A társadalom tagjai nemcsak pénzért dolgoznak, hanem jelentős időt fordítanak fizetetlen munkára is. Ilyen, fizetéssel nem járó, „láthatatlan” munka, amit saját háztartásuk, háztartástagjaik ellátására végeznek, vagy amikor ellenszolgáltatás nélkül más háztartásokat segítenek (pl. idős hozzátartozók gondozása), illetve amikor szervezeten keresztül végeznek önkéntes munkát.
Ezeket a munkákat azért is hívják láthatatlannak, mivel nem jelenik meg a piacon, nem jár értük fizetés, és nem számítják be a gazdaságok teljesítményébe, ezért a számszerű mutatók – így a GDP is – torzított képet adnak a gazdaságról. Továbbá a háztartás tagjai számára azért láthatatlan, mivel természetes, csak akkor tűnik fel, ha nincs elvégezve.
A háztartási termelőmunka célja a háztartástagok igényeinek kielégítése, a háztartás anyagi jóllétének növelése. Ebben az értelmezésben a háztartási munkával előállított termékek és szolgáltatások a háztartás (természetbeni) jövedelméhez járulnak hozzá. Egy háztartásnak a négy fő célja a lakhatás, az élelmezés, ruházkodás és gondoskodás, nevelés. Ezekhez kapcsolódik a teljesség igénye nélkül:
A szellemi háztartási munkák közé tartozik továbbá a hivatalos ügyek intézése, háztartási/családi logisztika és tervezés, érzelmi (kognitív) munka, mint például családi születés- és névnapoknak, gyermekek iskolai és iskolán kívüli dolgainak észben tartása, gyermekneveléssel kapcsolatos könyvek, cikkek stb. olvasása, majd a tanulságok beépítése a nevelésbe és átadása a partnernek.
A magyar lakosság kétharmada szeretne elektromos autót, és csak 10 ezer eurót költene rá, ezért a jelenlegi kínálat még középtávon sem fog találkozni a kereslettel a kínai elektromosautó-gyártás hazai megtelepedése nélkül.
Utóbbi élesíteni fogja a versenyt a prémiumkategóriában, a középkategóriában pedig borítékolható a kínai dominancia gyors kiépülése a hazai előállítású, megfizethető villanyautóknak köszönhetően. Utóbbi nélkül a közlekedésben elképzelhetetlen a tömeges zöldátállás.
2023-ban a Magyarországon a lakosságnak csak 61 százaléka rendelkezett autóval, a forgalomban lévő 4,2 millió személyautó átlagéletkora 15,8 évre emelkedett. A zöld rendszámosok száma 2024 májusában 96 ezret tett ki, ráadásul ebből mindössze 55 ezer volt tisztán elektromos, a többinek a zöme hibrid üzemű volt.
A fejlett gazdaságokban általános probléma a társadalom idősödése. Az ENSZ szerint a népesség idősödése visszafordíthatatlan globális tendencia. 2023-as előrejelzésük szerint a 65 éves vagy annál idősebb emberek száma világszerte több mint kétszeresére nő a következő közel 30 évben: a 2021-es 761 millióról 2050-re 1,6 milliárdra, vagyis míg 2021-ben minden tizedik ember volt 65 évnél idősebb, addig 2050-re világszinten 6-ból 1 ember tartozik majd az említett korosztályba. Mindeközben pedig várhatóan világszinten csökken a termékenységi ráta, egyre kevesebb gyermek fog születni. A népesség idősödése pedig – egyéb fontos gazdasági következmények mellett – kihat a munkaerőpiaci folyamatokra is. Általánosságban egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, míg egyre többen mennek el nyugdíjba, így csökken a munkaerőállomány, erősödik a munkaerőhiány, de beszélhetünk a szakképzettség- és tehetséghiányról egyaránt. E problémák az évek során felerősödhetnek a fejlett gazdaságokban, de a fejlődő régiókban is problémát okoznak. Az ENSZ előrejelzése szerint ugyanis várhatóan Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában és a Szaharától délre fekvő Afrikában fog a leggyorsabban növekedni az idősek száma a következő három évtizedben.
A munkaerőhiány következtében ráirányulhat a figyelem a munkaerőállomány azon csoportjaira, melyeket eddig kevésbé aknáztak ki az elmúlt években:
megnőhet a fiatal munkavállalók (25 év alattiak) foglalkoztatottsága, és az idősebb korosztály, azon belül pedig a nyugdíjasok visszafoglalkoztatása fontos szempont lesz. Továbbá ráirányulhat a figyelem a kisgyermekes szülők (elsősorban az édesanyák) és a fogyatékkal élők foglalkoztatására.
Másrészt az automatizáció és digitalizáció is megoldást nyújthat a munkaerőhiányra, az üres álláshelyek betöltésére, az élő munkaerő kiváltására, kiegészítésére.
Piaci várakozások szerint idén nyáron nagyjából 120 ezer tanuló dolgozik majd Magyarországon akár csak néhány hetet is. Míg 2023-ban 1800 forint körül mozogtak az átlagos órabérek a diákmunka tekintetében idehaza, addig 2024-ben az elmúlt hónapok tapasztalatai és a várakozások alapján 2000 forint felett lehet országos átlagban a diákok órabére.
Nem túlzunk, ha az autóipart kulcsszereplőnek tekintjük az európai gazdaságban. Az ACEA (Európai Autógyártók Szövetsége) adatai szerint közel 13 millió ember dolgozik az autóiparban közvetlenül vagy közvetve, ami az összes uniós munkahely csaknem 7 százalékát teszi ki. Ez az arány folyamatosan vetekszik az építőipar egészében alkalmazott európai lakosság számával. Ezen felül a gépjárművek kereskedelme évente 392,9 milliárd euró adóbevételt generál a kormányok számára, miközben az autóipar 101,9 milliárd eurós kereskedelmi többletet biztosít az EU-nak. Ezzel pedig az ágazat által termelt forgalom az EU GDP-jének több mint 7 százalékát adja. Ugyanakkor a dinamikusan változó környezet ösztönzi a K+F tevékenységeket is, amelyekre a szektor évente 59,1 milliárd eurót fordít, így Európa legnagyobb befektetője az innováció terén (az EU teljes kutatás-fejlesztés (K+F) projektjeinek 31 százalékát képviselve).
A számokból kiindulva nem túlzás kijelenteni, hogy az autóipar hatással van az európai gazdaságra a foglalkoztatás, a kereskedelem, az innováció és a hozzáadott értékek terén. Azonban az eddigi előny, az alacsony költségű szakképzett munkaerő, a K+F-központok és a relatív alacsony költségű acélgyártás, amelyek vonzó célponttá tették Európát, nem garantálják az eddigi versenyképesség megőrzését. A következő években az elektromos átállás kulcsfontosságú lesz közvetlenül az autóiparra, így közvetetten az európai jólétre és versenyképességre is.
A labdarúgó-Európa-bajnokság nemzeti válogatottjainak kerete között kiugró különbség van, amennyiben a csapatok piaci értékét tekintjük. A rangsorban első angolok 1,5 milliárd eurós értéke 16-szorosa az utolsó helyezett románoknak. Miközben az első és második helyen álló angol és francia csapatban van olyan játékos, Jude Bellingham és Kylian Mbappé (180 millió euró), akik piaci viszonyok között többet érnek, mint az utolsó öt helyen álló csapat bármelyikének összértéke. A magyar válogatott becsült értéke 165,5 millió euró, ami a 19. helyre sorolja a hazai válogatottat.
Az átlagos munkahét hossza az Európai Unióban évről évre rövidül. Íme a legfontosabb megállapítások:
A mindig is a világ legfejlettebb régióihoz tartozó Európa gazdasága már jó pár évtizede a szolgáltatószektor (tercier szektor) és a kutatás-fejlesztés-innováció (kvaterner szektor) túlsúlya felé tolódott el, amelyek többnyire szaktudásalapúak, és persze a legnagyobb hasznot termelik. A kontinenst egykor ipari nagyhatalmak uralták, ám részben a globalizáció következtében mára sokat vesztett versenyképességéből az ipari termelés, és kiszerveződött más kontinensekre. A fejlesztés jó része még a nyugati országokban maradt, de Kelet-Ázsia egyes régiói komoly konkurenciává léptek elő. Habár Németország vált az elmúlt évtizedekben Európa gazdasági motorjává, és a kontinens országainak változatos gazdaságait kötötte össze legnagyobb kereskedelmi partnerükként és befektetőjükként, mégis az elmúlt 15 évben mindössze 19 százalékkal tudott gyarapodni, szemben az amerikai 76 százalékkal (nominális értékben és dollárban számolva ez három németországnyi GDP-t jelent). A deindusztrializációval képtelen mit kezdeni az EU vezetése. 2019 vége és 2023 vége között mintegy 850 ezer gyáripari munkahely szűnt meg az EU-ban, ebből 130 ezer Németországban. Az európai járműipar fellegvárának számító ország 2007-ben 6,21 millió járművet állított elő, 2023-ban már csak 4,11 milliót.
RÁADÁSUL 15 ÉVEN BELÜL NYUGDÍJBA FOG VONULNI A NÉMET MUNKAERŐ-ÁLLOMÁNY 30 SZÁZALÉKA, TÖBBNYIRE A MÉRNÖKÖK, TUDÓSOK ÉS A MAGASAN KÉPZETT MUNKÁSOK, AZ A GENERÁCIÓ, AMELYik IPARI NAGYHATALOMMÁ TETTE NÉMETORSZÁGOT.
A 2024-es Európa-bajnokság mintegy 250 millió euró (közel 97,5 milliárd forint) többlet turisztikai bevételt generál a házigazda Németországnak a hallei Leibniz Gazdaságkutató Intézetet (IWH – Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung Halle) elemzése szerint. Az egy hónapon keresztül zajló játékokra összesen 2,7 millió jegyet bocsátottak ki, amely szám magába foglalja a torna összes mérkőzésére kapható valamennyi belépőt. A labdarúgótornának 10 német város ad otthont, a stadionok méretének sorrendjében: Berlin, München, Dortmund, Stuttgart, Gelsenkirchen, Frankfurt, Hamburg, Düsseldorf, Köln és Lipcse. Az Eb idejére 650 ezer szurkolót várnak Németországba. A német turizmus szempontjából ez a létszám nem jelent olyan volumenű többletet, mint például egy kisebb közép- vagy kelet-európai gazdaság számára. A 80 millió főt is meghaladó lakossággal rendelkező ország Európa legnagyobb és a világ negyedik legnagyobb gazdasága a Világbank adatai alapján. 2023-ban 34,8 millió külföldi – ezen belül 27 millió európai – turista kereste fel az országot a Tourmis online turisztikai adatbázis statisztikái alapján.
Összehasonlításként érdemes látni, hogy Magyarországon az előző évben 5,23 millió külföldi turista járt. A kiugróan magas németországi látogatószámot figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy miért pályázik olyan nagyszabású sportrendezvények megrendezésére, mint a labdarúgó-Európa-bajnokság?
Az átalakuló globalizációs hatások következményeként az elmúlt 20 év során számos hatás befolyásolta a megszokott FDI-trendeket, -mintákat. Jelenleg három olyan területet láthatunk, ahol szembetűnő változás történt a külföldi tőkebefektetések korábbi rendszeréhez képest. Először is, az FDI, ezzel együtt pedig a globális értékláncok növekedése elvált a korábban szorosan kapcsolódó GDP- és világkereskedelmi növekedési mutatók pályájától. Másodszor, a beruházási ágazatok közül egyre nagyobb szakadék alakul ki a feldolgozóipari és a szolgáltatási szektorok között. Végül, a Kínában tapasztalható FDI-beruházási minták nem mutatnak hasonlóságot a világ más részén megvalósuló külföldi tőkebefektetésekkel.
Azok a geopolitikai, valamint világpolitikai események, amelyek az elmúlt két évtizedben lezajlottak, meghatározónak bizonyultak ezen jelenség kialakulásánál is. Elsősorban bizonytalanság jellemzi a mai befektetési környezetek nagy részét, egyre inkább a hely határozza meg a befektetés módját és minőségét, csak időnként kap prioritást a gazdasági megfontolás.
Ugyancsak jelentősen megváltoztatta az FDI célterületeit és magát a befektetés módját a fenntarthatósági célok elterjedése, térnyerése. Új lehetőségek nyíltak meg az ipari fejlődés számára, hangsúlyozva a környezetvédelmi technológiák további kihasználását. Mindazonáltal ezek az új lehetőségek nem elegendőek ahhoz, hogy a növekedést más ipari ágazatokban is erősítsék, így főként egy-egy szektorban figyelhető meg az új technológiák ilyen jellegű alkalmazása. Ezek az ágazati és földrajzi eltolódások elsősorban a nagyobb, fejlettebb gazdasággal rendelkező országok számára jelentenek befektetési potenciált. Mindez az FDI típusú befektetések hasznosítására irányuló hagyományos stratégiák újragondolását is előrevetíti – az inkluzív és fenntartható fejlődés érdekében. AZ UNCTAD által kiadott jelentés 10 pontban határozza meg a változásokat, amelyeket az elmúlt 20 év tapasztalataiból fogalmaztak meg.
Globálisan vizsgálva a trendeket, megállapítható, hogy a foglalkoztatási ráta az életkor előrehaladtával minden OECD-országban csökken, gyakran meredeken: az 55–59 évesek esetében az OECD-országok átlagában a foglalkoztatási ráta 2022-ben 74,6 százalék volt, a 60–64 éves korcsoportban 53,8 százalék, a 65–69 éveseknél pedig 24,7 százalék.
Magyarországon az 55–59 éves korosztály foglalkoztatási rátája a vizsgált országokon belül magasnak számít, az 55–59 éves korosztály 80 százaléka dolgozott 2022-ben. Továbbá a 60–64 évesek foglalkoztatási rátája 51,1 százalék, míg a 65–69 éveseké 12,8 százalék volt idehaza 2022-ben.
A BL-döntő a labdarúgás egyik legrangosabb eseménye, a világbajnoki döntőket követően a legnézettebb összecsapás. A rangadót televízión követők számát ugyan az amerikai Super Bowlhoz szokták hasonlítani, de a BL iránt lényegesen magasabb az érdeklődés. 2023 júniusában Isztambulban a Manchester City Inter elleni győzelmét 450 millió néző látta, elhomályosítva az NFL (amerikai futball) nézettségi adatait, amely eseményt az Egyesült Államokban 115 millióan követtek. Utóbbi ezzel a teljesítménnyel minden idők legnézettebb amerikaifoci-összecsapása lett a hazai nézők körében. Ugyanakkor a világ más országaiban az európai focinál kisebb tömegeket mozgat meg, 40 millióan kísérték figyelemmel az NFL összecsapását. A BL-döntők tekintetében a rekordernek számító 2022-es döntőt becslések szerint 700 millióan látták. A Real Madrid Liverpool feletti győzelme iránti fokozott érdeklődés a két klubcsapat óriási globális szurkolótáborának köszönhető.
A Bajnokok Ligája döntője nem csupán a labdarúgás csúcseseménye, de kiemelkedő gazdasági hajtóerőt is jelent a rendezőváros és a részt vevő klubok számára. Az UEFA Bajnokok Ligája döntője az egyik legnézettebb sportesemény világszerte, ami a tévénézők millióit vonzza a képernyők elé és rajongók tízezreit csalogatja a fogadóvárosba. Az esemény olyan előnyöket biztosít a rendezőváros turizmusa számára, amelyek a BL-döntő nélkül nem valósulhatnának meg. A házigazda város gazdaságára a megnövekedett turizmuson, a médiafigyelmen (országimázs) és a látogatók fogyasztásán keresztül hat:
E három terméket, a hozzájuk kapcsolódó gazdasági folyamatokat és a hazai év végi fogyasztási tendenciákat mutatjuk be a következő infografikán. Egyebek mellett azt is megtudhatják, hogy idehaza mikor létesült az első pezsgőgyár, vagy hogy mennyi virslit eszünk egy évben.
Az emberek, népek mozgása, vándorlása, országhatárokon át vagy akár azokon belül, más néven a migráció egyidős az emberiséggel. Napjaink globalizált világában az emberek állandó mozgásban vannak, a nemzetközi migránsok száma 2000 és 2019 között a becslések szerint 150 millióról 272 millióra emelkedett. Tanulmányunkban kifejezetten a magasan képzettek elvándorlásával foglalkozunk, a többi migrációs kategóriát nem érintjük (az egyes migrációs típusokról itt olvashatnak). Minden éremnek, így a képzettek elvándorlásának is több oldala van: az egyén, a társadalom, a küldő és befogadó gazdaságok szempontjából előnyök és hátrányok egyaránt jelentkeznek. Ezeket ütköztetjük tanulmányunkban (ebben segítségül hívtuk Philippe Legrain 2006-ban megjelent, Immigrants: Your Country Needs Them [magyarul: Bevándorlók: az országodnak szüksége van rájuk] című könyvét is).
A magasan képzettek elvándorlásának előnyei – a teljesség igénye nélkül:
Cikkünkben három klasszikus – majdhogynem kihagyhatatlan – karácsonyi termékkört járunk körbe. A fenyőfa, a hal, valamint a méz, a dió és a mák legfontosabb globális és hazai folyamatait mutatjuk be infografikánk segítségével, felvillantva egy-két érdekes tényt is e termékek esetében. Végezetül pedig a karácsonyi költési szokásainkról is szó esik, bemutatva azok legfontosabb hazai tendenciáit.
Az ipari forradalom magyarországi begyűrűzése, valamint a fejlődésnek köszönhető technológiai változások a XIX. század végére egyértelművé tették, hogy a lovas közlekedés korszaka hamarosan lezárul. A járműgyártás dinamikus fejlődésére jelentősen hatottak azok a magyar feltalálók is, akik a mai magyar autóipar alapjait a XIX. században lerakták. 1818 körül Marosvásárhelyen Bolyai Farkas és Bodor Péter mutatták be gőzkocsijukat, 1819-ben Horti-Horváth József a lendkerekes omnibuszt, 1841–1842-ben Jedlik Ányos villamos meghajtású járműmodellje és kocsija borzolta a kedélyeket. A század második felében is folytatódtak a fejlesztések: 1876-ban Wessely György önjáró kocsira kapott szabadalmat, Preiner Ferenc pedig gőzzel hajtott kocsit mutatott be. 1890-re Korda Ferenc megalkotta az első akkumulátoros villanyautót is itthon. Nagy hatással volt az ipari ágazat további fejlődésére Csonka János, aki a porlasztó feltalálása mellett a Magyar Posta számára tervezett egy háromkerekű levélgyűjtő autót. A járművek legyártását a Ganz vállalat végezte, és 1900 novemberében kerültek forgalomba.
Az I. világháború amellett, hogy átalakította a politikai és gazdasági erőviszonyokat, nagy előrelépést is jelentett a további technológiai fejlődésben. 1920-ra Magyarországon öt autógyártó vállalat működött, amelyek bár elsősorban összeszerelési munkákat végeztek, egy-egy önálló fejlesztést is bemutattak. Ilyen volt az 1924-ben bemutatott Magomobil, amit a Magyar Általános Gépgyár készített, valamint a Magosix, amely nevében a hathengeres motorra utalt. Ezek a termékek annyira népszerűek voltak, hogy Indiába és Japánba is jelentős mennyiséget exportáltunk belőlük.
Ahogyan a fenti ábrán is látható, a népesség idősödése kifejezetten súlyosan érinti Európát, valamint Észak-Amerikát. Ázsia eredményei első látásra kedvezőbbnek tűnnek, ám hozzá kell tennünk, hogy a kontinens magasabb jövedelmű országait szintúgy komoly demográfiai problémák sújtják. Beszédes és egyben megdöbbentő, hogy a 2011-es évtől számítva Japánban több, felnőttek számára készült pelenkát adnak el, mint kisgyermekeknek valót. Értelemszerűen az idősödő társadalmi szerkezetű országok esetében a medián életkor is jóval magasabb, ideértve például Németországot és több másik nyugat-európai államot vagy a korábban említett Japánt.
A medián életkor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint két egyenlő részre osztja a népességet, azaz például Németország esetében megegyező számban képviseltetik magukat 47,8 évnél fiatalabbak, illetve ennél idősebbek. Az Európai Unió esetében ez a mutató 44,4 volt 2022 januárjában, miközben ugyanezen év során az EU népességének 21,1 százaléka 65 éves vagy ennél idősebb volt. De hogyan hathat mindez a foglalkoztatás, végső soron pedig az exporttevékenység és a fogyasztás alakulására?
Összességében 14 hétköznapon pihenhetünk 2024-ben, állandó „piros betűs” ünnepeinket is beleszámítva (például húsvét, pünkösd). A 2024-es munkarend mellett és ezzel összefüggésben megvizsgáltuk továbbá az ünnepnapok hatását idehaza és Európában. Vizsgálatunk alapján 2021-ben egy munkanapra 217,5 milliárd forintnyi GDP-termelés jutott. Ezeket is bemutatja a következő infografika.
Az Egyesült Államokban a kormányzat leállása két esetben történhet meg: ha nincs elegendő pénz a kiadások finanszírozására, vagy ha nem tudják eldönteni, hogy mire költsék el a rendelkezésre álló bevételeket. Előbbi abban az esetben következhet be, ha az USA államadóssága eléri a törvényi korlátját, ami idén januárban meg is történt. Ekkor hónapokon át a tartalékokból finanszírozták az állam működését, majd a júniusi kétpárti konszenzusos megállapodás értelmében 2025 januárjáig felfüggesztették az adósságplafon alkalmazását. A kormányzati leállás második kiváltó oka akkor következik be, ha az Egyesült Államok törvényhozása a pénzügyi év végéig (szeptember 30.) nem tudja elfogadni a jövő évi költségvetést. Összességében tehát az USA kormányzati leállása fiskális korlátok és a szabályozói késlekedés eredményeként következhet be.
Az Egyesült Államok kivételével a világ összes demokratikus országában – köztük hazánkban is – ha nem tudják a költségvetést a határidőig elfogadni, akkor az előző évi előirányzatok lesznek érvényesek. Az alkotmányban szereplő „az államkincstárból nem lehet pénzt kivenni, kivéve a törvényben meghatározott előirányzatok szerint" passzus értelmében ameddig nincs elfogadva a költségvetés 12 előirányzati terve, nem lehet forrást folyósítani az intézmények számára. A szabályozás eredeti célja a költségvetés kontrollálhatóságának fokozása volt, mérsékelve a felelőtlen gazdálkodást.
Abban az esetben, ha ezt a tucatnyi jogszabályt nem sikerül elfogadni az új fiskális év kezdetéig, a kormányzat és annak mintegy 438 alintézménye részlegesen vagy teljesen leáll, és a megállapodás megszületéséig zárva is marad. Ideiglenesen felfüggesztik a szolgáltatásokat, a dolgozókat pedig elbocsátják.
November végétől kezdődően Európa számos helyszínén a városokat ünnepi kivilágítással díszítik, az utcákon standok sorakoznak, a hangulatos tereken a látogatók megkóstolhatják a helyi ételeket, a hagyományos szezonális finomságokat és vásárolhatnak a kézműves termékekből. A nagyobb európai vásárokon más látnivalók is elérhetőek a karácsonyi vásárok kínálata mellett, mint például a városnézőtúrák, az óriáskerekek és a jégpályák is fokozzák a látogatói élményt. A karácsonyi vásárok hatással lehetnek az őket körülvevő gazdaságra is. A gyalogos forgalom bővülésétől és az értékesítés felfutásáig, valamint a közösségi elkötelezettség elősegítéséig a karácsonyi vásárok nemcsak szezonális látványosságok, hanem hozzájárulnak az európai helyszínek a kiskereskedelmi ágazathoz is. A következő bejegyzés az összetett gazdasági hatások mellett a hazai karácsonyi vásárokat is vizsgálja, emellett bemutatja a legnépszerűbb magyarországi vásárokat is.no
Az adventi vásárok története a középkorra nyúlik vissza, ugyanis Európa német nyelvű területein jöttek létre először. A hagyomány a Német-római Birodalom területéről indult, és ilyen módon nem csupán a német-ajkú országokban, de Franciaország keleti régiójában is az elsők között terjedtek el a szezonális piacok. Mindazonáltal csak a reformáció idején vált népszerű adventi szokássá.
A karácsonyi vásárok közösségi érzést és ünnepi hangulatot teremtenek, vonzzák a közeli lakosokat és családokat. A közösségi légkör ösztönzi a társadalmi interakciókat és a helyi elkötelezettséget. Ez a közösségi érzés a helyi vállalkozások fokozott pártfogásához vezethet, és elősegítheti a helyi gazdaság támogatását, amennyiben a parkolást, a tömeget és a közlekedési kérdéseket gondosan kezelik.
Írásos emlékeink szerint az első patikát 1015-ben alapították bencés szerzetesek Pécsváradon. Ez az intézmény sok mindenben különbözött a mai gyógyszertáraktól, legfőbb különlegessége az volt, hogy nem nyilvános üzletként funkcionált. A szerzetesek főként gyógynövényekből készítették a gyógyszereket. Pannonhalmán és Bakonybélen az ezt követő években hasonló patikák nyíltak. 1303-ban nyílt meg az első nyilvános gyógyszertár Budán, ahol már elkülönült egymástól a gyógyszerészet és az orvosi hivatás. Ezekben az évszázadokban még sok helyen, főként vidéken, a gyógyszereket, jellemzően gyógyfüvekből, javasasszonyok készítették, akiket aztán emiatt gyakran boszorkányoknak is tituláltak. Egyes orvosok is foglalkoztak gyógyszerkészítéssel, de hosszú ideig csak olyan praktikákat alkalmaztak, mint az érvágás, beöntés és egyéb, mára ritkán használt módszerek. Az első kiemelkedőnek tekinthető magyar gyógyszerész Wéber János (1612–1683) volt. Saját gyógyszertára mellett rendelőt is üzemeltetett, számos nemesi főurat látott el betegsége idején. A pestis elleni védekezésről egy hosszú és átfogó tanulmányt írt, és küzdött a kor egyik leggyakoribb betegsége, a tüdővész ellen is.
Wéber János még egyszerre volt gyógyszerész és orvos, viszont Mária Terézia uralkodása idején, 1770-ben a két szakmát a Generale Normativum in Re Sanitatis-rendeletben véglegesen különválasztották. Ugyanerre az időszakra tehető a „gyógyító-szer” vagy „gyógyszer” elnevezés használatának elterjedése is. Az első „gyógyszer” elnevezést hivatalos forrásban először Bugát Pál használta 1843-ban megjelent „Természettudományi Szóhalmaz” című művében. A 19. század eredményesnek bizonyult a magyar gyógyszergyártás szempontjából: 1848-ban dr. Láng Adolf Ferenc megnyitotta Nyitrán az első hivatalosan működő gyógyszertárát, innen datáljuk a modern gyógyszerészet kezdetét. A kiegyezés évére, 1867-re, létrehozásra került az első hazai gyógyszerüzem a Soroksári úton. A Központi Magyar Gyógyszerészeti és Művegyészeti Vállalat Rt. tulajdonosa Wagner Dániel volt. A gyártott termékek között megtalálhatóak voltak a tabletták, drazsék és injekciók, szerobakteriológiai és organoterápiás készítmények is. A vállalat alig egy évtizedig működött, viszont jó alapot teremtett a hazai gyógyszeripar későbbi kialakulásához. A fejlesztések folyamatosak voltak, a legtöbb gyógyszerész kísérletezett valamilyen szerrel.
1883-ban Rozsnyay Mátyás lázcsillapítót, 1885-ben Jendrassik Ernő vizelethajtót, 1890-ben Karlovszky Geyza az idegbántalmak kezelésére állított elő sikeresen készítményt. 1900-ban Dr. Vámossy Zoltán gyógyszerkutató a fenolftaelin hashajtó hatását tudta eredményesen bizonyítani.
A gyógyszergyár-alapítási hullám a 20. század első felére datálható. A legismertebb hazai gyár, amely Richter Gedeon nevéhez köthető, 1907-ben került létrehozásra. A világot járt, tőkeerős gyógyszerész Kőbányán hozta létre gyárát. Néhány év alatt közel száz gyógyszer-specialitása lett a gyárnak, ezek közül a legnépszerűbb ma is a Kalmopyrin. 1910-ben Wolf Emil és Kereszty György tette le az ALKA Vegyészeti Gyár Alapjait, amely később Chinoin, majd a rendszerváltást követően Sanofi néven vált ismertté. Mára a gyárat a szintetikus gyógyszergyártás megteremtőjének tekinti a szakma. 1913-ban Balla Sándor és a svájci származású dr. Albert Wander alapította meg a mai Egis Gyógyszergyár jogelődjét. A dinamikusan fejlődő gyárban 1924-re már több mint ötvenféle készítményt gyártottak, sokszor a kor adottságaihoz képest innovatívabb szemlélettel. A felsorolt vállalatok közül a Richter volt az első, amely nemzetközi piacra lépett. Az 1920-as évek végétől már öt kontinenst átfogó képviseleti hálózatot épített ki. Egy évtizeddel később pedig már 10 termelő leányvállalatot jegyzett. A folyamatosan fejlődő gyógyszerészet számos hazai eredménnyel is járt, amelyek jelentős része a magyar gyárakból került ki.
November elején Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta a törvényt, amely visszavonja a nukleáris fegyverkísérleteket tiltó globális egyezmény, az Átfogó Atomcsend Szerződés Oroszország általi ratifikációját. Moszkva azzal indokolta a lépést, hogy Oroszország így azonos helyzetben lesz az Egyesült Államokkal, amely 1996-ban aláírta ugyan az egyezményt, azonban az amerikai szenátus nem ratifikálta (az azóta hivatalban lévő amerikai kormányok ugyanakkor tartották magukat a megállapodáshoz). Orosz diplomaták szerint Oroszország mindazonáltal nem fog nukleáris kísérleteket végrehajtani , amennyiben az USA sem tesz így.
A világ szénfogyasztása idén ismét új történelmi csúcsra emelkedett, és a szénenergia aránya az energiatermelésben magasabb, mint 2015-ben volt. Mi több, nagyjából ugyanott van, ahol 50 éve. Mindez okozhatott némi zavart az idén november végén Dubajban megrendezésre kerülő COP28 klímakonferencia résztvevői között is: végtére is legutoljára 2021-ben jelentették be a környezetet legsúlyosabban károsító – az olajnál másfélszer, a gáznál kétszer több szén-dioxid és számos más mérgező anyag kibocsátásával járó – szénenergia-termelés küszöbön álló végét. Ezt egyébként az akkoriban valóban impozánsan csökkenő szénégetés-mutatók tették lehetővé – a zuhanás év/év alapon olyan dinamikus volt, hogy kellő bátorsággal jobbra húzva az éveket jelölő Excel-oszlopokat, pár év alatt összeomlani látszott a szénenergia aránya a világban.
Sajnos mindez azonban csak optikai illúzió volt a Covid-járvány okozta gazdasági leállás közepette, ugyanis azóta a világ szénfogyasztása visszatért a tényleges trendhez, azaz az emelkedéshez.
Sokatmondó, hogy a történelminek szánt 2015-ös párizsi klímakonferencia idején évi 7,7 milliárd tonna szenet bányásztak, míg 2022-ben már 8,3 milliárd tonnát, a világ energiatermelésében pedig a szén aránya teljesen változatlanul 30 százalék körüli – csak éppen sokkal magasabb globális energiafogyasztás mellett.
Vagyis a szénégetés nemhogy nem csökkent, még a volumene is jelentősen növekedett. A helyzet tehát sokban hasonlít a globális olajkereslet – a nyugati intézményi előrejelzésekkel évről évre dacoló – folyamatos emelkedéséhez.
A COP28-delegációk így végül úgy döntöttek a konferencia előtti egyeztetésen, hogy némileg szerényebben a „szénenergia sürgős kivezetését” javasolják majd a kommunikációba szövegezni. A szénnel kapcsolatos logikai-matematikai problémát – azazhogy a felhasználása a kivezetés folyamata alatt egyre csak növekszik – inkább megkerülték, helyette a megújuló energiatermelés 2030-ig történő megháromszorozását emelték a konkrétumok – utólag is ellenőrizhető – szintjére.
Szlovénia Magyarország egyetlen olyan szomszédja, amellyel nincs összekötve az ország gázvezetékrendszere, ezt a hiányt a 2023 októberében Budapesten aláírt magyar–szlovén megállapodás orvosolja. A földgázvezetékek két éven belül készül el, és mindkét irányba évente 440 millió köbméternyi földgázt tudunk szállítani. A vezeték elérhetővé teszi Magyarország számára az olasz földgázpiacot, amellyel korábban nem volt összeköttetés. A szlovén–magyar interkonnektor a horvátországi LNG-terminálon kívül is hozzáférést biztosít LNG-forrásokhoz.
Az elmúlt évek során volt francia gyarmatokon, például Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben végbement puccsokat Franciaország-ellenes tüntetések kísértek, Párizs pedig kénytelen volt kivonni csapatait Burkina Fasóból és Maliból az ottani katonai rezsimekkel megromlott kapcsolatai miatt. Mindez része azon megnyilvánulásoknak, amelyek azt mutatják, hogy
Franciaország megítélése a volt afrikai gyarmatain – elsősorban a tizennégy frankofón nyugat- és közép-afrikai államban – mélyponton van.
A Franciaország-ellenes indulatok közvetlen kiváltó oka a közelmúltban az volt, hogy a Malit, Burkina Fasót és Nigert átszelő Száhel-övezetben aktív szélsőséges muszlim lázadók ellen hosszú éveken át folytatott francia hadművelet nem tudta felszámolni a dzsihádista csoportokat, ennélfogva nem tudott stabilitást teremteni. A terrorellenes harc 2013-ban indult a mali kormány kérésére, ám a kezdeti sikerek után a Barkhane hadművelet nem tudta megakadályozni a biztonsági helyzet általános romlását, mivel ehhez szükség lett volna stabil kormányzásra és kompetens helyi erőkre.
Maliban 2020-ban és 2021-ben a katonaság által végrehajtott puccsra került sor, az új junta pedig nem kért többé a francia segítségből, ehelyett az orosz Wagner-csoport zsoldosait bérelte fel, így a Barkhane hadművelet 2022-ben befejeződött. Burkina Fasóban 2022-ben két puccsot is végrehajtottak, a második vezetői pedig felszólították Franciaországot a csapatai kivonására, ami idén megtörtént. Nigerben idén júliusban került sor puccsra, és az új vezetés szintén távozásra szólította fel a francia csapatokat. Mindezek a fejlemények tükrözik a Száhel-övezetben uralkodó általános – azaz a helyi lakosság által is nagymértékben osztott – vélekedést, miszerint a francia katonák nem voltak képesek visszaszorítani az iszlamista lázadókat, hovatovább még hozzá is járultak a térnyerésükhöz.
A pisztácia (pistacia vera) egy, a kesudiófélék családjába tartozó, feltehetően Iránban őshonos növény. Az apró, magas fehérje-, zsír- és B6-vitamin-tartalmú magvakat elsősorban kellemes, édeskés ízük miatt fogyasztják, ám egészségügyi megfontolások miatt is kedvelt „ropogtatnivaló”. Segít például az ideális koleszterin- és vércukorszint beállításában, éppen ezért diabétesszel küzdők köreiben kifejezetten népszerű. Továbbá jótékony hatással van a lépre; már évezredekkel ezelőtt is alkalmazták emésztési problémák kezelésére. Hozzátehetjük még azt is, hogy a pisztáciát több kultúrában a szerencse szimbólumaként tartják számon, sőt esetenként vallási rituálék során is szerephez jut.
Ami a termesztéséhez ideális környezeti feltételeket illeti, pisztáciaiültetvényeket leginkább meleg vagy mérsékelt éghajlatú területeken találhatunk. Nem meglepő, hogy az egyik legnépszerűbb – és egyben legköltségesebb – pisztáciafajta az Olaszország déli részén található Szicíliából, még pontosabban pedig Bronte városának környékéről származik. Itt ugyanis a termesztéshez szükséges minden körülmény adott, sőt, akad egy egészen speciális geológiai tényező is: az Etna vulkanikus földje kiváló táptalajt biztosít a pisztáciafák gyarapodásához. Ezzel összefüggésben Nino Paparo helyi termesztő rámutat, hogy „nemcsak jók vagyunk abban, amit csinálunk, de egy ajándékkal is meg vagyunk áldva”. Különleges, egyedi íze okán az innen érkező termést egyébként a pisztáciafélék királyaként, „zöld aranyként”, illetve „emeráldként” szokás emlegetni. Az olasz magvak kiváltképpen közkedveltek Ázsiában, főként Kínában, Japánban és Thaiföldön. Kínában a fogyasztók a „mosolygó dió” (smiling nut) elnevezéssel illetik, utalva ezzel héjának egyedi, félig nyitott, félik pedig csukott formájára.
Általános globális tendencia a gazdaságok potenciális növekedési ütemének mérséklődése. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2023-as jelentése szerint az alacsonyabb munkatermelékenység az egyik fő oka a potenciális növekedés lassulásának, míg a termelékenység gyenge növekedése a 2000-es évek közepe óta, és különösen a globális pénzügyi válság (2007–2008) óta a lassú tőkefelhalmozásra vezethető vissza.
A vállalatok nem fordítanak elegendő erőforrást technológiáik, termelési módszereik és általánosabban az üzleti gyakorlataik korszerűsítésére, beruházásokra, ami alacsonyabb termelékenységnövekedést eredményez.
Az OECD szerint a verseny és annak elősegítése az egyik kulcsfontosságú terület, ahol a közpolitikák döntő szerepet játszhatnak abban, hogy a cégek folyamatosan fejlődni akarjanak.
A hosszú távon fenntartható, úgynevezett potenciális gazdasági növekedés azt mutatja meg, mekkora az a maximális termelési szint, amelyet egy gazdaság elérhet – az infláció gyorsulása nélkül – a meglévő munkaerővel (foglalkoztatottság), tőkével (gyártási/gépi kapacitás) és technológiával. Ez egy elméleti, adott gazdaságon belüli kapacitásokkal elérhető maximális hatékonyságú termelési szint, amely mellett az infláció sem gyorsul.
Magyarország sportsikereit mutatja, hogy nagyon magas, 52,8 az egymillió lakosra jutó olimpiai érmek száma, amely a világon a harmadik legjobb arány. Az aranyérmek esetében még kedvezőbb a helyzet, az egymillió lakosra jutó olimpiai aranyérmek száma 18,7, ami a második legjobb globális összehasonlításban. Hazánk különösen a nyári olimpiák alkalmával volt sikeres, 1896 és 2021 között a világ országai közül a 9. legtöbb érmet szerezte, és a 8. legtöbb aranyérmet.
Magyarország az elmúlt évtizedben számos olimpiai sportág esetében volt házigazdája világ- és Európa-bajnokságoknak, közöttük olyan nagy népszerűségnek örvendő sportágakban, mint az atlétika, vizessportok, kézilabda, és sok olyan sportág, amelyben a hazai sportolók kiemelkedő sikereket értek el.
Talán a legszomorúbb vetülete a japán társadalmi folyamatoknak, hogy az idősödés és a népességfogyás problémáját már több mint 50 éve erős otthoni és nemzetközi figyelem övezi, eddig mindhiába. Már az 1980-as években japán és nyugati tanulmányok hívták fel a figyelmet a demográfiai és gazdasági időzített bombára, amit a világháború utáni baby boom, a „Dankai-generáció” pótlásának hiánya okoz majd. A „Dankai-generáció” a magyar Ratkó-generáció japán megfelelője – csak tagjai nem az 1950-es évek elején, hanem 7-10 évvel korábban születtek.
Rengeteg emberről, 8 millió főről van szó, akik, miután középkorúak lettek, a japán lakosság csaknem 7 százalékát (!) alkották. Egyértelmű volt, hogy ha a termékenység utánuk élesen és jelentősen csökken, az komoly demográfiai és nemzetgazdasági problémákat okoz majd a jövőben. (Ahogy Magyarországon is, egy széles körben ismert és hosszú ideje követett jelenségről beszélhetünk.) A megoldás keresése azonban nem tűnt sürgősnek, hiszen ekkoriban Japán még a világ hetedik legnépesebb – 110 milliós –, és növekvő lakosságú országa volt, évente jóval több mint 2 millió megszületett gyermekkel.
Ezen a ponton érdemes megjegyeznünk egy fontos történelmi tapasztalatot: a demográfiai előrejelzések a gazdasági (például GDP-) előrejelzésekhez hasonlóan hajlamosak az erős kincstári optimizmusra. Itt azonban súlyosabbak a következmények, hiszen a meg nem született nők később már nem tudnak szülni, nincs „visszapattanás”, a valódi demográfiai pálya időben előre haladva egyre markánsabban tér el a becsléstől. 1982-ben Japánban például úgy gondolták, hogy a folyamatosan csökkenő termékenységi ráta, ha 2 alatt is, de idővel 1,6 felett „stabilizálódik”. Ezáltal 2025-re az idősek (a 65 évesek és e felettiek) aránya pedig – az akkor nyomasztónak, de nem kezelhetetlennek tűnő – 20 százalék lesz. Ahogy azonban fentebb láttuk, a valós arányuk a társadalomban 30 százalék felett lesz!
Magyarországon ez az arány most 20 százalék – ezt a fázist Japán 2007-ben elérte el, ezért mondhatjuk, hogy nagyjából 15 évvel tart előrébb az idősödés folyamatában.
Az optimizmust az a fontos körülmény is táplálta, hogy a japán várható élettartam – akkor már 76 év – addigra lehagyta az összes többi fejlett országét, és töretlenül emelkedett. Az aktív élet meghosszabbodásának jelensége, és az egyébként is nagyon derűlátó korszellem bizakodásra adott okot – részben helyesen –, ez alapján ugyanis arra számítottak, hogy az egyre magasabb várható élettartam ellensúlyozni fogja a munkaképes korú lakosság tetőzését és csökkenését az ezredforduló után. (A derűlátó korszellemre jó példa Fukuyama a történelem végéről alkotott elképzelése, vagy éppen a 80-as évek futurisztikus science fiction alkotásai, amelyek alapján 2020-ra az emberiség már régen az űr- és robotkorszakba lépett.)
Könnyen átérezhetjük tehát a pánikszerű hangulatot (a japán szakirodalom az „1,57-es sokk” néven hívja) az 1990-es elején, amikor a japán termékenységi ráta a kormányzati előjelzésekkel mit sem törődve folytatta süllyedését, és hezitálás nélkül 1,6 alá zuhant – és meg sem állt 1,3-ig. Innen datálhatjuk a nagyszabású japán népesedési programok kezdetét:
Az MNB 2023 októberének közepén jelentette be, hogy friss tervet készít elő a fiatal, első lakásukat megvásároló hitelfelvevők számára. A jegybank ugyanis egyelőre azt azonosítja, hogy a családtámogatások várható átalakulása, illetve az első lakást vásárló hitelfelvetőknél az önerő előteremtésének nehézkessége miatt nem javul, esetenként romlik a lakáshoz jutási lehetőség. A tervek szerint 2024 első félévében az önerő-előírás a jelenlegi 20-ról 10 százalékra csökkenne, és a nemzetközi példákkal összhangban az egységes 80 százalékos hitelfedezeti (loan to value) korlátot lazítanák az első lakást vásárlók kötelező önerejének mérséklésével. Ez a 10 százalékos önerő-elvárás csak a fiatal, első lakást vásárló hitelfelvevőkre vonatkozna, ami egy 30 millió forintos lakás megvásárlása esetén 3 millió forintos könnyítést jelentene az önerőnél.
Egészen pontosan arról van szó, hogy az első lakásukat vásárlók körében a lakáshitel-felvételi lehetőségeik támogatása érdekében a jegybank kedvezményes hitelfedezeti mutatók (HFM) alkalmazását javasolja a kereskedelmi bankoknak. A mögöttes okok között pedig azt találjuk, hogy
az elmúlt években rendkívül gyorsan emelkedtek a lakásárak, és a kevés megtakarítással és alacsony jövedelemmel rendelkező fiatalok számára látványosan nehezebbé vált a lakásvásárlás.
Az intézkedést egyébként azért nem ítéli kockázatosnak a jegybank, mert az érintett ügyfélkör jellemzően alacsony kockázatot jelent, a jövőben ugyanis várhatóan növekszik a fiatal és a ranglétrán feljebb lépő adósok jövedelme.
A fiatal hitelfelvevők körében az alacsony önerővel nyújtott hitelek aránya 30-40 százalék körül alakult 2022-ben, ami 70 százalék feletti HFM-értéket jelentett. Jelenleg a kötelező önerő minimum 20 százalék. Különösen jelentős volt a kifeszített HFM-értékkel nyújtott hitelek aránya az állami támogatásra nem jogosult, egyedüli hitelfelvevők körében. A lakásvásárlás a többség számára megoldhatatlan kihívást jelent hitelfinanszírozás nélkül, a bankok azonban a megvásárolni kívánt ingatlan becsült forgalmi értékének legfeljebb 80 százalékáig hiteleznek, vagyis legalább 20 százalék önerőre mindenképpen szükség van.