A Mali északi részét uralmuk alá hajtó szalafista szélsőségesek az elmúlt hetek alatt több szufi mauzóleumot, síremléket és mecsetet romboltak le vagy rongáltak meg. Az iszlám szélsőségesek tombolása az UNESCO szerint teljesen elfogadhatatlan és tragédia az egész emberiség számára. Az agyag épületeknek csákányokkal és lapátokkal nekieső szalafisták képei korábbi műemlékrombolásokat idéznek fel.
A szalafisták megkezdték az utak elaknásítását Gao városa körül, ami az Afrika észak-nyugati részén levő Maliban található. Az iszlám vallás szélsőségesen konzervatív irányvonalához tartozó szalafisták azért szánták el magukat erre a lépésre, mert összekülönböztek a nomád tuareg lázadókkal, akikkel pár hónapja együtt üldözték el a bamakói kormány csapatait Mali északi országrészéből.
A szalafisták most, hogy megszabadulni látszanak szövetségeseiktől, egyre inkább a saját fejük után mennek, amit a Timbuktu városában található műemlékek megrongálása és elpusztítása is mutat. A mecseteket, szentélyeket és mauzóleumokat alig egy hete vette fel az UNESCO a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára, de ez ahelyett, hogy visszafogta volna a szalafistákat, inkább csak feltüzelte őket.
Bár a tönkretett épületek nem nevezhetőek sem színpompásnak, sem hatalmasnak, az UNESCO szerint a kontinens történetének kiemelkedően fontos emlékei. Timbuktuban az afrikai iszlám évszázadokon át történő evolúcióját és fejlődését lehetett tanulmányozni első kézből, és számos felbecsülhetetlen értékű kézirat is található a városban még a 13. századból, ami bizonyítja, hogy Afrikában is van hagyománya az írásbeliségnek.
Az UNESCO listáján jelenleg összesen 962 helyszín szerepel (természeti és kulturális helyek vegyesen), és ebből 38 van veszélyeztetett státuszban. A listáratétel védelmet kellene, hogy nyújtson a műemlékeknek, de nem először fordul elő, hogy a veszélyeztetetté nyilvánítás hatástalan maradt. Különféle konfliktusok során már számtalanszor estek károk történeti műkincsekben és épületekben.
Az egyik legemlékezetesebb műemlékrombolás 2001-ben történt Afganisztánban. Az országot akkor még irányító tálib vezetőség az iszlám hit szélsőséges értelmezésén alapuló elveire hivatkozva bálványnak minősített minden szobrot, és a nemzetközi tiltakozást semmibe véve az egyedülálló bamijáni Buddháknak sem kegyelmezett.
A világörökség részét képező Bamiján Buddhák a középkori Selyemút mentén, a mai Afganisztán középső térségében, Kabultól 260 kilométerre északnyugatra voltak találhatók. Fénykorában a hely fontos buddhista központ volt, ahol szerzetesek ezrei éltek, míg a 10. században az iszlám hódítás el nem érte a szent helyet. A szobrok évszázadokat vészeltek át, de 2001 márciusában a tálibok hozzáfogtak lerombolásukhoz.
Az 53 és 37,5 méter magas szobrok megrongálása nagy nemzetközi ellenkezést váltott ki, különösen sokkoló volt a hetekig tartó pusztítás módja, hiszen a tálibok tankokkal lövették a szobrokat, illetve dinamitot használtak a felrobbantásukhoz. A két óriási Buddha-szobor darabjait azóta a Bamiján-völgyben létesített ideiglenes raktárakban tárolják, de Michael Jansen német archeológus, építészettörténész szerint, aki az UNESCO felkérésére éveken át dolgozott Bamijánban a teljes rekonstruálás kizárt.
Nem volt ennyire drámai az Afganisztánhoz közeli Irakban levő világörökségi műemlékek sorsa, de ott is megszenvedték az épületek és a műkincsek az amerikai csapatok invázióját. Az USA katonasága ügyelt, hogy a műemlékekben ne essen kár, de 2003-as katonai megszállás okozta felfordulásban nem volt senkinek se ideje, se energiája, hogy komolyabban foglalkozzon velük.
Irakban három helyszín van rajta az UNESCO listáján, de abból kettőnél gondok is vannak. Az ókori asszír város Assur és a 9. században felépült Samarra városa 2003-ban, illetve 2007-ben vált veszélyeztetetté, mindkét esetben a karbantartás hiánya miatt, illetve Samarrában az sem segített, hogy külföldi katonák támaszpontként is használták.
A lassú lepusztulásra ítélt épületeknél Irakban sokkal inkább veszélyben voltak a múzeumokban található műkincsek. A Bagdadi Nemzeti Múzeumból 2003 áprilisában nagyjából 15 ezer darab különböző méretű és értékű műkincset vittek el a fosztogatók az összesen több mint 200 ezer darabos gyűjteményből.
A múzeum védelmét az eset után megerősítették, de még a mai napig nem került elő minden hiányzó darab. Az amerikai hadseregre is rossz fényt vetett az esemény, hiszen akkor érkeztek az országba és az akkori hírek szerint pár katonájuk a közelben volt, mégse akadályozták meg a fosztogatást.
A fentiekkel ellentétben nem kell ahhoz az UNESCO veszélyeztetettségi listáján lenni egy magas kulturális értéket képviselő helynek, hogy valóban károsodás érhesse. A Thaiföld és Kambodzsa határán található Preah Vihear templomkomplexum csak 2008-ban lett a világörökség része, nem kapott veszélyeztetett besorolást, de már számtalanszor sérültek meg az épületei az elmúlt évtizedek alatt.
Preah Viheart még a 9. században alapították, de a templomkomplexum nagyobb része a 11. és a 12. századból származik. A templom hovatartozásáról 1954-ben robbant ki vita, amikor Kambodzsa független lett és magának követelte az épületeket, de azokat thai katonák szállták meg. Thaiföld 1962-ben vonta ki katonáit amikor nemzetközi bírósági ítélet mondta ki, hogy a templom Kambodzsa tulajdona, de a templom körüli területek hovatartozása és az országhatárok vonala máig vitatott.
A hatvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a kambodzsai polgárháború, majd egy vietnámi invázió veszélyeztette Preah Viheart. 1998-tól kezdve 10 évig nyugalom volt a templom körül, de 2008-ben újra kiújultak a viták Kambodzsa és Thaiföld között. Mindkét állam hadserege a templomhoz közel táborozott, és ahogy egymást támadták, az épületet se kímélték az ezt cáfoló sajtóközlemények ellenére sem.
A legutóbbi fellángolás a harcokban 2011 áprilisában esett meg, az akkori összecsapásnak több halálos áldozata is volt mindkét oldalon. A kambodzsai védelmi minisztérium szerint a thaiföldi hadsereg 1000 tüzérségi lövedéket és aknagránátot lőtt ki, ami miatt két műemlék templom, a csaknem ezer éves Ta Muen és Ta Kvai is megrongálódott. Jelenleg tűzszünet van érvényben a felek között és lehetséges, hogy az ügy újra az elé a Nemzetközi Bíróság elé kerül ami 1962-ben is foglalkozott az üggyel, mivel Kambodzsa és Thaiföld máig se tudta rendezni határ- és területi vitáját.
Akad arra is példa, amikor egy kulturális kincsekben gazdag helyet majdnem teljesen elpusztítanak, de végül mégis sikerül helyreállítani. Dubrovnik a szomszédos Horvátországban 1998-ban került le a veszélyeztetett helyek listájáról, alig hét évvel azután, hogy hónapokon át bombázták a délszláv háborúkban.
Amikor 1991-ben Horvátország kivált Jugoszláviából Dubrovnik az új horvát államhoz került. A szerbek hadsereg a háború egyik első mozzanataként ostrom alá vette a várost. A hágai bíróságon a háború után több szerb tisztet is elítéltek az ostromban való szerepükért és a világörökség részét képező dubrovniki óváros megrongálásáért.
Dubrovnik műemlékei a háború előtt már több évszázadot és számos földrengést vészeltek át, de a harcok után nagy restaurálási munkálatokra volt szükség. A költségek nagyobb részét (a ferences és domonkos rendházak helyreállítása, tetőszerkezetek javítása, paloták újjáépítése) a horvát állam fedezte, de az UNESCO is nyújtott 300 ezer dollárnyi segélyt. Mára a város újra régi fényében tündököl.
A történelmi példákból okulva és a Maliban lejátszódó események után érdemes megnézni, hol lehetnek még veszélyben műemlékek. Egyiptomban júniusban választottak új elnököt, a Muzulmán Testvériség (MT) támogatását élvező jelölt győzött. A MT korántsem mondható szalafista szervezetnek, de támogatottságuk növekedése az iszlám megerősödésére utal Egyiptomban.
A National Geographic 2006-ban számolt be arról, hogy Ali Gomaa főmufti Egyiptom legtekintélyesebb muzulmán vallási vezetője rendelkezést adott ki, miszerint szobrok felállítása az otthonokban ellentétes az iszlám tanításaival. A fatva nem említette a köztereken vagy múzeumokban található szobrokat, de többen is elképzelhetőnek tartották, hogy pár radikális ezeket is iszlámellenesnek találhatja a fatvára hivatkozva.
Jamal Elias professzor szerint a szoborállításnak a bálványimádás tilalma miatt van különös jelentősége a muzulmánok számára, de több országban is elfogadott politikusok vagy vezetők köztéri ábrázolása, így elvileg az ókori egyiptomi szobrokat is tolerálják.
Kevés derűlátásra ad okot, hogy a Mubarak elnököt megdöntő 2011-es tömegtüntetések során több egyiptomi raktárt is kifosztottak műkincsek után kutatva. Az UNESCO adatai szerint a műemlékeket és műkincseket általában a természeti elemeknek való kitettség veszélyezteti, de ami így csak évtizedek vagy akár évszázadok alatt menne tönkre, azt az ember napok alatt is elpusztíthatja.