Olykor végbélvizsgálatra kell menni vagy börtönlakóvá kell válni, egyesek még a saját bőrüket is képesek feláldozni azért, hogy lebuktassák azokat, akik áfacsalással károsítják meg a költségvetést. Néha azonban sült galambként repül a szájukba a számla nélküli pizza. Kalandos a NAV-revizor élete.
„Nem baj, ha a lánya jelenlétében nézek bele a fenekébe?” – kérdezte a doktornő attól az asszonytól, aki véres széklete miatt kért vizsgálatot. A gyanútlan gasztroenterológus ekkor még nem sejtette: nem csak nem baj, egyenesen előírás, hogy a nő ne maradjon vele kettesben. A magánrendelésre érkező páciens ugyanis csak tetette, hogy végbéldaganattól retteg, kísérője pedig csak játszotta az aggódó lány szerepét. Rá valójában tanúként volt rá szükség, ugyanis másra sem vártak, mint hogy lecsaphassanak a vizsgálat végén számlát nem adó doktornőre.
Hogy az adóellenőröknek megérte-e a bizarr kaland, egyáltalán, hogy mély hivatástudatból vagy valós panaszok alapján kértek vizsgálatot, arról nem írtak a történetről hírt adó lapok, az áfacsaló doktornőre kiszabott 300 ezres bírság azonban alighanem jó időre elvette minden gasztroenterológus kedvét a számla nélküli fenéknézegetéstől.
Márpedig a NAV próbavásárlásai jórészt éppen erről szólnak: egyes akcióikat már eleve úgy tervezik, hogy tudják: azzal nem is annyira a költségvetés gyarapítását szolgálják majd, hanem az elrettentést. Az ilyen manőverekkel az a cél, minél nagyobb hírt verjenek, ezzel félelmet keltsenek a pénztárgépet és számlatömböt csak hírből ismerő árusok körében, és ápolják a semmitől vissza nem rettenő adóellenőr nimbuszát.
Arra ugyanis már aligha kapja fel bárki is a fejét, hogy a revizorok nyaranta a Balatonnál razziáznak, vagy különböző fesztiválokon, Forma-1 idején a Hungaroring környékén szimatolnak. Az sem szokatlan, hogy warez-oldalak üzemeltetőire, hamis cd-ket árulókra, illegálisan pókerezőkre csapnak le, piacokon ellenőriznek vagy bulikon ólálkodnak.
Az sem kelt nagy meghökkenést – sőt, rutinszerű –, hogy húsvét, busójárás vagy karácsony alkalmával megszállják az utcai vásárokat, internetes apróhirdetőket, esetleg házi pálinkásokat ellenőriznek. Ilyenekből rengeteget találni az elmúlt évek hírei közt szemezgetve. Ha a Balaton partján egy kocsmába betéved két konszolidált középkorú úr, és kérnek egy pohár ananászlevet – alkoholt ugyanis hivatalban elvileg az ellenőrök sem ihatnak –, a pultos valószínűleg már szó nélkül porolja le a számlatömböt, akárcsak az a kocsmáros, akihez a hajnali órákban esik be egy fiatal pár egy jó kávéért.
De nemcsak a hírveréshez kell ennél kreatívabbnak lenni, a hatóság próbavásárló munkatársai is igénylik a változatosságot. Az ellenőrök sincsenek fából, a régi rutinok, hagyományos ellenőrzések a legfáradhatatlanabbakat is megviselik. Az adóhatóságon dolgozóktól származó nem hivatalos információink szerint az utóbbi években állítólag egyre gyakrabban fordult elő olyan is, hogy a revizor nemhogy a fenekét, de még az idejét is sajnálta a közjóra fordítani: egyszerűen végigsétált a fővárosi nagykörúton öt szomszédos üzleten, megállapította, hogy sehol semmi, munka letudva.
Mindenkinek jó hír tehát, hogy az utóbbi időszakban az adóhatóság magára talált, és leleményes rajtaütések sorával szórakoztatja a közvéleményt, ijesztegeti az áfacsaló árusokat. A foci-Eb idején például tömeges ellenőrzéssorozatot tartottak, és bizony a magukat szurkolóknak álcázó revizorok csak minden második alkalommal kaptak számlát. Főleg az újpesti, lipótvárosi és a józsefvárosi kocsmárosok bíbelődtek keveset a számlaadással, és az ellenőrök büntettek, mint Céronaldo.
A kocsmai rajtaütés persze még inkább a régi vágású ellenőrök stílusát hozza, a 2012-es trend a szolgáltatásokról szólt, a NAV emberei azokat a helyzeteket keresték, ahol a számlaadás két ember között, zárt ajtók mögött történik, illetve még inkább azokat, ahol nem történik.
Júliusban például egy hevesi aurafotóshoz jelentkeztek be. Mint az aurafotósoknál általában – vélhetően nemcsak Hevesben –, egy webkamerás számítógéphez kötött készülékkel történt a fotózás. A magát diplomás aurafotósként hirdető asszony pedig a lelet alapján 25-30 percen keresztül értékelte az adóellenőr egészségi állapotát.
Kisebb döbbenetre kiderült, hogy az ellenőr aurája bizony nem teljesen olyan, mint amilyenek az egészséges aurák szoktak lenni, de minden helyrehozható egy kis aromaterápiával, az ehhez szükséges szer pedig szerencsére helyben is megvásárolható. A nagyobb döbbenet azonban csak ezután következett: az ellenőr, miután sem a szolgáltatásért, sem a szerért nyugtát nem kapott, felfedte magát, és bírságolt. Az aurafotós asszonyról később az is kiderült, hogy hivatalosan több mint egy éve szünetelteti vállalkozását.
Szeptember elején egy jósnőt kerestek fel inkognitóban a revizorok. A jósnő képességeiről sokat elmond, hogy nem látta előre az adóellenőrök érkezését, így a többszázezres büntetést ő sem úszhatta meg, főleg, mivel működési engedélye és adószáma sem volt. Úgy tűnik egyébként, hogy az asszony nem csak a jövőből, de még a múltból sem tanult, májusban már volt egy hasonló eset, akkor a jós egy külterületi villában kialakított szentélyben fogadta az adóellenőröket.
Valentin-nap alkalmából a hatóság ellenőrei a szerelmeseknek nyújtott szolgáltatásokra mentek rá. Az egyik revizor egy karikaturistát kért fel, hogy rajzoljon portrét egy fotó alapján kedveséről, azt mondta, ajándéknak szánná a képeket. A rajzoló nem fogott gyanút, hogy miért akarná bárki is gúnyrajzokkal meglepni barátnőjét a szerelmesek napján, így nem volt elővigyázatos.
A személyes találkozó alkalmával kiderült, hogy a rajzoló még az adószámát sem váltotta ki, a NAV nem volt könyörületes. Lecsaptak arra a zenekarra is, akik egy esküvői portálon hirdették magukat. A férfi ellenőr azt állította, barátnőjét akarja meglepni egy szerenáddal. A szomszédokat is vonzó zenebona után azonban a muzsikusok sem adtak számlát.
Az áfamentes szerelmet tehát kimondottan nem állhatják az ellenőrök, keményen büntették például azt a baranyai férfit is, aki egy helyi újságban hirdette meg szobáját rövidebb időtartamokra. Az ellenőrök bejelentkeztek szobára, nyugtát nem kaptak, büntettek. Szintén elmaradt a nyugtaadás egy bulilimuzinban Békés megyében. A pezsgősüvegekkel és fátylakkal felvértezett revizorlányok egy álltólagos leánybúcsúra kölcsönözték ki az autót, a 25 ezer forintos városnéző körút után azonban nem kaptak számlát.
Februárban magánklinikákat ellenőriztek nagy erőkkel, június végén egy tolnai fogorvost büntettek meg, tavaly szeptemberben szépészeti beavatkozásra jelentkeztek. A 900 ezer forintos díjat ki is fizették a revizorok, tettenérés után azonban felfedték kilétüket.
De büntettek még az ellenőrök a szentesi díszmadárbörzén, tetováló szalonban, tőzsdetanfolyamon és egy modelleket castingoltató ügynökségen is, tavasszal pedig valóságos hadjáratot folytattak a feketéző fővárosi ügyvédek ellen. Az ellenőrzött jogi szakemberekről kiderült, hogy a szolgáltatások 60 százalékáról nem adtak számlát. A budapesti autószerelők lökhárító-fényezés után felejtettek el nyugtát adni, az egyik börtönboltban pedig egyáltalán nem használtak pénztárgépet. Az egyik pizzéria úgy bukott le, hogy kiderült, háromszor annyi pizzás dobozt rendel, mint amennyi pizzát hivatalosan elad. Az utóbbi idők legbénább lebukása azonban mégsem ez volt, hanem az, amikor a futár a NAV épületébe szállított ki pizzát számla nélkül.
Az ellenőröknek egyébként a próbavásárlások után elvileg vissza kell adniuk a terméket, a boltosoknak pedig az árát. Az ellenőrök rendelkezésére áll azonban egy nagyjából havi 15 ezer forintos keret arra az esetre, ha például egy szolgáltatást vesznek igénybe, vagy olyan terméket vásárolnak ellenőrzési céllal, amit aztán már nem tudnak visszaadni (például egy csésze kávét, vagy egy éttermi ebédet). Volt adóhivatali dolgozók azt beszélik, hogy a NAV székháza körüli éttermekben ebéd tájékán feltűnően sűrű az ellenőrzés.
A kreatív ötletek egy része amúgy maguktól a revizoroktól származik, a revizorok maguk is részt vesznek az ötletelésben, hogy melyek azok a helyzetek, ahol kimondottan nagy az esély arra, hogy elcsalják az áfát és az egyéb adókat. Az ellenőrzés mindenképpen legalább két ellenőr részvételével történik, a próbavásárlásnak pedig életszerűnek kell lennie. Hogy ki milyen helyzetben hajlandó részt venni, abba természetesen van beleszólása, akarata ellenére például nem tetováltatnak senkire, és nem küldhetik végbélvizsgálatra sem.
Noha az ellenőrök számos képzésen vesznek részt, ezek inkább szakmai, mint pszichológiai jellegűek. Így például nem kapnak oktatást sem álcázásból, sem könyörtelenségből, viszont a NAV felvételijén komoly kritériumoknak kell megfelelni. Akit például a felvételi alapján úgy ítélnek, hogy hajlamos lenne például a korrupcióra, vagy más ok miatt nem lenne alkalmas ellenőrnek, fel sem veszik, megpróbálják már az elején kiszűrni azokat, akiket például egy ingyenes aromaterápiás szerrel le lehetne kenyerezni egy aurafotózáson. Igaz, a korrupció ellen is jó, hogy egyszerre mindenhová ketten mennek.
Végigböngészve az elmúlt időszak nagy ellenőrzéseit, úgy tűnhet, jóformán alig van olyan hely, ahol ne futhatnánk álruhás ellenőrökbe, éttermekben, kocsmákban, a fodrásznál, fogorvosnál is megfordulnak. Akad azonban még bőven olyan terület, ahol nem kell nagyon leizzadniuk a szolgáltatást végzőknek, ha nem adnak számlát. Ilyen például a felújítások világa.
Bár hétköznapi tapasztalat, hogy a szobafestők, kőművesek, villanyszerelők, vízvezetékszerelők számlaadási kedve vetekszik a jósokéval és az aurafotósokéval, a NAV kollégiái egyelőre nem szívesen tesztelik a mesterembereket. Ahogyan ugyanis annyi más munkahelyen, úgy a revizoroknál sem szívesen viszik haza a munkát, saját otthonukat kevesen szeretnék a nagy rajtaütések színhelyévé változtatni.