Kína a Fülöp-szigetekkel, Irán az Egyesült Arab Emírségekkel menne ölre egy-egy sziget miatt. Hasonló viták a világ minden pontján előfordulnak, nem ritkán hosszú évtizedekre nyúlnak vissza, és háborúztak is már miattuk. De hogy jön ide a 90-es évek eleji Csepel?
Néhány négyzetkilométeres földdarabok is képesek teljesen fanatizálni még a legnagyobb országokat is, amelyek akár háborútól sem riadnak vissza egy sziget megszerzéséért. Ezek szimbolikus jelentőségük mellett általában stratégiailag is fontosak, és a konfliktusok hátterében komoly gazdasági okok állnak.
Az akár évtizedekig érlelődő feszültség szinte bármelyik pillanatban robbanhat: elég egy provokatív elnöki látogatás, egy eltévedt halászhajó, vagy éppen egy malac – 1859-ben tizenhárom éven át néztek farkasszemet egymással az amerikai erők és a brit flotta hajói, miután egy amerikai telepes lelőtt egy brit disznót a vitatott hovatartozású San Juan szigetén. Ha ehhez hasonló banális okokból nem is, de szinte minden lehetséges ürüggyel egymásnak estek már országok az elmúlt évtizedek szigetvitáiban.
Az elmúlt hetekben a kínaiul Huangjan (Huangyan) sziget, a Fülöp-szigetek szerint Panatag-zátony miatt feszült egymásnak Peking és Manila, csak úgy záporoznak a diplomáciai üzengetések. A régi konfliktus most éppen azért lángolt fel újra, mert áprilisban kínai halászhajókat ellenőriztek a fülöp-szigeteki hatóságok, amit Pekingben zaklatásnak minősítettek. A Fülöp-szigetek azzal vádolta Kínát szerdán, hogy öt őrhajót, tizenhat halászhajót és hetvennél is több csónakot küldött a térségbe, miközben nekik csak két hajójuk, köztük a parti őrség egysége van a közelben.
Huangjan (Huangyan) sziget nagyobb térképen való megjelenítése
Peking szerint Manila saját lakosságát, illetve a külföldön élő filippínókat Kína-ellenes tüntetésekre biztatja. A kínai utazási irodák többsége felfüggesztette a Fülöp-szigetekre irányuló utazásainak szervezését, a hatóságok pedig a Fülöp-szigetekről érkező gyümölcsök fokozott ellenőrzését rendelték el, ami gyakorlatilag a gazdasági embargó bejelentését jelenti. Manilát sem kell félteni persze, a védelmi miniszter szerint az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy megvédi a Fülöp-szigeteket, ha bármilyen támadás éri az országot a Dél-kínai-tengeren.
Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) – amelyet mindkét ország ratifikált – úgy rendelkezik, hogy a tengerparttal rendelkező országok a 200 tengeri mérföldön belüli területet kizárólagos gazdasági övezetükké nyilváníthatják. A kínaiak szerint azonban erre hivatkozva sem lehet megsérteni egy másik ország szuverenitását, miközben a Huangjan-sziget Kína része.
Spratly szigetek nagyobb térképen való megjelenítése
A dél-ázsiai térség, és az egész világ egyik legveszélyesebb konfliktusforrása lehet a Spratly-szigetek környéke, amelynek egyes részeire Kína, Tajvan, Malajzia, Vietnam, a Fülöp-szigetek és még Brunei is igényt tart. Nem véletlenül – a világ egyik legnagyobb kontinentális talapzatánál fontos olaj-, és földgázlelőhelyek lehetnek, emellett az ásványokban gazdag terület halászati jelentősége is befolyásolja az országokat. Olajat először 1969-ben találtak a stratégiai fontosságú szigeteknél. Az Egyesült Államok sem húzódott a háttérbe, legutóbb tavaly tartottak közös hadgyakorlatot a térségben a Fülöp-szigetekkel, ahogy a kínai és a vietnami haditengerészet is éles lőszerrel tartott erődemonstrációt.
Abu Musza sziget nagyobb térképen való megjelenítése
A kínai-fülöp-szigeteki konfliktus főszereplőjén kívül egy másik sziget is reflektorfénybe került néhány hete. Irán bejelentette, hogy kész akár háborúzni is az Abu-Músza-szigetért, amelyet az Egyesült Arab Emírségek is magának követel, és szuverenitásának megsértéseként értékelte Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök látogatását a területre, egyben visszahívta teheráni nagykövetét. A sziget a közeli Tonbe-Kúcsekkel és Tonbe-Bozorggal együtt régen Iránhoz tartozott, de a britek a XX. század elején megszerezték a felügyeletüket, Abu-Múszát pedig az általuk létrehozott egyik sejkség alá rendelték.
A brit erők távozása után Irán visszaszerezte a szigeteket, ugyanakkor az 1971-ben függetlenedő Egyesült Arab Emírségek azzal érvel, hogy a brit időkben a később az emírségekhez tartozó sejkséghez tartoztak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1980-ban elutasította az Emírségek igényét a szigetekre, de a konfliktus ettől függetlenül továbbra is fennáll. A három sziget közül a legnagyobb, Abu-Músza is csak 12 négyzetkilométeres, kétezer lakossal, a legkisebb pedig mindössze 2 négyzetkilométeres – ugyanakkor stratégiailag kulcsfontosságú helyen vannak a tengeri olajszállításban szinte megkerülhetetlen Hormuzi-szoros közelében.
Falkland-szigetek nagyobb térképen való megjelenítése
A világ egyik legismertebb sziget miatt kirobbant konfliktusa a Falkland-szigeteki háború volt Argentína és Nagy-Britannia között, amelynek idén még aktualitása is van a 30. évforduló miatt. 1982-ben Argentína lerohanta a magának követelt területet, a britek azonban hetvennégy nap után visszafoglalták a területet. A harcokban 255 brit, 649 argentin katona és három falklandi civil vesztette életét. A háború ugyan a britek győzelmével ért véget, de rávilágított az egykor az egész világot uraló brit hadsereg gyengeségére, Falkland pedig azóta is ütközőpont a két ország között. A háborúról bővebben itt, a szigetekről pedig itt olvashat.
A háború a britek győzelmével zárult, a szigetek továbbra is a fennhatóságuk alá tartoznak, de az argentin politikában jellemzően belpolitikai vagy gazdasági nehézségek idején időről időre újra előveszik a szigetek hovatartozásának kérdését. Harminc évvel a háború kezdete után az elmúlt hónapokban újból felizzott a feszültség a Falkland-szigetek körül a két ország között, amely ezúttal azonban csak diplomáciai pengeváltásokban csúcsosodott ki.
Senkaku/Diaoyutai sziget nagyobb térképen való megjelenítése
Idén ünnepelték a két ország diplomáciai kapcsolatainak normalizálásának 40. évfordulóját, Kína és Japán mégis vitában áll a kínaiul Tiaojü, japánul Senkaku nevű kis lakatlan sziget miatt is, ahova a nemzeti érzelmű fiatalok gyakran hajóznak ki mindkét országból, hogy aztán a világítótoronyra kitűzzék országuk zászlaját, újabb és újabb diplomáciai feszültséget szítva. Az előző héten tartott kétoldalú megbeszélés is jelezte, hogy a kérdés továbbra is napirenden van: Ven Csiapao kínai miniszterelnök a szigetre is utalva a Yomiuri szerint úgy vélte, Japánnak tiszteletben kell tartania „Kína alapvető érdekeit”.
Kuril-szigetek nagyobb térképen való megjelenítése
Habár a felek a tárgyalóasztal fontosságát hangsúlyozták, legutóbb 2010-ben lángolt fel a Kuril-szigetek körüli konfliktus Japán és Oroszország között, miután Dmitrij Medvegyvev orosz elnök felkereste a fontos régiónak nevezett területet. A megelőző években is izzott a feszültség: 2008-ban egy japán tankönyvben Tokiónak adták a szigeteket, két évvel korábban pedig az orosz parti őrség rálőtt egy határokon áttévedt halászhajóra. A több mint ötven évre visszanyúló vitában alapvetően történtek már előrelépések, Moszkva a területeket vízummentes övezetté tette a japán állampolgároknak (1992 és 2011 között összesen 18 425 japán kereste fel a szigeteket), a szigetek körüli vizeken pedig halászati engedményeket is biztosított Japánnak.
Kígyó-sziget nagyobb térképen való megjelenítése
Csak néhány éve tettek pontot a Duna Fekete-tengeri deltájához közeli Kígyó-sziget ügyére, amely így már biztosan Ukrajnához tartozik. A már az orosz-török háborúban is gazdát cserélő sziget 1948-ig Romániáé volt, azonban a szovjet megszálláskor a Szovjetunióhoz került. 1991 után Ukrajna örökölte meg a szigeteket, amelyeket azonban román politikusok rendszerint visszaköveteltek. Románia és Ukrajna 1997-ben ugyan megegyezett a korábbra visszanyúló határok fenntartásáról, de a bukaresti vezetés végül 2004-ben a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult a tengeri határok tisztázásáért, a testület 2009-ben hozott döntést.
Petrezselyem-sziget nagyobb térképen való megjelenítése
Két kontinens is egymásnak feszült, amikor Spanyolország és Marokkó 2002 nyarán puskalövések nélküli háborút folytatott a Margitszigetnél huszonegyszer kisebb Petrezselyem-sziget miatt. Marokkó állítása szerint az embercsempészet elleni küzdelemhez egy megfigyelőállást akart kiépíteni az afrikai partoktól néhány száz méterre fekvő sziklán, amit Spanyolország a szuverenitásának megsértéseként értékelt. Előbb tizenkét marokkói katona szállta meg, akiket végül hadihajók és vadászgépek támogatásával űzött el harminc spanyol tengerészgyalogos. A spanyolokat az Európai Unió, Marokkót az Arab Liga támogatta. Végül részben Colin Powell amerikai külügyminiszter kezdeményezésére sikerült rendezni a kérdést, a sziget egyik országhoz sem tartozik.
Duwamish-sziget nagyobb térképen való megjelenítése
Maradtak még vitatott területek, miután egy szerződés alapján meghúzták a határokat Jemen és az újonnan egyesült Szaúd-Arábia között 1934-ben, ezek pedig még több mint fél évszázaddal később is fegyveres összecsapásba tudtak torkolni. Szaúd-Arábia 1998-ban azzal vádolta Jement, hogy csapatokat küldött három vitatott jogállású – potenciális olajlelőhelyek közelében fekvő – Vörös-tengeri szigetre, akik aztán tüzet nyitottak a szaúdi határőrökre. Hárman meghaltak, amikor a szaúdi flottát és tüzérséget is bevetették a Duwamish-sziget visszafoglalásához. Az összecsapások után a két ország tárgyalóasztalhoz ült, és 2000-ben megerősítették a határokat.
Hanish-szigetek nagyobb térképen való megjelenítése
Jemen azonban nemcsak közel-keleti szomszédjával, hanem az afrikai Eritreával is összetűzött egy sziget hovatartozása miatt. A Hanís-szigeteket hagyományosan Jemen részének tekintette, de a függetlenség elnyerése után Eritrea kormány bejelentkezett a birtoklásukért. Az 1995-ben kezdett tárgyalások alatt Jemen egy hotel építkezésére kétszáz fegyverest is a legnagyobb szigetre küldött, ezt Eritrea azonban zokon vette, és ultimátuma lejárta után katonákkal rohanta le a területet. A konfliktus végül a hágai állandó döntőbíróság elé került, amely 1998-ban a szigetcsoport nagy részét Jemennek, de néhány kisebb szigetet Eritreának ítélt meg.
Platia sziget nagyobb térképen való megjelenítése
Az energiaforrások miatt fontos területekkel ellentétben időnként teljesen jelentéktelen sziklaszigetek miatt tudott fújni egymásra Törökország és Görögország. 1996 elején egy törökül Kardak, görögül Imia néven ismert lakatlan sziget miatt pattant el a cérna, és végül csak Bill Clinton amerikai elnök közbenjárására enyhült a helyzet.
Ankara 1999-ben pedig élénken tiltakozott, amikor egy görög házaspár nyaralót akart építtetni arra a Platía nevű szigetecskére, amelyen addig csak egy templom állt, jogállást egyben nem rögzítik a nemzetközi megállapodások.
Berhala-szigetek nagyobb térképen való megjelenítése
Meglepő módon nemcsak két ország, hanem egy országon belül még tartományok között is kiéleződött már feszültség egy sziget hovatartozása miatt. Indonézia Riau-szigetek tartományában tavaly sokan felháborodtak, amikor a belügyminisztérium rendeletben mindenféle egyeztetés nélkül a szomszédos Jambi tartomány fennhatósága alá rendelte a Berhala-szigetet, amelyre mindketten igényt tartottak, és történelmileg a Riau-szigetekhez tartozott, írja a The Jakarta Post. A tartomány vezetése jelezte, hogy el szeretné kerülni a törzsi konfliktust a hatvan családnak és egy hotelnek is otthont adó sziget miatt, ezért a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak a belügyminisztérium rendelete miatt.
Ha pedig már szigetvitákról írunk, akkor nem mehetünk el említés nélkül az olyan gigakonfliktusok mellett, mint amilyenek Ciprus, Kelet-Timor vagy Tajvan esetében feszülnek. Ráadásul még kissé kifacsarva magyar példa is akad: Csepel önkormányzata a 90-es évek elején szeretett volna elszakadni Budapesttől, de a lakosok az 1993 augusztusában tartott népszavazáson csúfosan megbuktatták a tervet. A függetlenségi törekvés amiatt indult, mert a kerület a fővárosi döntésekben rendre vesztesként szerepelt: nem itt lett a (végül elmaradt) Expo helyszíne, odébb épült híd (a Lágymányosi), és a nagy fájdalom, ide tervezte a főváros a központi szennyvíztisztító telepet, keresztbe húzva a csepeli fejlesztési terveket. (A kilencvenes évek idején terveztek a szigetcsúcsra kis-Manhattant, kínai negyedet is.)