A Facebook sajátos módon sarkallta szavazásra brit felhasználóit csütörtökön: az oldal tetején megjelent egy gomb “Leadtam a szavazatomat a választásokon” felirattal, alatta pedig az szerepelt, eddig hányan nyomták meg. Azt nem mutatta, ki melyik pártra szavazott, azt viszont igen, mely ismerőseink kattintottak már rá. Több mint egymillióan jelezték ilyen módon, hogy szavaztak.
A közösségi oldal statisztikái szerint főleg 25-35 év közötti nők nyomogatták lelkesen a gombot, a legtöbb kattintás pedig reggel 9 és este 8 körül érkezett. A grafikon egyébként leginkább A kis hercegből már ismert “a kígyó, aki lenyelte az elefántot” alakzatra emlékeztetett, bár voltak, akik Paddy Ashdown kalapját vélték felfedezni benne.
David Cameron konzervatívjai az exit pollt is felülmúló nagy győzelmet arattak a csütörtöki brit parlamenti választásokon, a BBC szerint a szükséges 324 fős többség fölé növelhetik képviselői helyeik számát, miközben a Munkáspárt 28 éve nem látott mélységbe esett vissza. Cameron eddigi koalíciós partnerei, a liberális demokraták hatalmasat buktak, a skót nacionalisták viszont taroltak. Brüsszelben indul a fejvakarás a beígért, EU-tagságról szóló népszavazás miatt, a liberális demokraták volt vezetője pedig nyilvánosan megeszi a kalapját pártja rossz szereplése miatt.
Az angolok mindig is híresek voltak arról, hogy a kutyákat legalább annyira szeretik, mint a gyerekeket, illetve sok esetben jobban. (Stanley Johnson, a londoni polgármester, Boris Johnson édesapja például készségesen bevallotta gyermekeinek annak idején, hogy az állatokat jobban szereti náluk.) Így aztán nem meglepő, hogy a választások kapcsán is cuki kutyusokkal van teli a Twitter: a polgárok ugyanis lelkesen fotózzák a szavazóhelységek előtt kedvenceiket, aztán #DogsAtPollingStations címkével posztolják őket. Ide kattintson cuki ebekért!
Serious question for those who know about this sort of thing: can I take my dog into the polling station? pic.twitter.com/b56yscxM7s
— Tim Bale (@ProfTimBale) 2015. Május 7.
A Twitteren nem kevesen vetették fel, hogy vajon be lehet-e vinni a kutyát is a szavazáshoz, vagy muszáj kikötni addig a szavazóhelyiségen kívülre. Ha pórázon van, akkor egyébként be lehetett volna, ennek ellenére sokan inkább biztosra mentek, és kint hagyták kedvencüket.
A most 48 éves David Cameron édesapja bróker, édesanyja bárónő, egyik felmenője IV. Vilmos király, Viktória királynő nagybátyja. 2005-ben, a legutóbbi választási vereség után vette át az előtte állandó vezetőválsággal küzdő, megosztott Konzervatív Pártot. Sikerült kivezetnie a nyolc évig tartó vezető- és ideológiai válságból a torykat, akiket markáns irányváltásra kényszerített például a környezetvédelem és a társadalmi kapcsolatok kérdésében.
Miniszterelnökségét általában felemásan ítélik meg, mindenesetre 2011 májusa óta először fordult Cameron népszerűségi mutatója éppen a választási kampány első hetében fordult pozitívba, a YouGov/Sunday Times polljában 47 százalék vélte úgy, hogy jól végzi a kormányfői munkáját, míg az ellenzői 46 százaléknyian voltak. Majd kiderül, mennyire volt ezt jó már a kampányban bedobni, de Cameron hat héttel a választás előtt belengette, hogy akárhogy is alakul, egy ciklusnál tovább nem marad már a konzervatívok vezetője. Lehetséges utódaként bedobta Theresa May belügyminiszter, George Osborne pénzügyminiszter és a szélfútta hajú londoni polgármester, Boris Johnson nevét is.
>>>> Jelöltek: Ed Miliband, aki saját testvérét kiütve került a Munkáspárt élére
A konzervatívok másfélszer annyi pénzt gyűjtöttek kampányra, mint a Munkáspárt, ami azonban kiterjedt aktivistahálózatával próbál mozgósítani a csütörtöki brit választás előtti hajrában. David Cameron miniszterelnök feltűrt ingujjban próbálta meggyőzni közönségét, és kétmillió új munkahelyet ígért.
Bristolban és környékén néztük meg a brit választási kampányt, bővebben itt>>>
A szerkesztőségben túl korán kezd elszabadulni az angol humor.
András: –Neked bejön a Guardian?
Én: –Nekem bejön.
András: –Nekem a 404 oldalt hozza be!
Marci: –Nekem is bejön a Guardian, bár egy kicsit néha túl harsány!
Én: –...
A konzervatívok mellett korteskedett nyílt levélben a Nagy-Britanniában működő nagyvállalatok 103 vezetője, de a két párt valamelyike mellett nyíltan kiálló brit lapok már megoszlottak a Munkáspárt és a toryk között. A lapok besorolásának nagy hagyománya van, és a The Sun kiállását a többmilliós olvasótáborával különösen fontosnak ítélték elemzők. Az adott esetben megadott másodlagos preferenciákat most figyelmen kívül hagyjuk.
Konzervatívok mellé állt:
Munkáspárt mellé állt:
Liberális demokraták mellé állt:
UKIP mellé állt:
Olvasónk, Ádám nem csak, hogy Angliában él, de már részt is vesz a kinti politikában, mégpedig Nick Clegg Európa-barát liberális pártjában. A fotón Ádám szavazóköre, na meg rollere látható. Át is adjuk a szót:
A LibDemeknél vagyok párttag 2014 február óta, indultam a 2014-es londoni önkormányzati választásokon jelöltként, de nem esélyes körzetben, így nem nyertem.
Mindig segítek a kampányokban kopogtatással és szórólapozással. Szóval szeretném, ha a LibDemek nyernének itt Cambridge-ben, és aztán egy Labour-LibDem koalíció alakulna a választások után. Bár ez utóbbi attól is függ, hogy mekkora különbség lesz a Konzervatívok és a Labour között.
Alapvetően az én kerületem kétesélyes. Cambridge-ben vagy maradnak a LibDemek hatalmon, vagy a Munkáspárt elnyeri a körzetet kis különbséggel, de emellett önkormányzati választás is van, én most azon szavaztam. Az angol kollégáimat nem nagyon izgatja a választás. Alapvetően mindenki tudja, hogy nem lesz senkinek abszolút többsége, ezért
úgyis minden a szavazás utáni tárgyalásokon dől el, hogy végül kik tudnak, kik akarnak koalíciót alakítani.
Én sokáig a volt általános iskolámba jártam szavazni, legutóbb pedig az új lakóhelyem közelében lévő orvosi rendelőben szavaztam. A briteknél ennél lényegesen izgalmasabb helyek is szóba jöhetnek, pl. a Greenwich Heritage Centre, ahol egy tank fogadja a kertben a betérő állampolgárokat.
A Munkáspárt miniszterelnök-jelöltje, Ed Miliband saját népszerűségi mutatója rendre a Labouré alatt alakul, és ugyan a kampány kezdetére sikerült feltornáznia kedvelői arányát 33 százalékra, de még így is 59 százalék úgy vélte, rosszul végzi a feladatát. A 45 éves volt oktatási minisztert sokan túl zárkózottnak tartják, aki elitebbnek tűnik a tényleg impozáns rokonsággal bíró Cameronnál, és nehezen szólítja meg az átlagszavazókat. Miliband hétfőn azt mondta, hogy a Labour a változás és a felelősség pártja lesz, ő pedig készen áll a kormányzásra.
Miliband is részt vett a Gordon Brown által Tony Blair elűzésére szőtt munkáspárti összeesküvésben, és a 2010-es választási vereség után a pártelnökségért testvérével, a volt külügyminiszter David Milibanddal került szembe. A legtöbb elemző Davidet tartotta favoritnak, de végül Ed került ki győztesen a családi belháborúból, miután a szakszervezeti tagok szavazataival verte bátyját a kiélezett küzdelemben. Ez a párton belül is okozott feszültségeket, mivel a szintén egyharmad-egyharmad arányban szavazó másik két platform (a párt képviselői, és a párttagok) inkább Davidet preferálta volna. Ed győzelme a Tony Blair által meghirdetett harmadik utas politika, a New Labour végét is jelentette, az új elnök a hagyományosabb baloldali vonalat képviselte a centrista helyett.
A szokásoknak megfelelően a brit parlament öt héttel a választás előtt feloszlott, hogy aztán minden képviselő a kampányra koncentrálhasson teljes erejével. A két nagy párt fej fej mellett vágott neki ennek az időszaknak, és aztán ugyanúgy is fejezte be a kampányidőszakot. A felmérések zömében a válaszadók többsége megfelelőbb miniszterelnöknek tartotta David Cameront, mint a Labour miniszterelnök-jelöltjét. A kampány kezdetén az állásról itt olvashat bővebben>>>
A hét legfrissebb közvélemény-kutatásból (melyeket a Guardian szedett össze) kettőt a Konzervatívok, kettőt a Munkáspárt vezet, egy-egy százalékokkal. A maradék háromban pedig azonos a támogatottságuk. Ha még hozzávesszük, hogy a felmérések olyan 3-4%-os hibahatárral dolgoznak, igazából tök felesleges is átbogarászni ezt a táblázatot, mert okosabbak úgysem leszünk tőle: itt tényleg bármi lehet.
| ICM/Guardian | Populus | Ipsos-MORI | Lord Ashcroft | ComRes/ITV/Mail | Survation/Mirror | YouGov/Sun | |
| Konzervatívok | 34 | 33 | 36 | 33 | 35 | 33 | 34 |
| Munkáspárt | 35 | 34 | 35 | 33 | 34 | 33 | 34 |
| Libdemek | 9 | 9 | 8 | 10 | 9 | 9 | 10 |
| UKIP | 11 | 13 | 11 | 11 | 12 | 16 | 12 |
| SNP | 5 | 5 | 5 | ||||
| Zöldek | 4 | 5 | 6 | 4 |
Minden idők egyik legszorosabb választására készülve az összes jelentősebb brit párt hangzatos ígéreteket lengetett be a bevándorlás visszaszorításáról, sőt olyan is volt, aki nem állt meg a belengetésnél, hanem bögrére nyomtatta és kőbe véste, hogy radikálisan változtatni fog Nagy-Britannia bevándorlási politikáján. Az ígéretek csak keménységükben különböznek, de az biztos, hogy bármelyik párt is kerül hatalomra, a magyaroknak sem lesz olyan egyszerű mosogatókarrierbe kezdeni Londonban, mint eddig. A bevándorlási ígéretekről és a várható lépésekről, azok magyarokra gyakorolt hatásáról bővebben itt írtunk>>>
A két nagy, a 34-34 százalékon álló konzervatívok és a Munkáspárt sem számíthat abszolút többségre a csütörtöki brit parlamenti választásokon, habár sok múlhat az utolsó pillanatig bizonytalan szavazókon. Az elbukott függetlenségi népszavazás levezénylőjeként megerősödő Skót Nemzeti Párt könnyen megkerülhetetlen lehet az új parlamentben, míg a kampányt a bevándorló- és EU-ellenes UKIP szelleme járta át. Most a korábbiaknál is hosszasabb alkudozás, akár kisebbségi kormány is jöhet Nagy-Britanniában. Konzervatív győzelem esetén népszavazás jön az EU-tagságról. Roskadozik a hagyományos brit politikai rendszer. Előzetesünket itt olvashatják>>>