A piros lámpánál állva Junckerrel és Sorossal nézek farkasszemet, és nagyon szeretném megtudni, vajon „mire készül Brüsszel”. De úgy tűnik, erre (korrekt) választ nem a kormányzati kommunikáció fog szolgáltatni, hiszen az sem teljesen világos, mire készül maga a magyar kormány. Közben pedig az jár az eszemben, hogy az évtizedes távlatban reménytelennek tűnő népesedéspolitikai próbálkozások helyett vajon mi lenne célravezetőbb. Formállogikai szempontból a válasz egyszerű: ha nem lehet lényegesen növelni a születések számát, márpedig úgy tűnik, nem lehet, akkor  a legcélszerűbb a halálozások számát csökkenteni, és emellett fiatal, szakképzett munkaerőt „importálni”.

Szemben a születésszám reménytelennek tűnő növelésével, ezek a lépések azonnal lényegi pozitív változást okoznak a valóban rémisztő magyar demográfiai és munkaerőpiaci folyamatokban. Ráadásul az nem tragédia, ha egy családban (már) nem vállalnak (több) gyereket a szülők, az viszont igen, ha életük derekán vagy fiatalabban veszítjük el szeretteinket olyan betegségek miatt, amelyeket tőlünk pár száz kilométerre – már nem csak nyugatabbra – sikerese(bbe)n gyógyítanak.

Az elmúlt években kialakult migrációs diskurzus Európában magukat viszonylag egyszerű politikai-ideológiai árkok mentén beásó táborok között zajlik. Leegyszerűsítve: az egyik, számunkra is jól ismert oldal a politikai lehetőséget látta meg és használta ki ügyesen, a „migránsokkal” a népet ijesztgetve, a másik a humánumra, az európai keresztény hagyományokra építve a menekültekkel szembeni segítségnyújtás morális imperatívuszára hívja fel a figyelmet. Noha elég határozott véleményem van a kérdésben, a következőkben nem ezzel, hanem elsősorban a migráció gazdasági hatásaival szeretnék foglalkozni.

A migráció biztosította a növekedés jelentős részét

Az Egyesült Államok 2011 és 2016 közötti, a fejlett országok között a legmagasabbak közé tartozó gazdasági növekedésének kétharmada a bevándorlásnak köszönhető – derül ki Ian Goldin oxfordi professzor és Benjamin Nabarro, a Citi Research elemzőjének közös tanulmányából. Ha az Egyesült Királyságban 1990-ben beszüntették volna a bevándorlást, a gazdaság mérete közel tíz százalékkal, vagyis (2016-os árakon számolva) 176 milliárd fonttal volna kisebb. (Ezt a „hibát” készül most helyrehozni a brexit, ami valószínűleg hasonló nagyságrendű növekedési veszteséget fog okozni a szigetországnak.) Hasonlóan a német gazdaság vesztesége bevándorlás nélkül hat százalékkal, vagyis mintegy 155 milliárd euróval (2010-es árakon) kisebb bruttó hazai termék volna.

Magyarra lefordítva: ha annak idején a politikusok sikeresen kampányolnak a bevándorlás ellen, akkor nemcsak az óriásplakát és egyéb kampányok költségével lennének szegényebbek ezek az országok, hanem a fenti brutális összegekkel is. (Minimum ezért mindenképpen érdemes lenne tudni, mire készül a magyar kormány.)

Goldin és Nabarro szerint az általuk végzett fenti számítások valójában alábecsülik a valós pozitív hatásokat, mert nem számolnak a migráció indirekt hatásaival, mint például a női munkavállalás változása, a termelékenység vagy az innováció fejlődése.

De érdemes azt is megjegyezni, hogy a világ legdinamikusabban fejlődő és modernizálódó városai a legmagasabb bevándorlással jellemezhető városok is egyben. Az OECD-országokba érkező bevándorlók mintegy felét az Egyesült Államok szívta fel. Érdemes végignézni a bevándorló alapítók és cégvezetők sorát, hol lennének nélkülük a világpiacot domináló amerikai multinacionális vállalatok, mint például a Google, a Facebook, az Apple és társaik.

Rövid távú nehézségek, hosszú távú előnyök

Ugyanakkor nem kérdés, hogy politikai szempontból a legfontosabb kihívás a migráció pozitív hatásainak megfelelő politikákkal való kiterjesztése a befogadó társadalom minél nagyobb részére. Ahogy Goldin és Nabarro fogalmaznak: egy állását elvesztő wisconsini gyári munkás számára nem sok vigaszt nyújtanak a migráció pozitív hatásai a Szilícium-völgyben. Természetesen ma már nagyon sok jól bizonyított politikai gyakorlat működik országos vagy regionális szinten a világ több országában ezen és más, a bevándorlásból fakadó társadalmi probléma kezelésére, a lehetséges előnyök minél jobb kiaknázására.

Ennek ellenére a fogadó ország társadalma számára lényegesnek tekinthető bevándorlás még a legharmonikusabb és politikailag legjobban kezelt eseteiben is nagyon sok feszültséget okozhat, és számos megoldandó kérdést vet fel – főleg rövid távon – a társadalompolitikai, szociálpolitikai és költségvetési hatásai révén.

Ezzel együtt hasonló eredményekre jut egyre több gazdasági és társadalmi elemzés a migráció gazdasági hatásait vizsgálva, tehát mindenképp érdemes nyitottan kezelni a kérdést minden potenciális vagy vélt problémája ellenére. Az Európai Bizottság két kutató közgazdásza, D'Artis Kancs és Patrizio Lecca által jegyzett, az EU-ba érkező migráció hosszú távú társadalmi és gazdasági hatásait vizsgáló tanulmány szerint az uralkodó narratíva – ahogy az írás elején is jeleztem – a humanitárius szempontok vagy éppen a potenciális társadalmi és költségvetési veszélyek taglalásában kimerül, és elfelejti számba venni a nem kevés, főleg közép- és hosszú távon jelentkező gazdasági előnyt, ami a bevándorlás eredménye lehet. A már említett magasabb gazdasági növekedésen és annak szinte minden területen megjelenő hozadékán (például a kezdeti költségvetési áldozatokat felváltó magasabb adóbevételeken) túl a teljesség igénye nélkül ezek:

• a demográfiai folyamatok (népességfogyás, -öregedés, munkaerőforrás csökkenés, munkaerőhiány) javulása,
• hiányszakmák megszűnése,
• magasabb végzettségű szakemberek arányának növekedése,
• állami nyugdíjbiztosítási rendszerek „csődjének” elkerülése.

A Science Advancesban három francia közgazdász, Hippolyte d'Albis, Ekrame Boubtane és Dramane Coulibaly 2018-as elemzésükben matematikailag modellezték 15 ország 1985 és 2015 közötti bevándorlási folyamatainak gazdasági hatását, és az előzőekben említett kutatásokkal nagyon hasonló végkövetkeztetésre jutottak (a tanulmányt a Nature idézte). Elemzésükben a bruttó hazai termék növekedési üteme több mint fél százalékkal nagyobb a migráció hatására, és bár a konvencionális logikának ellentmond, a munkanélküliségi ráta is csökkent.

Migránsok és menekültek

Mindenképp fontos migráció és migráció között különbséget tenni. Egyáltalán nem szabad összemosni a humanitárius alapon menedékjogot kérőket és az egyébként alapvető emberi jogait, életét tekintve nem veszélyeztetett, hanem a gazdasági helyzetének javítása érdekében bevándorolni szándékozó külföldi állampolgárokat. Míg előbbiek befogadása a nemzetközi egyezményekben és az Európai Unióban alaposan szabályozott kötelezettségek és eljárások rendszerén belül történik, addig a gazdasági (munkavállalási, tanulmányi, egészségügyi) bevándorlás a fogadó ország érdekeit követő folyamat. Érdekes megállapítása ezért az OECD 2015 évi tanulmányainak, hogy a gazdasági bevándorlók munkaerőpiaci integrációja lényegesen sikeresebb és kevésbé költséges, mint a menekülteké, akiket menekültstátuszuk még a leginkább bevándorlás ellenes országokban is preferált helyzetbe hoz. Ehhez azonban felvilágosult integrációs politikákra van szükség különösen az oktatás, a nyelvi képzés és a befogadó ország szociokulturális infrastruktúrájához biztosított hozzáférés területén.

Úgy tűnik, hogy a ma is legprogresszívebb országok és gazdaságaik lesznek azok, amelyek a migrációs válságban nemcsak a problémát, hanem a megoldást is megtalálják, és növelik előnyüket a retrográd nézeteket valló, lemaradó országokkal szemben, kiaknázva a migrációban rejlő, a fentiekben csak a felületet karcolgatva bemutatott előnyöket. Ebből a szempontból érdekes jelenség, hogy Magyarország, ha nem is jelentős, de semmiképpen sem elhanyagolható bevándorlóval gazdagodik évről évre, melynek eredményeként az Európán kívüli, meghatározóan ázsiai és afrikai bevándorlók száma a 2010-es években közel megduplázódott: kevesebb mint harmincezerről közel hatvanezerre nőtt. Ugyanebben az időszakban a Magyarországon tartózkodó európai bevándorlók száma viszont nagyjából egyharmadával csökkent (154 ezerről 104 ezerre). Nem tudom, mindebben vajon Soros vagy Juncker keze van-e, de mindenképpen érdekes fejlemény.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!