A válasz, ugyanott, ugyanakkor: "Azt, hogy pontosan hogyan állunk és mint állunk, megmondom úgy, ahogy van, nem engedtem ilyen jellegű munkát végeztetni korábban. Ugye az volt a tapasztalatunk az elmúlt években, hogy ha készült valakinek egy feljegyzése, és ez kikerült, akkor abból politikai ügy volt. Mert akkor úgy tekintették, mintha ez a minisztérium szándéka lett volna. Éppen ezért ilyen jellegű komplex felmérés mindaddig nem készülhetett, amíg ennek ilyenfajta kockázata fennállt. Nem tudok erre mást mondani, Magyarország egy ilyen ország. Ahol ezzel is számolni kellett. Természetesen az elmúlt hetekben, nem tudom, hány hete, ezzel intenzíven foglalkozunk."
Azt mond, amit akar
"Választási kampányban a politikus azt mond, amit akar, a választópolgárnak pedig az a felelőssége, hogy elhiszi, vagy sem. Ha elhiszi, az az ő baja" - jelentette ki Lövétei István alkotmányjogász az Indexnek, azt fejtegetve, hogy az előző két hét vitáiban elsikkadt a közjogi felelősség kérdése. A szakértő szerint a jelenlegi probléma azért súlyos, mert Gyurcsány Ferenc a miniszterelnöki, Veres János a pénzügyminiszteri tisztséget viselte, amikor nem mondott igazat a nyilvánosság előtt. A közjogi tisztség ugyanis jár plusz kötelezettséggel: annak viselője nem tévesztheti meg szándékosan a közvéleményt.
Mekkora megszorító csomag várható a választások után, ha az MSZP nyer? - kérdezte az Index Gyurcsány Ferencet az országgyűlési választások két fordulója közötti interjúban. Miért, lesz megszorító csomag? - hazudta a miniszterelnök.
Amiről nem beszéltek
Miben is hazudott Gyurcsány és kormánya? Az államháztartás helyzetével kapcsolatban mindenképpen. Ennek legegyszerűbb mutatója a költségvetési hiány mértéke. Ennek elszállása miatt kell most a megszorító csomag, amelynek szükségességéről - kampányoló politikusként vagy közjogi felelősséget viselő miniszterelnökként - senki sem beszélt. Egészen idén júniusig nem bontotta ki az igazságot Gyurcsány Ferenc sem, addig kizárólag reformokat emlegetett.
És amiről igen
A hiányról viszont beszéltek, azt megelőzően is, nem keveset. Például az idei év elején 4,7 százalékos, nyugdíjkorrekció nélkül 6,6 százalékos hiányt várt a minisztérium. Ma már tudjuk: a korrekció nélkül számolt adat 10,1 százalékos lesz. 6,6 helyett. Az eltérésnek csak a mértéke volt meglepő, a ténye nem: 2002 óta egyetlen évben sem sikerült tartani az eredetileg tervezett hiánycélt. Sőt a később tervezettet sem. Két pénzügyminiszter elvitte a balhét, egy konvergenciaprogramot tavaly visszadobott az EU. (László Csabát 2004 elején, a decemberben megadott utolsó hiányadat bukásának kiderülése után még Medgyessy Péter menesztette, utódát, Draskovics Tibort már Gyurcsány Ferenc állította fel székéből 2005 áprilisában, egyebek között azt jelölve meg célként a máig regnáló Veres Jánosnak, hogy maradéktalanul tartsa be a pénzügyi fegyelmet.)
Az új program benyújtására adott idén szeptember 1-jei póthatáridőt Brüsszelben "a választási időszak beköszöntét - amikor aligha lehet értelmes tervezésre számítani - figyelembe véve" határozták meg. A póthatáridő megjelölésekor már több mint egy éve fenyegetett a veszély, hogy utolsóként léphetünk a térségből az eurózónába.
2002 óta
2002-ben választási év volt, két kormány volt hatalmon, a hiány ilyenkor szinte törvényszerűen magasabban alakul a vártnál. 2003-ban viszont már a Medgyessy-kabinet első tiszta évében voltunk, a költségvetési törvényben 4,5 százalékra tervezett hiánnyal. Ezt először augusztusban módosították, 4,8 százalékra, majd decemberben 5,2-re. Az első - hetekkel a második módosított prognózis után napvilágot látott - tényadat 5,8 százalék lett. Emiatt távozott László Csaba pénzügyminiszter, és ki tudja, tudták-e már akkor: a 2005-ben elfogadott, a 2003-as évről szóló zárszámadási törvényben már - több, az Eurostattól érkezett jelzés után - 7,3 százalékig kúszik fel a végleges mérték.
Hasonló volt a 2004-es pálya is: 3,8 százalékos a költségvetési törvényben rögzített cél - tavaly szeptemberre az Eurostatnál 6,5 százalékon regisztrált tényadat.
Ehhez képest 2005 még jól sikerült: ekkor már legalább az utóbb módosított hiánycélt sikerült tartani. Igaz, "trükkökkel", amelyeket azonban szintén ismertek a szakértők. És amelyekhez hasonlóakat - nem mentség, de talán nem is mellékes - számos európai ország alkalmaz.
Butaság vagy hazugság?
2005-re eljutottak oda az elemzők, hogy a kormány aktuális hiányelőrejelzéseihez mindig hozzá kellett adniuk legalább 2-3 százalékpontot - utal a kormány hitelességére Forián Szabó Gergely. A Pioneer Alapkezelő (korábbi nevén CA IB Alapkezelő) igazgatósági tagja szerint két összetevője volt a folyamatos eltéréseknek: egyrészt feltételezhető, hogy a PM nem tudta pontosan előrejelezni a folyamatokat, másrészt a szándékos szépítgetések is tetten érhetők voltak.
A szakértő szerint a kincstári optimizmusból fakadó eltérés évről évre nagyobb mértékűvé vált. Forián Szabó azt is kiemelte: a Pénzügyminisztérium általában csak évente 1-2 alkalommal változtatott a nyilvánosság előtt az egyébként havonta frissített prognózisain, ilyenkor viszont drasztikus mértékű felülvizsgálatok történtek. A korrekciós ugrások között közzétett szinte változatlan előrejelzések tehát vagy tudatos megtévesztésről, vagy teljes szakmai hozzánemértésről tanúskodtak.
A trükkök
Mit is tett a PM? A szinte folyamatosan alkalmazott megoldás az volt, hogy a havi beszámolókban a következő hónapra - de csak arra - óvatos prognózist készített a tárca. Így amikor eltelt a hónap, általában kedvezőbb is volt a kép a vártnál, azaz arról számoltak be, hogy a havi hiány kisebb lett az előrejelzésnél. A szakértőket azonban ezzel nem lehetett megtéveszteni, megvezetni - hangsúlyozta Forián Szabó Gergely.
Az elemzők az éves előrejelzésre koncentráltak, ahol már korántsem az óvatosság, inkább a megalapozatlanság jellemezte a PM prognózisait. A piaci szakértők az elmúlt években mindig kétkedéssel fogadták ezeket a számokat, s az esetek többségében végül a leginkább borúlátók álltak a legközelebb az igazsághoz.
Nagy dobások
Az elmúlt két évben két nagyobb, önálló trükkről lehet beszélni, ezek azonban nem maradtak titokban. Ezek egyike a tavaly ősszel az MNB Brüsszelnek adott jelzése alapján kibukott autópálya-elszámolás kérdése. Lényege az volt, hogy a kormány ppp (public-private partnership) konstrukcióban akarta elszámolni az építkezéseket, amelyek esetében egyébként nem lehetett a privát és a közszféra együttműködéséről beszélni.
Miután ez ősszel kiderült, az új hiánycél előbb 3,6 százalék plusz autópályaépítés lett, majd módosítottak, de végül a most beadott konvergenciaprogramban szereplő 7,5 százalékos előzetes tényadathoz közelítő utolsó prognózist sikerült tartani. Persze annak köszönhetően, hogy az előzetes bérleti díj jogcímen befolyó, a reptér privatizálásából származó 464 milliárd forintos várakozáson felüli bevétel is megérkezett - hangsúlyozta Forián Szabó Gergely.
Mit lehetett tudni?
"Ezek szándékosan elkalkulált költségvetések, ahol a valóságos számok helyett valótlan számokat írtak be, meghamisították a gazdasági realitásokat, így meghamisították a költségvetést" - mondta Orbán Viktor az iparkamara elnökségi ülésén tett március 21-i látogatásán, hozzátéve, hogy a hamisítás eredménye az, hogy "futunk a pénzünk után". Természetes, hogy ő is tudott mindent, vagy majdnem mindent, tehát amikor azt mondja, a választások előtt a kormány elkendőzte a valós helyzetet, a Fidesz elnöke sem bontja ki az igazság valamennyi szeletét.
Először a Világgazdaság közölte április elején, hogy a márciusi hiány minden rekordot megdöntött, 350 milliárd forint lett, így az első három hónap alatt az éves előirányzat hatvan százaléka jött össze. Persze az éves előirányzat ekkoriban már csak a PM-nél maradt 4,7 százalék: a piaci elemzők, kutatóintézetek egyre-másra tették közzé prognózisaikat, melyben 7-10 százalék közé tették az éves hiány alakulását, és az év elején már alig múlt el nap, amikor ne olvashattunk volna a választások után elkerülhetetlen adóemelésről, kiigazításról, megszorításról.