Az árfolyamrendszer egy adott ország monetáris szervének (jegybankjának, vagyis idehaza az MNB-nek) devizapolitikáját írja le, vagyis azt, hogy az adott nemzeti valuta külföldi devizákkal szembeni árfolyama milyen elvek szerint alakul. Többfajta árfolyamrendszer létezik a világgazdaságban, csak a legfontosabbakat említve: fix (más néven rögzített), lebegő (más néven rugalmas) és köztes rendszerek (pl. irányított lebegtetés, csúszó leértékelés).
Ebben az árfolyamrendszerben az országok hozzákötik a nemzeti valuta árfolyamát más termékhez (pl. arany), külföldi deviza árfolyamához vagy esetleg több külföldi devizából álló „kosárhoz”. A monetáris politika ezzel egyetemben kötelezi magát, hogy a célként meghatározott, rögzített árfolyamszinten tartja a nemzeti valuta értékét: célzottan eladja, illetve veszi saját valutáját külföldiért cserébe az árfolyamcél elérése érdekében.
Elsőként érdemes lehet meghatároznunk, hogy mit is értünk többlethalálozás alatt. A kifejezés tulajdonképpen a ténylegesen bekövetkezett és az előzetesen becsült halálozások számának különbségét jelenti az adott országban, egységnyi idő alatt. A 2021-es évben mindösszesen 3 456 000 ember hunyt el az USA-ban, közülük pedig több, mint 892 ezer fő halála (tehát a végső érték nagyjából 25 százaléka) tekinthető többlethalálozásnak. Viszonyításképpen: a halálozások csupán 17 százalékát sorolhattuk ebbe a kategóriába 2019-ben. Patrick Heuveline – a Kaliforniai Egyetem szociológus professzora – elemzésében rámutat, hogy a tárgyalt arány romlása nem új keletű jelenség, hanem egy hosszabb ideje tartó trend része.
Az ezredfordulótól 2017-ig tartó időszak során a többlethalálozások hányada közel 35 százalékkal emelkedett az Egyesült Államokban. Ami a 2019 és 2021 közötti mintázatokat illeti, azt gondolhatnánk, hogy a kedvezőtlen tendenciák hátterében főként a koronavírus-járvány húzódik meg. Ugyan a világjárvány nagyban hozzájárult a mortalitás meredek emelkedéséhez, egyéb faktorokat is figyelembe kell vennünk, ha teljesebb képet szeretnénk alkotni. Alább ezeket a befolyásoló tényezőket járjuk körül.
Mielőtt a hazai turisták külföldi nyaralási szokásait vizsgáljuk, érdemes gazdasági kontextusba helyezni a jelenséget. A határon kívül töltött szabadidő során az idehaza megtermelt jövedelem külföldön kerül elköltésre, ez rontja a fizetési mérleget, vagyis ilyenkor a jövedelem az országból kifelé áramlik. A külföldön igénybe vett szállás valójában szolgáltatásimportot jelent, míg a külföldön történő vásárlás termékimport. Más kérdés, hogy ekkor a vevő megy az eladóhoz, és nem fordítva. A másik hatása a jelenségnek, hogy a külföldi devizák iránti kereslet emelkedik, míg a hazai iránt csökken. Ez a hazai fizetőeszköz árfolyamát befolyásolhatja, de e tényező függ a pénz mennyiségétől, illetve attól is, hogy a külföldiek milyen mértékben keresik a hazai fizetőeszközt.
Egy Kínában végzett kutatás több mint 20 éves időtávon (1995 és 2018 között) vizsgálta a kínai turisták külföldi utazásainak hatását az ország gazdaságára. A tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy a külföldre utazó turisták nagy száma (éves átlagban 5 százalékos növekedés volt megfigyelhető) gazdasági veszteségeket okoz Kínának, emellett a külföldi utazások a külkereskedelmi mérlegre és a deviza árfolyamára is kedvezőtlen hatást gyakoroltak. Így például Kína turisztikai iparának 372 milliárd dolláros hiánya volt 2009 és 2011 között a kiutazók magas aránya miatt, és a deficit fokozatosan tovább növekedett az évek során.
"Egység, munka és hazaszeretet." Ezt hirdeti az Afrika középső részén, az Egyenlítőtől néhány fokkal délre fekvő Ruanda mottója. A kimondottan nagy népsűrűségű (több mint 520 fő/km²) ország lakossága nagyjából 13 millió fő, területe azonban a magyarországinak mindössze egyharmada. Az ország területének döntő részét a Kelet-afrikai-magasföld adja, ezt pedig nyugatról a Kivu-tó, északon pedig a vulkanikus eredetű Virunga-hegység határolja. A nyugati határvidék egyébként a Nagy-hasadékvölgy része. Kimondottan lényeges tényező, hogy az ország legnagyobb része mezőgazdasági szempontból értékes, kelet felé lassan lejtő termékeny dombvidék. Az ország nagy része 1500 méter felett fekszik, mely nagyon jól enyhíti a trópusi éghajlatot.
Ennek tükrében pedig nem véletlen, hogy más néven az ezer domb országának is hívják Ruandát.
A Burundival, a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Tanzániával és Ugandával határos ország tengerparttal nem rendelkezik, amely a kereskedelmi kapcsolatok szempontjából lehet hátrányos. Legnagyobb városai: Kigali (főváros), Butare és Gitarama. Az ország hivatalos nyelve a ruandai, a francia és az angol, de beszélik a szuahélit is. A városi lakosság aránya mindösszesen 18 százalék. Az írástudatlanság 24 százalékos. A születéskor várható élettartam férfiaknál 66,0 év, míg a nőknél 68,0 év.
Az ország német gyarmat volt 1920 és 1962 között, majd belga fennhatóság alá tartozott népszövetségi, majd ENSZ-gyámsági területként Burundival együtt Ruanda-Urundi néven. Ruanda 1962-ben vált függetlenné. A gyarmatosítás időszaka alatt azonban a korábbi stabilnak mondható társadalmi rendszer megbillent és a leginkább földművelésből élő hutuk és az állattenyésztő, illetve értelmiségi tuszik között viszály alakult ki. Ezek az ellentétek az 1994-es népirtáshoz vezettek, melynek eredményeként több 100 ezer ember vesztette életét.
A Világbank 2022-es adatai szerint az egy főre eső nominális GDP nagyjából 966,3 dollár volt, amely az 1994-es 111,9 USD-s értékhez képest már kimondottan látványos javulás, de az ország még mindig a legkevésbé fejlett (least developed) és az alacsony jövedelmű országok (low income countries, LDCs) közé tartozik. A tavalyi évben a GDP növekedése ütemes volt és 8,2 százalékot ért el, amely nem egészen meglepő, hiszen nagyjából 1995 óta az ország minden egyes évben látványos gazdasági növekedést realizál. (Az egyedüli kivétel a 2020-as év volt, de ekkor is „csak” 3,4 százalékkal esett vissza a gazdaság teljesítménye.) A számok tükrében nem véletlen, hogy a Paul Kagame elnökölte országot nem csak a régióban, hanem a teljes afrikai kontinensen sikertörténetként emlegetik. Az utóbbi években látványosan javult az üzleti környezet és a befektetői bizalom, melynek egyik látható bizonyítéka, hogy a Világbank Ease of Doing Business rangsorában 2019-es adatok szerint a 38. helyen szerepel. A Trading Across Borders indikátor esetében pedig a lehetséges 100-ból 75 pontot kap, amely messze jobb, mint a szubszaharai térség átlaga. A kedvező üzleti környezet létrejöttének fontos tartópillére a Kelet-afrikai Közösség (East African Community), amelynek 2007 óta tagja az ország. A regionális integráció ambiziciózus törekvései még a közös fizetőeszköz bevezetését is megcélozzák, de egyelőre a hivatalos fizetőeszköz a ruandai frank.
RUANDÁBAN CSAK KEVÉS ÁSVÁNYKINCS TALÁLHATÓ ÉS A GAZDASÁG LEGINKÁBB A RENDKÍVÜL alacsony hatékonyságú ÉS ELMARADOTT ESZKÖZÖKET HASZNÁLÓ ÖNELLÁTÓ GAZDÁLKODÁSON NYUGSZIK.
A munkaképes korú népesség 90 százaléka farmokon dolgozik, és a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat a GDP 24,9 százalékát adta 2022-ben. Az 1980-as évek óta a birtokméret és az élelmiszer-termelés csökken, mely leginkább a lakóhelyüket elhagyni kénytelen személyek áttelepítése miatt történik. A mezőgazdasági adottságok és adatok kedvezőek is lehetnének, viszont az élelmiszer-termelés nem tud lépést tartani a népesség növekedésével, ezért az ország importra szorul, jóllehet az utóbbi években csökkent ez a kitettség. (Többen egyébként a népesség növekedésével és a birtokméret csökkenésével magyarázák a kilencvenes évek népirtását is.) Az önellátó gazdaságokban matokét (a mezőgazdasági területek hasznosításának egyharmadát adja), burgonyát, babot, édesburgonyát, maniókát, búzát és kukoricát termesztenek. Export szempontjából a kávé és a tea az elsődleges kiviteli termék, ugyanis a magasabb tengerszint feletti magasság, a meredek lejtők és a vulkanikus talaj erre kedvező feltételeket biztosít.
NAGYJÁBÓL 400 EZER RUANDAI ÉL ABBÓL, HOGY KÁVÉÜLTETVÉNYEKEN DOLGOZIK.
Sajnos az exportbevételek nagyban függenek a mezőgazdasági termékek árának ingadozásától. Az állattenyésztés nagyrészt a szarvasmarha, a kecske, a bárány, a sertés, a tyúk és a nyúl tenyésztésére fókuszál.
Az ipar szektora meglehetősen szerény és 2022-ben az ország GDP-jének nagyjából 21,2 százalékát adta. Az ipar elsődlegesen cementet, élelmiszeripari termékeket, italokat, szappant, bútort, cipőket, műanyagtermékeket, textíliákat és dohányipari termékeket állít elő. A bányászati szektor fontos, ugyanis már 2008-ban is nagyjából 100 millió dollár bevételt hozott az országnak. Az elsődlegesen bányászott termékek: kassziterit, wolfram, arany és a koltán.
A magyar-kuvaiti kapcsolatok felvillantása előtt, érdemes áttekinteni, hogy az Arab-félszigeten fekvő, délnyugat-ázsiai állam hogyan jutott el a mai, gazdaságilag meghatározó pozíciójáig. Kuvaitot a XVI. században alapították. Az első világháború végén angol csapatok vonultak be az országba és tulajdonképpen a Brit Birodalom részévé tették azt. Az állam határait Szaúd-Arábiával 1922-ben jelölték ki, létrehozva egy 5180 km²-es semleges területet a két ország között, Kuvait déli határán. Miután az 1930-as években olajlelőhelyeket tártak fel az országban, a kuvaiti vezetés egyre inkább sürgette a határok pontos, nemzetközileg elismert kijelölését.
Az olajnak köszönhetően gyors növekedésnek indult a gazdasága, 1952-re az Arab-öböl legnagyobb olajexportőre lett. Tényleges függetlenségét azonban csak 1961. június 19-én nyerte el. A függetlenség utáni békés időszak azonban nem tartott sokáig, mivel az iraki elnök-hadügyminiszter bejelentette igényét a területre, egy 1913-as angol-török nem aláírt szerződésre hivatkozva. A konfliktust 1963-ra sikerült „rendezni” egy puccs segítségével, amelyben eltávolították a támadó Kászim iraki elnököt. A kialakult helyzet miatt a britek 1971-ig megfigyelés alatt tartották a területet. Az 1970-es évek viszonylagos nyugalmat, gazdasági fejlődést hoztak Kuvait számára. Mindazonáltal az olajipar államosításával az 1980-as évekre egy gazdasági válság alakult ki az olaj árának nagymértékű csökkenése miatt.
Következő cikkünk ezekre a kérdésekre keresi a választ. A magyar válogatott labdarúgó vételi árát több összehasonlításban is vizsgálja, így például a korábbi és jelenleg is aktív magyar játékosok tranzakciós értéke, egykori és mai áron számítva, továbbá nemzetközi összehasonlításban, például az idei klubcserék tükrében.
A játékos piaci értékét a futballban különböző tényezők alapján kalkulálják. Ide tartoznak sportoló pályán mutatott készségei és képességei, életkora, nemzetisége, a bajnokság, amiben játszik, a szerződéses státusza és olyan külső tényezők, mint a sérülései vagy a pályán kívüli vitás ügyei.