Nem hallanak észérveket, tartanak az elszakadástól, de nem terveznek szavazni az Indexnek nyilatkozó skóciai magyarok. A kampányt a magyar sárdobáláshoz képest békésnek tartják, az események az utolsó hetekben pörögtek fel.
Lehet, hogy rossz körökben járok, de tényleg nagyon más a légkor, mint otthon Magyarországon – írta Skóciából Péter, aki évek óta kint él, de nem tervez szavazni, mert nem tudja, hogy végleg ott ragad-e. „Otthon lazán el tudnám képzelni, hogy a fél ország gyilokra menne, ha szóba kerülne, hogyha ne adj Isten Jász-Nagykun-Szolnok és Bács-Kiskun megyékből egy külön Kun köztársaság szeretne kilépni. A média, ami különösen érzékeny mindenre, amivel kicsit is borzolni lehet a kedélyeket, tudomásom szerint meg nem számolt be egyetlen összetűzésről vagy akár eldurvult kocsmai vitáról, aminek ez lett volna a kiinduló alapja” – írta.
Az embereket ezzel együtt foglalkoztatja a kérdés: „Finom puhatolózás majd minden társasági beszélgetésben felmerül, ha nagyon különböznek a nézetek, a nem-esek általában higgadtan kivárjak, míg csendesednek az indulatok. A nemzeti identitást ők is tiszteletben tartják, az igenesek fő érve az olaj és az ivóvíz, de a leghevesebb kirohanások az kormányon levő toryk és Cameron ellen irányulnak. Az átlag igen-szavazó inkább tory-ellenességből és nemzeti érzetből támogatja az ügyet, mintsem tájékozottsági alapon döntene” – számolt be egy másik kint élő olvasónk.
Írja le, mit tapasztalt a a népszavazás napján: miről beszélnek az emberek, hogy ünnepelnek vagy búslakodnak a szekértáborok, és ön hogy élte meg a kampányt és a népszavazást? A tema+skot@mail.index.hu címre várjuk a leveleket.
„Munkám során egyébként mindkét csoporttal van alkalmam találkozni, szót váltani. Ezek a leginkább tömör, felületes beszélgetések angolosan egy sémára épülnek, úgyhogy túl sok új érvvel nem találkoztam. Kocsmában is, társaságokon belül felmerül a téma, de arra, hogy két különböző álláspontot képviselő csoport akár összeszólalkozna, nem láttam vagy hallottam példát. A nempártiak talán kissé kétségbe esve csak a fejüket csóváljak, és nem nagyon mernek hangot adni „hazafiatlan” gondolataiknak” – írta a közhangulatról. Mások is arról számoltak be, hogy az átlagember nem feltétlenül bíbelődik sokat a tényszerű érveléssel: „Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az embereknek fogalmuk sincs, miért szavaznak ide vagy oda, én még értelmes érvet nem hallottam, vagyis olyat, ami tényekkel lett volna alátámasztva” – írta Andi.
Szerinte az igen-kampány célozta meg elsősorban a szavazni jogosult, tehát kint letelepedett bevándorlókat: „A helyiek és a függetlenségi propaganda előszeretettel hangoztatja, hogy a bevándorlók nem csupán szívesen látott tagjai a közösségnek, hanem az országnak szüksége van rájuk/ránk. Az biztos, hogy ezzel a kijelentéssel jelentős szavazói bázisra tettek szert a külföldről érkezettek közül, veszíteni pedig nem sokat veszítettek, mert itt még a xenofóbia legalábbis illetlenség.”
Meggyőzni egy másik olvasónk szerint nem mindenkit sikerült: „Ismerek frissebb bevándorlókat is, magyarokat, lengyeleket, ők többnyire iszonyúan félnek a függetlenségtől, van, aki azt mondja ha megszavazzák, muszáj lesz elköltözni Skóciából, mert a megélhetésük/lakhatósuk meg minden veszélybe kerül, pánikolnak.”
Munkavállalóként természetesen aggaszt a Nagy-Britanniától és az Uniótól való elválás gondolata.
– írta egy kint élő magyar. Ennek ellenére a magyarok, akik nyilatkoztak az Indexnek, nem terveznek szavazni: „Nem érezzük magunkat kompetensnek az ügyben” – írta például valaki, míg más arra figyelt fel, hogy sok kinti magyar a hazai reflexekkel esett a kampánynak: „A magyarok sokkal jobban egymásnak feszülnek a témában, csináltak egy Facebook-csoportot is a szavazásról, azon mérgesedik el a helyzet, én ezt a helyieknél nem tapasztalom. Pár héttel ezelőttig teljesen nyugi volt, aztán most meg hirtelen felpörögtek az események, az emberek az utcán egyre többet beszelnek erről, mindenhol matricák vannak.”
Nem mindenki érzi a felpörgő kampányt: „Nem tudok egy olyan emberről sem, akit különösebben megviselne az, ha független lenne Skócia, vagy az, ha épp nem. Szerintem eléggé fel lett fújva a dolog, Skóciának most is van parlamentje, és most is vannak parlamenti választások, Skócia belügyeiről most is a skót parlamentben döntenek” – írta Péter, Andi viszont, akinek barátai jellemzően függetlenségpártiak, máshogy látja: „Az én ismerőseim teljesen ki fognak amúgy akadni, ha nem szavazzák meg a függetlenséget, viccelődtek szavazatvásárlással is, de ahhoz túl tisztességesek, hogy ezt meg is tegyék.”
„Nekem van egy házam, így aggaszt, hogy csökkenhet az értéke, különben nem bánnám ha saját bőrükre kísérleteznének” – írta egy évtizedek óta kint élő olvasónk, aki semmilyen előnyét nem látja az elszakadásnak. „Ha nem romlott el, nem kell megjavítani” – írta arra célozva, hogy szerinte nagy bizonytalanságnak teszik ki magukat a skótok az elszakadással, ami ártana a gazdaságnak. „Egyébként elvileg egyébként jónak látom, ha nagy államok feltöredeznek egyre kisebb darabokba, a végső cél az lenne, hogy minden ember függetlenül uralkodjon önmaga felett, vagyis anarcho-kapitalista vagyok″ – engedte sejteni nézeteit.
– igennel vagy nemmel válaszolhatnak erre az egyszerű, mégis összetett kérdésre a skótok csütörtökön, amikor arról szavaznak, hogy kilépjenek-e az Egyesült Királyságból. A népszavazásról szóló törvényt 2013 novemberében fogadta el a skót parlament, minden 16 évnél idősebb skóciai lakos szavazhat, összesen körülbelül 4 millióan. A skót függetlenségi törekvések egészen a két ország 1707-es egyesítéséig nyúlnak vissza, a kérdést most egyszerű többséggel döntik el, a legfőbb kampánytémák az északi-tengeri kőolaj, a közös valuta és a közkiadások. A kampányban híres skótokon kívül megszólalt már a királynő, Harry herceg és David Beckham, a legharcosabb maradáspárti természetesen David Cameron brit miniszterelnök. A küzdelem az utolsó napokban egyre kiélezettebb: Skóciában minden lehet, és az ellenkezője is. Itt írtunk arról, hogy a skótoknál ragadhat a brit atomflotta.