Hamarosan beindul a gépezet, Hillary Clinton hivatalosan is bejelentheti igényét a demokrata elnökjelöltségre, míg a másik oldalon George W. Bush öccse tapogatózik egyre erősebben. A republikánusoknál az öldöklő küzdelmet sem lehet kizárni, miközben a média már önbeteljesítő jóslatként készül az 1992-est követő újabb Clinton-Bush-összecsapásra. Mindezt úgy, hogy még másfél évre vagyunk a 2016-os elnökválasztástól, amin döntenek majd Barack Obama utódjáról. Mégis, aki most nem építkezik ügyesen, később pillanatok alatt elúszhat a versenyben.
Még nagyon messze vagyunk attól, hogy Iowa kukoricatermesztői január legelején az alaphangot megadva kinyilvánítsák, kit is akarnak látni egyik és másik pártból Barack Obama lehetséges utódjaként, a 2016-os elnökválasztásig pedig még bőven másfél év van hátra. Mégis, hamarosan beindul majd a gőzhenger. Heteken belül ugyanis Ted Cruz republikánus szenátor és az eddig felsorakozott, nem kevesebb, mint 196 próbálkozó finoman szólva sem mérvadó jelöltségei után a várakozások szerint áprilisban Hillary Clinton is hivatalosan útjára indítja elnökjelölti kampányát.
Hiába nyitott még ezer kérdés, kering egy sor komolyabb név a republikánusoknál, az amerikai média máris a nagy drámát vadássza, és előrevetíti egy esetleges Clinton-Bush-párharc lehetőségét. Korán van még, de mégsem, szóval játsszunk el mi is kicsit a gondolattal, mennyi esélye van a nagy nevek beígért csatájának!
Hillary Clintonnál már akkor mindenki azt tippelte, hogy visszavonul kicsit rendezni a sorait, aztán előkészíti újabb elnökjelölti indulását, amikor bejelentette, hogy Obama második ciklusában semmiképpen sem marad külügyminiszter. Az elmúlt két évben sem volt azonban tétlen, javában ment a Clintonék családi barátainak, politikai támogatóinak a megkörnyékezése, a majdani aktivistahálózatok megalapozása, és persze a pénzügyi donorok összevadászása.
A jelöltség hivatalos bejelentését ugyanis a komolyan vehető indulóknál aprólékos előkészítés előzi meg, amit a láthatatlan előválasztás kifejezés fed le a leginkább.
aztán pedig a politikai tőkéjére építve és közben tömérdek pénzért kuncsorogva összeraknia azt a gépezetet, ami ideális esetben a jelöltségig, majd pedig a Fehér Házig repítheti. Már egy évvel az előválasztások előtt neki kell futni az esélyek pontos felmérésének, nehogy valaki félúton pénzhiány, vagy egy-egy fontosabb támogató kihátrálása miatt álljon földbe hirtelen, és persze nem árt a pártok mögött álló nagyágyúk hangulatát sem feltérképezni.
Clinton a külügyminiszteri poszt elhagyása óta gondosan készítette elő indulását, amibe azonban így is bakik csúsztak. A két év alatt megjelent egy új önéletrajzi könyve, aminek kampánykörútja azonban nem sült el túl jól, tele volt félreérthető nyilatkozatokkal. Hillary a félidős választások előtt is országszerte kampányolt a demokraták mellett 2014-ben, és többször is felszólalt a nők jogaiért, egyenlő fizetést követelt nekik. Ezen túl fontosnak nevezte a külföldi kapcsolatépítéseket, és a kompromisszumos döntéseket Washingtonban. Ja, és nem felejtette el hangsúlyozni azt sem, mennyire jól érzi magát az újdonsült nagymama szerepében.
A demokrata mezőny leendő erős emberét az ellenfelek és a média is már potenciális indulóként kezelte annak minden előnyével és hátrányával együtt. Elég arra gondolni, hogy már a tavaly novemberi, félidős választások estéjén is arra fordította a legtöbb energiát a Tea Party legesélyesebb elnökjelöltje, Rand Paul – igen, annak a Ron Paulnak a fia –, hogy Hillaryt ekézze, és az összes vesztes demokratát elkötelezett clintonistának állítsa be.
Clinton emailbotrányára sem úgy csapott le a média, mintha egy volt first lady és volt külügyminiszter, hanem mintha egy leendő potenciális elnökjelölt egyik fiókja nyílt volna ki éppen, amiből aztán kigurult egy félig megrágott almacsutka. Abból, hogy külügyminiszterként is saját emailcímét használta hivatalos ügyek intézésre, Clinton akkor sem tud igazán jól kijönni, ha azóta kiderült, hogy nagyjából minden második politikus így jár el Washingtonban (erről itt egy elég jó összefoglaló a CNN-en). Ez az ügy nem ért véget, és akár a közeljövőben, akár jövőre bekavarhat Clinton terveibe.
Clinton múlt hétfőn tartotta az utolsó két beszédét a várható hivatalos bejelentés előtt. Ez azonban mind csak bemelegítés volt, a bejelentéskor derül majd ki, hogyan képzeli el a következő másfél évet, mire próbálja kihegyezni a kampányát, és mennyire megy neki máris néhány jól irányzott gyomrossal a republikánusoknak. Chris Lehane demokrata stratéga, Bill Clinton volt elnöki tanácsadója szerint erre érdemes lesz figyelni.
Hillary Clintonnak viszonylag sima út kínálkozik az előválasztások alatt, rögtön az egész országban gondolkozhat, miközben a republikánusok még egy végtelen harc előtt állnak, amiben a mérsékeltebb jelölteknek is adott esetben a szélsőségesebb álláspontok felé kell majd fordulniuk
– magyarázta. Persze Clintonnak közben arra is ügyelnie kell, nehogy valami csoda folytán belefusson egy Obama-féle meglepetésjelöltbe – az indulását még lebegtető Joe Biden alelnök mondjuk biztos nem fog hirtelen szárnyakat kapni –, és még ha egyelőre nem is nagyon látszik ilyen, messze van még a január, sok minden történhet addig (egy-két lehetséges demokrata név itt).
Ha pedig egy esélytelenebb jelölt hirtelen elkezdené nyerni az államokat, akkor azért nem Hillary lenne az egyetlen, akiben felsejlene a 2008-as fiaskó megismétlődésének lehetősége, ami hirtelen megnehezítené az előválasztási küzdelmét.
Az akkori hibájából tanulva Clinton ezúttal nem bíz mindent a nagyobb, de később szavazó államokra, hanem négy korai államban is nagy erőkkel készül az előválasztásra. Az egyébként a majdani elnökválasztáson is fontos Iowa, New Hampshire, Dél-Karolina és Nevada lakói már a közeljövőben jó pár helyszíni beszédre számíthatnak Clintontól, aki állítólag már negyvenfős csapatot rakott össze az előválasztásokat megnyitó Iowában.
Egyébként nagyon úgy tűnik, hogy Clinton ellenzői azzal párhuzamosan szaporodnak meg, minél közelebb áll a jelöltséghez: külügyminisztersége végén még 67 százalékos volt a népszerűségi mutatója, ami mostanra 49 százalékra esett vissza. Ezzel mondjuk még mindig jobban áll az eddig felmerült republikánus indulóknál.
Clintonnak sem árt mindent centire pontosan kimérnie, de a másik oldalon ennél jóval bonyolultabb terep áll a leendő elnökjelölt-jelöltek előtt. A felmérésekből egy sokkal kiegyenlítettebb „protomezőny" rajzolódik ki, többek között George Pataki volt New York-i kormányzóval, amiből a nevével azért kiemelkedik George H. W. Bush második fia, George W. Bush öccse, a volt floridai kormányzó Jeb Bush.
Hillaryt nem nagyon kell már senkinek bemutatni, de Jeb neve azért Amerikán kívül még sokaknak ismeretlen lehet. A 61 éves, két méter magas volt kormányzó a politika előtt az ingatlanbizniszben dolgozott, de besegített apja elnökválasztási kampányába is. Politikai pályája kifejezetten sikeresnek mondható, ilyen előélettel bőven neki lehet futni egy elnökválasztásnak, még ha sokan kevésbé is tartják karakteresnek elődeihez képest.
Már 1994-ben is csak kevéssel maradt le a floridai kormányzóválasztáson, négy évvel később azonban már győzött, és az egyetlen republikánus kormányzó lett, aki újrázni tudott Floridában. Ami egyébként az elnökválasztáson csatatérállamként fontos szavazatokat hozhat neki.
Bush szárnypróbálgatásai kicsit visszafogottabbak voltak, mint Hillaryé, nem véletlenül.
Éppen elég Bush volt már a Fehér Házban!
– nyilatkozta Barbara Bush, Jeb anyja is még tavaly év végén. Aztán a hivatalos kommunikáció szerint a hálaadási vacsorán átbeszélte a család, besoroltak Jeb mögé, az anyuka pedig odáig jutott, hogy múlt héten már ő maga küldte ki a támogatóknak azt a pénzgyűjtő levelet, amiben fiát nevezte a legjobb esélynek, hogy a republikánusok 2016-ban visszaszerezzék a Fehér Házat. Jeb rá is feküdt a kampányban a volt first lady emlékére, és azt mondta, megütötte a főnyereményt a világ legjobb anyukájával.
Bush most abban a szakaszban jár, amikor felméri, mennyi befolyásos republikánust tud maga mögé felsorakoztatni, és mennyi pénzt tud előre összekalapozni, elhitetni, hogy nyolc évvel George W. Bush nem éppen diadalittas távozása után eljött az ideje, hogy egy újabb Bush költözzön be a Fehér Házba. Amivel nem mellesleg a Bush-család az Egyesült Államok történetének legnagyobb dinasztiájává nőné ki magát.
„Magának is vannak testvérei? Pont ugyanolyanok, mint maga?" – kérdezett vissza arra a felvetésre, hogy mennyiben térne el a hatalom közelében apjától és bátyjától.
de Jebnek nem őket kell meggyőznie az igazáról, az NBC News felmérése szerint pedig általában véve nincs borzasztó megítélése George W. Bush volt elnöknek: 35 százalék nyilatkozott róla pozitívan, míg 39 százalék negatívan. A kevésbé eltökélt ellenzők szemében pedig Jeb akár úgy is beállíthatja magát, mint aki kvázi képes lesz tisztára mosni a bátyja elnöksége végére megkopott Bush nevet. Azonban az is biztos, hogy ha el akar jutni az elnökségig, akkor majdnem másfél évig pengeélen kell táncolnia.
Elég néhány rosszul megválasztott nyilatkozat, egy-egy szerencsétlen elszólás, és máris rásütik a bélyeget, amitől nehezen szabadulhat. Az indianai vallásszabadságot garantáló törvény esetében máris sikerült egy visszakozást eljátszania, egyelőre még úgy tűnik, hogy a leendő kampánycsapatán nem árt dolgoznia.
Nem ez Jeb egyetlen gondja a párt hagyományos bázisának megnyeréséről szóló előválasztások előtt. A FiveThirtyEight ábrájából is jól látszik, hogy alapvetően mérsékeltebb a mostani republikánus fősodor nagyrészétől, oktatási és a bevándorlási ügyekben pedig olyan álláspontot képvisel, amit a republikánusok többsége elutasít. Jeb Bush ugyanis támogatná, hogy valamilyen úton jogi státuszt kaphassanak az illegális bevándorlók, míg az állampolgárság megadásának lehetőségét a republikánus előválasztások szavazóinak 62 százaléka ellenzi. Közben pedig mindennél fontosabbnak tartották, hogy leendő jelöltjük közel álljon a nézeteikhez.
Ráadásul a többiek sem ingadoznak úgy felemelt kézzel, mint a demokrata oldalon a Clinton indulását váró lehetséges ellenjelöltek. Annyira korán van még, hogy ebből szinte semmilyen komolyabb következtetést nem érdemes még levonni, előkerülnek majd jól hangzó nevek a következő hónapokban, és tűnnek is el most jól futók, de az NBC felmérésben Scott Walker wisconsini kormányzó állt a legjobban. Walker az első felmérések szerint több államban sem áll rosszul, az egyébként rengeteg bizonytalan szavazóra ácsingózó republikánus mezőny első meglepetésének számít.
A jelöltségét ő sem jelentette még be, de Walker már neki is ment Jebnek, de persze csak finoman, biztos, ami biztos. „Ha Hillary Clinton ellen megyünk, akkor a győzelemhez a jövőből, nem pedig a múltból kell egy név" – mondta, emlékeztetve, hogy az establishment jelöltjei mennyiszer buktak az elmúlt időszakban.
Reagan legyőzte az idősebb Busht, aki aztán Dole-t, aki jobb volt Forbesnál 1996-ban. George W. Bush verte McCaint, aki aztán nyolc évvel később Romney-t, aki pedig Gingrichet és Santorumot. Tiszta sor, semmi nagy meglepetés. Nem kizárt, hogy fordul a kocka, és ezúttal a republikánusoknál érik meg az idő arra, hogy egy friss arc letaszítsa az előzetesen beharangozott nagy nevet a befutó helyről.
Az új arcoknak azonban hiába van lendületük, annak ki is kell tartania, és nem minden bokorban teremnek Obamák, akik mind személyükben, mind kampánycsapatukban fel tudnak nőni a feladathoz. Elég egy-két vereség, hogy a friss arc esélyeit már ne lássa olyan derűsen a média, amiből egyenesen következik a pénzcsap elapadása, majd pedig rossz esetben az egész kampány földbe áll. Láttuk ezt már legutóbb, akkor Rick Santorum játszotta el Romney ellen.
Pont ezért múlik olyan sok a mostani heteken és hónapokon, amikor Jeb Bush azzal is számolhat, hogy ha a napokban ügyesen építi ki a hátországát, akkor a sokesélyesnek induló verseny ellenére sikerülhet valahogy kikeverednie az előválasztási küzdelemből.
A média párharckeresése önbeteljesítő jóslattá is válhat, de ahogy az előválasztások alatt előkerülő váratlan botrányokat, vagy nagy lebőgéseket – ott van mindjárt Rick Perry texasi kormányzó, akiről a Time The Next President? címmel közölt címlapot, majd pedig az első előválasztási vitákon elvérzett – sem lehet megtippelni, a majdani elnökválasztás kulcsfontosságú fordulatai és momentumai még annyira sem beláthatóak. Ugyanakkor van egy-két olyan sarokpont, amikkel számolni lehet, ha úgy alakul minden, ahogy.
Egyrészt a volt elnököket tekintve a nevek csatáját ennyivel a választás előtt a Clintonok nyernék: az NBC News felmérése szerint az éppen negatívba forduló George W. Bushsal szemben Bill Clintonról 56 százalék nyilatkozott pozitívan, a demokrata elnököt minden negyedik amerikai ellenzi csak.
Az is kiderült, hogy ennyi évvel az Obamának a változás szlogenjével megnyert elnökválasztás után a szavazók megint változást akarnak. Egy Clinton vagy egy Bush nem könnyen adhatná el magát a nagy megújítóként, de ezen a téren is Hillarynek van fórja, a felmérés szerint őt jobban a változás jelöltjének tartanák, mint Jebet.
Közben Bushnak nem elég a neve miatti egyensúlyozás, a Tea Partyból a tamtamot verő Rand Paul, de akár Ted Cruz, vagy a szintén Floridában érdekelt szenátor, Marco Rubio miatt sem elképzelhetetlen, hogy annyira jobbra kell tolódnia az előválasztások során, hogy onnan nehezen tud bizonyos kérdésekben visszalavírozni középre. Ezt is láttuk már, Romney-ra legutóbb rá is sütötték a flip-flop (ide-oda ugráló) jelzőt.
Persze Clintonnak is számolnia kell azzal, hogy first ladyként, szenátorként, külügyminiszterként megvan már a múltja, amiben ballasztokat is cipel magával. A mozgásterét pedig az is befolyásolja, hogy a leköszönő Barack Obamához képest is pozicionálnia kell magát. Ha már itt tartunk, a puszta statisztika is ellene szól, ugyanis a második világháború vége óta egyszer fordult elő, hogy egy elnök után az új elnök is ugyanabból a pártból kerüljön ki: Ronald Reagant követte alelnöke, George H. W. Bush. Hillarynek arra is vigyáznia kell, hogy ha az előválasztások alatt túl gyorsan besöpri a győzelmet, akkor a felfokozott médiafigyelem a republikánusokat tolhatja meg.
Ha például Jeb Bush, vagy akár Marco Rubio alapból viszi Floridát, akkor Clinton úgy indul, hogy egy fontos lap már rögtön az ellenfél kezében van. Másik oldalról a demokratáknak viszont hagyományosan több útjuk van az elektori győzelemig, mint a republikánusoknak, a demográfia ugyanis inkább nekik kedvez. Ezért is jelentik a legérdekesebb kérdést az egyre többet érő latino szavazatok.
Bush folyékonyan beszél spanyolul, élt Latin-Amerikában, és nem mellesleg mexikói felesége van. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy könnyen indulhat Bobby Jindal indiai származású louisianai kormányzó is. Az már kiszivárgott, hogy Clinton teljeskörű offenzívára készül a hagyományosan inkább demokrata szavazói réteg megnyeréséhez, ehhez már előzetes felméréseket végeztek latino törvényhozók körében.
Szóval még senki nem jelentett be semmit, nem dőlt el semmi, és minden bizonytalan. De az biztos, hogy nagyon izgalmas lesz, ahogy kiderül, ki lesz Barack Obama utódja.
(Címlapkép és koverfotó: szarvas)