A sebtében felállított észak-iraki menekülttáborokban közel kétmillió ember zsúfolódott össze, nem tudni, mi lesz télen a sátrakban, templomokban, iskolákban nyomorgó emberekkel. Az iraki keresztények és jazidik a szélsőséges Iszlám Állam elől menekültek el, de saját szomszédaik is kifosztották őket. Senki nem tudja, mi történik pontosan az Iszlám Államban, az biztos, hogy a radikálisoknak komoly támogatottságuk van az egyszerű emberek között is. A szétzilált térséget ismerő magyarokat kérdeztünk a népirtásról.
Közel kétmillió menekült él lehetetlen körülmények között az iraki menekülttáborokban. Ideiglenes sátortáborokban, templomkertekben, iskolákban, iskolaudvarokon alszanak, az első hetekben még az ivóvíz és az élelmiszer-ellátás sem volt megoldott. A tömeges menekülthullám együtt sodort szegényt és jómódút, civileket és katonákat, csak a legidősebbek maradtak házaikban, úgy voltak vele, őket talán mégsem fogják bántani.
A biztonságosabbnak számító kurd területek felé vezető utak augusztusban teljesen megteltek, az Iszlám Állam (IS) radikálisai ekkor foglaltak el nagyobb észak-iraki területeket. Az itt élő keresztényeknek és a saját vallásukat követő jazidiknak nem sok választásuk volt: a fundamentalisták eltökélték, hogy az általuk uralt szíriai és iraki területeken bevezetik az iszlám törvény, a saría szélsőséges, szó szerinti értelmezését.
A kikiáltott „iszlám kalifátusban” a máshitűeket ultimátum elé állítják: a „könyv vallásának” számító kereszténység követői áttérhetnek vagy súlyos adó terhe mellett megtarthatják életüket, de ha mindkettőt elutasítják, kínhalált halnak. A 4. században alapított Mar Behnam káldeus monostor szerzetesei különleges kegyben részesültek: tíz percet kaptak a monostor elhagyására. A jazidiknak és a síitáknak ennyi választásuk sem marad – ők csak az áttérés és a halál között választhatnak. Az Iszlám Állam a vele egy hitvallású szunnitákat sem kíméli: kíméletlenül gyilkolja azokat, akik nem fogadják el az új „kalifátust”.
Senki nem tudja, hogy pontosan mi történik az IS területén. Nyugatiak csak terroristajelöltként juthatnak be ide, a többiek szó szerint a fejüket teszik kockára. Rengeteg rémtörténet kering, de ezek hitelességét azok a magyarok is megerősítik, akik közvetlen kapcsolatban vannak a menekültekkel. Bálint Gábor az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársaként tett tényfeltáró utat Iraki Kurdisztánban. Sokat látott ember, járt Afganisztánban és cunami által letarolt városokban is, de az itt tapasztaltak megrendítették. Hallott anyáról, aki gyerekeivel együtt ugrott öngyilkosságba a fegyveresek elől, beszélt menekültekkel, akik hiába próbálják felvenni a kapcsolatot az IS területein rekedt rokonaikkal. Váltságdíjat is fizetnének értük, de nem tudják, kinek, itt most nincs kivel tárgyalni.
Az Iszlám Állam fegyveresei hadizsákmánynak tekintik a kisebbségeket. Az elrabolt 12-13 éves lányokat vagy maguk „használják”, ami azt jelenti, hogy napjában többször csoportosan megerőszakolják őket, vagy rabszolgának adják el, addig is ketrecben tartva őket. Ami történik, minden tekintetben kimeríti a népirtás fogalmát, mondja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is ajánlásokat megfogalmazó Bálint Gábor.
Mint más genocídiumok, ez sem lett volna lehetséges helyiek közreműködése nélkül. Az Iszlám Államnak a CIA szerint 31 ezer katonája van, de nem kellett mindenhol bevetnie komoly erőket. Három-négy pickuppal foglaltak el húszezres városokat; bármilyen jó fegyvereik vannak is, erre magukban nem lettek volna képesek. A menekültek arról beszélnek, saját szomszédaik közül is sokan kaptak az alkalmon, és részt vettek a szabad rablásban.
A jazidik között hosszú terepmunkát folytató Spät Eszter számára az egyszerű emberek közötti ellenségeskedésekről szóló hírek voltak a legmegrázóbbak a barátaitól az elmúlt hetekben érkező üzenetekben. „A szindzsári jazidik idáig egész jó kapcsolatokat ápoltak a többségi arabokkal. Sokaknak arab kerifje (a keresztapához hasonló személy) volt. Most a saját kerifjeik támadtak rájuk” – mondja a vallástörténész.
Az iszlám pogánynak, sőt „sátánimádónak” tarja a jazidikat. Több szentélyüket az IS fölrobbantotta, tízezrek pedig a közösség hagyományos menedékén, a Szindzsáron keresett oltalmat. Az IS fegyveresei által körülvett hegyen rettenetes körülmények között laktak, a helikoptereken szállított élelmiszer és víz töredéküknek sem volt elég, sorra haltak az emberek. Amíg az amerikaiak kiszabadításukat tervezték, egy másik, nyugaton terroristának bélyegzett milícia, a baloldali Kurd Munkáspárt (PKK) fegyveresei feltörték az ostromgyűrűt, és menekülési útvonalat biztosítottak a szindzsári menekülteknek – emlékeztetett Spät Eszter. Más jazidik kevésbé voltak szerencsések: falvaikat az Iszlám Állam feldúlta, a férfiakat lemészárolta, a fiatal lányokat pedig elrabolta.
Ezen a súlyosan traumatizált területen Az Iszlám Államnak ma már komoly népi támogatása van – mondja a kutató. A szunnita irakiak többsége gyűlöli az USA-t és az amerikaiak által helyzetbe hozott új síita elitet, a nyakukra ültetett Maliki embereit. Szaddám elnyomó rendszere helyett az amerikai intervenció számukra csak káoszt és elnyomást hozott, a térségben évek óta nincs működő államszervezet. A hatalmi vákuumban az IS sokak számára kívánatos, és itt nem csak az ideológiáról van szó. A radikálisok a maguk eszközeivel afféle jóléti államot építenek, erre is futja a kivetett iszlám adórendszer bevételeiből, no meg az olajból, a váltságdíjakból és a régészeti kincsek eladásából. Az állás nélküli férfiaknak havi 400-600 dollárt kínálnak, ügyesen toboroznak, és profi a propagandájuk is.
Ennek a fura konstellációnak a tágabb külpolitikai környezete még zavarosabb. A térséggel elvileg képben lévő szakértők is rejtélyesnek nevezik az IS hátterét, legfeljebb óvatosan jelzik a közel-keleti olajállamok és a török kapcsolatok lehetőségét. Akárhonnan is, az Iszlám Állam professzionális logisztikával, amerikai fegyverekkel rendelkezik, miközben Irakban mára a fő ellenlábasaikká vált kurdok, bár a nyugati államok elhatározták a felfegyverzésüket, egyelőre elavult orosz fegyverekkel és saját gyártmányú páncélos járművekkel harcolnak ellenük.
A névleg vallási háború Spät Eszter szerint egyre inkább etnikai, arab–kurd konfliktussá alakul át. Az eszkalálódó terror közvetve sokat segíthet a kurd államiság ügyén, talán az első világháború óta nem volt ilyen közel az önálló Kurdisztán lehetősége. A kurd rész, ahová a menekültáradat is irányul, gyakorlatilag most is önállóságot élvez a már csak papíron létező Irak északi részén. Helyi mértékkel itt szinte béke van, az IS által is megszerezni kívánt kirkuki olajmezőknek köszönhetően gazdaságilag is jól megy, itt most óriási az Amerika-barátság – ez az általános tapasztalata a térségben évek óta kutató Spätnek is.
Az IS által elfoglalt legnagyobb iraki város, Moszul környéke hagyományosan kevert kultúrájú vidék. Az elmúlt évszázadokban a város ősi nevét őrző Ninivei-fennsík volt az egyik fő központja a keleti kereszténységnek. Perczel István, a CEU professzora szerint itt a legutóbbi időkig viszonylagos békességben éltek a muzulmánokkal a szír ortodoxok (jakobiták), nesztoriánusok (más néven asszírok, illetve perzsa egyház), káldeusok és örmény keresztények.
A mostani népirtásnak megvannak az előzményei. Az egykor a mediterrán térségtől Kínáig virágzó perzsa egyházat a 14. században Timur Lenk pusztításai szorították vissza Mezopotámia északi hegyvidékére, az első világháború környékén a törökök mészároltak le 300 ezernyi szír keresztényt, 1933-ban pedig az iraki állam követett el újabb genocídiumot az észak-iraki hegyekben. Minderről a világ majdnem ugyanúgy elfeledkezett, mint egy sokkal frissebb népirtásról, a magukat Keresztelő Szent János követőinek mondó dél-iraki mandeusok lemészárlásáról. Bár az 50 ezres kicsi népet a Korán a zsidókhoz és keresztényekhez hasonlóan védelemre méltónak tartja, síita vallási vezetők ezt az utóbbi időkben kétségbe vonták, és ezzel kiszolgáltatták őket a megtorlásnak. Mandeusok ma már nem élnek Irakban, aki életben maradt, elmenekült.
Bár a legfrissebb tömeggyilkosságokat gyakran „keleti barbarizmusként”, a „középkorba való visszatérésként” mutatják be, a keleti kereszténység kutató Perczel István szerint éppenséggel egy nyugati eredetű, birodalomépítő logika átvételéről van szó. Ennyiben a homogén iszlám állam megteremtésén ügyködő IS nyugati mintát követ: az iszlám fundamentalisták a Huntington által is propagált, eredetileg a gyarmatosítás idején kidolgozott civilizacionista elméletben hisznek. A vallási alapú civilizációk összecsapását hirdető dogmát vallják a dzsihadisták is, akik a maguk magasabb rendűnek hitt civilizációját akarják győzelemre vinni a korruptnak és ateistának ítélt nyugatival szemben.
Akárhogy is, a kisebbségi vallások elpusztítása egy egész társadalmi-kulturális szövedéket számol fel ezekben a hónapokban. Teljes közösségek szűntek meg fizikailag létezni, a megsemmisített egyházi intézmények, fölrobbantott templomok, szentélyek és mecsetek láttán most nem könnyű elképzelni, hogy itt valaha begyógyulhatnak a sebek.
A kritikus menekülthelyzetet a táborok úgy-ahogy történő téliesítésével, adományokkal (az Ökumenikus Segélyszervezet térségbeli munkáját oldalukon lehet támogatni) csak enyhíteni lehet, az hosszabb távon tarthatatlan. Azt, hogy a légi csapásokon alapuló amerikai stratégia hatékony lesz-e, csak a jövő mutathatja meg, de kérdés, hogy még egyszer visszatérhetnek-e otthonukba az elüldözöttek. Szívük szerint sokan ezt tennék, mások számára a hazatérés már elképzelhetetlen; számukra megszűnt a haza.