Magas részvétel mellett kezdődött meg a parlamenti választás első szakasza az előző héten még véres összecsapásokat átélő Egyiptomban. A továbbra is kitartó Tahrír tériek megosztottak a választás kérdésében, a legnagyobb esélyes iszlamisták pedig nem támogatták a szavazás bojkottját. Továbbra sem biztosított ugyanakkor, hogy a következő hetekben nem szabadulnak el újra az indulatok.
Egy hete még úgy tűnt, túl bizonytalan a helyzet ahhoz, hogy hétfőn megkezdődhessen a hónapokig tartó parlamenti választás első, kétnapos szakasza Egyiptomban, de az országot irányító katonai tanács nem halasztotta el a szavazást, amelyet eddig nem árnyékoltak be újabb összecsapások a katonai vezetők azonnali távozását követelő tüntetők és a biztonsági erők között.
Miközben a Tahrír téren még mindig ezrek tiltakoznak, a Hoszni Mubarak volt elnök februári bukása utáni első választáson már hajnalban néhol három kilométer hosszú sorok kígyóztak a szavazóhelyiségek előtt. A választók bizakodók. „Korábban nem volt értelme szavazni, a véleményünk teljesen lényegtelen volt” – mondta az AFP-nek egy Kairóban sorban álló nő, aki életében először ment el választani. A sorok mellett katonák járőröztek, csak Assiat városban tört ki kisebb lövöldözés.
Ha a választási részvétel a kedvezőtlen előjelek ellenére magas lesz, az kedvez a megválasztott képviselők legitimitásának, de ettől még nem rendeződik az elmúlt hetekben kialakult feszült helyzet. A választás tétje, hogy ki írhatja majd jövőre az ország új alkotmányát.
Az elmúlt kilenc napban folyamatosak voltak a tüntetések Kairóban a Hoszni Mubarak volt elnök bukásához vezető demonstrációk szimbolikus helyszínén, a Tahrír téren, valamint több nagyvárosban. A tiltakozók és a biztonsági erők összecsapásaiban 42-en meghaltak, több mint kétezren megsebesültek, azonban az előző hét második felében már valamelyest enyhült a feszültség.
Egyiptomot régiónként három csoportba osztották, ezek közül az elsőben kezdődött meg november 28-29-én a parlamenti választás az alsóházba. Most először szavazhatnak külföldön élő egyiptomiak. Ötvenmillióan jogosultak szavazni a több mint negyven párt tízezernél is több képviselőjelöltjére. A képviselői helyek kétharmada pártlisták alapján dől el, míg a jelöltek harmada egyéni listán juthat mandátumhoz.
A második csoport december 14-én, a harmadik január 3-án választhat majd. Ha szükséges, mindenhol tartanak második fordulót is. Az alsóház 508 képviselője után január 29-től március 11-ig szavaznak a felsőház 180 tagjáról. Végül 2012. június 30-ig az elnökválasztást is megtartják.Nagyrészt azért szabadultak el az indulatok, mert a Mubarak február 11-i lemondása utána a parlamentet feloszlató, és az átmenet alatt az országot irányító katonai tanács kidolgozott egy javaslatot az új alkotmányhoz, amely alapján a hadsereg és annak költségvetése felett nem gyakorolna lényegi ellenőrzést a majdani civil vezetés.
A dokumentum szerint emellett az új alkotmányt kidolgozó bizottság száz tagja közül nyolcvanat kineveznének, nem pedig az új parlamentből választanák őket. Azon is sokan felháborodtak, hogy a hadsereg javasolta a jövő nyárra tervezett elnökválasztás elhalasztását 2012 végére vagy 2013 elejére. A tüntetők szerint a katonai vezetők mindenáron megpróbálják megtartani hatalmukat.
Február óta nem vonultak olyan sokan utcára, mint az előző héten, amikor megint százezernél is többen tiltakoztak a Tahrír téren. A hangulat Mubarak bukását idézte. A tömegtüntetéseken előbb azt követelték, hogy a katonai tanács határozza meg a hatalomátadás pontos menetrendjét, de sokan már csak azzal érnék be, ha azonnali hatállyal átadná a helyét egy civil kabinetnek, még a választások vége előtt.
A több ellenzéki mozgalom szervezésében utcára vonuló tüntetőknek sikerült elérniük a katonai tanács által Mubarak bukása után kinevezett átmeneti kabinet lemondását, és Mohamed Huszein Tantavi, a katonai tanács vezetője azt is megígérte, hogy 2012. június 30-ig az elnökválasztást is megtartják. Egyben arról beszélt, hogy a hadsereg szerepe nem változik majd az új alkotmányban. Elutasította ugyanakkor a tüntetők követelését, hogy azonnal mondjon le a hatalomról, ami szerinte a nép akaratának elárulásával érne fel, mivel a hadseregnek kell levezényelnie az átmenetet a demokráciába.
Új átmeneti miniszterelnöknek nem az ellenzék valamelyik prominensét, hanem azt a 78 éves Kamál Ganzúrit kérte fel, aki 1996 és 1999 között még Mubarak alatt egyszer már betöltötte a kormányfői tisztséget, és nem nevezhető nagy reformernek. Ugyan sokak szerint Ganzúrihoz nem kötődnek korrupciós ügyek, és első ciklusa alatt több gazdaságliberalizáló lépést is bevezetett, de ettől még a tüntetők szemében a régi rendszer egyik vezetője tér vissza. „Az akkor kinevezett minisztereinek kétharmada most börtönben ül” – mondta az egyik tüntető a Reutersnek a 78 éves politikus felkéréséről.
A bejelentés után ugyanakkor a Tahrír tériek már nem tudtak akkora tömegeket megmozgatni, csak néhány ezren tartanak ki a téren. Sokan a bejelentett lépésekkel és a kormány távozásával egyelőre beérték, mások egész egyszerűen csak nyugalmat, és stabilitást akarnak az újabb összecsapások után, amelyek a múlt héten csak tovább rontottak a gazdaság helyzetén.
A februári tüntetések alatt még nem volt annyira hangsúlyos az utcára vonuló tömegek megosztottsága, mivel akkor a közös cél, Mubarak megbuktatása érdekében felülemelkedtek a nézeteltéréseken. Azóta ugyanakkor már messze nem ilyen egységesek az egyiptomiak követelései.
Sok tüntető például Mohamed el-Baradeit, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) volt főigazgatóját és a 2012-es elnökválasztáson induló egyik jelöltet látná szívesen egy új átmeneti kormány élén. Mások ugyanakkor túlságosan kívülállónak tartják az élete nagy részét külföldön töltő diplomatát, és éppen azért nem csatlakoztak a Tahrír tériekhez, mert szerintük az aktivisták Baradeit akarják rájuk erőltetni.
Nem volt egységes álláspont az előző héten a közelgő választás kérdésében sem, a tüntetők közül többen a szavazás bojkottjára szólítottak fel, mások ugyanakkor úgy vélték, hogy a választást külön kell kezelni a katonai tanács elleni tiltakozástól.
A választási részvétel végül az elmúlt hét bizonytalansága ellenére azért is magas lehet, mert az egyik iszlamista elnökjelölt ugyan forradalmi kormány megalakulását sürgette, de a Muzulmán Testvériség – bár állítása szerint szimpatizál a Tahrír tériekkel – ellenezte a választás elhalasztását. A Mubarak alatt betiltott Muzulmán Testvériség az ország legszervezettebb mozgalmaként várhatóan a parlamenti választás legnagyobb nyertese lehet, és hasonlóan jól szerepelhetnek a kisebb iszlamista pártok is, ezért nem érdekük a szavazás bojkottálása.
A Muzulmán Testvériséget a Szabadság és Igazság Pártja képviseli a választáson, amelyen negyvennél is több mozgalom tízezer jelöltje verseng a 498 alsóházi és a 180 felsőházi képviselői helyért. Az iszlamisták mellett sok liberális párt, valamint még a Hoszni Mubarak feloszlatott Nemzeti Demokratikus Pártjának (NDP) maradványaiból előbukkanó új alakulatok, köztük a Hurreya Párt is képviseltetheti magát az új törvényhozásban.
Valódi esélyeket ugyanakkor nehéz jósolni, a szavazás több hónapig húzódik majd, ráadásul a hagyományos választási kampány szinte teljesen hiányzott, a hétfői szavazás kezdete előtti héten még a tüntetések és az erőszak uralták a Tahrír tér körüli utcákat. Mivel rengeteg párt bejuthat a törvényhozásba, ezért majd a választás utáni egyezkedésektől függ, milyen összetételben állhat fel az alkotmányozó bizottság.
A választás hétfőn a baljós előjelek ellenére komolyabb problémák nélkül megkezdődött, de a végeredményre még négy hónapot várni kell. Ez az elhúzódó bizonytalanság semmiképpen nem kedvez a feszült helyzet gyors rendeződésének, és a labilitás miatt elhúzódhat a gazdaság talpra állása is.
A hadsereg vezetői könnyen úgy láthatják, kényszerhelyzetbe kerültek, ha nem akarják elveszíteni az elmúlt ötven évben élvezett befolyásukat a civil kormányzattal szemben. Sokan Ganzúri miniszterelnöki kinevezését is úgy értékelték, hogy a katonai tanács továbbra is próbál olyan embert a kabinet élére ültetni, akit könnyen tud befolyásolni, ellentétben például Baradeijel, vagy a szintén elnökjelölt korábbi Arab Liga elnökkel, Amr Múszával. Közben külföldön sokan az iszlamisták várható térnyerése miatt aggódnak, nem tudják, mit várhatnak az egyiptomi forrongások közepette végig mérsékelt Muzulmán Testvériségtől, ha hatalomra kerülnek.
A már önmagában három szakaszra bontott parlamenti választás ráadásul még csak az első a sorban, az elnökválasztás csak utána következik, a legnagyobb súlya pedig az új alkotmány kidolgozásának lehet. A Hoszni Mubarak megbuktatásával demokráciáért áhítozó országra még hosszú és nehéz út vár a következő hónapokban.