A Brexit-népszavazás miatt megosztott Konzervatív Párton belül hamarosan felpörög a David Cameron miniszterelnök székéért folyó küzdelem, aminek az is ad egy csavart, hogy utódjának kellene megkezdenie a hivatalos kilépés folyamatát. A konzervatívok lassan gyógyuló megosztottságából azonban egyelőre nem tudott profitálni a belső harcokba süllyedő Munkáspárt, amiben a parlamenti képviselők éppen a túlságosan is balosnak tartott pártelnök megpuccsolására készülnek, azonban a tagság és a szakszervezetek kitartanának mellette. Skócia pedig egy újabb függetlenségi népszavazást lebegtet, és azt sem zárják ki, hogy valahogy megakadályozzák az Egyesült Királyság kilépését az EU-ból. A keddi eseményekről percről percre itt olvashat>>>
A leköszönő David Cameron miniszterelnök meglehetősen kínos pillanatokra számíthat Brüsszelben az EU-csúcson, ahol nem várható, hogy bejelenti hivatalosan is az Egyesült Királyság kilépési szándékát, hiszen ezt már utódjára hagyná. Az EU viszont az eddigi nyilatkozatok alapján részben példastatuálásként is minél előbb megszabadulna a britektől. Angela Merkel német kancellár jelezte, hogy nem várja, hogy napokon belül lépjenek a britek, örülne, ha nem húzódna örökké a folyamat. A kilépéspártiak már a hivatalos tárgyalások előtt is kezdenének informális egyeztetéseket, de Merkel ezt kerek perec elutasította.
Az már látszik, hogy a kilépéspártiak sem sietnek annyira, többek között erről beszélt Boris Johnson volt londoni polgármester is. Egy másik brexites tory pedig azt mondta, valószínűleg mérsékelniük kell majd a kampányban tett kijelentéseiket, és figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Királyság négy tagja közül Skócia és Észak-Írország is egyértelműen a maradás mellett foglalt állást.
Sokan még nem tettek le arról, hogy a brit parlamenten keresztül akadályozzák meg valahogy a kilépést, hiszen a nem kötelező érvényű népszavazás eredményét jóvá kell majd hagyniuk a brit képviselőknek is. A 650 képviselő többsége a maradás mellett volt, de most Cameron is jelezte, hogy a döntést el kell fogadni. Ezért most elsősorban abban próbálhatnak eredményeket elérni, hogy az Egyesült Királyság a közös piac része maradjon, és minél kedvezőbb feltételekkel lépjen ki az unióból.
Egy egészen kifacsart helyzetet teremtett, hogy már 3,7 millió aláírásnál jár az új népszavazást követelő aláírásgyűjtés, amitől azonban az elindítója konkrétan elhatárolódott, mivel eredetileg még pont a Brexit mellett kampányolva indította azt. Még nem tudni, mi lesz ennek az eredménye, de a parlamentnek kötelező foglalkoznia olyan kérésekkel, amelyeket legalább 100 ezer ember támogat.
Cameron többek között arról beszélt hétfőn a népszavazást követő első parlamenti felszólalásában, hogy a kilépés
Azt is kiemelte, hogy újra össze kell hozni a brit társadalmat a megosztó kampány után. Konzultálni fognak mindenkivel: a skótokkal, walesiekkel, északírekkel, gibraltáriakkal és a tengeren túli brit területek képviselőivel is.
Szerinte a lehető legszorosabb gazdasági kapcsolatot kell fenntartani az unióval, nem szabad hátat fordítani az EU-nak és a világnak. Csak az új kormányfő érkezésével indulhat meg a formális kilépés. Cameron szerint a legfontosabb döntéseknek várniuk kell az új miniszterelnök érkezéséig, azonban sok előkészítő munkát már el tudnak kezdeni.
Cameron pénteken még azt mondta, hogy az októberi tory kongresszusig választanák meg utódját, azonban azóta már kiderült, hogy szeptember 2-ig meglesz a következő konzervatív pártelnök. Szerdán nyitják meg a jelölést, és csütörtökön délig léphetnek elő a potenciális indulók, utána már csak szavazni lehet. A tory parlamenti képviselők addig rostálják majd a jelölteket, amíg két név marad, akik közül nyár végéig aztán a szélesebb párttagság választja ki Cameron utódját.
A tárgyalások levezénylése és a népszavazási kampányban végletesen megosztott párt miatt sem vár könnyű feladat a toryk következő vezetőjére, azonban néhány napon belül kiderül, kik jöhetnek szóba Cameron utódjaként. Különböző források azt mondták, hogy Cameron semleges akar majd maradni a kérdésben.
Több brit lap, köztük az Independent is azt találgatja, hogy Boris Johnson akár már 9 héten belül miniszterelnök lehet. Már az is jelzésértékű volt ambícióiról, hogy parlamenti helyre cserélte a polgármesterkedést, aztán elég átlátszó manőverezéssel kötött ki a tagságot ellenző táborban, és a legtöbben úgy gondolják, hogy csak saját politikai jövője érdekében kampányolt a kilépés mellett. Az 52 éves, volt újságíróból lett polgármester
az egyik oldalról a Brexit-kampányban játszott szerepe miatt, a kilépéspártiak közül pedig többen riválisként fújnak rá.
Ha nem lenne elég a belharcokból, még a kilépés mellett kardoskodó Nigel Farage, a szélsőpopulista szabadságpárt, a UKIP vezetője is nekiment neki a Konzervatív Párt mérsékeltebb kilépéspárti tagjainak, akik szerinte visszakoznak a bevándorlás megfékezésére tett ígéretektől. Az Egyesült Királyság legismertebb EU-ellenes szószólója szerint úgy tűnik, a konzervatív kilépéspártiak vezére, Boris Johnson más fajta megállapodást készül kötni az EU-val, mint amit ígértek.
Több név is felmerülhet kilépéspárti oldalról, de közülük is Michael Gove igazságügyi miniszter volt a Brexit-tábor legfontosabb alakja, amit állítólag még közeli barátsága is eléggé megszenvedett Cameronnal és George Osborne pénzügyminiszterrel. Megfuttathatják a nevét, de korábban utalt rá, hogy nem feltétlenül érzi magát a legalkalmasabb kormányfőnek. Viszont Johnson fontos támogatója lehet majd.
A Cameron mellett kampányolók közül kiszállt a találgatásokból George Osborne pénzügyminiszter, aki kedd reggeli interjújában már jelezte, nem ő fogja egységbe kovácsolni a Brexit-kérdésben egymásnak feszülő konzervatívokat. Igaz, sokak szerint azért sem nagyon lett volna esélye, mert a neve Cameronéhoz hasonlóan egybeforrt a bukott népszavazással.
Sokkal visszafogottabban kampányolt azonban a maradás mellett Theresa May belügyminiszter, akit a fogadóirodáknál is a legesélyesebbnek tartottak volna Cameron utódjának, amennyiben a maradás mellett döntenek a britek. Azonban így sem kizárt, hogy végül ő tud kiemelkedni az anti-Boris Johnsonként a párton belül. De bejelentkezett például Jeremy Hunt egészségügyi miniszter is, habár nem mondta ki egyértelműen, hogy indulna.
Teljesen bizonytalan, milyen helyzetből vehetné át az új vezető a pártot. A tavalyi parlamenti választásokon eljelentéktelenedő, de előtte a kormányban koalíciós partner liberális demokraták volt miniszterelnök-helyettese, Nick Clegg már pedzegette, hogy előrehozott választásokat kellene kiírni, és sokan gondolják úgy, hogy egy új tory pártelnök is ebben gondolkozhat, hogy megfelelő legitimációval vágjon bele a Brexit-tárgyalásokba.
A toryknál egyelőre nem estek egymás torkának a jelöltséggel szemezgető politikusok, ellenben az ellenzéki Munkáspártnál hétfőn teljes káosz uralkodott. Sorra mondtak le az árnyékkormány tagjai, a parlamenti képviselők közül pedig szinte mindenki keményen bírálta Jeremy Corbynt, és egy ordítozásoktól sem mentes frakcióülésen a pártelnök ellen fordultak.
Corbynt kilenc hónapja a parlamenti frakció ellenében választották meg a Munkáspárthoz újonnan csatlakozó újbalos aktivisták, akik azonban a felmérések szerint továbbra is elégedettek a képviselőknél sokkal inkább a balszélen álló pártelnökkel.
A képviselők viszont azzal támadták Corbynt, hogy nem lépett fel elég keményen a bennmaradás mellett a Brexit-kampányban, nem tudta megszólítani a Labour hagyományos bázisát, és a vezetői véna teljes hiányát is felrótták neki. A Munkáspárt képviselői közül sokan láthatóan kapva kapnának az alkalmon, hogy
Beszállt a hagyományosan a Labourt támogató Daily Mirror is, és megüzente a címlapján Corbynnak, hogy most már ideje lenne mennie.
Sok párttag és szakszervezetis azonban foggal-körömmel kitart az erősen baloldali pártelnök mellett. Corbyn szövetségesei szerint néhány képviselő próbálja aláásni a Labour-tagság demokratikus döntéseit, pedig vezetőjük mögött komoly alulról építkező támogatás áll. Több fontos szakszervezet is kiállt a pártelnök mögött, akinek a támogatására többezres tüntetést tartottak hétfőn a parlament épületénél.
A helyzet odáig fajult, hogy kedden bizalmi szavazást tartanának Corbynról a képviselők, és az eredmény ugyan senkire nézve nem kötelező érvényű, de beindulhat a totális háború a párt vezetéséért. A BBC szerint Corbyn ellenzőinek fel kell tudniuk mutatni egy ellenjelöltet, ha tényleg el akarják távolítani a pártelnököt, erre pedig az árnyékkormány volt gazdasági minisztere, Angela Eagle neve merült fel.
A Munkáspárt több prominense viszont nem örül neki, hogy tőlük hangos a brit sajtó, miközben belső harcok helyett az ország helyzetével kellene foglalkozniuk, nem mellesleg pedig minél több hasznot kellene húzniuk a Konzervatív Párton belüli repedésekből. Olyanok is vannak, akik Sadiq Khantól, London frissen megválasztott polgármesterétől várják, hogy foglaljon állást.
A szavazás után Nicola Sturgeon skót kormányfő rögtön belengette, hogy ismét függetlenségi népszavazást írnak ki Skóciában. A skót szavazók 62 százaléka az unióban való bennmaradás mellett tette le a voksát, és Sturgeon mindenképpen bent akarja tartani őket az európai piacon. Arra hivatkozik: hiába szavaztak kevesebb mint két éve a függetlenségről, ez az Egyesült Királyság már nem az az Egyesült Királyság, amelynek tagjai akartak maradni. Sturgeon kedden kér majd felhatalmazást a skót parlamenttől, hogy tárgyaljon az EU-val, miközben Gibraltár és az északírek is egyeztetnek egymással.
A skót kérdés nem váratlan fordulat: már a népszavazás előtt lehetett tudni, hogy ragaszkodnak az EU-hoz, és ha nyernek a kilépést pártolók, szétszakadhat az Egyesült Királyság. Sturgeon most foggal-körömmel próbál nyomatékot szerezni a skót álláspontnak. Hétfőn már arról beszélt a BBC-nek: szerinte logikus lenne, hogy a kilépésről szóló jogszabályt a skót parlamentnek is jóvá kellene hagynia, és természetesen arra fogja buzdítani pártjának képviselőit, hogy nemmel szavazzanak rá.
Az minden bizonnyal komoly jogi és politikai csaták tárgya lesz, hogy szükséges-e a skót parlament jóváhagyása az unióból való kilépéshez, más szóval
Különösen azért érdekes a dolog, mert nem csak Sturgeon tartja úgy, hogy meg kell kérdezni a skót parlamentet. A brit felsőház, a Lordok Háza is ezt taglalta egy jelentésében, amely Sir David Edward, az EU-bíróság korábbi brit tagjának szakvéleményén alapul. Eszerint a skót, sőt a walesi és északír törvényhozásnak a beleegyezése is szükséges a kilépéshez.
Walesben az emberek a kilépés mellett szavaztak, tehát erre hivatkozva megszavazhatja a parlamentjük a dolgot. Viszont a walesi törvényhozásban a bennmaradáspárti Munkáspárt van többségben, ők elvi alapon dönthetnek úgy, hogy nem támogatják a kilépést.
Észak-Írországban ellentétes a helyzet: a választók a bennmaradás mellett szavaztak, viszont a fő parlamenti párt a kilépés mellett van. Ettől függetlenül nyilván az északírek is kétszer meggondolnák, ha most szépen szétrobbanthatnák az Egyesült Királyságot, és csatlakozhatnának Írországhoz.
A skótok viszont elég eltökéltnek tűnnek, és nem hajlandóak tágítani.
Az ügy hátterében két dolog áll: egyrészt az úgynevezett devolúció folyamata, másrészt az európai törvények sajátos brit átültetési gyakorlata. Az előbbi azt jelenti, hogy az elszakadási törekvések lecsillapítása végett a brit központi intézmények elég széles körű önigazgatási hatalmat adtak a három lázongó nemzet, a skótok, a walesiek és az északírek kezébe. Ezt a dolgot a brit parlament vonatkozó törvényei tartalmazzák.
Ahogy azt is egy konkrét jogszabály, az 1972-es Európai Közösségek Törvény írja le, hogy hogyan és miként lehet átültetni az uniós jogot a brit jogba. Kilépés esetén nyilvánvalóan el kell törölni ezt a törvényt.
A két dolog ott kapcsolódik össze, hogy a devolúcióról szóló törvények hivatkoznak az 1972-es közösségi jogi törvényre és az uniós jogra; az uniós jog pedig olyan kompetenciákat is érint, amelyek a devolvált entintások (tehát a skót, walesi és északír parlamentek) hatáskörébe esnek. A jogi vélemény szerint ebből következik, hogy a három régiós parlamentnek is meg kell szavaznia a kilépést.
A devolúciós vétó persze megkerülhető lenne, de ezért elég nagy politikai árat kellene fizetni. Olyannyira nagyot, hogy a dolog az Egyesült Királyság végét jelenthetné.
Mivel a devolúciós törvényeket a brit parlament hozta, ezért aztán a brit parlament módosíthatja és el is törölheti azokat. Egy jogi vélemény szerint a skót vétó megvétózásához elég lenne tehát eltörölni az 1972-es törvényt, illetve módosítani a három devolvált entitásra vonatkozó jogszabályokat.
Olyan vélemények is vannak, amelyek szerint a brit parlamentnek még csak törvénykeznie sem kell, hanem csak simán figyelmen kívül hagyhatja a skót vétót. Ezt mondja egy skót konzervatív alkotmányjogász is, aki szerint a hozzájárulás megtagadása még nem jelent vétót. Bár a skótok kifejthetik, hogy nem értenek egyet a dologgal, ahhoz nincs meg a jogi felhatalmazásuk, hogy meggátolják az Egyesült Királyság kilépését az EU-ból.
Jogilag tehát nem lenne nehéz megkerülni a skótokat, politikailag viszont nagyon is. Nehéz elképzelni, hogy a skótok, walesiek és északírek nem háborodnának fel azon, hogy az évtizedes küzdelmek árán elért jogaikat a brit parlament elkezdi nyirbálni. Azt pedig egyáltalán nem tudni, hogy Cameron utódja mennyire lesz konstruktív a skótokkal szemben, ha a vétó veszélyével kell szembenéznie.
Egy másik, érdekes próbálkozás Sturgeon részéről, hogy párbeszédet kezdeményezett az Európai Unió vezetőivel a skót bennmaradásról. Azt akarja, hogy Skócia úgy maradjon része az Európai Uniónak, hogy az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, Skócia viszont nem lép ki az Egyesült Királyságból.
Bár a skót képviselők szerint erre van fogadókészség az EU-ban, szakértők szerint nagyon kevés az esélye annak, hogy ez megvalósuljon. A dolognak igazából csak akkor lenne realitása, ha Skócia függetlenné válna, ez esetben például megkönnyíthetnék a számára az uniós a belépést.
Ha nem válna függetlenné, akkor elég nehéz lenne úgy betartatni egy sor uniós szabályt, hogy közben az Egyesült Királyság része. Hiszen ez valahol azt követelné, hogy egy teljesen más jogrendet kövessen, mint az az ország, amelyhez tartozik. Arról nem is beszélve, hogy például a skót–angol határon vámolni kéne az áthaladó árut és ellenőrizni az uniós polgárokat. A gyakorlatban tehát szinte elképzelhetetlen ez az egész.