Az iszlámellenes közhangulatból a francia szélsőjobb, Marine Le Pen pártja profitálhat, amely az utóbbi idők választásain már így is nagyon jól szerepelt. Az eddig is népszerűtlen Hollande-nak és a baloldali kormánynak súlyos kérdésekre kell választ adnia a biztonsággal kapcsolatban. 2017-ben új elnököt választ Franciaország.
Péntek délelőtt tárgyalásokat tart François Hollande francia elnök az ország politikai vezetőivel: szokatlan módon meghívta a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot vezető Marine Le Pent is.
Félő, hogy fordulóponthoz érkezett a francia politika a Charlie Hebdo vicclap elleni terrortámadás után, írta elemzésében a Guardian Párizsban tartózkodó munkatársa, Angelique Chrisafis. A tizenkét halálos áldozattal járó mészárlást egy olyan országban követték el, amely politikailag polarizált, az iszlámellenesség és az idegengyűlölet eddig is jelen volt, a szélsőjobb pedig egy ideje stabilan jól szerepel közvélemény-kutatásban és választáson egyaránt.
A közvélemény-kutatások szerint Franciaország társadalma megosztott, gazdasági szempontból nyomás alatt áll, az emberek borúlátóbbak, mint valaha, és egyre többen szimpatizálnak a szélsőjobbal. A Marine Le Pen vezette Nemzeti Frontnak a választási sikereinek köszönhetően már vannak képviselői, szenátorai és új polgármesterei szerte Franciaországban. Az európai parlamenti választások egyik legnagyobb drámájának a helyszíne volt tavaly Franciaország, ahol a szélsőjobb elsöprő győzelmet aratott: 25 százalék körüli eredményt, 24 mandátumot hoztak.
| év | választás típusa | a Nemzeti Front eredménye | hányadik helyre volt elég |
| 2007. | elnökválasztás | 10,4 százalék | 4. |
| 2007. | nemzetgyűlési választások | 4,3 százalék | 4. |
| 2009. | európai parlamenti választások | 6,3 százalék | 6. |
| 2012. | elnökválasztás | 18,9 százalék | 3. |
| 2012. | nemzetgyűlési választások | 13,6 százalék | 3. |
| 2014. | európai parlamenti választások | 24,86 százalék | 1. |
Szeptember végén, amikor a Nemzeti Front első alkalommal jutott be a felsőházba, az újdonsült szenátor, Stéphane Ravier tele önbizalommal így beszélt: „Már csak egy ajtó maradt, hogy kinyissuk: az Elysée-é [az elnöki palotáé]. 2017-ben Marine Le Pen meg fogja tenni”. Volt mire alapoznia a magabiztosságát. Egy szeptemberi felmérés azt mutatta, hogy Marine Le Pen csaknem tíz százalékkal verné a most mandátuma felénél járó François Hollande-ot, aki az eddigi legnépszerűtlenebb elnöke Franciaországnak. Le Penék pártját a közvélemény-kutatások azóta is erősnek mérték. 2015-ben regionális választások jönnek.
Hollande elfogadottsága épp az utóbbi időben nőtt egy kicsivel, mióta a gazdasági helyzeten való lamentálást felcserélte egy toleránsabb hangvételű diskurzusra a bevándorlásról és az ország sokszínűségéről, oldandó a növekvő megosztottságot, írja a Guardian-elemzés.
A szocialista kormánynak most felelnie kell majd a biztonsággal, a rend biztosításával kapcsolatos kérdésekre. A Charlie Hebdót hosszú ideje fenyegetések érték, és az is kiderült, hogy a gyanúsított testvérpár nem ismeretlen a rendőrség számára, az egyiküket korábban elítélték, és a miniszterelnök is elismerte, hogy követték őket a hatóságok. Egyikük 2005-ben még a Terrorizmus, az új fenyegetés című műsorban is szerepelt.
A francia médiát hónapok óta az iszlámról folytatott viták uralják. Témának ott volt például Michel Houllebecq Behódolás című, hamarosan megjelenő új regénye, amelyben egy olyan Franciaországról ír, amelyet egy muszlim párt irányít. A konzervatív újságíró, Éric Zemmour Le Suicide français (A francia öngyilkosság) című könyve, amely a muszlim bevándorlás hatását feszegeti, bestseller lett.
Franciaországban január 7. előtt egyszer már életbe léptették a Vigipirate-terv nevű terrorizmusellenes intézkedéscsomag legmagasabb, skarlátvörös fokozatát: 2012-ben, a Toulouse környéki vérengzés után. Azóta sokat romlott tovább a politikai-társadalmi környezet. Nagyjából háromezer francia katona állomásozik Észak-Afrikában, a Száhel-övezetben azzal a céllal, hogy megakadályozzák a dzsihádisták felbukkanását. 2013-ban francia beavatkozás volt Maliban az iszlamista felkelés ellen. Ezt, emlékeztet a Guardian, Hollande olyannyira prioritásként kezelte, hogy politikai pályafutása legfontosabb napjának nevezte a látogatását Bamakóban.
Eközben Franciaországot aggasztják a saját állampolgárai, akik Szíriába és Irakba mentek harcolni, és hazatérhetnek. A Les Echos szerint több mint 1100 francia került kapcsolatba valamilyen formában dzsihádista szervezetekkel. A hazatérők miatt felmerült a terrorellenes törvények szigorítása, külön rendőri egységet állítottak fel a gyanúsítottak kiszűréséhez. Míg a szabadságjogokat védő csoportok aggódni kezdtek, Jean-Marie Le Pennek is megvolt a maga javaslata: szerinte egyszerűen guillotine-nal fejezzék le az elfogott dzsihádistákat.
A Guardian idézi Jérôme Sainte-Marie-t, a Pollingvoxnak dolgozó politikai elemzőt, aki szerint a támadással most egy példátlan pillanat, fordulópont jött el Franciaország számára. Együtt áll az iszlámmal kapcsolatos negatív gondolatokra fogékony közvélemény, a különlegesen törékeny kormány és társadalmi helyzet. Az elemző arra számít, hogy most sok minden kikristályosodik majd a közvéleményben, és mindennek nagyon komoly és hosszan tartó következményei lesznek a francia politikai életre. Szerinte a történtekből az iszlámról és a bevándorlásról beszélő pártok fognak profitálni, főleg a Nemzeti Front, az események vesztese pedig a kormány és a Franciaországban jól beilleszkedett, nagy létszámú muszlim kisebbség lesz.
A lap által megszólaltatott másik politikai elemző és közvélemény-kutató, Emmanuel Rivière, a TNS Sofres marketingcég vezetője szerint azonban még túl korai megjósolni, milyen hatásai lesznek ennek az egésznek az idei regionális választásokra. Egyrészt persze szerint is nagy lökést kaphat a Nemzeti Front, de ott van az az elmélet is, hogy a tradicionális jobboldal szavazói, valamint a szocialisták és a centristák, az eddig távol maradó szavazók nagyobb számban indulnak az urnákhoz, hogy megállítsák a szélsőjobbot.
Marine Le Pen nem várt sokáig a támadásból következő potenciális politikai nyereségei kiaknázásával, ahogy a BBC-nek nyilatkozó elemző rámutatott: csütörtök reggel már azt követelte, hogy legalábbis kezdjék újra a társadalmi vitát Franciaországban a halálbüntetés bevezetéséről.
Közben csütörtökön politikai vita kezdődött arról is, hogy a Charlie Hebdót támogató vasárnapi köztársasági menetből kizárják-e vagy sem a Nemzeti Frontot. A kormányzó szocialista párton belül sem volt egyetértés ebben a kérdésben. Ahogy a Guardian írta, a szocialisták szóvivője szerint senkit nem volna szabad kirekeszteni, de például Párizs polgármestere, Anne Hidalgo azon az állásponton van, hogy a menetben a Nemzeti Front ne vegyen részt, mert nem részese a köztársasági hagyománynak.
A Nemzeti Front pénztárnoka erre azt írta a Twitteren, hogy a kirekesztésük a választók 30 százalékának semmibe vétele lenne, Marine Le Pen pedig kijelentette, hogy ha a Nemzeti Frontot nem látják szívesen egy olyan találkozón, ahová minden pártot várnak, akkor egész egyszerűen megszűnt a nemzeti egység.