Mióta 1918-ban végetért Horvátország uniója a Magyar Királysággal, nem volt akkora hatása Magyarországnak a horvát belpolitikára, mint az utóbbi években. Az előző kormányfőt, Ivo Sanadert többek közt a Mol–INA-ügy rogyasztotta meg, a mostani miniszterelnököt pedig a menekültválság budapesti kezelése miatt válthatják le.
Szeptember végén feloszlatta magát a horvát parlament arra hivatkozva, hogy lejárt a mandátuma. Valójában a menekültválság rántotta magával a zágrábi vezetést: miután Magyarország lezárta Szerbiával közös határait, a menekültek Horvátországon át indultak Ausztriába. A helyi hatóságok fél, a kormány pedig négy napig sem bírta a terhelést. Végül a magyar módszert választották: mindenkit tovább buszoztattak a határokig, áttolva a problémát a szomszédokra, amilyen gyorsan csak lehet. November 6-ig több mint 330 ezer menekült zúdult át az országon.
A válságban nemcsak a horvát kormány helyzete ingott meg, de a nemzetközi kapcsolatok is megromlottak. Zágrábot Brüsszelből, Belgrádból, Ljubljanából és Budapestről is többször megszólták. Még a kormány is belátta: a gyors rendezéssel nem várhatnak a februári választásokig. A parlament feloszlatása után Kolinda Grabar-Kitarović elnök november 8-ára tűzte ki a szavazást.
Szinte megjósolhatatlan, hogy ki nyeri meg a vasárnapi választást. Az egy hónapig tartó kampányban se a jelenleg is kormányzó szociáldemokrata „Horvátország növekszik!” koalíció (HR), se a konzervatív, jobbközép Hazafias Koalíció (DK) – melynek fő ereje a jobboldali Horvát Demokrata Közösség (HDZ) – nem tudott elhúzni a másiktól. Zoran Milanović miniszterelnök szövetsége 30-35, a DK 31-35 százalékra számíthat a közvélemény-kutatók szerint.
A két nagy tömörülés mellett a 2012-ben alapított, konzervatív, de liberális gazdaságpolitikát hirdető Híd Függetlenek Listája (Most) pártnak lehet esélye bejutni. Az Ipsos legfrissebb mérése szerint a szavazatok 7 százalékát szerezhetik meg.
Mandátumokra lebontva ez azt jelenti, hogy a HR-nek 60, a DK-nak 57, a Mostnak 12 képviselője lehet a horvát törvényhozásban (szábor). Ezzel egyik tömörülésnek sem lesz abszolút többsége a 151 fős parlamentben, vagyis a legvalószínűbb az, hogy mindkét párt koalíciós tárgyalásokba kezd a Mosttal.
A száborba 140 képviselőt közvetlenül, nyolcat a kisebbségi listákról választanak. További három képviselő a horvát diaszpórákból kerül be. Itt azok voksolhatnak, akiknek nincs bejelentett horvát lakcímük. Az elemzések szerint a diaszpórában megválasztott képviselők a HDZ-hez csatlakoznak majd. Ezzel akár döntetlen is lehet a vasárnapi választáson.
Kérdés viszont, hogy hova állnak a kispártok és a nemzetiségi mozgalmak. Az Isztriai Demokratikus Gyűlésnek (IDS), az Élőlánc (Zivi zid) politikai szervezetnek és Milan Bandic zágrábi polgármester pártjának, a BM 365-nek három-három, a Szlavónia és Baranya Horvát Demokratikus Szövetségnek (HDSSB) pedig kettő mandátuma lehet a parlamentben.
A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) egyelőre nem áll bejutó helyen, pedig még Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár is kampányolt a szervezetnek.
A HDZ nem talált magának igazi hívószót a kampányban, legtöbbször Milanovićot és a gazdasági intézkedéseket kritizálta. A kormányt alkalmatlannak nevezték a munkanélküliség és az elvándorlás kezelésére, és Hazafias Koalíció (DK) néven szövetségre léptek a kisgazda Horvát Parasztpárttal és a nemzeti konzervatív Párt a Jogokért (HSP) tömörüléssel.
A Hazafias Koalíció miniszterelnök-jelöltje Tomislav Karamarko, a HDZ elnöke. A korábbi belügyminiszter megítélése legalább annyira ellentmondásos, mint Milanovićé. Köszönhető ez annak, hogy a jugoszláv időkben az államvédelmi rendőrségnek dolgozott, 2002-től az elhárítási hivatalt, 2006-tól 2008-ig a horvát titkosszolgálatot vezette.
A politikus soha sem volt igazán népszerű, mégis 15-20 ezer ember hallgatta meg a beszédét a HDZ zágrábi kampányzáróján csütörtökön. A rendezvényen még Mikulás Dzurinda volt szlovák kormányfő is beszédet mondott. Karamarko újra csak bírálta a szociáldemokrata kormányt: úgy látja, csődbe vitték a gazdaságot és elüldözték a fiatalokat az országból.
A Hazafias Koalíció egyelőre azonban nem tudta maga mellé állítani a bizonytalan szavazókat. A közvélemény-kutatók szerint jelenleg 12 százalék azoknak az aránya, akik az utolsó pillanatban döntenek a szavazatukról. Tőlük a legtöbb elemző azt várja, hogy a két nagykoalíció helyett vagy a Mostra voksolnak, vagy el sem mennek szavazni.
A most kormányzó HR 2010-ben jött létre négy párt összefogásából, akkor még Kukurikú néven. Amire a magyar baloldali pártok nem voltak képesek 2014-ben, arra a Horvátországi Szociáldemokrata Párt (SDP), a Horvát Néppárt, a Horvát Nyugdíjasok Pártja és az Isztriai Demokratikus Gyűlés (IDS) igen. A koalíció fölényesen nyert a 2011-es választáson. Az SDP jelöltje, az akkor 44 éves diplomata Zoran Milanović lett a miniszterelnök.
Még ígyis, szinte esélytelenek lettek volna a győzelemre, ha nem robban ki egy korrupciós botrány a HDZ-kormányban. 2010 decemberében sorra tartóztattak le tisztviselőket és politikusokat különböző vesztegetési ügyek miatt.
Ivo Sanader korábbi miniszterelnök 3 és fél évet töltött előzetes letartóztatásban a Fini-Media-ügy miatt. A három éve kezdődött eljárásban azzal vádolták őt és tettestársait, hogy valós és fiktív megrendeléseken keresztül állami cégektől pályáztak közpénzekre. Az így elsikkasztott 70 millió kuna (2,8 milliárd forint) Sanadernél és a HDZ kasszájában kötött ki. Az ügy októberben újra előkerült, amikor óvadék ellenében szabadlábra helyezték a politikust.
A zágrábi ügyészség azzal is vádolja a volt miniszterelnököt, hogy 10 millió euró (3,2 milliárd forint) kenőpénzt fogadott el Hernádi Zsolt Mol-vezértől. Így kerülhetett áron alul magyar kézbe az INA állami olajtársaság. A zágrábi megyei bíróság a Mol-INA-ügyet összevonva tárgyalta a Hypo Bank – szintén korrupciógyanús – értékesítésével. Sanadert ebben 2012 novemberében nem jogerősen tíz év börtönbüntetésre ítélték háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés miatt. A legfelsőbb bíróság a büntetést tavaly jogerősen nyolc és fél évre enyhítette. A volt horvát miniszterelnök ezt követően eljárásbeli hibák miatt az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért, az Ab döntése szerint Sander perét meg kell ismételni, a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezték.
A HDZ és Sanader botrányai kapóra jöttek Milanovićnak. Akkori kampányában korrupcióellenes harcot és jóléti intézkedéseket ígért. Az éppen megtorpanó horvát gazdaságban csak 0,5 százalék volt a GDP-növekedés, és majdnem minden ötödik embert érintett valahogy a munkanélküliség. Megválasztása után átütő sikert csak az előbbiben ért el: kormánya átláthatóan vezette a pénzügyeket, és több korábbi képviselőt elítélt a bíróság vesztegetések és sikkasztások miatt.
A gazdasági növekedés azonban idén is csak 1,2 százalékos Horvátországban, ezt is jó részt az uniós támogatások pörgetik. A munkanélküliség sem csökkent érzékelhetően, de a probléma kiegészült a kivándorlással. Emiatt a Kukuriku folyamatosan veszített támogatásából.
A 2011-es választáson elért 40 százalékos támogatottságuk 25 százalékra apadt. Közben az 1990 és 2000 ,valamint 2003 és 2011 között kormányzó HDZ-rendezte sorait, az idén év eleji elnökválasztást a párt jelöltje, Kolinda Grabar-Kitarović nyerte.
A mostani választásra "Horvátország növekszik" névre váltó Kukuriku-koalíciónak éppen rosszkor jött a szeptemberi magyar-szerb határzár és a menekültválság. Milanović szövetsége éppen ekkorra kezdett feltámadni, augusztusban már ugyanúgy 30 százalékon álltak, mint a HDZ, azonban ekkor a magyar-szerb határzár miatt hirtelen Horvátország lett a fő migrációs útvonal Ausztria felé.
A horvát hatóságok elítélték Budapest lépését, de azt mondták, minden menekültet regisztrálnak és elszállásolnak. A nagy ígérgetés után egy napig sem tudták kezelni a helyzetet. Milanović ekkor külpolitikai ámokfutásba kezdett. A menekültek buszoztatásával vádolta Belgrádot, többször felelősségre vonta Alekszandar Vučić szerb miniszterelnököt és könyörgött Budapestnek, hogy oldja fel a határzárát.
Öt nappal a magyar válsághelyzet kihirdetése után a horvát kormány megtiltotta a szerb teherszállítmányozást az országban, majd ugyanezt meglépte Belgrád is. Milanović akkor járatta le magát végleg, amikor minden szerb rendszámú autónak megtiltotta a határátlépést, diplomáciai válságot okozva a két ország között.
Szeptember 28-án végül ez is közrejátszott a parlament feloszlatásában. A közvélemény-kutatásokból az látszott, hogy a kormánykoalíció valószínűleg nem nyerné meg a közelgő választást. Milanović emiatt próbálta ejteni a menekülttémát: amíg lehetett, a magyar határra, aztán Szlovénia felé szállíttatta a migránsokat. A kormány kommunikációjában az emberséget és az európaiságot hangsúlyozta és a migrációs helyzetért Szerbiát és Magyarországot hibáztatta. A kampányát is inkább a mérsékelt gazdasági növekedés minél nagyobb sikerként való bemutatására hegyezte ki a koalíció.
Már a Mol-INA-ügy kirobbanásakor látszott, hogy Orbán és Milanović nehezen találnak közös hangot: finoman már 2013-ban is ment az adok-kapok a két kormányfő között, de igazán a szerb-magyar határzár mérgesedett el a viszonyuk.
Heteken át ment a nyílt üzengetés a két ország között: október elején Orbán a Szocialista Internacionálé megbízottjának nevezte Milanovićot, és azt is megüzente, hogy nem tekinti a horvát emberek véleményének azt, amit a miniszterelnök mond. A horvát miniszterelnök pár nappal később megküldte a válaszüzenetet: azt mondta, ő hitelesebb Orbánnál, mert világéletében a balközép értékeket képviselte, míg szerinte a magyar miniszterelnök „radikális kommunistából radikális antiliberális lett.”
Milanović később sem kímélte Orbánt és a magyar kormányt. „ Az, aki elkeríti magát, saját magából csinál vakbelet ” – nyilatkozta a magyar kerítésről. De a Budapesttel szimpatizáló ellenzékét is a magyar miniszterelnök ügynökeiként jellemezte.
Ilyen körülmények között nem volt meglepő, hogy október elején Áder János köztársasági több napos látogatáson fogadta a jobboldali Grabar-Kitarovic elnököt. A Fidesz-KDNP horvátországi keresztény-konzervatív megfelelője, a HDZ pedig kapva kapott az alkalmon, hogy a magyar béküléssel kampányoljon. De még fontosabb, hogy ezzel Budapest is nyíltan megüzente: kész beleszólni a horvát belpolitikába.
Az előzetes magyar kormányzati várakozások szerint a befagyott horvát-magyar kapcsolatok egy csapásra felmelegedhetnek, ha a mostani balközép helyett jobbközép kormány alakulhat. Hiszen Orbán Viktor jó kapcsolatot ápol a horvát jobboldali ellenzék vezérével. Viszont ha Milanović marad, akkor biztosan újra terítékre kerül még Hernádi Zsolt kiadatásának kérdése és az INA korrupciós ügye is. Sőt akár még az is előfordulhat, hogy újra Budapest felé mutathat Josip Jelačić zágrábi szobra.