A lelőtt maláj gép tragédiája után a repülőtársaságok és kormányok siettek lehűteni a kedélyeket: az ilyen balesetek ritkák, és mindent megtesznek, hogy soha ne történhessenek meg újra. Mégis elképzelhető, hogy a tragédia és a publicitás, amit az elkövetői akarva-akaratlanul elértek vele, valójában minden korábbinál veszélyesebbé teszi a repülést?
A Newsweek szerint igen: a lap emlékeztet, hogy a világ bármely részén vérszemet kaphatnak felkelők vagy terroristák, ha észreveszik, milyen sajtónyilvánosság kíséri egy civil utasszállító lelövését, amihez, mint kiderült, nem is kellenek a legbonyolultabb katonai eszközök. Egyre biztosabb ugyanis, hogy a repülőgépet egy földről indítható rakéta találta el, amelyet egy Buk típusú mobil rakétakilövőről lőttek ki. (Ez az oroszok által gyártott lánctalpas járműre szerelt rakétakilövő összesen négy föld-levegő rakétát képes szállítani, és akár 22 kilométeres magasságban lévő célpontokat is ki tud lőni.)
A terroristák tehát úgy kalkulálhatnak, hogy egy ilyen akcióval két legyet üthetnek egy csapásra: rengeteg embert ölhetnek meg (egyes gépek több mint 400 utast tudnak szállítani), ráadásul és pillanatok alatt magukra vonhatják az egész világ figyelmét.
Az MH17-es járat lelövése és a globális reakció ötletet adhat az Iszlám Államnak és az al-Kaidának. Világosan kiderült, hogy egy utasszállító lelövése letarolja az ellenség magabiztosságát.
– mondta Mark Birdsall, az Eye Spy nemzetközi biztonságpolitikai folyóirat szerkesztője, hozzátéve, hogy a felkelők ilyen szempontból hasonlítanak a hétköznapi bűnözőkre: lekoppintják egymás működő megoldásait, ha megtetszik nekik, gyakran egy az egyben utánozva korábbi támadásokat.
Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa nem ért egyet: szerinte az ukrán helyzetben a maláj gép lelövése nem tarolta le az ellenség magabiztosságát, épp az elkövetőket fogja nehéz helyzetbe hozni. (Erről itt írtunk részletesen.) Emellett a terroristacsoportok általában nem másolnak le egy támadást csak azért, mert más megtette. Természetesen tanulnak, tanulhatnak egymástól, és Wagner is úgy látja, hogy ha valakinek vannak hozzá fegyverei, és használni is tudja őket, meg fogja tenni, a kérdés csak az, hol és mikor.
2012 és 2013 is rekordot döntött a repülési biztonság, de főleg a két maláj gép katasztrófája miatt 2014-ben biztosan megtörik ez a trend: az év felénél sem járunk, és máris vagy 700 repülőutas halt meg világszerte. Ezzel még mindig messze biztonságosabb repülni, mint kimenni az utcára: évente 1,24 millió ember hal meg autóbalesetben, többnyire gyalogosok és biciklisek (a statisztikákról itt írtunk bővebben, azóta már bőven 600 fölött jár a szám).
Az egyértelmű, hogy nem olyan nehéz lelőni egy utasszállítót, mint korábban hitték, főleg, ha nem utazási magasságon, hanem fel- vagy leszálláskor követik el a támadást. Chris Yates légibiztonságügyi szakértő szerint a földhöz közel akár egyszerű fegyverekkel, vállról indítható lévgvédelmi rakétákkal is lelőhetőek a repülőgépek. Ezek a fegyverek pedig nemcsak egyre olcsóbbak, de egyre elérhetőbbek is. A brit Királyi Egyesített Haderők Intézete munkatársa, Justin Bronk két orosz típust, az SA-18-ast és az SA-24-est emelte ki, mint a leghatékonyabb hordozható fegyvereket, melyeket sikerrel lehet repülőgépek ellen is bevetni.
A fegyverek elérhetősége szempontjából a szíriai polgárháború fontos fordulópont volt, a konfliktus során az Iszlám Állam és az Al-Nuszra Front (az al-Kaidához kötődő szíriai iszlamista szervezet) rengeteg fegyvert halmozott fel a szíriai hadsereg arzenáljából, sőt, állítólag a fegyverek kínai változatait is nagy mennyiségben szállítják a régióba.
Az SA-24 egy majdnem kétkilós robbanófejet képes több mint öt kilométer távolságba repíteni, Boszniában és Irakban is lőttek le vele NATO-gépeket. Vállról indíthatók, hordozhatóak és olcsók: néhány ezer dollárba (sok százezer forintba) kerülnek a nemzetközi fegyverpiacon. Kezelni sem nehéz őket: kicsit bonyolultabb, mint szimplán meghúzni a ravaszt, mert kezelni kell az optikai célzórendszert is. „Hatezer méter alatt bármilyen repülőre komoly veszélyt jelent” – mondta Bronk.
Persze az igaz, hogy nem is pofonegyszerű bánni velük: szakértők szerint a rakétavetők gyenge pontja sokszor az akkumulátor, mely elromolhat, és a szavatossága is lejár néhány év után, így a terroristák sokszor autóakkumulátorokból fabrikálnak alkatrészt a légelhárító rakétákhoz. Az is fontos, hogy szállítás közben is megsérülhetnek a fegyverek, így egyáltalán nem biztos, hogy akinek van ilyen, az használni is fogja tudni.
Az utasszállító gépek a hatezer méteres magasságot nagyjából a felszállás pontjától számított negyven kilométerre érik el, ami széles lehetőséget ad a támadásra. Ezt a távolságot körülbelül 12 perc alatt teszi meg egy repülő, ugyanezek a számok igazak leszálláskor is.
Ez különösen nagy veszélyt jelenthet azokban a fejlődő országokban, ahol a kormányok kevésbé képesek egy ekkora terület ellenőrzés alatt tartására: 2002-ben Kenyában épp, hogy mellétrafáltak a támadók, akik a kifutótól alig másfél kilométerre próbálkoztak. Ennél még egyszerűbb lenne a helyzete a támadóknak, ha pont a repülő pályája alá fészkelnék be magukat – Új-Delhi, Lahore vagy Johannesburg nagy és elnyúló területén ez is realisztikus lehetőség.
Wagner emlékeztetett: valószínűleg a maláj gép lelövői sem az utasszállítót akarták eltalálni. Mivel a terrorszervezetek a publicitásra utaznak, általában olyan célpontokat választanak, ahol a sajtó és a lakosság is olyan felvételeket tud készíteni, amik utána az egész világot bejárják (hiába van az al-Kaidának például saját médiaszervezete, a saját felvételeit nem biztos, hogy ugyanolyan hangsúllyal tudja eljuttatni a világsajtóba). Épp ezért a tipikus helyszínek a nagyvárosok, nemzetközi repülőterek környéke: „A szeptember 11-ei terrortámadás is azért szólt ekkorát, mert a világsajtó élőben közvetíteni tudta, és rengetegen fényképezték, filmezték” – tette hozzá Wagner.
Már most is van olyan hely Ukrajnán kívül, ahol nem tanácsos egy bizonyos magasság alatt repülni, például Kongóban: 1998 őszén felkelők itt lőttek le egy egyszerű SA-7-essel egy Boeing 727-est. Ennek ellenére egyelőre kevés légitársaság foglalkozik rakétaelhárító technológia felhasználásával, a Newsweek szerint néhány közel-keleti és orosz magángépen kívül az izraeli El Al vezetett be kapcsolódó technikai újításokat a mombasai támadás után.