A Nagy Sátán és a Gonosz Tengelyének egyik alapeleme
– többek között így nevezték egymást Irán és az Egyesült Államok vezetői még nem is olyan régen, és a két ország lényegében az elmúlt 35 évben szemben állt egymással.
Nagyot fordult azonban a világ, a tavaly elindult tapogatózások után az előző héten hirtelen meglepően közel került egymáshoz a két ország, még ha azóta már visszább vettek is mindkét oldalon a várakozásokból. Nagyon úgy tűnik, hogy az iraki válságban egymásra vannak utalva, és végül olyan válaszlépést keresnek majd, ami mindkét országnak megfelelhet.
Az öt-tízezer fegyverest a soraiban tudó Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) nevű szélsőséges szunnita szervezet június elején több város ellen is támadást indított Irakban, és sikerült elfoglalnia a szunniták legfontosabb városának, Moszulnak egy jelentős részét. Több mint félmillió ember menekült el a településről, ahol már dzsihádista zászlók lengenek az épületeken.
Az iraki hadsereg csődöt mondott, a katonák fegyvereiket hátrahagyva menekültek el az iszlamista milicisták elől, akik egy olyan iszlám kalifátust akarnak létrehozni, ami átnyúlik Irak és Szíria határain. (Az iraki helyzet kialakulásáról itt, az al-Kaidánál is veszélyesebbnek tartott ISIS-ről itt olvashat bővebben>>>)
A héten már elfoglalták a határátkelőket Szíria és Jordánia felé, ezért készültségbe helyezték a jordániai hadsereget a 180 km-es határszakasz mentén. Keddre odáig jutott a helyzet, hogy
Baidzsánál, ahol már tíz napja harcok folytak. Ez komoly érvágás lehet, a baidzsai olajfinomító biztosítja ugyanis Irak olajellátásának harmadát, egyes területeken máris benzinkorlátozásokat vezettek be, az iszlamisták viszont akár fedezni is tudják innen Moszul szükségleteit. A finomító felügyeletét állítólag helyi törzsekre bíznák, miközben tovább nyomulnak Bagdad felé.
„Mindennél közelebb kerültünk egy regionális háborúhoz a Közel-Keleten" – vélte Paulo Sérgio Pinheiro, az ENSZ Szíria ügyében is eljáró Független Nemzetközi Vizsgálóbizottságának tagja. A legveszélyesebb aspektusnak a síiták és a szunniták közti szektariánus erőszak újbóli fellángolását nevezte.
Az iraki kártyavár ingadozása mentén, a közel-keleti válsághelyzetben egy oldalon találta magát a síita iraki vezetést támogató Irán és a csapatait 2011-ben kivonó Egyesült Államok, ami mindenképpen el akarja kerülni, hogy a szükségesnél jobban visszaszippantsák egy olyan konfliktusba, amit Barack Obama elnök szerint már lezártak.
Az iraki válság sajátos helyzetben érte az 1980-ban a diplomáciai kapcsolatait megszakító Egyesült Államokat és Iránt. A viszony enyhülésének voltak már előjelei, de a tavalyi év második felében egészen új irányt vettek az amerikai-iráni kapcsolatok, aminek a csúcspontja szeptember végén Obama telefonbeszélgetése volt Haszan Rouháni új iráni elnökkel, a kirohanásairól is ismert Mahmúd Ahmadinezsád elnök utódjával.
Megtartották az első közvetlen egyeztetést az amerikai és iráni külügyminiszter között, Rouháni első amerikai útján, az ENSZ Közgyűlésében pedig arról beszélt, hogy békével és barátsággal érkezett. Azt állította, hogy hónapokon belül meg akar állapodni az ország vitatott atomprogramjáról a nagyhatalmakkal.
Mindkét félnek az volt az érdeke, hogy hatékony legyen ez a közeledés, és az atomtárgyalásokon is előrelépésekről lehetett hallani. Most újabb fontos mérföldkőhöz értek a kapcsolatok, amikor
Iránban arról beszéltek, hogy készek segíteni a megoldás megtalálásában, míg John Kerry amerikai külügyminiszter is lehetségesnek nevezte a párbeszédet az ügyben Iránnal, de feltételnek nevezte, hogy Teheránban konstruktívak legyenek, és tartsák tiszteletben Irak szuverenitását.
Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter azt pedzegette, hogy az Egyesült Államok és Irán korábban is együttműködött már, például az afganisztáni háború esetében, és nyugati szakértők is szükséges rosszról beszéltek, habár John Boehner republikánus házelnök például leszögezte, hogy Washingtonnak nem szabadna tárgyalnia Iránnal, ezzel ugyanis elidegenítheti más térségbeli szövetségeseit. Amerikai katonai források azért gyorsan jelezték, hogy bármilyen együttműködés sem terjedne ki katonai koordinációra, vagy pedig az irakiak beleegyezése nélkül hozott stratégiai döntésekre Irak jövőjéről.
Az is jelzésértékű volt, hogy a Rouháni megválasztása óta szintén a kapcsolatok javításán dolgozó britek is bejelentették előző héten, hogy újranyitnák nagykövetségüket Teheránban, ami azután zárt be, hogy 2011 végén szélsőségesek feldúlták az épületet.
Az elmúlt napokban azonban már mindkét oldal visszább vett az álláspontjából.
Megkerülhetetlen az együttműködés. Ugyanakkor senki sem akar vallásháborút kirobbantani
– mondta N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója, Közel-Kelet-szakértő. Szerinte ha az ISIS nem próbál benyomulni kurd, vagy síita nagy többségű területre, akkor nem biztos, hogy bármelyik ország is egy komolyabb beavatkozás mellett szánja el magát. „Ráadásul, ha itt beavatkozik valaki, annak Szíriában is lépni kellene."
Az is befolyásolhatta a retorikát, hogy a New York Times szerint az iráni vezetés jelezte Washingtonnak, hogy az iraki helyzet kezelése előtt meggyorsíthatnák a hosszú távú megállapodás elfogadását az iráni atomprogram ügyében. Rouháni kabinetfőnöke arról beszélt, hogy az atommegállapodás a bizalomépítés próbája, és más ügyekben is lehetőségeket teremthet. „Bármilyen tárgyalás Irakról Iránnal teljesen különálló dolog" – replikázott Marie Harf, az amerikai külügyminisztérium szóvivője. Szerinte nem lehet összekapcsolni a kettőt, vagy bármilyen más regionális ügyet. (Az amerikai/nemzetközi közösség és Irán közötti tárgyalásoknak az egyik fő kérdése, hogy a tárgyalások korlátozhatók-e egyetlen témára, jelen esetben az atomprogramra, avagy minden mindennel összefügg alapon a többi kérdést – Irak, Szíria, Afganisztán, kábítószer, emberi jogok, stb. – egyszerre, komplexen kell kezelni.)
A múlt héten így aztán úgy zajlott le az atomtárgyalások bécsi, már ötödik fordulója, hogy csak nagyon röviden beszéltek Irakról és az ISIS jelentette veszélyekről. Rouháni szerdán nagy tömeg előtt tartott beszédében pedig már arról beszélt, hogy Irán meg fogja védeni a síita vallási helyeket Irakban „a gyilkosoktól és terroristáktól”, ehhez állítólag több ezer iráni jelentkezett már önkéntesnek. Ezeket a zarándokhelyeket évente több millió iráni keresi fel Szaddám Husszein 2003-as bukása óta.
A hangzatos retorikából ugyanakkor azért is vehettek vissza, mert
Az Egyesült Államok már jelezte, hogy a szunnitákat és a kurdokat sokkal jobban szem előtt tartó megközelítést szeretne látni, mint az elmúlt időszakban Núri al-Máliki kormánya alatt. Máliki megnyerte ugyan a tavaszi parlamenti választásokat, és harmadik ciklusára készült, de sokan azzal vádolják, hogy a síitáknak kedvező döntéseket hozott, miközben saját hatalmi bázist épített ki maga körül.
A BBC helyszíni tudósítója szerint most azon dolgoznak, hogy a politikai helyzetet stabilizálják. Az Egyesült Államok azt akarja elérni, hogy a parlament – ami két hete nem tudott dönteni szükségállapot bevezetéséről – mindenképpen üljön össze július 1-jén, kedden, és szavazzon is az új miniszterelnök személyéről. A Bagdadban tárgyaló Kerry is utalt rá, hogy ez nem feltétlenül Núri al-Máliki lenne, hanem a BBC forrásai szerint három olyan befolyásos, de meg nem nevezett politikus egyike, akik az Egyesült Államoknak és Iránnak is elfogadhatóak.
Az iraki miniszterelnök csütörtökön megerősítette a CNN előző napi hírét, miszerint szíriai vadászbombázók támadtak Anbar tartománybeli célpontokat, sőt, azt mondta, bár nem ők kérték a légi csapást, de üdvözöl minden olyan segítséget, ami az ISIS-t gyengíti. A támadások azonban piacokat és benzinkutakat is értek, 57-en meghaltak, több mint 120-an megsérültek. Az ország egy jelentős részét már elveszítő szír Aszad-rezsim ugyanúgy a síitákra támaszkodik, mint az iraki kormányzat, az ISIS pedig Szíriából kiindulva tudott támadni Irakban, de eddig még nem volt példa ilyen határokon átívelő lépésre.
A többi között ez a bizonytalanság is magyarázhatja az iraki vezetés és hatóságok bénultságát, hiszen továbbra sem indítottak átfogó offenzívát az ISIS harcosai ellen. Máliki mindenesetre szerdán elutasította, hogy nemzeti egységkormányt hozzon létre, szerinte az az alkotmány elárulása lenne, és nem is tartaná demokratikusnak. Az al-Dzsazíra azt írja, a roppant befolyásos síita ajatollah, Muktada asz-Szadr nyilvánosan szólította fel őt egy „új arcokkal feltöltött” egységkormány felállítására.
Kerry Bagdadban találkozott fontos politikusokkal, és „intenzív, kitartó támogatást" ígért Iraknak. Hozzátette, hogy az amerikai segítséggel az iraki biztonsági erők hatékonyabban, de Irak szuverenitását tiszteletben tartva szállhatnak szembe az ISIS-szel. Ezt azért is emelhette ki, mert Irán legfőbb vezetője, Ali Hamenei ajatollah a hétvégén már azzal vádolta Washingtont, hogy saját érdekkörébe vonná Irakot, és a strómanjait nyomja vezető pozíciókba. Az Egyesült Államok és Irán is tárgyalt az Irak északi részén minél nagyobb autonómiáért küzdő kurdok vezetőivel, katonáik ugyanis nagyon fontosak lehetnek a helyzet megoldásában.
Mindkét ország hangsúlyozta, hogy a katonai együttműködés nincs az asztalon, de megfigyelő drónokat küldtek Irakba, és az Egyesült Államok és Irán már katonákkal is ott van Bagdadban. Obama bejelentette, hogy 275 katonát küld az amerikai nagykövetség védelmének megerősítésére, de bagdadi biztonsági források szerint az iráni Forradalmi Gárda több száz tagja is az iraki fővárosban lehet, és ott járhatott a vezetőjük, Kászim Szulejmáni tábornok is. Az irán taktika része lehet, hogy olyan milíciákat állítanak fel, amik felveszik a harcot az ISIS ellen.
Bármennyire is mutatkoznak a közeledés jelei, az Egyesült Államokat és Iránt komoly politikai, ideológiai különbségek választják el egymástól. Az Irak ügyében lehetségesnek tartott egyeztetéssel azonban megint új szintre jutott a nyitás a két ország között, mégha azóta megint hátrébb is lépett mindenki egyet. „Lassan paradox módon Irán lesz az egyetlen stabil pont a térségben" – mondta N. Rózsa Erzsébet, aki szerint az Öbölben, Irakban, Szíriában is szükségük lehet rájuk az amerikaiaknak. Nagy összeborulást azért nem kell várni, de reálpolitikai szinten rá lehetnek szorulva egymásra.
Iránban szerinte pont ezt akarják, hogy ismerjék el őket regionális hatalomként, és egyenrangú tárgyalófélként kezeljék őket. Ugyanakkor még mindig nem tudni, meddig juthatnak az atomtárgyalások. Eredetileg július 20-ig kellene megegyezniük, de N. Rózsa szerint nem kizárt, hogy meg kell majd hosszabbítani a határidőket. Szerinte az Egyesült Államokban több erő dolgozik a megállapodás ellen, Iránban ugyanakkor Hamenei egyelőre visszafogta az ellenzőket.
A játszma része az is, hogy miközben az iraki stabilitás mindkét országnak érdeke, egyik sem akarja, hogy a másik túl nagy befolyást szerezzen Bagdadban. Emellett az is fontos szempont, hogy Washington és Teherán esetleges lépései még jobban elidegeníthetik az iraki szunnitákat, akik közül sokan az iraki invázió után szembefordultak az amerikaiakkal, miközben Irán a síita kormányzat legfontosabb támogatója is egyben, így beavatkozásuk akár tovább élezheti a konfliktust.