Kettő atomblokkot építünk. Építenek nekünk az oroszok. 3750 milliárd forintért. 2023-ra kész is lehet az első. Legalábbis a megállapodás szerint. Megépül-e, vagy nem? Bukás lesz, vagy siker? Szavazzon!

Amíg mindenki azon vitatkozik, kell-e tender, vagy most már inkább kellett-e volna tender, és pontosan hogy néz ki a finanszírozás, addig sem arról van szó, hogy kell-e egyáltalán most Magyarországnak atomerőmű. Pedig ez a fő kérdés.

A mi válaszunk pedig, hogy a mai állás szerint nem kell atomerőmű. Se tenderrel, se tender nélkül.

Drága, drága, drága

A 3750 milliárdos becsült költség alapján irgalmatlan drága lesz az ezzel nyert áram. 95 euró/MWh környékén (forintban: 29 Ft/kWh), ami több mint a jelenlegi nagykereskedelmi ár kétszerese. De ezt még nem tudjuk pontosan. Igazából nem látjuk a feltételeket, mert nem látunk számításokat.

Beígérjük a GDP több mint 10 százalékát úgy, hogy a nyilvánosság nem ismeri a számokat.

Az egyetlen nyilvános szám a beruházás várható összköltsége (az is persze csak körülbelül). Ebből viszont kiszámolható, hogy az áram ára csak akkor lehetne a fenti 95 euró/MWh-nál lényegesen alacsonyabb, ha olcsón, a piaci szint alatt finanszíroznák a projektet – mondjuk 3 százalékos kamaton. Ekkor már kijöhet az, hogy az atomerőműben termelt áram költsége kb. a mai zsinór áramárnak feleljen meg.

Tehát a rejtély megoldása lehetne, ha kiugróan olcsó finanszírozást kapunk. De miért tenné ezt a Rosatom (áttételesen az orosz állam)? Mert jószívűek és nem üzleti szempontok alapján döntenek?

Nekünk az az érzésünk és a tapasztalatunk, hogy a jó tündérek csak a mesékben vannak, és nem az üzleti életben. Különösen nem az orosz üzleti életben. Ha jelentősen olcsóbban finanszírozná nekünk az erőművet a Roszatom, mint ahogy az angliai Hinkley Point-i erőművet finanszírozza az EDF (és annyival olcsóbban is építik), akkor miért nem ők építenek Angliában erőművet? Ha minden ilyen szép és jó, miért döglődik a cseh atomerőmű-projekt?

Valószínűbb, hogy a költségek valahol bújtatva jelentkeznek. Hogy hol, azt a feltételek megismeréséig csak találgatni lehet, de szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy Oroszország pont most és velünk akarná elkezdeni az önzetlen jótékonykodást. Az egyik legnagyobb kérdés például, hogy ki viseli a projekttel kapcsolatos kockázatokat: az atomerőműveknél szokásos csúszást és költségtúllépést (a korábbi blogbejegyzés itt van).

Épp az óriási kockázatok miatt kell magas tőkeköltséggel számolni az atomprojekteket (jóval magasabb hozammal, mint amekkora az állampapírok hozama).

Nincs benne rendszer

A jelenleg működő blokkok a 30-as évek elejéig-közepéig gond nélkül működhetnek, sőt nem kizárt, hogy élettartamuk még ez után is meghosszabbítható. Az első új blokkot pedig már 2023-ban üzembe állítanák. Nagy eséllyel óriási áramtúlkínálat lenne, főleg éjszaka, amikor már most is az van. És máshol is az van Európában, olyannyira, hogy néha negatív az áram ára. De akkor mit kezdenénk átmeneti ideig az irdatlan mennyiségű árammal? Építünk még laza újabb 1000 milliárd forintért egy rossz hatékonyságú szivattyús energiatározót, ami felszívja az éjszakai áramot és visszaadja napközben?

Majdnem 2100-ig egy rugalmatlan, drága technológiára tesszük fel minden pénzünket? Miközben a megújulókban és az energiatárolásban is dübörög a technológiai fejlődés, és egy évtizeden belül akár támogatás nélkül is versenyképesek lehetnek?

Három kimenet lehetséges

A) a projektet mégsem építik meg, mert időközben kiderül, hogy nem jók a feltételek;

B) a projektet megépítik, sohasem hozza vissza az árát, az adófizetők fizethetik a pluszköltségeket (ez persze utólag nem biztos, hogy nyilvánvaló lesz);

C) a projektet megépítik, és behozza az árát – mert mondjuk kiderül a globális gázbőségről, hogy az csak egy vicc volt, sokszorosára nő a gázár, ráadásul leáll a napelemeknél (és minden más területen) a technológiai fejlődés.

Jelenlegi információink alapján a három közül mi ezt, a legutóbbit tartjuk a LEGKEVÉSBÉ valószínűnek. 

(Az írás cikkünkkel egy időben jelent meg a gurulohordo.blog.hu-n.)