, amely a svéd Volvo tulajdonosa. A program több száz milliárd dolláros állami finanszírozást, alacsony kamatozású kölcsönöket, adókedvezményeket és különféle támogatásokat biztosított az iparágak számára. Az ilyen átfogó támogatási rendszer és a stratégiai fókusz eredményeképpen Kína mára a globális autóipar egyik vezető szereplőjévé vált, meghatározva a jövő technológiai és piaci trendjeit.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2023-as éves jelentése alapján a televíziós élő közvetítések továbbra is kiemelkednek a más platformok nyújtotta szolgáltatások közül, a hazai és a nemzetközi sportrajongók körében is. A sportműsorok esetében ugyanakkor sajátos jellemző, hogy kiemelt események kapcsán ugrik meg a fogyasztás. A nagy nemzetközi sportesemények vagy a magyar labdarúgó-válogatott szereplései folyamatosan televíziós nézettségi csúcsokat hoznak. Az elmúlt években a 2022-es labdarúgó-világbajnokság mellett a 2023-as, hazai rendezésű atlétikai világbajnokság is kiugró nézőszámokat produkált. Ugyanakkor a magyar labdarúgó-válogatott rekordokat döntő nézettsége mellett igen népszerűek például más csapatsportok, illetve a vizes sportok is.
Az internetes tájékozódás módja egyre változatosabb, és ezt leköveti a különféle, sporttal kapcsolatos tartalmak bővülése is. Nagy lefedettséggel rendelkeznek a sporthírek, ami mellett még nem általánosan bevett szokás, de egyre népszerűbbek az internetes élő közvetítések. Egyre többen veszik igénybe videómegosztók, podcastek és a közösségi média kínálatát is a sporttal kapcsolatos hírek és események követése során. Az internetes hírfogyasztásnak kedvez, hogy a sportfogyasztók számára különösen fontos az aktualitás és a minél gyorsabb reakció az eseményekre.
A grafikon alapja egy egyenlő oldalú háromszög, amelynek minden sarka az egyik változó (komponens) egyikének 100 százalékát jelenti, a másik kettőnek pedig 0 százalékát. A háromszög belsejében lévő bármely pont a három komponens keverékét jelenti, a pontok helyzete jelenti az egyes változók arányát. Az alábbi diagramon az Eurostat adatai alapján az EU tagállamainak energiamixei láthatóak. Magyarázó példaként 2022-ben Málta szinte teljes energiatermelése fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származik, míg Finnország esetében az energiamixen belül a nukleáris forrás részesedése 20 százalékos, a fosszilis és megújuló energiaforrások aránya pedig 40-40 százalék.
2023-ban az Európai Unióban a 20–34 éves, középfokú (ISCED 2011 3–4. szint) és felsőfokú oktatásból kilépő fiatalok (ISCED 2011 5–8. szint) 83,5 százaléka volt foglalkoztatott. Ezzel új csúcsra ért a tanulmányaikat befejező fiatalok foglalkoztatottsága az EU-ban, vagyis egy frissen végzett diák vagy hallgató nagy eséllyel tud elhelyezkedni 1–3 éven belül a munkaerőpiacon. 2013–2023 között a foglalkoztatottsági rátájuk 9,2 százalékponttal emelkedett, a koronavírus-járvány éveiben (2020–2021) szakadt csak meg a növekvő tendencia, mely 2022-re már meg is haladta a 2019-es, járvány előtti szintet.
A társadalom tagjai nemcsak pénzért dolgoznak, hanem jelentős időt fordítanak fizetetlen munkára is. Ilyen, fizetéssel nem járó, „láthatatlan” munka, amit saját háztartásuk, háztartástagjaik ellátására végeznek, vagy amikor ellenszolgáltatás nélkül más háztartásokat segítenek (pl. idős hozzátartozók gondozása), illetve amikor szervezeten keresztül végeznek önkéntes munkát.
Ezeket a munkákat azért is hívják láthatatlannak, mivel nem jelenik meg a piacon, nem jár értük fizetés, és nem számítják be a gazdaságok teljesítményébe, ezért a számszerű mutatók – így a GDP is – torzított képet adnak a gazdaságról. Továbbá a háztartás tagjai számára azért láthatatlan, mivel természetes, csak akkor tűnik fel, ha nincs elvégezve.
A háztartási termelőmunka célja a háztartástagok igényeinek kielégítése, a háztartás anyagi jóllétének növelése. Ebben az értelmezésben a háztartási munkával előállított termékek és szolgáltatások a háztartás (természetbeni) jövedelméhez járulnak hozzá. Egy háztartásnak a négy fő célja a lakhatás, az élelmezés, ruházkodás és gondoskodás, nevelés. Ezekhez kapcsolódik a teljesség igénye nélkül:
A szellemi háztartási munkák közé tartozik továbbá a hivatalos ügyek intézése, háztartási/családi logisztika és tervezés, érzelmi (kognitív) munka, mint például családi születés- és névnapoknak, gyermekek iskolai és iskolán kívüli dolgainak észben tartása, gyermekneveléssel kapcsolatos könyvek, cikkek stb. olvasása, majd a tanulságok beépítése a nevelésbe és átadása a partnernek.
A magyar lakosság kétharmada szeretne elektromos autót, és csak 10 ezer eurót költene rá, ezért a jelenlegi kínálat még középtávon sem fog találkozni a kereslettel a kínai elektromosautó-gyártás hazai megtelepedése nélkül.
Utóbbi élesíteni fogja a versenyt a prémiumkategóriában, a középkategóriában pedig borítékolható a kínai dominancia gyors kiépülése a hazai előállítású, megfizethető villanyautóknak köszönhetően. Utóbbi nélkül a közlekedésben elképzelhetetlen a tömeges zöldátállás.
2023-ban a Magyarországon a lakosságnak csak 61 százaléka rendelkezett autóval, a forgalomban lévő 4,2 millió személyautó átlagéletkora 15,8 évre emelkedett. A zöld rendszámosok száma 2024 májusában 96 ezret tett ki, ráadásul ebből mindössze 55 ezer volt tisztán elektromos, a többinek a zöme hibrid üzemű volt.
A fejlett gazdaságokban általános probléma a társadalom idősödése. Az ENSZ szerint a népesség idősödése visszafordíthatatlan globális tendencia. 2023-as előrejelzésük szerint a 65 éves vagy annál idősebb emberek száma világszerte több mint kétszeresére nő a következő közel 30 évben: a 2021-es 761 millióról 2050-re 1,6 milliárdra, vagyis míg 2021-ben minden tizedik ember volt 65 évnél idősebb, addig 2050-re világszinten 6-ból 1 ember tartozik majd az említett korosztályba. Mindeközben pedig várhatóan világszinten csökken a termékenységi ráta, egyre kevesebb gyermek fog születni. A népesség idősödése pedig – egyéb fontos gazdasági következmények mellett – kihat a munkaerőpiaci folyamatokra is. Általánosságban egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, míg egyre többen mennek el nyugdíjba, így csökken a munkaerőállomány, erősödik a munkaerőhiány, de beszélhetünk a szakképzettség- és tehetséghiányról egyaránt. E problémák az évek során felerősödhetnek a fejlett gazdaságokban, de a fejlődő régiókban is problémát okoznak. Az ENSZ előrejelzése szerint ugyanis várhatóan Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában és a Szaharától délre fekvő Afrikában fog a leggyorsabban növekedni az idősek száma a következő három évtizedben.
A munkaerőhiány következtében ráirányulhat a figyelem a munkaerőállomány azon csoportjaira, melyeket eddig kevésbé aknáztak ki az elmúlt években:
megnőhet a fiatal munkavállalók (25 év alattiak) foglalkoztatottsága, és az idősebb korosztály, azon belül pedig a nyugdíjasok visszafoglalkoztatása fontos szempont lesz. Továbbá ráirányulhat a figyelem a kisgyermekes szülők (elsősorban az édesanyák) és a fogyatékkal élők foglalkoztatására.
Másrészt az automatizáció és digitalizáció is megoldást nyújthat a munkaerőhiányra, az üres álláshelyek betöltésére, az élő munkaerő kiváltására, kiegészítésére.
Piaci várakozások szerint idén nyáron nagyjából 120 ezer tanuló dolgozik majd Magyarországon akár csak néhány hetet is. Míg 2023-ban 1800 forint körül mozogtak az átlagos órabérek a diákmunka tekintetében idehaza, addig 2024-ben az elmúlt hónapok tapasztalatai és a várakozások alapján 2000 forint felett lehet országos átlagban a diákok órabére.
Nem túlzunk, ha az autóipart kulcsszereplőnek tekintjük az európai gazdaságban. Az ACEA (Európai Autógyártók Szövetsége) adatai szerint közel 13 millió ember dolgozik az autóiparban közvetlenül vagy közvetve, ami az összes uniós munkahely csaknem 7 százalékát teszi ki. Ez az arány folyamatosan vetekszik az építőipar egészében alkalmazott európai lakosság számával. Ezen felül a gépjárművek kereskedelme évente 392,9 milliárd euró adóbevételt generál a kormányok számára, miközben az autóipar 101,9 milliárd eurós kereskedelmi többletet biztosít az EU-nak. Ezzel pedig az ágazat által termelt forgalom az EU GDP-jének több mint 7 százalékát adja. Ugyanakkor a dinamikusan változó környezet ösztönzi a K+F tevékenységeket is, amelyekre a szektor évente 59,1 milliárd eurót fordít, így Európa legnagyobb befektetője az innováció terén (az EU teljes kutatás-fejlesztés (K+F) projektjeinek 31 százalékát képviselve).
A számokból kiindulva nem túlzás kijelenteni, hogy az autóipar hatással van az európai gazdaságra a foglalkoztatás, a kereskedelem, az innováció és a hozzáadott értékek terén. Azonban az eddigi előny, az alacsony költségű szakképzett munkaerő, a K+F-központok és a relatív alacsony költségű acélgyártás, amelyek vonzó célponttá tették Európát, nem garantálják az eddigi versenyképesség megőrzését. A következő években az elektromos átállás kulcsfontosságú lesz közvetlenül az autóiparra, így közvetetten az európai jólétre és versenyképességre is.
A labdarúgó-Európa-bajnokság nemzeti válogatottjainak kerete között kiugró különbség van, amennyiben a csapatok piaci értékét tekintjük. A rangsorban első angolok 1,5 milliárd eurós értéke 16-szorosa az utolsó helyezett románoknak. Miközben az első és második helyen álló angol és francia csapatban van olyan játékos, Jude Bellingham és Kylian Mbappé (180 millió euró), akik piaci viszonyok között többet érnek, mint az utolsó öt helyen álló csapat bármelyikének összértéke. A magyar válogatott becsült értéke 165,5 millió euró, ami a 19. helyre sorolja a hazai válogatottat.
Az átlagos munkahét hossza az Európai Unióban évről évre rövidül. Íme a legfontosabb megállapítások:
A mindig is a világ legfejlettebb régióihoz tartozó Európa gazdasága már jó pár évtizede a szolgáltatószektor (tercier szektor) és a kutatás-fejlesztés-innováció (kvaterner szektor) túlsúlya felé tolódott el, amelyek többnyire szaktudásalapúak, és persze a legnagyobb hasznot termelik. A kontinenst egykor ipari nagyhatalmak uralták, ám részben a globalizáció következtében mára sokat vesztett versenyképességéből az ipari termelés, és kiszerveződött más kontinensekre. A fejlesztés jó része még a nyugati országokban maradt, de Kelet-Ázsia egyes régiói komoly konkurenciává léptek elő. Habár Németország vált az elmúlt évtizedekben Európa gazdasági motorjává, és a kontinens országainak változatos gazdaságait kötötte össze legnagyobb kereskedelmi partnerükként és befektetőjükként, mégis az elmúlt 15 évben mindössze 19 százalékkal tudott gyarapodni, szemben az amerikai 76 százalékkal (nominális értékben és dollárban számolva ez három németországnyi GDP-t jelent). A deindusztrializációval képtelen mit kezdeni az EU vezetése. 2019 vége és 2023 vége között mintegy 850 ezer gyáripari munkahely szűnt meg az EU-ban, ebből 130 ezer Németországban. Az európai járműipar fellegvárának számító ország 2007-ben 6,21 millió járművet állított elő, 2023-ban már csak 4,11 milliót.
RÁADÁSUL 15 ÉVEN BELÜL NYUGDÍJBA FOG VONULNI A NÉMET MUNKAERŐ-ÁLLOMÁNY 30 SZÁZALÉKA, TÖBBNYIRE A MÉRNÖKÖK, TUDÓSOK ÉS A MAGASAN KÉPZETT MUNKÁSOK, AZ A GENERÁCIÓ, AMELYik IPARI NAGYHATALOMMÁ TETTE NÉMETORSZÁGOT.
A 2024-es Európa-bajnokság mintegy 250 millió euró (közel 97,5 milliárd forint) többlet turisztikai bevételt generál a házigazda Németországnak a hallei Leibniz Gazdaságkutató Intézetet (IWH – Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung Halle) elemzése szerint. Az egy hónapon keresztül zajló játékokra összesen 2,7 millió jegyet bocsátottak ki, amely szám magába foglalja a torna összes mérkőzésére kapható valamennyi belépőt. A labdarúgótornának 10 német város ad otthont, a stadionok méretének sorrendjében: Berlin, München, Dortmund, Stuttgart, Gelsenkirchen, Frankfurt, Hamburg, Düsseldorf, Köln és Lipcse. Az Eb idejére 650 ezer szurkolót várnak Németországba. A német turizmus szempontjából ez a létszám nem jelent olyan volumenű többletet, mint például egy kisebb közép- vagy kelet-európai gazdaság számára. A 80 millió főt is meghaladó lakossággal rendelkező ország Európa legnagyobb és a világ negyedik legnagyobb gazdasága a Világbank adatai alapján. 2023-ban 34,8 millió külföldi – ezen belül 27 millió európai – turista kereste fel az országot a Tourmis online turisztikai adatbázis statisztikái alapján.
Összehasonlításként érdemes látni, hogy Magyarországon az előző évben 5,23 millió külföldi turista járt. A kiugróan magas németországi látogatószámot figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy miért pályázik olyan nagyszabású sportrendezvények megrendezésére, mint a labdarúgó-Európa-bajnokság?