Szombat este új fordulatot vett Szlovákiában a rettentő nehéznek ígérkező kormányalakítási keringő, miközben alaposan leszűkülni látszik a lehetőségek listája. Az egy hete tartott parlamenti választások után Andrej Kiska államfő hétfőn Robert Fico miniszterelnököt, a szavazáson győztes, de eddigi többségét elveszítő Smer vezetőjét bízta meg kormányalakítással. Rögtön látszott, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen legalább két koalíciós partnerre szüksége van, miközben a jobboldalon többen kizárták támogatásukat.
A legnagyobb ellenzéki pártnak, a Richard Sulík vezette, liberális Szabadság és Szolidaritásnak (SaS) viszont kizárólag egy hatpárti koalícióval maradt esélye a kormányalakításra a jobboldalon, ehhez pedig az összes erőre szüksége lett volna a Smeren és a választás legnagyobb meglepetését okozva parlamentbe jutó, szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk Néppárton kívül.
Az egyébként is nehezen összetarthatónak ígérkező felállás lehetőségének az vetett véget, hogy a korábban a magyarellenes kirohanásairól ismert Ján Slota nevével fémjelzett, de a pártelnök kirúgása óta már konszolidáltabb irányba tapogatózó Szlovák Nemzeti Pártnak (SNS) a kongresszusán Andrej Danko elnök végleg kizárta, hogy belépjenek egy jobboldali koalícióba. Danko azt mondta, hogy ha Fico nem tud kormányt alakítani, akkor ők szakértői kormány kinevezését fogják támogatni, és ennek kinevezésére kérik majd Kiskát.
Az SNS bejelentése után sajtótájékoztatót tartott Bugár Béla, a Híd-Most elnöke, aki a hét elején még jelezte, hogy nem lépne be a Smer vezette kormánykoalícióba. Szombaton azonban szerinte Danko bejelentésével kiderült, hogy nem jön létre jobboldali kormány, ezért a programjuk prioritásait figyelembe vevő „minden sztenderd parlamenti párttal" kész tárgyalni – ezek között a Smert, az SNS-t, az SaS-t és a Radoslav Procházka vezette Hálót (Siet) nevezte meg.
Bugár azt kéri, hogy ezek a pártok kössenek olyan kompromisszumokat, amik egy stabil kormány felállásához vezethetnek. A Bumm.sk szerint az elnökség hárompontos határozatban is elutasította, hogy szakértői kormány jöjjön létre, mert szerintük ez előrehozott választásokat, és a szélsőségesek megerősödését jelentené. „Nem arról beszélünk, hogy kormányt alakítunk, hanem arról, hogy hajlandóak vagyunk tárgyalni ezekkel a pártokkal, ha meghívást kapunk" – idézte Bugárt az MTI.
A hét elején még úgy tűnt, hogy patthelyzet-közeli állás alakult ki, miközben Marián Kotleba szélsőjobboldali pártja egyik oldalon sem jöhetett reálisan szóba a maga 14 mandátumával. Az SaS és a mögötte harmadik legnagyobb párt, az Egyszerű Emberek már a választások előtt kizárta az együttműködést Ficóval, de a szavazás után úgy tűnt, hogy a Híd, a Háló és Boris Kollár szintén meglepetésmozgalma is elutasítja a Smert.
Fico ebben a helyzetben eddig két fronton próbálkozott: szerdán tárgyalt az SNS elnökével, és Dankóval egyetértettek abban, hogy egy stabil kormány alapja a két párt együttműködése. Az SNS szinte megkerülhetetlenné vált, és mióta megszabadultak a magyarellenes Ján Slotától, megpróbált egy konszolidáltabb, kormányképes erőként megjelenni. Friss felmérések szerint az SNS tagságának 50-50 százaléka támogatja, hogy a Smerhez vagy a jobboldali pártokhoz közeledjenek. Csakhogy a Smernek az SNS-szel együtt mindössze 64 képviselője volna a 150 fős parlamentben, Ficónak pedig szüksége lett volna még legalább egy pártra a jobboldalról.
Ebben a helyzetben az igazi szenzációt még kedden este robbantotta ki a Nový Čas vasárnap este készült fotóival. Ezek alapján a Háló vezetője, Radoslav Procházka tanácskozhatott Ficóval a kormányhivatalban. Ki is tört a botrány: Procházka először letagadta a találkozót, majd annyit ismert el, hogy beszélt Robert Kaliňák belügyminiszterrel. Ez pedig rögtön törést is hozott a Hálóban, Miroslav Beblavý alelnök csütörtökön a Facebookon jelentette be lemondását bizalomvesztés miatt. Procházka végül nyolc pontban foglalta össze a nyilvánosság előtt kormányba lépésének feltételeit, és nem zárt ki semmit.
A másik oldalon egy hagyományos jobboldali kormánykoalíciónak az eddigi második legnagyobb parlamenti erő, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) kiesésével semmi esélye sem volt, de még matematikailag is csak hatpárti, magyarokkal, szlovák nacionalistákkal felálló vegyes-koalíciót tudtak volna valahogy összerántani az SaS-t vezető Richard Sulíkék. Azonban úgy tűnt, hogy ezt mind a Híd, mind az SNS elutasítja, amennyiben a másik hagyományos politikai ellenfél kormánypozícióba kerülne. Sok volt a szóba sem jöhető mandátum, hiszen Kotleba mellett Boris Kollár vállalkozó jelezte, hogy legfeljebb kívülről támogatna egy jobboldali kormányt.
Hét közben tehát úgy tűnt, hogy nem lesz közös nevező a Híd és az egykor Ján Slota nevével fémjelzett SNS között, most azonban Bugár Béla szombat esti nyilatkozata után nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy tárgyalások kezdődjenek egy Smer-Híd-SNS-Háló négypárti koalícióról. Ennek a felállásnak meglehetne a 11 fős többsége a parlamentben, de hogy lesz-e belőle valami, az csak a következő napokban derülhet ki.
A parlamenti választás hatalmas földrengést hozott Szlovákiában, a huszonöt éve kiépült politikai rendszer alaposan átalakult, aminek csak az egyik jele, hogy ennyire nehezen, és fordulatok mellett van esély egyáltalán kormányalakításra. Robert Fico pártja, a Smer nyert ugyan, de 2002 óta legrosszabb eredményét érte el, a pártelnök pürroszi győzelmének pedig a nehéz kormányalakítási tárgyalások mellett azért sem örülhet felhőtlenül, mert két éve az elnökválasztáson is kapott már egy pofont, amikor alúlmaradt Andrej Kiskával szemben. Most a legnagyobb pártként a Smer elméletileg könnyebben is visszaépítheti magát, mint egyes ellenfelei, de az sem kizárt, hogy fokozatosan tovább csökken a támogatottsága, ezért nincs könnyű helyzetben.
A Smeren kívül azonban a legtöbb hagyományos párt sem ért el jó eredményt, és a jobboldalon teljes átrendeződés zajlott le. Kiesett a parlamentből az eddigi második erő, a KDH, és végleg véget érhetett a háromszor is miniszterelnököt adó, de mostanra a felmérésekben felszívódott Szlovák Demokratikus Koalíció (SDKÚ) története. A Híd-Most sem tudott jól szerepelni, miközben harmadszor sem sikerült bejutnia a parlamentbe a Magyar Közösség Pártjának (MKP).
A második erővé a 2011-ben az Iveta Radicová vezette négytagú kormánykoalíciót szétrobbantó, liberális SaS lépett elő. A pártnak a közvélemény-kutatási moratórium is kedvezhetett, hiszen nagyon sokan azért mehettek el rájuk szavazni, mert 4-5 százalék környékén mérték őket, és biztosak akartak lenni a bejutásukban. A választás meglepetéseinek egyik oka egyébként pont a közvélemény-kutatási zárlat volt: a szlovákiai választási szabályok szerint utoljára két héttel a szavazás előtt lehetett nyilvánosságra hozni felméréseket, amiket nyilván ennél is korábban kellett felvenniük. Vagyis több mint két hétnyi teljes sötétség volt arról, hogyan alakulnak az erőviszonyok.
A jobboldal mostani átalakulásához a töréspontot a Radicová-kormány bukása jelenthette még 2011-ben, utána pedig jött a Gorilla-botrány, ennek az utóhullámai vezethettek a mostani helyzethez. Ezektől instabillá vált a jobboldal, és nem is tudni, hogy valaha visszaáll-e a volt helyzet, vagy a most előretört pártok tudnak még tovább erősödni.
A Focus intézet igazgatója szerint akár 40 százaléknyi protestszavazó is lehetett múlt szombaton, akik a hagyományos politikai elittel szemben álltak ki. Ők ugyanúgy szavazhattak a populista Igor Matovic vezette Egyszerű Emberekre, mint Boris Kollár vállalkozó alig néhány hónapja létrehozott pártjára. A Mi egy család vagyunk nevű, kelet-európai hangulatú, politikus-ellenes mozgalom erős szereplése a választás egyik legnagyobb meglepetése volt. Népszerűségét részben a menekültellenes retorikának köszönheti, Kollár nyilatkozataiban többször is az ún. „mainstream médiát” vádolta, amely szerinte elhallgatja a valóságot. Maga a formáció korábban a Gorilla-botrány kirobbantása körüli csoportokra építhetett, az elmúlt hetekben kezdett feljönni, de nem nagyon tudni, milyen politikai döntésekre lehet számítani tőlük.
Egy gimnazisták között 2016 februárjában végzett felmérés alapján a diákok között a legnépszerűbb Kollárt a szélsőjobboldali Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártja követte. A szlovák belpolitika egyik fő kérdése is most alighanem az, hogyan reagáljanak az összes politikai pártot és a demokratikus rendszert ellenségének tekintő Kotlebára, és elsősorban a szélsőjobboldal további erősödésétől tarthatnak az előrehozott választások ellenzői.
Marián Kotleba pártját előzetesen csak néhány százalékra mérték a felmérésekben, és ugyan sejteni lehetett, hogy sokan nem vállalják fel nyíltan a véleményüket, de a legoptimistább becslések is legfeljebb azzal számoltak, hogy a sok rejtőzködő szavazónak köszönhetően valahogy megcsípik a parlamenti küszöb alját. Már ez is nagy meglepetés lett volna, de ehhez képest 8 százalék felett tudtak végezni, és az ötödik legerősebb párt lesznek az új törvényhozásban.
Kotleba tizenöt év alatt jutott el a politikai jelentéktelenségből az országos hírnévig. A Szlovák Testvériség militáns szervezet feloszlatása után a fekete egyenruhát zakóra cserélte, és két sikertelen parlamenti választás után 2013-ban Besztercebánya megye elnökévé választották. Megyefőnökként a szélsőjobb ideológia mentén, rendezvények betiltásával, pénzmegvonással próbált leszámolni politikai ellenfeleivel, akik viszont korrupcióval, nepotizmussal vádolták. A mostani kampányban a korábbi magyarellenes retorikát EU-, és menekültellenesre váltotta.
Bejutásukra reagálva Pozsonyban és Besztercebányán hétfőn több ezres demonstrációt tartottak a szlovák fasizmus térnyerése ellen, civil aktivisták pedig keresetet nyújtottak be a főügyészségre, hogy oszlassák fel Kotleba pártját. Andrej Kiska elnök meg sem hívta a hétfői megbeszélésekre, amiket a parlamentbe jutott pártok vezetőivel tartott. Ez is jelezte, hogy Kotlebáék minden bizonnyal karanténba kerülnek a parlamentben, de ebből pont, hogy erőt is meríthetnek majd, így nem tudni, meddig nőhetnek tovább.