A keddi támadás Jongbjong szigete ellen meglepően brutális. Nincs egyértelmű magyarázat, hogy miért támadtak civilek lakta települést az északiak. Lehetséges, hogy valamilyen erődemonstrálás egy aktuális vitában, de összefügghet az északi vezér utódlásával, és a rezsim tavalyi katasztrofális pénzreformjával is.
A keddi észak-koreai támadás a Dél-Koreához tartozó sziget ellen azért is brutális, mert egyáltalán nem világos, hogy miért történt. A két Korea között évtizedek óta vannak kisebb fegyveres konfliktusok, amelyeket általában az északiak provokáltak. Ezek azonban jellemzően határmenti átlövöldözésekben merültek ki az utóbbi évtizedekben, illetve a vitatott tengeri határnál hadihajók megtámadásában. Utóbbiak komolyabb következménnyel is járhattak, például idén márciusban az északiak megtorpedóztak egy déli katonai korvettet a Sárga-tengeren. A felrobbantott hajón 46 déli tengerész lelte halálát. Ám utoljára 1987-ben fordult elő, hogy civilek életét is veszélyeztette Észak-Korea, akkor egy déli utasszállító gépet robbantottak fel. Közös volt ezekben a nagy támadásokban, hogy sem a tavaszi torpedózást, sem pedig az 1987-es merényletet nem ismerte el Észak-Korea.
A támadás után bő fél nappal kiadott első hivatalos északi nyilatkozat szerint déli lövések provokálták ki a Jongpjong sziget elleni támadást. Ezt a déliek tagadják. Ha esetleg történt is valami, amire válaszul érkezett az északi akció, akkor is szokatlanul brutális volt a keddi akció. Hiszen a tüzérséggel támadott szigeten több civil él mint katona, településeket pedig az 50-es évek óta nem támadott meg egyik fél sem.
A lehetséges magyarázatok közül a legnépszerűbb a helyzetet elemző cikkekben, hogy észak így akart válaszolni a hétfőn kezdődött déli hadgyakorlatra, amiben 70 ezer déli katona vesz részt. Azonban az ilyen csapatmozgások egyáltalán nem rendkívüliek. Utoljára júliusban tartottak nagy hadgyakorlatot délen, amerikai részvétellel.
Néhány elemző arra emlékeztet, hogy a támadást megelőző napon a déli védelmi miniszter felvetette, hogy az USA nukleáris fegyvereket telepíthetne Dél-Koreába. Az innen kiinduló feltevés szerint erre válaszoltak ezzel a szokatlan agresszióval az északiak. A déli felvetésre ugyanakkor semmilyen hivatalos válasz nem érkezett még az USA-ból, és az is valószínű, hogy inkább fenyegetés volt, mintsem egy gyors atombomba-telepítés kezdete.
Visszatérő magyarázat a világsajtóban, hogy az északiak újabb atombombát készülnek tesztelni, és az esetleges megtorló akciókat akarták megelőzni agresszivitásukkal. Észak-Koreának ebben az évtizedben már két kísérleti atomrobbantása biztosan volt, és az amerikai hírszerzés arra figyelmeztetett a napokban, hogy megint nagy lyukat ásnak egy kíséreti telephelyen. Ugyanakkor nem világos, hogy a kísérletezést miért kellene egy szárazföldet érő brutális támadással súlyosbítani.
A bonyolultabb elméletek közül az egyik visszatér egy lassan két éve keringő feltételezéshez, amit azonban nagyon kevés konkrét jel erősít meg: eszerint hatalmi harc dúl északon, és ezért a rendszer kiszámíthatatlan, egyéni akciók bonyolítják a helyzetet. A feltételezés már felmerült a tavaszi torpedós támadáskor is, amikor azt találgatta a világ, hogy miért lőtték ki a déli hajót, és ha már kilőtték, akkor miért tagadják hogy ők voltak.
Az világos, hogy az északi diktátor, Kim Dzsongil a visszavonulását készíti elő, és fokozatos bevezetés után idén október elejére tette világossá, hogy utódjául harmadik fiát, Kim Dzsongunt szánja. A harmadik generációs dinasztikus váltást állítólag a hadseregben és a pártelitben is vannak, akik kritikusan nézték, de ezek azért inkább okoskodások, mintsem bármilyen konkrétumon alapuló fejtegetések.
Az öröklésről nyilvánosan az északi potentátok közül csak Kim Dzsongil legidősebb fia mondta, hogy nem nagyon tetszik neki. Ám hiába északi tábornok, nem él otthon, jórészt Peking és Makaó között ingázik amióta hamis útlevéllel lebukott Japánban, a tokiói Disneylandbe menet. Ráadásul az óvatos kritikus azért azt is hozzátette, hogy sok sikert kíván öccsének, és eszébe sincs bármit tenni az öröklés megakadályozásáért.
Amennyiben a hadsereg vezetői közül önjáróként vitte valaki végbe a keddi akciót, akkor az hatalmas belső zavarról árulkodik. Ám sem puccskísérletnek, sem más belső mozgásnak nincs nyoma egyelőre.
A belső hatalmi logikából kiinduló magyarázat egy másik változata, hogy az új utód bizonyít éppen. Egy látványos támadással mutatja meg erejét a külvilág, az otthoni katonai- és pártelit vagy éppen a lakosság előtt. Azonban ezt a magyarázatot gyengíti, hogy egyelőre nincs diadalittas nyilatkozat, az eddigi egyetlen hivatalos közlemény önvédelemről szól.
A magyarázatok közül a legrémisztőbb, hogy észak valóban konfliktust akar. Ez összefügghet az előző változattal, miszerint erőt akarnak mutatni. Az északról utóbbi időben elmenekült emberek többsége arról beszélt, hogy az elmúlt évben fokozódott a dél-ellenes propaganda az országban. Ez szerintük azért van, mert soha nem volt ennyire népszerűtlen az északi diktatúra.
A mélypont a tavaly november végi pénzreform volt. Akkor néhány nap alatt új pénzt vezettek be, és a régi bankjegyeket 1:100-hoz arányban váltották. A probléma ezzel az volt, hogy csak bizonyos értékhatárig lehetett beváltani a régi pénzt, és csak néhány nap állt rendelkezésre, azonban az új pénz így is elfogyott a beváltási határidő előtt.
A váltáskor tömegek vesztették el nehezen összekuporgatott tartalékaikat. Állítólag szabályos pánik tört ki tavaly decemberben az országban, sokan öngyilkosok lettek, és újra éheztek az emberek. A 90-es években már egy hatalmas éhínség sújtotta az országot, és az újabb nélkülözés réme eddig sosem látott elégedetlenséget szült.
Az előző éhínség után fokozatosan engedett az állam valamicskét a magánszférának. Lehetett piacozni, egészen kistételben kereskedni, és kicsit elnézték a feketézését is. Sokaknak ez biztosított ennivalót, hiszen a nagy állami üzemek és termelőszövetkezetek az alapanyaghiány és az országot sújtó kereskedelmi korlátozások, illetve az ésszerűtlen tervgazdálkodás miatt egymás után álltak le.
A tavaly év végi pénzreform a piacozással levegőhöz jutott embereket tette tönkre, lenullázva megtakarításaikat, illetve az árubeszerzésre félretett pénzüket, hiszen vagyonuk jó részét egyszerűen nem tudták átváltani. A botrány odáig fajult, hogy a kormányzat nyilvánosan bocsánatot kért a rosszul sikerült reformért. Hivatalosan persze Dél-Korea aknamunkájára fogták a problémákat.
A tavalyi pánik után a menekültek szerint először roppant meg látványosan a diktatúra ereje, többen és bátrabban hibáztatták a vezetőket, mint a 90-es évek éhínségekor. A dél elleni agresszió, vagy akár egy nagyobb konfliktus kiprovokálása többek szerint a hatalom előre menekülése.
A vezetőváltás és az éppen egy éve kezdődött botrányos pénzreform hatása együttesen elég ok lehet arra, hogy a rezsim háborús hangulattal vezesse le a feszültségeket. Ugyanakkor e logikusnak tűnő magyarázatnak némileg ellentmond, hogy északon miért nincs most látványos háborús propaganda.