Temették néhány hónapja Donald Tuskot a lengyel lehallgatási botrány miatt, mások fanyalognak, hogy a lengyel miniszterelnök túlságosan oroszellenes hangot üthet meg az Európai Tanács elnökeként. Az azonban biztos, hogy Tusk nagyon érti, mit kell csinálni krízishelyzetekben. És a pápa is lengyel volt.
November 16-án, két héttel azelőtt, hogy a mostani lengyel miniszterelnök hivatalosan is átveszi új szerepkörét, az ET elnöki tisztségét, Donald Tusk hazájában önkormányzati választásokat tartanak. Ez lesz a 2015-ös májusi lengyel elnökválasztás és 2015-ös novemberi parlamenti választások főpróbája, amit meglehetős feszültségben várnak a Polgári Platform (PO) Tuskhoz közelálló emberei, de korántsem annyira, mint nem is olyan régen tették volna.
Néhány hónappal korábban még úgy tűnt: a lengyel kormány és Tusk miniszterelnök napjai meg vannak számlálva, miután május végén minden az elhíresült lehallgatási botrány körül forgott a lengyel belpolitikai életben. Tusk azonban brilliáns politikai ügyességgel hozta vissza a sírból a meccset, mentette meg a PO és saját politikai jövőjét is.
A felvételek kiszivárogtatása után Tusk rögtön ellentámadásba ment át. Azonnal bizalmatlansági szavazást kért kormánya ellen, amelyet különösebb gond nélkül megnyert. A PO, bár két eltérő kulturális beállítottságú politikai szárnyból áll – liberális és a konzervatív –, de politikailag mindkét platform Tusk mögött állt, a miniszterelnöknek nem volt saját táborában ellenzéke. Hasonlóan a néppárti koalíciós partner is besorakozott Tusk mögé.
Tusknak sikerült elhitetni a közvéleménnyel: csupán a szénbizniszben egymással birkózó ellenfelek küzdelméről van szó, amelyben a parlamenti ellenzékiek felelőtlen politikusoknak, a felvételeket nyilvánosságra hozó Wprost hetilap pedig egy, a kormányt megdönteni szándékozó milliomos vállalkozó politikai haszonra utazó bábjának látszott. A lengyel sajtóban már nem a lehallgatott beszélgetésekről esett szó, ezzel esély nyílt: a népszerűségéből rohamosan vesztő kormánypárt visszaszerezheti korábbi pozícióit.
Sokat segíthet a megzuhant százalékok feltornázásában Tusk hétvégén bejelentett ET elnöki kinevezése is: ez nemcsak Lengyelország, de a PO presztízsét is erősítheti a Kaczinski-féle Jog és Igazságosság (PiS) jobboldali populista pártjával szemben, amely hónapok óta vezeti a különböző közvélemény-kutatási előrejelzéseket. Jól jellemzi a hangulatot a liberális Palikot Mozgalom vezérének hétvégi nyilatkozata, amelyben Tusk kinevezését egyenesen II. János Pál pápává választásához hasonlította:
Az Európai Tanács elnöki tisztségnek elsősorban szimbolikus jelentősége van, a politika sokszor a szimbólumokról is szól. II. János Pál pápa megválasztása óta lengyelt nem választottak e szimbolikus mezőben ilyen jelentős pozícióba.
Tusk mostani megválasztásának egyébként volt egy mókás része is, a lengyel miniszterelnök a németen kívül csak angolul beszél – középfokon. Mivel az ET elnöki posztja elsősorban a kulisszák mögötti kompromisszumkereső háttértárgyalásokról szól, nem véletlen, hogy Tusk bemutatkozó sajtótájékoztatóján is nyelvtudásáról kérdezték. Tusk az őt faggató olasz újságírónak megígérte, hivatalos beiktatása idejére nyelvileg is rendben lesz.
I will polish my english
– mondta kis szójátékkal, vagyis: az angolján még csiszolni kell.
Tusk ettől függetlenül 1989 óta a legsikeresebb lengyel, és kelet-európai politikussá vált, amikor szombaton az Európai Tanács elnökévé választották. Nemcsak a visegrádi négyek értek el nagy diplomáciai sikert, de Tusk kinevezésével a lengyelek és talán egész Kelet-Európa közelebb került a Nyugathoz. Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz hasonlóan Tusk is kérlelhetetlen liberális politikusként kezdte, dekésőbb véleménye határozottan puhult, amikor a rendszerváltás utáni első, funkciójában kétszer megválasztott miniszterelnök lett.
Kritikusai gyakran szemére hányják, hogy elhanyagolta a reformokat. Nem állt ellen a szakszervezetek nyomásának, például a veszteséges, állami tulajdonú szénbánya, Kompania Weglowa ügyében. Nem fejezte be a nyugdíjreformot sem, sőt, radikálisan csökkentette a második pillér – tehát a kötelező magánnyugdíj-rendszer – hatékonyságát.
Az őszi menetrend szerint egyébként a miniszterelnök távozásával a lengyel kormány is beadja lemondását. Előzetes hírek szerint Tusk utóda Ewa Kopacz, a lengyel parlament alsóházának elnöke lehet, esetleg a jelenlegi védelmi miniszter Tomasz Siemoniak futhat be. Lengyel belpolitikai elemzők az új kormány kinevezésével párhuzamosan a a mérsékelt jobboldali Bronislaw Komorowski lengyel elnök és a miniszterelnök-helyettesi posztot betöltő és nem mellesleg az európai uniós alapokkal kapcsolatban kiváló munkát végző Elżbieta Beńkowska megerősödését is várják.
ez várható tehát összességében a lengyel politikában egy évvel a 2015-ös őszi országgyűlési választások előtt, amely lehetőséget ad a liberális-konzervatív kormánykoalíciónak, hogy eséllyel forduljon rá az utolsó körre. Másrészt érthető módon növekszik a bizonytalanság az állami szektorban a PiS esetleges győzelme miatt. A jobboldali-populista párt nem is titkolja: komoly tisztogatást végezne választási győzelme esetén.