A kánikulát itthon hogy bírod?

Nekem ez nem elviselhetetlen, viszont azt észrevettem, hogy sokkal melegebb van, kellemetlenebb, mint régen itthon, érezhetően változik a klíma. Bár most már nehezebben tudom összehasonlítani, mert kint a meleg sokszor olyan, mintha vasalót tennének a fejedhez.

Vidékfejlesztési szakember létedre színészként indultál. Hogy jött ez a váltás?

Nem vagyok végzett színész, amatőrből lettem a Pécsi Színház tagja. A Színművészeti elkövette azt a hibát, hogy miután minden készülés nélkül beestem, majdnem felvettek, a harmadik rostáig jutottam. Végül a pécsi közgázra kezdtem járni, de fél év után már csak az újjáalakult Egyetemi Színpaddal foglalkoztam. A Pécsi Színház igazgatója sokat dolgozott együtt velünk, többünket fel is vett, van olyan kollégám, aki azóta Jászai-díjas. A legtöbben a kultúra-irodalom-színház területén maradtak, ahonnan én egyszer csak kiugrottam.

Az egyetemet elvégezted azért?

Igen, de nem titok, hogy a szokásos nyelvvizsga-mizéria miatt az angol nyelvvizsgám nincs meg, közben kinn élek egy angol nyelvterületen. A szakdolgozatom a nonprofit szektorról: színházról, kultúráról, vidéki gazdaságról szólt. Az Európa Kulturális Fővárosa Projektben az egyetem mellett dolgoztam is. És mivel édesapám borász volt, már gyerekként kertészeti szakkifejezéseket hallgattam a vacsoraasztalnál. Amikor egy évig vendéghallgató voltam a kertészetin, a legtöbb fogalom már ismerős volt.

Innen jött a vidékfejlesztési irány: a vidéket úgy lehet fejleszteni, ha megújítjuk a termelését, például új növényekkel. Nem kell citromot termeszteni a Balatonnál (irodalmi széljegyzet: a költő Nagy Lászlót ez az ötlet ábrándította ki annak idején a kommunizmusból - a szerk.) de kézműves jellegű növényekkel kezdtünk foglalkozni egy vidékfejlesztési céggel, ami azóta nagy divat lett. Akkor még mindenkinek a legelejéről kellett elmagyarázni újra és újra, hogy mi értelme lenne például egy adott faluban sárgacékla-fesztivált tartani. Úgy érzem, sok kézműves piacot, vidéki fesztiválokat megtermékenyítettünk a munkánkkal.

Annak ellenére, hogy végül mégsem ti kezdtétek el felfuttatni a tematikus vidéki fesztiválokat. Te belevágtál a MonJardinbe, amivel a blogolvasó balkonkertészek körében ismert lettél.

Büszke vagyok rá, hogy mindenféle segítség nélkül ismert, népszerű lett a blog, és talán először én írtam olyan stílusban a fehér paradicsomról, chiliről, balkonon termeszthető kakukkfűről, ami fogyaszthatóvá vált a nagyközönség számára. Olyan ismertető munkát végeztünk, ami nem létezett korábban itthon, és sokan, akik ma ezzel foglalkoznak, úgy érzem, a MonJardinből nőttek ki.

Az alapötlet a kezdetek óta az, hogy ma már annyira széles a faj- és fajtaválaszték, hogy mindenhova meg lehet találni az ideális növényeket. Rengeteg még ismeretlen vagy csak regionálisan ismert ehető növényfaj van, a kedvenc példám egy az Orinoco völgyében termő padlizsánszerű növény, de van mínusz negyven fokig fagytűrő kiwifaj is. Ezt akartam megismertetni a nagyközönséggel: a világon több mint 3000 féle paradicsom van, és akkor még nem beszéltünk a még napi szinten ismeretlen gyógynövényekről, teákról, fűszernövényekről.

Rengeteg könyvtármunkát végeztem, hónapokig olvasok mindenről, amit csak egy növényféléről találni lehet. Nem vagyok szakképzett kertészmérnök, sok dologhoz nem értek, amit ott nagyon komolyan tanítanak, de vannak területek, ahol talán én tudtam újat mutatni egyetemeknek, főiskoláknak, és mindig törekedtem arra, hogy csak szakmailag alátámasztott információkat írjak le.

Mindenképpen Afrika vonzott, vagy mentél volna bárhova, ahol a feltételek adottak?

Afrika úgy jött, hogy olyan olyan száraz, élelmezésileg rosszul ellátott terület, ahol azért egész évben lehet kísérletezni, így tökéletesen alkalmas arra, hogy kipróbáljunk növényeket, amik jobb termésbiztonságot adnak, jobban tűrik a szárazságot, táplálóbbak, vagy csak egyszerűen új gyógynövények, fűszernövények. Az elmúlt 8-10 évben végzett munkám összes szála összeér az afrikai termesztésben.

Amikor belevágtam, mindent elölről kellett kezdenem, pedig itthon nem megszokott, hogy valaki olyan területbe vág egy új ötlettel, amiben nincs végzettsége. A fő üzenetem az, hogy sokkal rugalmasabban is hozzáállhatunk rengeteg dologhoz, amit kötöttnek hiszünk. De arra nem számíthattam, hogy valaki csak azért majd finanszírozza a tervet, mert van egy növénytermesztős blogom a négymillió ételes blogból. Ekkor találtunk egymásra a Taita Alapítvánnyal, akik pont kertészeti szakembert kerestek a kenyai árvaház kertjébe.

Most épp tíz hónapot voltam kint egyhuzamban, és a terményeink minősége csillagos ötös. Amiről kiderül, hogy ellenálló, hosszabb távon tűri a betegségeket úgy, hogy termést hoz, nagyon jó cucc lesz. Az idei nyár már a negyedik szüret, épp most írt valaki a Facebookon kintről, hogy mikor megyek ki, mert annyira jók lettek a káposzták, kéne még vetni.

A Taitát a Vodafone is támogatja egy belső önkéntes programmal, a cég évi két alkalmazottja konkrét feladattal utazik ki Kenyába. Sikerült nélkülük is előrelépni, mióta Rácz Tibor, a tavalyi magyar önkéntes hazament?

Nehéz bármit véghezvinni, amikor nem vagyok ott, így most állunk a fejlesztésekkel. A most érkező önkéntesekkel egy végleges, jól működő öntözőrendszer kialakításán fogunk dolgozni. Lesz szivattyúval hajtott locsoló-, csöpögtető- és esőztető rendszer. A Vodafone szerencsére egy végcélt és nem egy konkrét beruházást támogat, azt Afrikában nem is lehetne. Például nincs az a fajta motor, amit terveztünk, vagy ha van, akkor a csövet tönkreteszi, mert túl nagy a nyomása, és így tovább. Ezért a projekt menet közben alakul ki, az ötvenezer literes medence is úgy indult, hogy vizet kéne gyűjteni, hogy pontosan hogyan, az elején fogalmunk nem volt. Még jó is az a fajta nemtudás, amivel rácsodálkozunk az adott problémára laikusként.

Amikor összeraktuk a betonteknőt, napelemes szivattyúval raktuk rá az öntözőrendszert. Ami belenyomta a vizet abba a tartályba is, amiből az állatokat itatják, ezért be kellett volna rakni egy homokszűrőt. Viszont vasas a víz, ami vasoxidot képez a szűrőben, egy hónap alatt eltömíti az egészet.

Most szeretnénk egy állandó szivattyúházat építeni, ami nyomás alatt tartja az öntözőcsöveket, ezzel a kertet öntözzük, és leválasztjuk az állatok víztartályait. Ehhez magasra emeltük az egyik tartályt, erre a lakóházban mondta fel egy cső a szolgálatot. Ezért a ház mindennapi komfortját, technikáját is rendbe kell tenni.

Nincs néha eleged az egészből?

Sokszor már érzem azt, hogy európaiként telítődöm Afrikával. Borzalmasan lehet szeretni, olyan, mint egy túlfűtött szerető: veszekszel vele, eleged van, de nem tudsz tőle elszakadni. Az elején nagyon izgalmas volt megállás nélkül a napon dolgozni, most már ha túl sok a meleg, bemegyek, lezuhanyzom és alszom, ahogy a helyi kollégák, akik nem véletlenül csinálják így. Az összes kínlódás ellenére nem tudnám otthagyni. Nagyon élvezem, de néha persze előfordul, hogy a legszívesebben innék egy kávét egy nagyon nyugodt európai teraszon. (Nevet.)

Amikor Kenyában beszélgettünk, említetted, hogy a többlettermény eladását szeretnéd felfejleszteni. Ez is nyögvenyelősen megy?

Friss példa, mielőtt eljöttem: nem néztem boldog arccal, hogy leszedték a térségben nem ismert különleges chilit, és shillingre ugyanannyiért adták el, mint a helyben száz éve ismert vacak paprikát. Nairobiban a jó chili sokszor annyiba kerül. Pedig szeretném jobban átadni a feladatokat, hogy ne minden hozzám kötődjön. Ezt a paradicsomokkal kezdtem, egy kicsit ravaszkodva azt mondtam, hogy nem tudom, mit kell kezdeni az ott nem szokásos magasra növő fajtákkal. Erre úgy döntöttek, hogy ők kitalálják: átültették, ahogy ők szokták, és elkezdték felvezetni körbe-körbe banánháncsra.

De mire szabályosan átveszik a termelés egész folyamatát, még sok időbe telik. Kint megszokták azt, hogy az ősi káposztafélét, a szukuma vikit úgy tudják szaporítani, hogy egy letört hajtást a földbe dugnak, és kész, 42 nap múlva szüretelhető. Amikor én elvetettem valami kétéves uborkafélét, kikapálták, mert nem hoz termést. Közben dehogynem, tízszer annyit, ha megvárjuk a két évet. Ő nem ér rá, neki etetni kell, nekem viszont a kísérletet kell végigvezetni. Ugyanígy malmoznak a hatvan nap alatt kikelő petrezselyem direkt gazos (így árnyékolt) ágyása felett, mert ennyi idő alatt kétszer arathatnának szukuma vikit. A helyiek mindig a legegyszerűbb, leggyorsabb megoldásokban gondolkodnak.

Hogyan támogathatja az árvaházat, aki szeretné segíteni a munkátokat?

Aki a karitatív munkába szeretne bekapcsolódni, a Taita Alapítványt keresse meg. Én is szívesen beszélgetek olyan vállalkozókkal, akiket érdekel Kenya vagy a Taita-projekt, gondolkoznak a befektetésen, de nincs helyismeretük. Kenya Magyarországon nem ismert, mint gazdasági térség. Küldetésemnek érzem, hogy megismertessem itthon, mert egy fontos erőforrás kezd bugyogni Afrikában, amiből nem akarnám, hogy Magyarország kimaradjon.

Úgy tűnik, a magyar nagykövetség kifejezetten támogatni akarja a Taitán végzett munkánkat, magyar bemutatóprojektként. A médiafigyelem hatására sokan velem veszik fel a kapcsolatot, akik a térség iránt érdeklődnek – én mindenkinek szeretném megmutatni, hogy itt mindig jó az idő, van magyar szálloda Mombasában, én pedig Taitán dolgozom, a tíz éve működő, legnagyobb magyar projektben. Ezért szeretném, ha lenne Taitán magyar vendégház.

Magyarként akkor lehetünk büszkék, ha valódi teljesítményt teszünk le az asztalra Afrikában. Ha például azt tudjuk mondani, hogy itt és itt van Kelet-Afrikában egy százmilliós befektetésünk, és mi tartjuk fenn a legsikeresebben működő kertészetet, ahol a kecskeméti vetőmag 35 nap után paradicsomot terem, pedig nem GMO. De természetesen az árvaház az első, annyi kapacitásom van a többi ötletre, amivel még nem terhelem túl az eredeti célokat.

Cikkünk előzménye, kenyai riportunk a Taita-projektről a HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség tanulmányútján készült. 2015 a Fejlesztés Európai Éve, az ehhez kapcsolódó civil rendezvénysorozat első programjáról, mely a Magyarországon még ma is jelenlevő modernkori rabszolgaságról szólt, itt számoltunk be.

A Művészetek Völgyében a Momentán udvarban beszélgettünk arról, hogy Magyarország vajon a lehető legjobban segít-e a fejlődő országoknak, a multik kreatív adózási szokásai kapcsán készült kvízünkből pedig megtudhatja, ön mekkora offshore-lovag. A tematikus európai évekre az Európai Bizottság tesz javaslatot, amit az Európai Parlamentnek és a tagállamok kormányainak kell elfogadnia. A legelső európai év 1983-ban a kis- és középvállalkozásokról és a kézműiparról szólt, 2012 a tevékeny időskor, 2013-2014 a polgárok európai éve volt. 2015 azért lett a fejlesztésé, mert idén ér véget a milleneumi fejlesztési célok teljesítésére szánt idő. Az év hivatalos honlapja itt elérhető magyarul, a magyarországi civil programsorozat jószolgálati nagykövetei: Al Ghaoui Hesna újságíró, Sena Dagadu énekes és Härtlein Károly, a BME Kísérleti Fizika Tanszékének tanára.