Index Vakbarát Hírportál

Az Eurostat adatai alapján az európai turisták – függetlenül attól, hogy egyre inkább szeretik a szabadidejüket külföldön eltölteni – még mindig lényegesen többet nyaralnak otthon. Mivel az elmúlt években a koronavírus-járvány után fokozatosan állt helyre a turizmus, érdemes hosszabb távú trendeket figyelembe venni. 

A 15. életévét betöltött uniós polgárok 65 százaléka vett részt nyaraláson 2019-ben, 2020-ban csupán minden második (52 százalék), majd 2021-ben 56 százalékuk. 2019-ben az európai nyaralók közül minden második csak belföldön nyaralt, ami körülbelül a 15 év feletti lakosság esetében minden harmadik lakost jelentette (31,5 százalék). Majd a belföldön nyaralók aránya a járványhelyzetben folyamatosan emelkedett, 2020-ban 36 százalékra és 2021-ben 37 százalékra. A következő csoportba tartozók külföldre és belföldre egyaránt utaztak. 2019-ben a 15 évnél idősebb lakosság 23,8 százaléka, 2020-ban 10,8 százaléka, 2021-ben 12,9 százaléka. Ugyanakkor mindvégig alacsony volt azok aránya, akik kizárólag külföldre mentek nyaralni: 2019-ben 10 százalék, 2020-ban 5,3 százalék, majd 2021-ben 5,8 százalék.

A magyarok nyaralási szokásai: külföld vagy belföld?

A magyarok esetében 2019-ben az európai átlaghoz hasonló tendenciák tükröződtek, ugyanakkor nagyobb fokú óvatosság volt megfigyelhető az utazási szokásokban a koronavírus-járvány után. A belföldi turizmus kevésbé esett vissza, míg a külföldi nyaralásokkal az európai átlagnál visszafogottabbak voltak a magyar turisták. A magyarok 59 százaléka nyaralt 2019-ben, 2020-ban 40 százaléka, majd 2021-ben 42,4 százaléka az Eurostat adatai alapján. A 15 évnél idősebb lakosság körében az európai átlag feletti arány, 34 százalék nyaralt kizárólag belföldön 2019-ben, majd a koronavírus járvány időszakában 2020-ban 32,5 százalék és 2021-ben 31,5 százalék. A kizárólag külföldre látogatók aránya még az európai uniós átlagnál is kevesebb volt, 2 és 5 százalék között mozgott.

A greedflation egy olyan szójáték, amelyet a kapzsiság és az infláció szavak összevonásával alkottak meg, és arra a helyzetre utalva alkalmazzák, amikor a multinacionális vállalatok az emelkedő nyersanyagárakat csak ürügyként használják az árak és a haszonkulcsok korábban nem látott magasságokba emelésére. Magyarországon különösen feszítő volt az élelmiszerárak növekedése, és számos esetben hallhattuk azt, hogy a nagyobb élelmiszerláncok a pandémia utáni profitéhségüket kívánták csillapítani az utóbbi időszakban. Jelen rövid elemzés arra kíváncsi, hogy mennyire koncentrált a kereskedelmen belül az élelmiszer-kiskereskedelem, és egyáltalán volt-e lehetősége a láncoknak arra, hogy erőfölényüket közösen érvényesítsék a hazai piacokon.

A nemzetközi gazdasági sajtót és híreket olvasók viszonylag korán felkaphatták a fejüket azokra a hírekre, melyek a nagyvállalatok kapzsiságáról szóltak és amellett érveltek, hogy a 2020-as évek válságai kapcsán megjelenő nominális bérnövekedésből adódó nagyobb vásárlóerőt és a változó inflációs környezetet látva a nagyvállalatok áremelései nem minden esetben voltak megalapozottak. 

Idehaza is láthattuk ennek az érvnek a megjelenését, amikor a Magyar Nemzeti Bank a 2023 márciusában készített inflációs jelentésében ezt olvashattuk:

Az árak emelkedéséhez a vállalatok árazási gyakorlata is széles körben hozzájárult, ami a vállalati profitok jelentős emelkedésében is tetten érhető.

Az érvelés tehát az volt, hogy a vállalatok növekvő profitjának komoly szerepe volt az árak felfelé történő korrekciójában. Valójában sok esetben az történt, hogy a pandémia hónapjai alatt eltűnő profitot jóval hamarabb és nagyobb mértékben kívánták visszaszerezni, és a reálbérek számos európai országban történt növekedése erre jó alapot is adott. Miért is történhetett mindez így?

A Biden-adminisztráció már 2021 őszén gazdasági és politikai szempontból is túlságosan magasnak ítélte az üzemanyagok, és így a teljes gazdaság árszintjét meghatározó olaj árát. Ahogy világszerte a gazdasági aktivitás hirtelen feléledt a Covid–19 okozta kényszerű leállásokból, amit viszont az alacsonyra állított, a fizikailag jóval lassabban alkalmazkodó olajtermelés csak vánszorogva tudott lekövetni. Az olajárak folyamatosan emelkedtek, az átlagosan 30 dollár körüli szintjükről kétszeresükre, 70 dollár fölé (WTI típusú olaj, a globális referenciaár).

A Fehér Ház ezért ekkor szokatlan – és már akkor sokat kritizált – megoldással a gigantikus amerikai Stratégia Olajtartalék (Strategic Petroleum Reserve, SPR) felhasználása mellett döntött, melyből 50 millió hordót használtak fel az olajpiaci „kínálathiány” – vagy a kritikusok szerint, az időközi választások előtti méregdrága tankolás politikai kockázatainak  –  mérséklése érdekében.

Az évtizedek alatt felhalmozott, 650 millió hordónyi olajra duzzadt Stratégiai Olajtartalékot az Egyesült Államok a 70-es évek olajválsága után hozta létre geopolitikai vészhelyzetekre, ám az akkori trauma elhalványulásával időről időre minimális mértékben felhasználtak belőle például hurrikánok vagy katonai hadműveletek, mint az 1990-es Sivatagi Vihar idején, az olajárak rövid távú stabilizálása érdekében. A globális olajpiac ilyen egyértelmű és kendőzetlen irányítására azonban korábban soha nem történt kísérlet, és súlyos precedenst teremtett a jövőre nézve. A dzsinn kibújt a palackból.

Bár az Európában irányadó Brent üzemanyagár-index árfolyama visszatért az orosz–ukrán háború kitörése előtti szintjére, még így is 25–45 százalékkal magasabb az utolsó válságmentes év, 2019 átlagos értékéhez képest. A 2003/96/EC uniós direktíva alapján a tagállamoknak legalább 35,9 eurócentes jövedéki adót kell kivetniük a benzinre, míg a dízelgázolajra 33 eurócentest.

Lengyelország és hazánk esetében az eltérést az ingadozó zloty- és forintárfolyam okozza. Európában Hollandiában, Olaszországban és Finnországban volt a legmagasabb a literenként kivetett jövedéki adó, rendre 79, 73 és 72 eurócent. Az EU-ban a benzin átlagos jövedéki adója 0,53 euró literenként, a dízelgázolajé pedig 0,43 euró.

A benzin literére kivetett jövedéki adó euróban, 2023-as értékek. Szerző: Horváth Sebestyén, forrás: Tax Foundation

Az üzemanyagárak alapján készített európai rangsor eltér ettől az összeállítástól, mivel számos egyéb, országonként eltérő mértékű adónemet vetnek ki az energiahordozókra, és a kiskereskedelmi árrés is függ az adott ország piacszerkezetétől. Ilyen adófajta például az általános forgalmi adó. Magyarországon ezenfelül literenként 4 forintos készletezési díj is terheli az üzemanyagokat, ami az üzemanyag-kereskedők tagdíja a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek. Ezek miatt az adott ország lakossági vásárlóerejének megítéléséhez nem elegendő az árszínvonal vizsgálata. A nettó jövedelemmel is számító összehasonlításunk itt található.

A 95-ös benzin adóterhének aránya az EU tagállamaiban 2023. július 24-én. Szerző: Horváth Sebestyén, forrás: Európai Bizottság: Heti Kőolaj Hírlevél

A dízelgázolaj adóterhének aránya az EU tagállamaiban 2023. július 24-én. Szerző: Horváth Sebestyén, forrás: Európai Bizottság: Heti Kőolaj Hírlevél

Mi a Gini-index?

Adott országon belüli jövedelmi (vagy vagyoni) egyenlőtlenségek mérésére használják a Gini-indexet , mely elnevezését Corrado Giniről, egy olasz statisztikusról kapta. A mutató 0 százalék és 100 százalék között mozog, és minél nagyobb az értéke, annál jelentősebb az országban a jövedelmi egyenlőtlenség. Szélsőértékei is hasonlót fejeznek ki: 0 százaléknál teljes az egyenlőség, vagyis a jövedelemből a társadalom minden tagja egyenlően részesedik; míg 100 százalék esetében egy embernél összpontosul a teljes jövedelem.

Természetesen a szélsőértékek nagyon ritkák, a világban mért Gini-indexek 23 – 63  százalék között mozognak. Fontos hangsúlyozni, hogy az együttható kizárólag a jövedelem vagy vagyon ország népességén belüli eloszlását (szóródását) méri, nem az abszolút mértékét. Egy magas jövedelmű ország és egy alacsony jövedelmű ország Gini-indexe lehet hasonló értékű, amennyiben a jövedelmek hasonlóan oszlanak meg mindkettőben.

Az Eurostat legfrissebb közlése szerint 2022-ben az EU-ban a sárgadinnye, görögdinnye, eper, őszibarack és nektarin együttes betakarított termése 8,6 millió tonna volt, ami 6,3 százalékos csökkenést jelent a 2021-es szinthez (9,2 millió tonna) képest. Ez a visszaesés a sárgadinnye (−9,5 százalék 2022-ben) és a görögdinnye (−18,4 százalék 2022-ben) alacsonyabb betakarításának köszönhető. Az őszibarack és a nektarin termelése viszont nőtt (+5,6 százalék 2022-ben), az eperé pedig változatlan maradt 2022-ben. 2022 szélsőséges időjárása és a rendkívül aszályos nyara nemcsak hazánkban, de Európa nagy részén is hozzájárulhatott a mezőgazdasági termésátlagok csökkenéséhez.

Spanyolország az EU egyik legfontosabb nyári gyümölcstermesztője. Az EU görögdinnyéjének közel felét (45,4 százalék), sárgadinnyéjének közel egyharmadát (32 százalék), valamint az eper, az őszibarack és a nektarin több mint egynegyedét (rendre 27,3 százalék és 26,9 százalék) termelte 2022-ben. Hasonlóképpen Olaszország az EU dinnyéjének (36,1 százalék), őszibarackjának és nektarinjának (35,6 százalék) valamivel több mint egyharmadát, valamint görögdinnyéjének egynegyedét (25,6 százalék) termelte tavaly.

Az utóbbi évtizedek során az Európai Unió szakpolitikáinak integráns részét képezték az éghajlatváltozás és a légszennyezettség káros következményeinek mérséklésére irányuló zöld intézkedések. Ezek többek között magukba foglalták a megújuló energiaforrásokra való átállás támogatását, valamint a károsanyag-kibocsátás folyamatos redukálását.  Ugyan a problémakör jól láthatóan az uniós döntéshozatal homlokterében helyezkedik el, Európa városai „fulladoznak”.

Ahogyan a The Economist cikkéből kiderül,

Ehhez kapcsolódóan elmondhatjuk, hogy az unióban éves szinten nagyjából 300 ezer ember idő előtti halálát okozza a magas fokú szennyezettség, amely főként a fosszilis tüzelőanyagok használatából és a gépjárművek szén-dioxid-kibocsátásából fakad. Ám az emberi tevékenységeken felül egyéb, úgynevezett természeti faktorok is hozzájárulnak a károsanyagok levegőbe jutásához, mint például az erdőtüzek, valamint a szél fújta por.

A svájci Lausanne a világ sportfővárosa. A Nemzetközi Olimpiai Szövetséggel együtt 32 nemzetközi sportszövetségéből 20 svájci székhellyel rendelkezik, ebből 15 található Lausanne-ban.  Mindösszesen 11 ország ad otthont sportvilágszövetségeknek. Európán kívül még két kontinensen van központja ilyen szervezeteknek: az Egyesült Államokban, San Diegóban a szörfé, míg Malajziában, Kuala Lumpurban a tollaslabdáé. Csupán három olyan ország van a világon, ahol egynél több szövetség található: Svájc (20), az Egyesült Királyság (2) és az úszószövetség 2024-ben elkezdődő költözésével Magyarország (2).

A legmagasabb bevételű szervezetek között a Nemzetközi Úszószövetség 

A legnagyobb bevétellel rendelkező sportvilágszervezetek közül a labdarúgás (FIFA) kivételes helyzetben van. A FIFA bevételei 46-szor magasabbak voltak, mint a második kosárlabdáé, amely szintén közel harmadával haladta meg a harmadik teniszét 2018-as adatok alapján. Ugyanakkor hazai szempontból érdemes azt is látni, hogy a 11 legmagasabb bevétellel rendelkező sportág nemzetközi szövetségei közül kettő székhelye lesz Budapesten 2024-től. Az úszószövetség a 8., míg a már jelenleg is hazánkban működő Nemzetközi Judo Szövetség a 11.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2022-ben a legnépszerűbb magyarországi úti célok a látogatók megoszlása szerint: Budapest (54 százalék), Hajdúszoboszló, Siófok, Hévíz (5-5 százalék), Balatonfüred, Zalakaros (4-4 százalék), Bük, Sárvár, Gyula és Eger (3-3 százalék) voltak.

A külföldiek által eltöltött vendégéjszakák száma (13,4 ezer) 2022-ben már meghaladta a belföldiekét (8,8 ezer). A belföldi turizmus elsősorban a koronavírus-járvány időszakában vált meghatározóvá, az utazási korlátozásoknak köszönhetően. A visszarendeződés következtében a külföldi vendégek fokozatosan visszatérnek a magyarországi turisztikai célpontokhoz. 2022-ben érkező külföldi turisták elsősorban Budapestet (73 százalék) látogatták meg. A vidéki helyszínek közül a következők voltak a legnépszerűbbek: Hévíz (4 százalék), Hajdúszoboszló, Bük, Sárvár (3-3 százalék), Siófok, Debrecen, Balatonfüred, Győr és Szeged (2-2 százalék).

A magyarok körében is kedvelt úti cél Budapest (25 százalék), de a látogatók aránya lényegesen kevésbé kiugró, mint a külföldiek körében. A vidéki helyszínek közül a Balaton körüli településekre érkezik a legtöbb vendég: Siófok (9 százalék) és Balatonfüred (8 százalék). E városokat követi Hajdúszoboszló (8 százalék), Zalakaros, Hévíz (7-7 százalék), Gyula (6 százalék), Eger (5 százalék), Miskolc és Bük (4-4 százalék).

A következő pár évben új korszak köszönthet be az atomenergiában. Részben az orosz–ukrán konfliktusnak köszönhetően a megbízható, stabil és környezetkímélő energiaforrások szerepe egyre inkább felértékelődik, amelyre ideális példaként szolgál az atomenergia. Ennek is köszönhető, hogy a reaktorokból kinyert nukleáris energia a hanyatlás helyett inkább a reneszánszát éli Európában. A feltörekvő trendet pedig tovább erősíthetik a kis moduláris reaktorok (angol rövidítéssel SMR-ek), amelyek számos kezdeti és folytatólagos problémát orvosolnak a hagyományos reaktorokhoz képest.

Rövid cikkünkben bemutatjuk, milyen előnyökkel rendelkeznek a kis moduláris reaktorok, illetve górcső alá vesszük a technológiai fejlődésüket és a lehetséges magyarországi megjelenésüket. 

Főbb különbségek 

A kis moduláris reaktorok teljesítményükben és méretükben is eltérnek a hagyományos atomerőművektől. Besorolásukat tekintve a kapacitás 300 megawattóra teljesítményben van maximalizálva, ami a hagyományos reaktorok teljesítményének közel egyharmada. A kisebb alapterületnek köszönhetően olyan helyen is elhelyezhetők, amelyek nem alkalmasak nagyobb atomerőművek számára.

A kisebb méret alacsonyabb beruházási költséget igényel, részben azáltal, hogy a rövidebb építési idő is csökkenti a finanszírozási költségeket, így javítja az ilyen típusú reaktorok megtérülési mutatóit. További előny, hogy ezeknek a reaktoroknak az egységeit előregyártás esetén könnyedén lehet szállítani és a helyszínen telepíteni, ami megfizethetőbbé teszi a megépítésüket. 

Kárpátalja – Ukrajna legnyugatibb megyéje – 12 800 négyzetkilométer területű, amelyen a hivatalos adatok szerint 1 244 476 fő élt a háború kitöréséig. A történelem viharai nem kímélték a kis, hegyektől ölelt területet, amely talán az egyik legsanyarúbb sorsot kapta a Trianon által elcsatolt részekből. Tartozott a Magyar Királysághoz, az Erdélyi Fejedelemséghez, harcolt a kurucok oldalán, az 1848–1849-es szabadságharc során a felkelők csapatait erősítette, a Károlyi-kormány alatt itt működött a Ruszka Krajna autonóm terület, majd a trianoni békeszerződést követően Csehszlovákia részévé vált, egészen az 1938-as bécsi döntésig.

A bővülés azonban nem volt hosszú életű, a második világháború során a szovjet erők foglalták el a vidéket, majd 1945 júniusában a Szovjetunió egységében tették Ukrajna részévé. Az 1991-es ukrajnai függetlenség kikiáltását követően hivatalosan is a szuverén Ukrajna területeit gyarapítja. 

A 2001. évi népszámlálási adatok alapján, amelyek ma is az egyetlen teljes országos cenzusnak tekinthető információkat biztosítják, Kárpátalján az ukrán többségű nemzetiség mellett (79,89 százalék) jelentős a magyar (12,09 százalék), a román (2,60 százalék) és az orosz (2,50 százalék) kisebbség is. A statisztikában ugyan nem tüntették fel, de ezen a területen élnek a ruszinok, akiket az ukrán nemzetiségi törvények nem ismernek el önálló nemzetiségnek, így az ukránok többségébe sorolták be őket. Számuk emiatt nehezen meghatározható. Tovább nehezíti a pontos értékek felmérését, hogy a 2001-es népszámlálást követően nem került sor újabb összeírásra, valamint a háború hatására kivándorló tömegek nagy valószínűséggel tovább csökkentették a kárpátaljai lakosság számát is. A jelenlegi orosz–ukrán háború miatt hatalmas tömegek indultak el az ország harcok által dúlt területeiről a békésebb, nyugati megyékbe, így Kárpátaljára is. Az eddigi felmérések szerint 3,6 millió ukrán állampolgár döntött úgy, hogy ország más régiójába költözik, jelentős részük Kárpátalját választotta új otthonául. Az ideérkezők 30 százaléka nyilatkozott úgy egy felmérés során, hogy hosszú távon tervezi az életét a legnyugatibb megyében. 

A Sanghaji Együttműködési Szervezetet (Shanghai Cooperation Organisation; SCO) 2001-ben alapította Sanghajban Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. A hivatalosan kinyilvánított célok szerint 

a kölcsönös bizalom és jószomszédi kapcsolatok erősítése, a kereskedelmi, gazdasági, tudományos, technológiai, kulturális és egyéb területeken történő együttműködés elősegítése, a térségbeli béke, biztonság és stabilitás biztosítása, továbbá egy új, demokratikus, igazságos és racionális nemzetközi rend létrehozásának előmozdítása érdekében.

India és Pakisztán 2017-ben csatlakozott a szervezethez. A közelmúlt fokozódó geopolitikai feszültségei következtében a szervezetre, alapvetően Oroszország és Kína tagságából fakadóan, egyre inkább jellemző a Nyugattal és az általa dominálni vélt világrenddel való szembenállás.

A teljes kép érdekében kezdjük azon generációkkal, akik már nyugdíjba vonultak! Az ún. veteránok generációja 1946 előtt született, vagyis legfiatalabb tagjaik is 78 évesek jelenleg (2023-ban). (Fontos itt megemlíteni, hogy a generációkat lehatároló születési időszakok eltérőek lehetnek 1-1 évvel egyes források, módszertanok szerint.) Őket követik a baby boomerek, vagyis az 1946 és 1964 között született generáció tagjai (59–77 évesek). E generáción belül 1958 jelenleg a határvonal, mivel az ez előtt születettek már elérték idehaza az öregségi nyugdíj korhatárát, míg aki 1958 után született, még a gazdaságilag aktívak táborát erősíti. A munkaerőpiac szempontjából teljes mértékben aktívnak tekinthető generációk az X és az Y:

• az X generáció tagjai 1965–1979 között jöttek a világra, vagyis jelenleg 44 és 58 év közöttiek;
• az Y generáció tagjai pedig 1980–1994 között születtek, ők 29–43 évesek.

A két legfiatalabb generáció közül a Z-nek nevezett tagjai már ismerkednek a munka világával, ők 1995 és 2009 között látták meg a napvilágot, vagyis jelenleg 14–28 évesek, míg az alfa generáció tagjai 13 évesek vagy annál fiatalabbak (2010-ben vagy utána születtek).

Fontos látni, hogy a következőkben bemutatott generációs jellemzők egyénenként eltérőek lehetnek, minden ember egyedi és megismételhetetlen személyiség, befolyásoló tényező továbbá a kultúra, adott terület sajátossága. Ugyanakkor a generációkat ért hatások, megélt tapasztalatok országoktól függetlenül jellemzik az adott korosztályt. Általában a szakirodalomban (elsősorban a marketing területén) az USA társadalmát veszik alapul a generációs jellemzők bemutatásakor, így jelen bejegyzésben is elsősorban a tipikus amerikai, adott generáció tagjára kell gondolni, a magyar jellemzőket külön emeljük ki.

A második világháború pusztító eseményei után a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) a tartós gazdasági fejlődés útjára lépett, amelynek mozgatórugóit a munkaerő és a termelékenység permanens bővülése adta a XX. század második felében. Az 1990-ben – a Willy Brandt egykori szövetségi kancellárnak tulajdonított kifejezéssel élve – „összenőtt” Németország sikereinek jelentős része a foglalkoztatás magas szintjéből fakadt: folyamatosan emelkedett az életszínvonal, az országot gazdasági teljesítménye Európa éllovasává tette.

Ahogyan a fenti ábrán látható, Európa legjelentősebb gazdaságának munkaerő-állományát a 2010-es évek során nem kimondottan erőteljes, de állandó bővülés jellemezte. Ugyanakkor vitán felül álló tény, hogy az eredmények alakulását az évtized második felében főként a nagyszámú bevándorló és menekült befogadására épülő, úgynevezett Willkommenspolitik táplálta. Németországban ez a fajta megközelítés nem új keletű, egészen a második világháborút követő újjáépítési időszak (Wiederaufbau) óta alkalmazzák. Úgy tűnik, a nyitottságra épülő, Angela Merkel által továbbgondolt politikai irányzat képes volt meghosszabbítani az 1945 után megkezdődött gazdasági növekedési pályát, ám csak rövid időre.

Mindez közvetlenül eredményezheti a termelékenység drasztikus visszaesését, amely egyébiránt már közel nyolc esztendeje stagnál: az OECD kimutatása szerint 2015 óta a német munkatermelékenység a 2 százalékos emelkedést sem érte el.

A német gazdaság problémáit hűen szemlélteti a Schuko elnevezésű, légszűrő berendezések gyártásával foglalkozó cég esete. Andre Schulte-Suedhoff, a családi vállalkozás vezetője nemrégiben kénytelen volt saját kezűleg kisegíteni alkalmazottait egy szűkös határidejű megbízás teljesítése során. Schulte-Suedhoff elmondása alapján ilyesmire közel húsz éve nem volt példa. Miközben a megrendelések szünet nélkül érkeznek, nincsen elégséges mennyiségű szakképzett munkaerő a termékek összeszerelésére és a kereslet kielégítésére.

Amennyiben a jóslat helytállónak bizonyul, a Schukót érintő nehézségek széles körű elterjedése bizonyosan aláássa a német gazdaság növekedését, emellett tartós árszínvonal-emelkedést okoz majd. A Bloomberg szakértői szerint a kedvezőtlen folyamat visszaszorításához hozzávetőlegesen 400 ezer új dolgozóra volna szükség éves szinten. Aggodalomra adhat okot, hogy ezt a kritériumot Németország csak a nagy számban érkező – mindenekelőtt ukrán és szíriai – menekültekre „támaszkodva” tudta csak teljesíteni a közelmúltban. Ezzel együtt a menekültek munkaerőpiaci integrációja nem tekinthető sikertörténetnek: a 2015-ös migrációs krízis során az országba érkezetteknek csupán fele rendelkezett bejelentett álláshellyel 2020-ban.

A kutatók megállapították, hogy míg a szélsőséges hőesemények okozta gazdasági veszteségek átlagosan az egy főre jutó bruttó hazai termék 1,5 százalékát tették ki a világ leggazdagabb térségeiben, addig az alacsony jövedelmű régiók az egy főre jutó GDP 6,7 százalékának megfelelő veszteséget szenvedték el évente. A trópusi régiókat sújtotta a legtöbb bevételkiesés a szélsőséges hőség egyre gyakoribbá válásával, az Egyesült Államok és Európa délebbi részei ennél kevésbé kitettek a negatív hatásoknak, miközben a magas szélességi fokú régiók pedig gazdaságilag nyernek vele, mivel alaphőmérsékletük túl hideg az optimális növekedéshez. Általában a trópusi régiók alacsonyabb jövedelműek, és ezek szenvednek  a leginkább  a megnövekedett szélsőséges hőmérséklettől. Ilyen módon a globális felmelegedés a jövedelmi egyenlőtlenségek fokozódásához is hozzájárul.

A kutatási eredmények megerősítik azt a tényt, hogy az emberek manapság rosszul alkalmazkodnak a szélsőséges hőséghez, még a meleg éghajlati öveken is. Az adaptációt a magas jövedelmű régiókban gyakran a beltéri helyiségek légkondicionálása jelenti. Az alacsony jövedelmű régiókban az alkalmazkodás elsősorban viselkedési jellegű, beleértve az árnyékban való pihenést, több víz fogyasztását és a nem szabadtéri munkára való áttérést, amikor csak lehetséges. Vannak azonban fiziológiai küszöbértékek, amelyek az emberek és a mezőgazdaság szélsőséges hőhatásának esetében is érvényesülnek, és amelyek megkérdőjelezik a viselkedési adaptáció hatékonyságát. A kutatási eredményeink azt mutatják, hogy az eddigi akklimatizáció nem volt elégséges a szélsőséges hőség negatív hatásainak kiküszöbölésére, és hangsúlyozzák az éghajlatváltozás mérséklése mellett további beruházások szükségességét.

Idén májusban a hazai export elérte a 4813 milliárd forintot, ez 12,9 milliárd euró. Az import oldalán 4410 milliárd forintot, körülbelül 11,8 milliárd euró értéket tett ki a forgalom. Az előző év azonos időszakához képest májusban a kivitel euróban számított értéke 5,2 százalékkal bővült, míg az importé 5,4 százalékkal csökkent. 

Termékszerkezetünkben  továbbra is az elsődleges exportáruk között  szerepelnek  a gépek, járművek és szállítóeszközök, feldolgozott termékek és élelmiszerek, valamint az italok és a dohányáru. Az importban mindezek mellett az energiahordozók foglalnak el számottevő értéket. 

Elsőként arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy a külföldi devizában való eladósodás a vállalati szférában korántsem új jelenség. A kilencvenes évektől kezdődően a növekvő külföldi tőkeberuházások következtében egyre meghatározóbb lett a magyar gazdaságban a nagyvállalati jelenlét. Ezzel párhuzamosan megjelent a vállatok külföldi devizában jegyzett eladósodása, melyet az is magyarázott, hogy az ún. follow your customer modell szerint a külföldi bankok egyre inkább követni kezdték a nagyvállalataikat.

Az MNB statisztikái szerint 2006-ban például a hazánkban működő bankok forintban nyújtott hitelállománya 3500 milliárd forintot tett ki, míg a külföldi devizában nyújtott hitelek nagysága közel 3000 milliárd forint volt. Nagyjából hasonló összegű volt a nagyvállalaton belül nyújtott devizaalapú hitelezés is, a közvetlen külföldi hitelfelvétel nagysága pedig 4200 milliárd forintnál is nagyobb volt. A tisztán forintalapú hitelezés nagysága tehát 3500 milliárd forintot ért el, a devizaalapú hitelek nagysága pedig a 10 200 milliárd forintot is meghaladta. 

Jelen elemzésben bemutatjuk a világ központi bankjainak vesztesége mögött álló okokat, és elmagyarázzuk, hogy miért nem feltétlenül okoz többletterhet a magyar költségvetésnek az MNB vesztesége.

A jegybanki veszteségek forrása

A pénznyomtatásnak köszönhetően a jegybankok elméletileg soha sem mehetnek csődbe, és veszteséget sem termelhetnek. Ez a következtetés azonban a gazdasági törvényszerűségek miatt téves, a gazdaságban forgó pénzmennyiség növelése a vásárlóerő sokkszerű megugrásával egyensúlytalanságot okozna. A gazdaság az árszínvonal emelkedésével kerülne vissza az egyensúlyi helyzetbe, a magas infláció azonban ellentétes a jegybankok alapvető feladatával. A központi bankok – hasonlóan a többi gazdasági szereplőhöz – szintén rendelkeznek bevételekkel és kiadásokkal, ezek eredőjeként nyereséget vagy veszteséget termelve. A jegybankok eredményének megértéséhez szükséges a monetáris politika végrehajtása során felmerülő bevételek és kiadások rövid áttekintése.

Mi is az az árfolyamrendszer?

Az árfolyamrendszer egy adott ország monetáris szervének (jegybankjának, vagyis idehaza az MNB-nek) devizapolitikáját írja le, vagyis azt, hogy az adott nemzeti valuta külföldi devizákkal szembeni árfolyama milyen elvek szerint alakul. Többfajta árfolyamrendszer létezik a világgazdaságban, csak a legfontosabbakat említve: fix (más néven rögzített), lebegő (más néven rugalmas) és köztes rendszerek (pl. irányított lebegtetés, csúszó leértékelés).

Rögzített árfolyam

Ebben az árfolyamrendszerben az országok hozzákötik a nemzeti valuta árfolyamát más termékhez (pl. arany), külföldi deviza árfolyamához vagy esetleg több külföldi devizából álló „kosárhoz”. A monetáris politika ezzel egyetemben kötelezi magát, hogy a célként meghatározott, rögzített árfolyamszinten tartja a nemzeti valuta értékét: célzottan eladja, illetve veszi saját valutáját külföldiért cserébe az árfolyamcél elérése érdekében.

Elsőként érdemes lehet meghatároznunk, hogy mit is értünk többlethalálozás alatt. A kifejezés tulajdonképpen a ténylegesen bekövetkezett és az előzetesen becsült halálozások számának különbségét jelenti az adott országban, egységnyi idő alatt. A 2021-es évben mindösszesen 3 456 000 ember hunyt el az USA-ban, közülük pedig több, mint 892 ezer fő halála (tehát a végső érték nagyjából 25 százaléka) tekinthető többlethalálozásnak. Viszonyításképpen: a halálozások csupán 17 százalékát sorolhattuk ebbe a kategóriába 2019-ben. Patrick Heuveline – a Kaliforniai Egyetem szociológus professzora – elemzésében rámutat, hogy a tárgyalt arány romlása nem új keletű jelenség, hanem egy hosszabb ideje tartó trend része.

Az ezredfordulótól 2017-ig tartó időszak során a többlethalálozások hányada közel 35 százalékkal emelkedett az Egyesült Államokban. Ami a 2019 és 2021 közötti mintázatokat illeti, azt gondolhatnánk, hogy a kedvezőtlen tendenciák hátterében főként a koronavírus-járvány húzódik meg. Ugyan a világjárvány nagyban hozzájárult a mortalitás meredek emelkedéséhez, egyéb faktorokat is figyelembe kell vennünk, ha teljesebb képet szeretnénk alkotni. Alább ezeket a befolyásoló tényezőket járjuk körül.

Mielőtt a hazai turisták külföldi nyaralási szokásait vizsgáljuk, érdemes gazdasági kontextusba helyezni a jelenséget. A határon kívül töltött szabadidő során az idehaza megtermelt jövedelem külföldön kerül elköltésre, ez rontja a fizetési mérleget, vagyis ilyenkor a jövedelem az országból kifelé áramlik. A külföldön igénybe vett szállás valójában szolgáltatásimportot jelent, míg a külföldön történő vásárlás termékimport. Más kérdés, hogy ekkor a vevő megy az eladóhoz, és nem fordítva. A másik hatása a jelenségnek, hogy a külföldi devizák iránti kereslet emelkedik, míg a hazai iránt csökken. Ez a hazai fizetőeszköz árfolyamát befolyásolhatja, de e tényező függ a pénz mennyiségétől, illetve attól is, hogy a külföldiek milyen mértékben keresik a hazai fizetőeszközt.

Egy Kínában végzett kutatás több mint 20 éves időtávon (1995 és 2018 között) vizsgálta a kínai turisták külföldi utazásainak hatását az ország gazdaságára. A tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy a külföldre utazó turisták nagy száma (éves átlagban 5 százalékos növekedés volt megfigyelhető) gazdasági veszteségeket okoz Kínának, emellett a külföldi utazások a külkereskedelmi mérlegre és a deviza árfolyamára is kedvezőtlen hatást gyakoroltak. Így például Kína turisztikai iparának 372 milliárd dolláros hiánya volt 2009 és 2011 között a kiutazók magas aránya miatt, és a deficit fokozatosan tovább növekedett az évek során.

Ruanda

"Egység, munka és hazaszeretet." Ezt hirdeti az Afrika középső részén, az Egyenlítőtől néhány fokkal délre fekvő Ruanda mottója. A kimondottan nagy népsűrűségű (több mint 520 fő/km²) ország lakossága nagyjából 13 millió fő, területe azonban a magyarországinak mindössze egyharmada. Az ország területének döntő részét a Kelet-afrikai-magasföld adja, ezt pedig nyugatról a Kivu-tó, északon pedig a vulkanikus eredetű Virunga-hegység határolja. A nyugati határvidék egyébként a Nagy-hasadékvölgy része. Kimondottan lényeges tényező, hogy az ország legnagyobb része mezőgazdasági szempontból értékes, kelet felé lassan lejtő termékeny dombvidék. Az ország nagy része 1500 méter felett fekszik, mely nagyon jól enyhíti a trópusi éghajlatot.

A Burundival, a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Tanzániával és Ugandával határos ország tengerparttal nem rendelkezik, amely a kereskedelmi kapcsolatok szempontjából lehet hátrányos. Legnagyobb városai: Kigali (főváros), Butare és Gitarama. Az ország hivatalos nyelve a ruandai, a francia és az angol, de beszélik a szuahélit is. A városi lakosság aránya mindösszesen 18 százalék. Az írástudatlanság 24 százalékos. A születéskor várható élettartam férfiaknál 66,0 év, míg a nőknél 68,0 év.

Az ország német gyarmat volt 1920 és 1962 között, majd belga fennhatóság alá tartozott népszövetségi, majd ENSZ-gyámsági területként Burundival együtt Ruanda-Urundi néven. Ruanda 1962-ben vált függetlenné. A gyarmatosítás időszaka alatt azonban a korábbi stabilnak mondható társadalmi rendszer megbillent és a leginkább földművelésből élő hutuk és az állattenyésztő, illetve értelmiségi tuszik között viszály alakult ki. Ezek az ellentétek az 1994-es népirtáshoz vezettek, melynek eredményeként több 100 ezer ember vesztette életét.

A Világbank 2022-es adatai szerint az egy főre eső nominális GDP nagyjából 966,3 dollár volt, amely az 1994-es 111,9 USD-s értékhez képest már kimondottan látványos javulás, de az ország még mindig a legkevésbé fejlett (least developed) és az alacsony jövedelmű országok (low income countries, LDCs) közé tartozik. A tavalyi évben a GDP növekedése ütemes volt és 8,2 százalékot ért el, amely nem egészen meglepő, hiszen nagyjából 1995 óta az ország minden egyes évben látványos gazdasági növekedést realizál. (Az egyedüli kivétel a 2020-as év volt, de ekkor is „csak” 3,4 százalékkal esett vissza a gazdaság teljesítménye.) A számok tükrében nem véletlen, hogy a Paul Kagame elnökölte országot nem csak a régióban, hanem a teljes afrikai kontinensen sikertörténetként emlegetik. Az utóbbi években látványosan javult az üzleti környezet és a befektetői bizalom, melynek egyik látható bizonyítéka, hogy a Világbank Ease of Doing Business rangsorában 2019-es adatok szerint a 38. helyen szerepel. A Trading Across Borders indikátor esetében pedig a lehetséges 100-ból 75 pontot kap, amely messze jobb, mint a szubszaharai térség átlaga. A kedvező üzleti környezet létrejöttének fontos tartópillére a Kelet-afrikai Közösség (East African Community), amelynek 2007 óta tagja az ország. A regionális integráció ambiziciózus törekvései még a közös fizetőeszköz bevezetését is megcélozzák, de egyelőre a hivatalos fizetőeszköz a ruandai frank.

A munkaképes korú népesség 90 százaléka farmokon dolgozik, és a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat a GDP 24,9 százalékát adta 2022-ben. Az 1980-as évek óta a birtokméret és az élelmiszer-termelés csökken, mely leginkább a lakóhelyüket elhagyni kénytelen személyek áttelepítése miatt történik. A mezőgazdasági adottságok és adatok kedvezőek is lehetnének, viszont az élelmiszer-termelés nem tud lépést tartani a népesség növekedésével, ezért az ország importra szorul, jóllehet az utóbbi években csökkent ez a kitettség. (Többen egyébként a népesség növekedésével és a birtokméret csökkenésével magyarázák a kilencvenes évek népirtását is.) Az önellátó gazdaságokban matokét (a mezőgazdasági területek hasznosításának egyharmadát adja), burgonyát, babot, édesburgonyát, maniókát, búzát és kukoricát termesztenek. Export szempontjából a kávé és a tea az elsődleges kiviteli termék, ugyanis a magasabb tengerszint feletti magasság, a meredek lejtők és a vulkanikus talaj erre kedvező feltételeket biztosít.

Sajnos az exportbevételek nagyban függenek a mezőgazdasági termékek árának ingadozásától. Az állattenyésztés nagyrészt a szarvasmarha, a kecske, a bárány, a sertés, a tyúk és a nyúl tenyésztésére fókuszál.

Az ipar szektora meglehetősen szerény és 2022-ben az ország GDP-jének nagyjából 21,2 százalékát adta. Az ipar elsődlegesen cementet, élelmiszeripari termékeket, italokat, szappant, bútort, cipőket, műanyagtermékeket, textíliákat és dohányipari termékeket állít elő. A bányászati szektor fontos, ugyanis már 2008-ban is nagyjából 100 millió dollár bevételt hozott az országnak. Az elsődlegesen bányászott termékek: kassziterit, wolfram, arany és a koltán.

A magyar-kuvaiti kapcsolatok felvillantása előtt, érdemes áttekinteni, hogy az Arab-félszigeten fekvő, délnyugat-ázsiai állam hogyan jutott el a mai, gazdaságilag meghatározó pozíciójáig. Kuvaitot a XVI. században alapították. Az első világháború végén angol csapatok vonultak be az országba és tulajdonképpen a Brit Birodalom részévé tették azt. Az állam határait Szaúd-Arábiával 1922-ben jelölték ki, létrehozva egy 5180 km²-es semleges területet a két ország között, Kuvait déli határán. Miután az 1930-as években olajlelőhelyeket tártak fel az országban, a kuvaiti vezetés egyre inkább sürgette a határok pontos, nemzetközileg elismert kijelölését.

Az olajnak köszönhetően gyors növekedésnek indult a gazdasága, 1952-re az Arab-öböl legnagyobb olajexportőre lett. Tényleges függetlenségét azonban csak 1961. június 19-én nyerte el. A függetlenség utáni békés időszak azonban nem tartott sokáig, mivel az iraki elnök-hadügyminiszter bejelentette igényét a területre, egy 1913-as angol-török nem aláírt szerződésre hivatkozva. A konfliktust 1963-ra sikerült „rendezni” egy puccs segítségével, amelyben eltávolították a támadó Kászim iraki elnököt. A kialakult helyzet miatt a britek 1971-ig megfigyelés alatt tartották a területet. Az 1970-es évek viszonylagos nyugalmat, gazdasági fejlődést hoztak Kuvait számára. Mindazonáltal az olajipar államosításával az 1980-as évekre egy gazdasági válság alakult ki az olaj árának nagymértékű csökkenése miatt.

Következő cikkünk ezekre a kérdésekre keresi a választ. A magyar válogatott labdarúgó vételi árát több összehasonlításban is vizsgálja, így például a korábbi és jelenleg is aktív magyar játékosok tranzakciós értéke, egykori és mai áron számítva, továbbá nemzetközi összehasonlításban, például az idei klubcserék tükrében.

Mit jelent egy játékos értéke?

A játékos piaci értékét a futballban különböző tényezők alapján kalkulálják. Ide tartoznak sportoló pályán mutatott készségei és képességei, életkora, nemzetisége, a bajnokság, amiben játszik, a szerződéses státusza és olyan külső tényezők, mint a sérülései vagy a pályán kívüli vitás ügyei.