A most 48 éves David Cameron édesapja bróker, édesanyja bárónő, egyik felmenője IV. Vilmos király, Viktória királynő nagybátyja. 2005-ben, a legutóbbi választási vereség után vette át az előtte állandó vezetőválsággal küzdő, megosztott Konzervatív Pártot. Sikerült kivezetnie a nyolc évig tartó vezető- és ideológiai válságból a torykat, akiket markáns irányváltásra kényszerített például a környezetvédelem és a társadalmi kapcsolatok kérdésében.

Miniszterelnökségét általában felemásan ítélik meg, mindenesetre 2011 májusa óta először fordult Cameron népszerűségi mutatója éppen a választási kampány első hetében fordult pozitívba, a YouGov/Sunday Times polljában 47 százalék vélte úgy, hogy jól végzi a kormányfői munkáját, míg az ellenzői 46 százaléknyian voltak. Majd kiderül, mennyire volt ezt jó már a kampányban bedobni, de Cameron hat héttel a választás előtt belengette, hogy akárhogy is alakul, egy ciklusnál tovább nem marad már a konzervatívok vezetője. Lehetséges utódaként bedobta Theresa May belügyminiszter, George Osborne pénzügyminiszter és a szélfútta hajú londoni polgármester, Boris Johnson nevét is.

>>>> Jelöltek: Ed Miliband, aki saját testvérét kiütve került a Munkáspárt élére

A konzervatívok másfélszer annyi pénzt gyűjtöttek kampányra, mint a Munkáspárt, ami azonban kiterjedt aktivistahálózatával próbál mozgósítani a csütörtöki brit választás előtti hajrában. David Cameron miniszterelnök feltűrt ingujjban próbálta meggyőzni közönségét, és kétmillió új munkahelyet ígért.

Bristolban és környékén néztük meg a brit választási kampányt, bővebben itt>>>

A szerkesztőségben túl korán kezd elszabadulni az angol humor.

András: –Neked bejön a Guardian?

Én: –Nekem bejön.

András: –Nekem a 404 oldalt hozza be!

Marci: –Nekem is bejön a Guardian, bár egy kicsit néha túl harsány!

Én: –...

A konzervatívok mellett korteskedett nyílt levélben a Nagy-Britanniában működő nagyvállalatok 103 vezetője, de a két párt valamelyike mellett nyíltan kiálló brit lapok már megoszlottak a Munkáspárt és a toryk között. A lapok besorolásának nagy hagyománya van, és a The Sun kiállását a többmilliós olvasótáborával különösen fontosnak ítélték elemzők. Az adott esetben megadott másodlagos preferenciákat most figyelmen kívül hagyjuk.

Konzervatívok mellé állt:

• Daily Mail
• Daily Telegraph
• Financial Times
• The Sun
• The Times
• The Economist

Munkáspárt mellé állt:

• Daily Mirror
• The Guardian
• Morning Star
• The Observer
• People

Liberális demokraták mellé állt:

• The Independent (vagyis ők igazából a Tory-LibDem koalíciót támogatják)

UKIP mellé állt:

• Daily Express

Olvasónk, Ádám nem csak, hogy Angliában él, de már részt is vesz a kinti politikában, mégpedig Nick Clegg Európa-barát liberális pártjában. A fotón Ádám szavazóköre, na meg rollere látható. Át is adjuk a szót:

A LibDemeknél vagyok párttag 2014 február óta, indultam a 2014-es londoni önkormányzati választásokon jelöltként, de nem esélyes körzetben, így nem nyertem.

Mindig segítek a kampányokban kopogtatással és szórólapozással. Szóval szeretném, ha a LibDemek nyernének itt Cambridge-ben, és aztán egy Labour-LibDem koalíció alakulna a választások után. Bár ez utóbbi attól is függ, hogy mekkora különbség lesz a Konzervatívok és a Labour között. 

Alapvetően az én kerületem kétesélyes. Cambridge-ben vagy maradnak a LibDemek hatalmon, vagy a Munkáspárt elnyeri a körzetet kis különbséggel, de emellett önkormányzati választás is van, én most azon szavaztam. Az angol kollégáimat nem nagyon izgatja a választás. Alapvetően mindenki tudja, hogy nem lesz senkinek abszolút többsége, ezért

úgyis minden a szavazás utáni tárgyalásokon dől el, hogy végül kik tudnak, kik akarnak koalíciót alakítani.

Én sokáig a volt általános iskolámba jártam szavazni, legutóbb pedig az új lakóhelyem közelében lévő orvosi rendelőben szavaztam. A briteknél ennél lényegesen izgalmasabb helyek is szóba jöhetnek, pl. a Greenwich Heritage Centre, ahol egy tank fogadja a kertben a betérő állampolgárokat.

A Munkáspárt miniszterelnök-jelöltje, Ed Miliband saját népszerűségi mutatója rendre a Labouré alatt alakul, és ugyan a kampány kezdetére sikerült feltornáznia kedvelői arányát 33 százalékra, de még így is 59 százalék úgy vélte, rosszul végzi a feladatát. A 45 éves volt oktatási minisztert sokan túl zárkózottnak tartják, aki elitebbnek tűnik a tényleg impozáns rokonsággal bíró Cameronnál, és nehezen szólítja meg az átlagszavazókat. Miliband hétfőn azt mondta, hogy a Labour a változás és a felelősség pártja lesz, ő pedig készen áll a kormányzásra.

Miliband is részt vett a Gordon Brown által Tony Blair elűzésére szőtt munkáspárti összeesküvésben, és a 2010-es választási vereség után a pártelnökségért testvérével, a volt külügyminiszter David Milibanddal került szembe. A legtöbb elemző Davidet tartotta favoritnak, de végül Ed került ki győztesen a családi belháborúból, miután a szakszervezeti tagok szavazataival verte bátyját a kiélezett küzdelemben. Ez a párton belül is okozott feszültségeket, mivel a szintén egyharmad-egyharmad arányban szavazó másik két platform (a párt képviselői, és a párttagok) inkább Davidet preferálta volna. Ed győzelme a Tony Blair által meghirdetett harmadik utas politika, a New Labour végét is jelentette, az új elnök a hagyományosabb baloldali vonalat képviselte a centrista helyett.

A hét legfrissebb közvélemény-kutatásból (melyeket a Guardian szedett össze) kettőt a Konzervatívok, kettőt a Munkáspárt vezet, egy-egy százalékokkal. A maradék háromban pedig azonos a támogatottságuk. Ha még hozzávesszük, hogy a felmérések olyan 3-4%-os hibahatárral dolgoznak, igazából tök felesleges is átbogarászni ezt a táblázatot, mert okosabbak úgysem leszünk tőle: itt tényleg bármi lehet.