A párizsi merényletsorozat szálai Brüsszel egyik hírhedt kerületébe vezetnek, ami egykor hasító ipari központból nyomornegyeddé, majd muzulmán gettóvá vált. A Belgiumba érkező muszlim bevándorlókat nem próbálják integrálni a társadalomba, nem véletlen, hogy arányaiban innen csatlakoztak legtöbben az Iszlám Államhoz. Nemcsak szegények, jó módú családokból is mentek Szíriába, több mint százan pedig már visszaérkeztek valamilyen küldetéssel. A belga kormány azt ígérte, hogy felszámolja az európai dzsihádisták fellegvárának számító kerületet, de nagy kérdés, hogy eddig miért nem tette, hiszen az utóbbi évek szinte összes európai merényletét onnan szervezték.
A legtöbb embernek először a belga sörök, majd talán az Európai Unió jut eszébe Brüsszelről. A november 13-i párizsi merényletsorozat óta viszont tele van a világsajtó azzal, hogy a 129 halálos áldozatot követelő terrorcselekmény szálai Belgiumba, azon belül is Brüsszelbe vezetnek.
Úgy tűnhet, hogy Brüsszel és a terrorizmus összefonódása valami új keletű dolog lehet, pedig nem az: az unió ütőere az elmúlt évtizedben látványosan vált az európai terrorizmus darázsfészkévé, és sem az európai bürokraták, sem a belga állami vezetők nem gördítettek akadályt az elé, hogy a méhkas egyre csak dagadjon.
Néhány hír az elmúlt évekből Belgium és a terrorizmus témakörben:
A megvalósult és meghiúsult merényletek közös pontja Brüsszel, azon belül is a város Molenbeek-Saint-Jean nevű kerülete, ahol a rendőrség napok óta folyamatosan razziázik, és ahol több elkövetőt is sikerült elkapni.
Molenbeek Brüsszel legsűrűbben lakott kerülete, 5,92 négyzetkilométeren 90-100 ezer közötti ember él, több mint 15 ezer ember jut egy négyzetkilométerre.
A kerület sokáig önálló település volt, ahol földművelésből éltek, majd a Brüsszel-Charleroi csatorna megépítése után a folyóparti részen beindult az ipar. Belgiumból és Franciaországból is jöttek a munkások, a település lakossága folyamatosan nőtt a 19. században, zsúfolt lakónegyedek alakultak ki, ahol rosszak voltak az életkörülmények. Egy időben Kis-Manchesternek hívták, mert a lakói olyan szegénységben és nyomorban éltek, mint a brit nagyvárosban.
A kerület akkor kezdett hanyatlani, amikor Brüsszel magához csatolta a csatorna kikötői részét. Közben jött az első világháború, majd a gazdasági világválság, rengetegen vesztették el itt a munkájukat.
Az alacsony albérlet- és lakásárak miatt évtizedek óta Molenbeekbe költöznek a Belgiumba érkező bevándorlók, ezzel párhuzamosan a belga őslakosok nem szívesen költöznek oda, aki tehette, eljött. Molenbeekben lényegében kialakult egy több tízezres, önálló szabályok szerint működő muszlim gettó, ami fokozatosan a dzsihádisták melegágyává vált.
Itt élt a párizsi mészárlás kitervelője, innen származik a 191 halálos áldozatot követelő madridi vonatrobbantás egyik kulcsszereplője, de Molenbeekhez kötik Ahmed Shah Massoud, a tálib-rezsim legnagyobb ellenségének számító afgán parancsnok rejtélyes meggyilkolását, amit az eddigi ismereteink szerint Oszama bin Laden tervelt ki.
Sok fiatal ment innen Szíriába, leginkább azért, mert senki sem tudta igazán lefoglalni őket, viszont a fanatikusok képesek voltak hatni rájuk, értelmet adtak a létezésüknek. Én jártam egyetemre, tanultam franciául, arabul, hollandul. De amikor munkát keresek, meg kell adnom egy barátom címét, aki nem Molenbeekben lakik
- mesélte egy fiatal, arab származású belga férfi pár napja a Le Monde tudósítójának Molenbeekben.
A belga politikai vezetés előtt nem ismeretlen a kerület problémája. Olyannyira nem, hogy a párizsi merényletsorozat előtt három nappal Jan Jambol belga belügyminiszter a Politico konferenciáján tartott előadást arról, hogy miért nem tudnak mit kezdeni Molenbeekkel. Szerinte az a probléma, hogy Brüsszel relatíve kis város, 1,2 millióan élnek ott, ehhez képest viszont 19 kerületnek 19 önálló vezetése és rendőrkapitánysága van. Ellenpéldaként New Yorkot említette, ahol 11 millió emberre egy rendőrkapitányság jut.
A terror másnapján belga miniszterelnök arról beszélt, hogy "nincs kontroljuk Molenbeek felett", Jambol pedig azt mondta, hogy "nem tesz jót az országnak, hogy Molenbeek miatt állandóan a terrorral hozzák összefüggésbe". A belügyminiszter azt ígérte, hogy "személyesen veszi kézbe a kerületet", és utána fog nézni, hogy az a politika, amivel más városokban sikerült megállítani, hogy a fiatalok Szíriába menjenek harcolni, miért nem működik Brüsszelben.
Bár Brüsszelben koncentrálódik, a radikalizálódás egész Belgiumban probléma. Népességarányosan innen ment a legtöbb ember Európából Szíriába harcolni, Belgiumból összesen 440-en. A harmaduk tért vissza, legtöbbjük valamilyen konkrét küldetéssel.
Molenbeek legtöbb lakója marokkói származású. Egy helyi lakos szerint, aki négy éves kora óta él a kerületben, a helybéliek semmilyen közösséget nem éreznek a szélsőséges iszlamistákkal, csak azt akarják, hogy békén hagyják őket. "Azt kellene, hogy keményen elítéljék ezeket a szakállasokat, akik idejönnek, és besorozzák a fiatalokat" – mondta a neve elhallgatását kérő férfi a belga Le Soir című lapnak.
"Akik ideállnak a mecsetek kijárata elé, ezek az emberek, akik nem idevalósiak, és beavatkoznak a sarki iskola fejkendős ügyeibe. Az kell, hogy ők ne zargassanak tovább, hogy a prédikációikat betiltsák, hogy börtönbe csukják őket. Miért jöttek ide? Elvinni a megzavarodott fiúkat Szíriába? És ott harcba küldeni őket, különben levágják egy kezüket vagy lábukat? Mintha ezt jelentené muzulmánnak lenni" - mondta egy molenbeeki.
Elemzők szerint két okból azért lehet Belgium a radikalizálódás melegágya. Egyrészt, mert az itt születő másodgenerációs bevándorlók nem érezhetik magukat belgáknak: a társadalom nagyon tagolt, nincs igazán belga nemzeti identitás, hanem többféle nép, többféle beszélt nyelvvel és vallással él egymás mellett, sokszor egészen szeparáltan.
Másrészt nincs konkretizált, jól számon kérhető politikai program az egyre növekvő muzulmán népesség integrációja. Jelenleg Belgium lakosságának 6 százaléka muszlim, és egyre többen jönnek, más európai országokból, főleg Franciaországokból. Főleg azért, mert Belgium és Franciaország között nincs határellenőrzés, a kis területű Belgium viszont sűrűn lakott, nagy része urbanizált, itt koncentráltabban jelenik meg a probléma. A Belgiumban élő muszlim közösség nagy része Észak-Afrikából, Irakból és Szíriából érkezett.
Bár a legtöbb esetben szegénységben élő másod- harmadgenerációs bevándorlók radikalizálódnak, jó módú fiatalokkal is megtörténhet. A brüsszeli Chantal Lebon fia történetét a Der Spiegel dolgozta fel még januárban.
Chantal 2013 januárjában látta utoljára a fiát, Abdelt. Elvitte egy buszmegállóba, Abdel kiszálláskor azt mondta, hogy "Viszlát, mama", mire Chantal úgy felelt, hogy "Viszlát, fiam". Abdel kivette a bőröndjét a csomagtartóból, majd legközelebb már az Iszlám Állam egyik videójából integetett vissza a YouTube-on.
Abdel a belga középosztályba született, apja tanár volt. Jó iskolába járt, jól tanult, de a bőrszíne miatt sosem érezte magát igazán a közösség részének. Társai közül többen csúfolták is. Amikor a középiskola után albérletbe költözött, szinte teljesen elszakadt a családjától. Az anyja hetente egyszer járt fel hozzá takarítani, így vette észre, hogy a fia arabul kezdett tanulni.
Aztán egyszer, amikor hazament a családhoz, imádkozni látták a vörös zuhanyszőnyegen, majd soha többé nem ért a kedvenc ételéhez, a lasagne-hoz, mert az nem halal. Egyre többször mondogatta az anyjának, hogy térjen át az iszlámra, és akkor majd újra találkoznak a paradicsomban.
Szíriából többször felhívta az anyját, azt mondta, hogy humanitárius szolgálatot teljesít. Aztán egy nap Chantal meglátott egy videót az interneten, amin a fia palesztin kendőt viselve, kalasnyikovval a kezében az Iszlám Állam zászlója alatt áll négy másik emberrel, akik arról beszélnek, hogy "ez a belga férfi majd megmutatja, milyen egy jó muzulmán". Az anyja szerint Abdel boldognak tűnt a videón, de retteg, mert szerinte a fia egy nap hazatér, és merényletet akar majd végrehajtani Belgiumban.