A szerkesztőségben sokan óvtak attól, hogy megírjam ezt a cikket. Nemcsak azért nehéz a kölni tömeges molesztálás tanulságairól írni, mert könnyű belecsúszni nagyon rossz általánosításokba arról, hogy "ilyenek az arabok" vagy "ilyenek a muszlimok". Nehéz azért is, mert semmiképpen nem szeretném relativizálni, megengedő módon elfogadhatónak vagy egyszerű kulturális különbözőségnek beállítani azt, ha férfiak egyenként vagy tömegesen félemlítenek meg, fogdosnak, és rabolnak ki nőket egy város főterén. Mindezek fényében megpróbáljuk részekre bontani a kérdést, és kideríteni mi volt, továbbá mi nem volt a kölni erőszak.

Mi is történt szilveszter este?

Szilveszter este a kölni dóm előtti téren kb. ezer észak-afrikai és közel-keleti arab fiatal válogatás nélkül robbantgatott petárdákat, lőtt ki rakétákat a tömegbe. Később egy inkább már csak 50-80 fős csoport egyenként vette körbe a nőket a tömegben. Hozzájuk dörgölőztek, fogdosták őket, volt, akit megcsókoltak, letépték a ruháját, mindezt szidalmazások és lekurvázások kísérték. Sok áldozatnak eközben elvették a táskáját, a mobilját vagy a pénztárcáját.

Eddig 652 feljelentést tettek, ezek közül 331-et szexuális támadás miatt. A sértettek száma 739 (többen közösen tettek feljelentést). A 19 gyanúsított közül 13 észak-afrikai arab, aki illegális bevándorló vagy nemrég az országba érkezett menekült. 

Kezdjük az alapoktól: egyáltalán megengedhető-e hozzáérni egy ismeretlen emberhez az utcán?

Ami a hétköznapi érintéseket illeti, ebben jelentős földrajzi és kulturális különbségek vannak. Az emberek közötti testtávolságot tanulmányozó proxemika tudománya szerint a legszemélyesebb, fizikai érintést is engedő intim zóna, az ennél szélesebb személyes-, majd pedig a társasági zóna nagysága kultúránként különböző. Általánosságban az európai és az észak-amerikai, valamint a távol-keleti kultúrkört érintést korlátozó kultúrának nevezik. Nálunk az idegenek testi érintése legfeljebb a kézfogásra, vagy egy baráti vállveregetésre szorítkozhat, de ezzel is vigyázni kell. Egyszer egy berlini szórakozóhelyen a tömegben mondott valamit egy lány, közelebb hajoltam hozzá és megfogtam a vállát, hogy jobban értsem, mit mond, mire ő rendőrt akart hívni, hogy fogdosom. A japánok inkább egymástól tisztes távolságban hajlonganak, a thaiok pedig kézfogás helyett inkább saját két tenyerüket teszik össze és úgy köszönnek. A közel-keleti, afrikai, dél-amerikai országokban kisebb a társasági zóna is, és a kultúra jobban megengedi a másik megérintését. Az arabok például beszélgetés közben eleve közelebb állnak az emberhez, ami sokakat zavarhat. Azt ugyanakkor mindegyik kultúra tiltja, hogy ismeretlenek egymás intim testrészeit fogdossák, mert épp arra szottyan kedvük.

Európában eddig nem létezett utcai fogdosás? Ezt a menekültek hozták be?

Ezt ugye senki nem gondolja komolyan. Csináltam egy gyors körkérdést a szerkesztőségben arról, vajon kit fogdostak már meg buszon, villamoson, tömegben. "Én már kerülöm a tömeget, amennyire csak tudom, de amikor még többször keveredtem sok ember közé, akkor szerintem pár hetente, havonta biztos volt legalább egy eset. Egyébként a legrosszabb nem is a fogdosás, olyan is simán volt nem is olyan régen a 4-6-os villamoson, hogy valaki a farkát nyomta a hátamnak, basszus" – írta bizalmas levélben egy kolléganőm. Ez a történet tehát Budapestről szól, és talán nem a kolléganőmmel történt meg egyedül ilyen. Egy ismerősöm nemrég azt mesélte, egy előkelő helyen tartott céges karácsonyon a nagy tumultusban legalább négyszer fogták meg a combját és a fenekét saját arctalan kollégái. Egy tavaly novemberi német felmérés szerint a nők 19 százaléka élt már meg nem kívánt közeledést és testi érintést a munkahelyén. 

A statisztikák szerint egyébként a szexuális erőszak esetén ritkább, hogy az áldozatot az utcán, a tömegközlekedésben vagy egy sötét sikátorban kapja el egy ismeretlen. Az ismertté vált szexuális bűncselekmények kétharmadát Magyarországon olyan emberek követik el, akiket az áldozat személyesen ismer. Ezek az esetek általában a négy fal között, munkahelyen vagy a családon belül történnek. A nyilvános fogdosásos esetek néha olyan gyorsan történnek, hogy mire az ember felfogja, a tettes már nincs sehol. Ez is okozhatja, hogy ezek a hivatalos statisztikákban csak ritkán jelennek meg. Ha továbbra is kétségbe vonja, hogy ilyen történik nálunk, olvasson bele a Mindennapi szexizmus blogba. 

A fogdosás erőszak?

Senkinek nincs joga beleegyezése nélkül fogdosni egy másik embert, hacsak nem orvosról vagy rendőrről van szó. A nők molesztálása az utcai mustráló nézéstől, a beszólogatáson, füttyögésen, szóbeli szexuális ajánlaton át terjed egészen a fogdosásig, és a szexuális erőszakig. Vannak, akik szerint a tapogatást nem kell olyan komolyan venni, sőt ez akár az udvarlás egyik formájának is tekinthető. A fogdosások, molesztálások áldozatai azonban legtöbbször bénultságról, tehetetlenségről, félelemről, megalázottságról, undorról számolnak be. Szituáció és személyiségfüggő is, ki képes ilyenkor lekeverni egy pofont, vagy erélyes szavakkal elküldeni a molesztálót melegebb éghajlatra. Az utcai molesztálók nagy része félénk, de van, akiből ez agressziót válthat ki, és a végén az áldozat járhat még rosszabbul. 

A fogdosás büntetendő?

A magyar Btk. szerint aki a buszon, az utcán, a tömegben egy nő mellét megfogja, a lába közé nyúl, vagy akárcsak a hajába túr, a szeméremsértés vétségét követi el, amiért két év szabadságvesztés szabható ki. Ha mindezt fenyegetéssel éri el, az már súlyosabban minősülő szexuális kényszerítés büntette lehet. A németek most egy joghézaggal küszködnek a kölni eset után. Az ő büntető törvénykönyvükben ugyanis a szexuális kényszerítéshez szükség van a sértett és az áldozat közötti konfrontációhoz, majd pedig az áldozat megfélemlítéséhez. Ez a tényállás a kölni esetre nem mindig áll, ott ugyanis a tettesek egy része egyszerűen csak matatott a tömegben.

Van, amikor a törvény nem érvényes? Megengedett a nők fogdosása szilveszterkor, farsangkor, egy buliban vagy egy tömegrendezvényen?

Természetesen nem. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy ahol sok ember van együtt, és még isznak is, sokan olyat is megengednek maguknak, amit normál körülmények között nem mernének megtenni. Németországban most arról is vitáznak, igaz-e, hogy az Oktoberfesten is minden évben több feljelentést tesznek szexuális zaklatások vagy nemi erőszak miatt, pedig a sörfesztivált jellemzően nem éppen migránsok látogatják. A kölni események értelmezésénél most azt is felvetik: sok, nemrég Németországba érkezett menekült még úgy gondolja, rájuk nem vonatkoznak a törvények, hiszen védelem alatt állnak. Egy menekült a kölni káoszban például azt mondta az egyik rendőrnek: "Velem nem csinálhattok semmit, engem Angela Merkel hívott meg". És tegyük hozzá, a német rendőr tényleg nem nagyon csinálhat egyelőre semmit a kisebb stikliket elkövető menedékkérőkkel szemben.

Miben volt más a kölni vagy a tavalyi svédországi molesztálás? Nem is a fogdosás volt a lényeg, hanem trükkös tolvajlás történt?

A fenti utcai molesztálásokhoz hasonlók a világ legtöbb országában előfordulnak, de ezek általában egyedi esetek, amelyek szexuális frusztrációból fakadnak, és/vagy a férfiak dominanciájának kifejezéséről és a nők megalázásáról szólnak. A nyilvános helyeken csoportosan elkövetett indiai vagy egyiptomi esetek után ez a jelenség Európában mindenképpen új jelenségnek tekinthető, még ha nem is ugyanaz lehetett az események mozgatórugója. A német rendőrség és az igazságügyi miniszter szerint a bűnözés új dimenziójával találkoztak. Eszerint az interpretáció szerint igazából nagy méretekben szervezett "trükkös tolvajlás" történt: a petárdázással és a fogdosással csak elvonták a nők figyelmét, közben elvették a mobiljukat és a pénzüket. Erről beszélt egy, a kölni molesztálásokat átélő német lány is. Ő azt mondta: utólag jött rá, mintha az egész csak erre ment volna ki. A Frankfurter Allgemeine Zeitungban viszont Rita Steffes-enn kriminológus azt a kérdést tette fel: ha vajon 30 bűnöző körbeáll egy nőt a tömegben, hogy kirabolja, mégis mi indokolja, hogy meg is fogdossák a védtelen áldozatot. A szórakozás? A megalázás? 

Szexuális terrorizmus történt?

Ezt a fogalmat a kairói Tahrír téri tüntetéseken elkövetett tömeges szexuális zaklatások idején használták először. Csúnyán belerondított ugyanis a demokratizálódó, öntudatra ébredő észak-afrikai arab országokról kialakított képbe, hogy az ellenzéki tüntetéseken nagy számban molesztáltak és erőszakoltak meg nőket a tömegben a tüntetők és a rendőrök is. Nemcsak helyi nőket.  Más külföldiek mellett áldozatul esett durva szexuális bántalmazásnak a CBS riportere, vagy a magyar On The Spot riporterpáros egyik tagja is.

Ezeket a jelenségeket egyesek részben azzal hozzák összefüggésbe, hogy egy forradalmi vagy háborús helyzetben sok ember úgy érzi: most végre következmények nélkül megtehet olyat, amit hétköznap nem mer. A másik értelmezés szerint a nők molesztálása akár a Mubarak emberei által szervezett szándékos provokáció is lehetett. Több férfi utólag azt állította, fizettek nekik azért, hogy megtámadják a női tüntetőket. Ezzel akarták elriasztani a politikailag aktivizálódó egyiptomi nőket a tüntetéseken való részvételtől. Mindez Kölnre vagy bármelyik másik európai országra lefordítva azt jelenti: a tömeges molesztálással félelmet akartak kelteni az európai nőkben, hogy ne járjanak kihívó öltözékben, sőt egyáltalán ne járjanak az utcán. Csakhogy az embereket így nem lehet megfélemlíteni: a párizsi terrortámadások másnapján is ott ültek a kávézók teraszán az emberek, mert a város mindenkié, és ezt a terroristák nem vehetik el.

Gyakoribb az utcai molesztálás az arab országokban mint Európában?

Ebben jelentős különbségek vannak az egyes országok között. Ezt mondja Rostoványi Zsolt iszlám-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora is, akit felhívtam az ügyben. Szerinte semmiképpen nem lehet arab sajátosságnak nevezni a nők nyilvános helyen való fogdosását. A nők molesztálását az iszlám vallás és jog is tiltja.  Ez vallási és kulturális szempontból sehol sem elfogadott dolog, mégis szinte mindenhol előfordul, így az arab országokban is. Ebben a kérdésben azonban nem szabad általánosítani: országonként, társadalmi rétegenként, korosztályonként is nagy különbségek vannak. 

Az iszlámból is eredő elvárás, hogy a szexuális élet csak a házasságon belül képzelhető el. Ebből következően a nagyon nagy számú, még nem házas fiatal férfi-korosztály alapvetően el van zárva attól, hogy nőkkel közelebbi kapcsolatba kerüljön. Ez részben indokolhatja, hogy sok arab országban a vallás tiltása ellenére muszlim nőknek is rendszeres utcai zaklatásokat kell átélniük. Az ilyen atrocitások jóval ritkábbak az Öböl-menti, konzervatív monarchiákban (Szaúd-Arábia, Katar, Omán). Ezekben az államokban kötelező a csador viselése, ami épp azt szolgálja, hogy a nők idegen férfiak elől eltakarják testüket. Bár ez az előírás eredetileg épp a kísértés kioltását szolgálja, nem kizárt, hogy a test elfedése akár kontraproduktív hatást is kiválthat, felkeltheti a kíváncsiságot.

Egy 2013 februárjában készült ENSZ-jelentés szerint Egyiptomban a nők 91 százalékának kellett eltűrnie, hogy fogdossák az utcán kortól, végzettségtől, társadalmi háttértől, ruházattól vagy viselkedéstől függetlenül. A 2013-ban leköszönt átmeneti elnök, Adli Manszúr idején hatályba lépett egy olyan törvény, ami már bűncselekménynek és nem csak szeméremsértés vétségének minősítette az ilyen cselekedeteket, és hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés kiszabását tette lehetővé. 

Mona Eltahawy  egyiptomi-amerikai bloggert nemcsak a kairói tüntetéseken molesztálták. Ahogy az Indexnek elmesélte: "ha festékkel jelölném magamon a helyeket, ahol a beleegyezésem nélkül megérintettek, megtapogattak vagy megmarkoltak annak ellenére, hogy hidzsábot viseltem, körös-körül csupa festék lenne a testem". Mona arról is beszélt, hogy  még a mekkai szent zarándoklat alkalmával, a Kába-kőnél is megfogdosták a mellét, fenekét, nemhogy az utcán vagy a tömegközlekedésen. Azt ő is elismerte, hogy  Amerikában is minden negyedik egyetemistalány szexuális zaklatásról számol be. Az ő mérlege szerint nők elleni erőszak, elnyomás mindenhol van, a különbség az, hogy egyes arab országokban társadalmilag elfogadottabb, és nincs megfelelő jogi védelem.

Van-e köze az iszlám vallásnak a nők fogdosásához?

A nők molesztálásával összefüggő eseteket semmiképen nem lehet a vallás számlájára írni, mondja Rostoványi Zsolt. A kölni tömeges molesztálásról hírt adó arab nyelvű adó, az al-Dzsazíra oldalán olvasható kommentekben hívő muszlimok tömegesen ítélték el az ilyen viselkedést, arról nem is beszélve, hogy a hírek szerint az elkövetők egy része részeg is volt vagy drog hatása alatt állt, amit szigorúan tilt a vallás.

De hogy lehet egyáltalán részeg egy muszlim? A nyugati ember hajlamos arra, hogy az észak-afrikai vagy a közel-keleti országokban mindent a vallásnak tulajdonítson. Bár a vallásnak az egyes államok életében meghatározó szerepe van, azt kevesen tudják, hogy több arab országban a lakosság jelentős része hagyományos értelemben nem vallásos. Egy felmérés például nemrég azt mutatta, hogy Egyiptomban a 17-25 év közötti korosztálynak csak 15-20 százaléka jár mecsetbe. Arab országokban is bőven előfordul, hogy az emberek alkoholt fogyasztanak, és nem tartják be az iszlám vallás minden előírását. Az Európában vagy a tengerentúlon élő arabok esetében ez még gyakoribb.

A tömeges molesztálás és a vallás összemosását kérte ki magának egy Facebook-posztban Kovács Miklós Ahmed, a Magyar Iszlám Közösség egyik vezetője is. "Mi a franc köze van ehhez a szégyenletes eseményhez és ezekhez az állatokhoz az iszlámnak? Egy részeg, drogos csürhe lányokat zaklat. (...) Arab országban az ilyen mocskokat szerencsés esetben a rendőr menti meg a meglincseléstől, hogy aztán ő verjen belé jómodort bent a fogdán a kollégáival. Akkor milyen kultúrát testesít meg ez a viselkedés? Biztos, hogy nem a keresztény kultúrát, bármily sok szó is esett róla mostanság. Mikor hasonló módon fociszurkolók rombolják végig Budapestet, rájuk se mondjuk, hogy keresztény csürhe, vagy hogy a keresztény kultúrát testesítenék meg."

Mennyiben mások a nyugat-európai muszlimok?

Az Európával először találkozó arabok viselkedésén az itteni környezet normái is sokat változtathatnak. Rostoványi Zsolt szerint ráadásul sok ide érkező arabban nagyon torz kép él a Nyugatról. Ebben az iszlám országok egyoldalú tömegtájékoztatása, vagy éppen a radikális iszlamista szervezetek tudatos negatív propagandája is szerepet játszik, ami alkoholban, drogokban, szexualitásban tobzódó világnak mutatja be a Nyugatot. Sok arab fejében így a Nyugat nemcsak a szabadság, de a szabadosság világa is. Aki először érkezik onnan Európába, szabályos kulturális sokkot él át, és nehezen tud eligazodni. A professzornak egyszer egy egyiptomi tanítványa jött Budapestre tanulni. Amikor a doktorandusz azt látta, hogy az egyetemen néhány férfi és női kolléga puszival köszönti egymást, a doktorandusz hallgató utána többször kínos helyzetbe került, mert válogatás nélkül minden nőt puszival akart köszönteni. 

Hogyan tekintenek az arab országokból érkezők az európai nőkre?

A fehér bőrű, szőke európai nők azért keltik fel jobban az arab férfiak figyelmét, mert ilyennel otthon alig találkoztak. Arab országokba utazók is tapasztalhatták, hogy ez különlegessége miatt mennyire felkelti az ott élő emberek (férfiak és nők) kíváncsiságát. Innentől megint kultúra, nevelés és iskolázottság kérdése, ki hogy fejezi ki ezt, magyarázza Rostovány Zsolt.

Tény, mondja a professzor, hogy az iszlám világból Európába érkezők számára szembetűnő az európai nők egy részének hiányosabb ruhaviselete. Pedig ez a mai, globalizált világban a többséget nem éri teljesen váratlanul, hiszen ők is néznek tévét, találkoznak otthon európai turistákkal, illetve az iszlám világból nagyon sokan végzik tanulmányaikat külföldön. Abban, hogy emiatt kik tartják ezeket a nőket erkölcstelennek, Rostoványi Zsolt szerint megint csak különbséget kell tenni iskolázottak és tanulatlanok, városiak és vidéken élők, erősen és kevésbé vallásosak között.

A Nyugaton végzett, nyugatias kitekintéssel rendelkezők többségükben nem ítélik el  az emancipált európai nőket, a mélyen vallásosak, a radikális felfogásúak, az iszlám világ szokásait, hagyományait alapnak tekintő emberek egy része viszont igen. Ez sem írható kizárólag az iszlám számlájára, illetve a vallásnak is különböző értelmezései lehetnek. Sokszor nem a vallás, hanem a hagyományok, szokások állnak a háttérben. Gondoljon bele mindenki abba, hogy még Magyarországon is bőven felháborodhat egy falusi ember a nagyvárosi nők öltözködésén vagy viselkedésén.  

Megtanítható-e az európai viselkedés- és normarendszer?

A szexuális molesztálás büntetendő és elítélendő cselekmény, így ez büntetőjogi kérdés. A kulturális különbözőségeket ugyanakkor Norvégiában vagy Németországban is menekülteknek tartott integrációs tanfolyamokon próbálják meg áthidalni. Itt például olyan egyszerű összefüggéseket is megpróbálnak tisztázni, hogy ha egy európai nő miniszoknyában van, vagy rámosolyog egy férfira, az még nem jelenti azt, hogy szexelni akar. Vagy azt, hogy egy nő egy házasságon belül is mondhat nemet a szexre. Vagy azt, hogy a gyerekeket Európában nem szabad verni. Rostoványi Zsolt szerint ezek a kulturális különbségek taníthatók és tanítani is kell őket, de ugyanilyen fontos lenne, hogy Nyugaton is jobban ismerjék meg az iszlám civilizációt, kultúrát és vallást. És még valami: az sem lenne haszontalan, ha sok európainak is megpróbálnák megtanítani az európai viselkedés- és normarendszert.