Csütörtökön kezdődött a világ egyik legnagyobb showjának tartott parlamenti választás Indiában, amelyen május közepéig öt lépésben 543 képviselőt választanak majd a törvényhozás alsóházába. A végeredményt lehetetlen megjósolni, annyi biztos, hogy végül a legnagyobb pártoknak is rengeteg kisebb politikai erőre lesz szükségük a hatalom megszerzéséhez.
Különleges biztonsági intézkedések mellett csütörtökön megkezdődtek az egy hónapig tartó parlamenti választások Indiában. Ezt az időszakot a rengeteg választási nagygyűléssel, színes jelvényekkel és zászlókkal sokan igazi karneválnak fogják fel, amelyben ezernél is több párt verseng a 714 millió választó szavazatáért. Sok indiai szerint a május 16-i eredményhirdetésig tartó versengés még az amerikai elnökválasztásnál is nagyobb politikai showt ígér, amelynek egyik érdekessége, hogy a két legnagyobb párt miniszterelnökjelöltje együtt már 157 éves.
A biztonságra kétmillió rendőr és katona vigyáz, a hatóságok elsősorban a parlamentáris demokrácia megbuktatására törekvő maoista lázadóktól tartanak, akik a csütörtöki első választási napon már meg is rohamoztak egy határőregységet. Rajtuk kívül azonban a 2008. novemberében Mumbaiban elkövetett terrortámadások miatt az esetleg a választások megzavarására készülő pakisztáni szélsőségesek ellen is felkészülnek.
Indiában az elmúlt tizenöt évben rendszerint lehetetlen volt pontosan megtippelni a parlamenti választások végeredményét, az Independent elemzője szerint az egykori brit gyarmat 1947-es függetlenedése óta tartott 15. választás pedig most különösen szorosan alakulhat. Az egészen biztosnak tűnik, hogy egyik párt sem szerezhet önmagában meggyőző többséget az alsóházban, ezért mindenképpen szövetségekkel kell számolni. A bizonytalanságot növeli, hogy az indiai választók korábban már sikeresnek nevezhető kormányokat is gond nélkül megbuktattak, ezért az ország kedvező gazdasági helyzete nem jelent biztos győzelmet a kormánypártoknak.
A következő kormánynak az ország gazdasági eredményei ellenére számolnia kell a kereslet visszaesésével és az IT-szektor gyengélkedésével, miközben a lehető legelőnyösebb helyzetben kell kihoznia Indiát a világban tapasztalható válságból. Emellett rendeznie kell több százmillió indiai helyzetét, akik nem jutnak megfelelő élelemhez vagy éppen oktatáshoz, valamint nehéz körülmények között élnek.
A választás legnagyobb esélyese a centrista Indiai Nemzeti Kongresszus, amely a jelenlegi Egyesülve a Haladásért Szövetség kormánykoalíció legerősebb tagja. A Kongresszus a függetlenedés óta eltelt 61 évből 48-ban állt az ország élén, de míg korábban egyedül is meggyőző többséget szerzett az indiai parlament alsóházában, 2004-ben már csak számos kisebb párt és a kisebbségi kormányt kívülről támogató politikai erők segítségével tudott hatalomra kerülni. A párt önmagában a mostani választáson a Times of India felmérése szerint 155 képviselői helyre számíthat az 543-ból.
A Kongresszus mindig is a Gandhi-Nehru dinasztia pártja volt, az elmúlt tíz évben az 1991-ben meggyilkolt Radzsiv Gandhi egykori miniszterelnök özvegye, Sonia Gandhi vezette. Az Olaszországban született asszony azonban feladta saját kormányfői ambícióit, mivel elemzők szerint nem akart külföldi születésűként felháborodást kiváltani a választók egy részében. Maga helyett 2004-ben egy elismert gazdasági szakembert, Manmohan Szinghet tette meg miniszterelnöknek, és a párt ezúttal is a 76 éves politikussal száll versenybe. A valódi irányítás ettől még Sonia kezében marad: „A miniszterelnök kormányoz, de Sonia dönt" - szól az ellenfelek kampányszlogenje. A párt vezetését a későbbiekben az Economist szerint az asszony fia, Rahul Gandhi veheti át.
A Gandhi dinasztia tagjai már India 1947-es függetlenedése óta az ország politikai életének meghatározó szereplői. Az ország első miniszterelnökének, Dzsaváharlál Nehrunak a lánya, Indira Gandhi, majd unokája, Radzsiv Gandhi is állt a Kongresszus párt színeiben kormányfőként India élén.
A centrista párt új reménysége a 38 éves Rahul Gandhi, aki elemzők szerint a Kongresszus győzelme esetén idővel átveheti az ország irányítását. Radzsiv Gandhi posztereken filmsztárként kiplakátolt fia legtöbbször kitér a miniszterelnökségére vonatkozó kérdések elől, elmondása szerint egyelőre a fiatal szavazók megnyerésén dolgozik. Tehetségéről megoszlanak a vélemények, egyes elemzők szerint messze nem mozog annyira otthonosan a politikában, mint ősei.
Unokaöccse, Varun Gandhi a családi hagyományoktól eltérően a Bháratiya Dzsanata Párt (BJP) mellé állt. A 29 éves Gandhi egyelőre nem számít a párt vezető személyiségének, azonban hozzá kötődik a 2009-es kampány egyik legnagyobb botránya. A hindu nacionalistákat megcélozva Varun az egyik nagygyűlésen arról szónokolt, hogy levágná az országban élő 160 millió muszlim fejét, amiért azonban uszítás vádjával a választási bizottság utasítására őrizetbe vették. Az ügy megosztotta a BJP vezetőit, L.K. Advani ugyan kiállt Varun mellett, a közép felé kacsintgató prominensek viszont elítélték a kijelentéseket.
Bár nem váltotta be a vidéki munkahelyteremtésre tett ígéreteit, és a nyugdíjreformot és infrastrukturális fejlesztéseket sem vitte végig, de a Kongresszus alapvetően Szingh vezetésével sikeres ciklust zárt. Az elmúlt öt évből négyben 8 százalék környékén alakult a gazdasági növekedés, és még a mostani válság idején is Indiáé a világ második leggyorsabban fejlődő gazdasága, írja a BBC. A kedvező teljesítmény azonban a biztos győzelem helyett sajátos módon még hátrányt is jelenthet a szavazás napján. A Világbank adatai szerint ugyanis a lakosság kétharmada továbbra is néhány száz forintnak megfelelő összegből él naponta, és nem érzett meg sokat a világsajtóban címlapon hozott indiai fejlődésből. A Kongresszus éppen ezért a gazdasági eredmények bemutatása helyett sokszor populista ígéretekkel kampányolt, és a gazdagok pártjaként festette le legnagyobb politikai ellenfelét.
A jobboldali Bháratiya Dzsanata Párt (BJP) kormánya öt évvel korábban elemzők szerint részben azért bukott meg, mert a különböző reformjaikra és a későbbi fellendülést megalapozó lépéseikre hivatkozva a gazdasági teljesítményt állította a kampánya középpontjába. A hindu nacionalisták ezúttal azzal szereztek szavazatokat, hogy keményen támadták a kormányt, amiért szerintük nem lép fel elég erélyesen a terrorizmus ellen, emellett az ígérgetésben igyekeztek rálicitálni a Kongresszusra. Miközben a mostani kormánypárt három rúpiáért osztott volna egy kilogramm búzát és rizst a szegényeknek, ők ugyanezt már két rúpiáért megígérték, írja az AFP.
A Times of India felmérése szerint 147 képviselőt szerezhetnek, amelyhez az általuk vezetett Nemzeti Demokratikus Szövetség kisebb pártjai további székeket adhatnak hozzá. A BJP azonban kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a Kongresszus, ugyanis kevesebb potenciális szövetségessel számolhat, mint ellenfele. 2004-ben az egyik kulcsfontosságú szövetségesük távozása is hozzájárult vereségükhöz. További nehézséget jelent, hogy a párt elsősorban gazdasági reformokra koncentráló prominensei szerint a közép felé kell elmozdulniuk, amivel az egy fokkal szélsőségesebb nézeteket vallók nem értenek egyet.
Miniszterelnökjelöltjük, a 81 éves Lal Krisna Advani is megosztóbb figura, mint a korábbi győzelmükkor a kormányfői székbe kerülő Atal Bihari Vadzspaji. Korábban muszlimellenessége miatt támadták, később azonban a hindu jobboldali szavazók egy része botránkozott meg, amikor a szomszédos országban pozitívan nyilatkozott Mohamed Ali Dzsinnahról, Pakisztán megalapítójáról. A két nagy párt miniszterelnök-jelöltjének életkora természetesen a kampány középpontjába került, és mindkét jelölt fiatalosabbnak és energikusabbnak próbált mutatkozni a másiknál. Szingh felhívta rá a figyelmet, hogy öt évvel fiatalabb ellenfelénél, míg Advani nyilvános rendezvényeken súlyokat emelt, valamint még blogot is indított.
A két nagy pártszövetség szereplésének függvényében fontos szerep juthat a kilenc pártot tömörítő Harmadik Frontnak, amelyben a kommunista, baloldali pártok, valamint a legnépesebb indiai államot vezető Bahudzsan Szamádzs Párt játszanak fontos szerepet. A Times of India felmérése szerint a szövetség összesen száz képviselői helyre számíthat, amellyel könnyen királycsinálókká válhatnak, de szélsőséges esetben még akár a Kongresszus és a BJP kihagyásával kormányra is kerülhetnek. Legtöbb intézkedésük a szegényeket segítené.
A kommunisták korábban részt vettek a Kongresszus vezette kormányban, azonban az amerikai-indiai nukleáris megállapodás aláírása óta csak kívülről támogatták a kabinetet. A Bahudzsan Szamádzs Pártot vezető Majavati eredetileg a társadalom legalján elhelyezkedő, úgynevezett „érinthetetlenek" támogatásával alapozta meg erejét a Brazíliahoz hasonlóan 190 millió lakosú Uttar Pradés államban, azonban az elmúlt években már több más államban is növelni tudta regionális pártja népszerűségét. Elemzők szerint Majavatiból egyszer még az első kasztonkívüli miniszterelnök lehet.
Az elmúlt tizenöt évben egyértelműen a regionális pártok megerősödése játszódott le Indiában, a BBC szerint a különböző kisebb politikai erők együtt megháromszorozták székeiket a parlament alsóházában. Jelzésértékű, hogy a Kongresszus és a BJP az Uttar Pradésben elnyerhető 80 képviselői helynek csak az egynegyedét szerezte meg az elmúlt választáson, és számos másik államban sem szerepeltek túl fényesen. Jelenleg azonban megjósolhatatlan, hogy mely pártok kerülnek majd hatalomra egy hónap múlva. „A valódi választás majd május 16-án kezdődik" - utalt a várható alkudozásokra a politikai újságíró és elemző M. J. Akbar az Independentnek.
A kisebb pártok színeiben számtalan bollywoodi filmsztár, táncos vagy éppen közéleti szereplő is részt vesz a választáson. Az egyik bollywoodi csillagot azonban eltiltották a versengéstől, mert korábban már elítélték egy eljárás során, és az indiai törvények értelmében két évnél tovább terjedő börtönbüntetéssel sújtott ember nem indulhat a választáson.
Az eset érdekessége, hogy egyébként a 2004-ben megválasztott képviselők közül 128 ellen volt folyamatban valamilyen eljárás többek között gyilkosság, emberrablás, zsarolás vagy megvesztegetés vádjával. Ugyanakkor mivel ítélet még egyik esetben sem született, a vádlottak nyugodtan pályázhattak képviselőnek. Bár több elemző szerint a szavazatvásárlások és a választók megfenyegetése már visszaszorult az elmúlt évtizedben, egyes államokban, például Bihárban nem ritkán fegyverrel változtattak az eredményen. Az előző héten pedig az egyik déli államban a rendőrök csaknem egymiliárd forintnak megfelelő értékben foglaltak le feltételezhetően megvesztegetésre szánt pénzt, írja az Independent.
Az Új-Delhi Egyetemen korábban diplomáciát oktató Satish Kumar ugyanakkor emlékeztetett rá a Vocie of Americának, hogy a függetlenség elnyerését követően látszódó kihívásokhoz képest az indiai demokrácia kíválóan működik. „Nemcsak a legnagyobb demokrácia, de a legheterogénebb is. Vallási, nyelvi, etnikai és más típusú sokszínűség jellemző rá, és az országnak sikerült egy olyan rendszerbe szerveznie az egészet, hogy mindenki úgy érzi, részt vehet az ország irányításában."