Bár kiváló ötletnek tűnt, hogy tömegével vették lombardhitel segítségével az infláció nélküli években extra magasnak számító, 4,95 százalékos éves hozamot kínáló MÁP+ állampapírt a leggazdagabb magyarok, a meredek infláció és a kamatok emelkedése ezen ügyletek egy részét masszív veszteségbe fordította – vélekedik Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezető igazgatója.
Sokak szerint a lakosság pénzügyi tudatosságának fejlődését mutatja, hogy az inflációs környezetben kifarolnak a korábbi sikersztoriból, a Magyar Állampapír Plusz (MÁP+) befektetésekből. Egyetért ezzel?
A lakosság pénzügyi tudatosságának fejlődésében valóban van némi – jelenleg még igen szerény – előrelépés, ám azt gondolom, abban, hogy az elmúlt fél év alatt a MÁP+-állomány közel ötödével, 1300 milliárd forinttal apadt, döntő részben nem a háztartások, hanem a nagyobb privát befektetők játszanak szerepet. Vannak olyan becslések, amely szerint a MÁP+-állomány nagyobb része 1000-1200 magánszemély birtokában kötött ki az elmúlt években. A becslés véleményem szerint az érintettek számát tekintve nem túlzó, a MÁP+-állomány birtoklási arányát tekintve viszont biztosan. A kérdésre visszatérve, bár nem zárom ki, hogy a 10 százalék feletti inflációval szembesülve jó néhány háziasszony is visszaváltotta a 2019-ben még elképzelhetetlenül magasnak számító, öt évre átlagosan évi 4,95 százalékos „bónuszhozamot” kínáló papírt, a visszaváltások döntő része bizonyosan a vagyonosokhoz, a privátbanki ügyfelekhez köthető. Jó részüket nemcsak az infláció miatti hozamveszteség, hanem a választott befektetési konstrukció is az állampapírok visszaváltására ösztönözhette. Ne feledjük, 2019-ben nagyon sok tehetősebb ügyfél lombardügyleteket kötött bankjával az állampapírra. Aligha véletlen, hogy az MNB friss stabilitási jelentésében külön felhívta a figyelmet arra, hogy az idén nagymértékben leépült a lombardhitel-állomány.
Miért és hogyan épült fel ez a most leépülő lombardhitel-állomány?
A szuperállampapír akkor, amikor évek óta nem láttunk inflációt, és lényegében nem volt betéti, de hitelkamat sem, azzal, hogy már az első évre 3,785 százalékos hozamot kínált, olyan befektetés volt, amire - érthetően – mindenki lecsapott. A vagyonosok – banki segédlettel – ugyanakkor rájöttek, hogy meg lehet többszörözni a kibocsátó eredeti szándéka szerint a kisbefektetők széles körét így premizálni kínáló állampapír-befektetést. Ha egy ügyfél 100 millió forintért MÁP+-t vásárolt, akkor az – mivel minimális kockázatú értékpapírról van szó – 80-90 millió forintnyi lombardhitel fedezetéül szolgálhatott. A kölcsönből pedig újabb állampapírokat lehetett vásárolni. Összességében 100 millió forintból akár 270 millió forint értékű MÁP+-állományt lehetett felépíteni. A lombardhitel ára az akkoriban mélyponton lévő bankközi kamatláb, a 3 havi BUBOR +1-2 százalék között mozgott – s miután itt inkább milliárdos, semmint 100 milliós tételekről volt szó, a kamat inkább az alsó szintet közelítette. Ez azt jelentette, hogy az ügyfél a 100 milliós befektetésére vetítve a hitel kamatfizetési terhei után az első év végén akár közel 8 százalékos hozamot is tudott realizálni. Nem csoda, hogy sokan rákaptak a lehetőségre – persze azok közül, akiknek ezt felajánlották.
