Hogyan építs focicsapatot? Először is szerezz pár zsidót, mert tilos üldözni őket. Védelemnek tegyél két buzit, hogy több erő jöjjön hátulról. A kapus egy 40 éves apáca legyen, mert ő 40 évig nem engedett be semmit. A tartalék kapus pedig egy cigány, mert ők mindent felmarkolnak.

Így szól némileg rövidítve az a vicc, amit a svéd Nemzeti Demokrata Párt helyettes alelnöke küldött egy privát e-mailben október elején, és aminek a kiszivárgása után óriási botrány lett Svédországban. Főleg, hogy előtte két nappal a párt pénzügyi szóvivője elmesélt egy történetet arról, hogyan zsidóztak a német kollégái, amikor egy vágóhídon dolgozott, egy héttel korábban pedig egy olyan szabályt sürgetett a párt, hogy "egyetlen családnak, etnikai csoportnak vagy cégnek" se lehessen 5 százaléknál nagyobb kontrollja a svéd média felett.

A svéd miniszterelnök az addig csak populistának, nemzetinek, konzervatívnak, mostanában pedig leggyakrabban bevándorlásellenesnek nevezett pártra ezek után konkrétan kimondta: náci és rasszista gyökerű.

A 2014-es választásokon 13 százalékot szereztek, a nácibotrányos ügy után készült felmérés szerint 20-24 százalék között áll, de volt ez már 25 is, amivel a legnagyobb párttá nőtték ki magukat. Más kérdés, hogy ez a sokpártos-koalíciózós Svédországban még kevés az üdvösséghez, ha senki nem áll velük szóba. A bevándorlóbarát balos-szocdem-zöld kormánykoalíció pártjai közben 43,6 százalékról 33-36-ra rontottak.

A svéd radikálisok erősödéséről, a jóléti államot kihasználó bevándorlókról, a migráció okozta nehézségek félrekezeléséről egész szakirodalom szól (mi például itt és itt írtunk róla), a párt felívelése pedig megmutatja, mi megy most fél Európában. A helyi sajátosságok miatt nagyon nehéz általános érvényű összefoglalót adni, de az azért kijelenthető, hogy ahol a bevándorlás problémákat okoz, vagy legalábbis az emberek fejében összekapcsolódik problémákkal, ott a populista pártok erősödnek. Értelemszerűen a kormánypártok kárára, de arra nincs általános recept, hogy melyik oldaltól harapnak el szavazókat. 

• A migrációs válság sújtotta Ausztriában, ahol bal-jobb nagykoalíciós kormány van, ott az ÖVP kereszténydemokrata, konzervatív párt veszített támogatást, miközben a bevándorlásellenes FPÖ 20-ról 34 százalékra küzdötte fel magát.
• Németországban mindkét nagykoalíciós párt, és főleg a kereszténydemokrata Merkel pozíciója inog a menekültválságon 5-ről 14 százalékra felkapaszkodó AfD miatt, ugyanakkor a kisebbek (Zöldek, Szabaddemokraták, balosok) is erősödtek a 2013-as választások óta.
• Franciaországban az elnökjelölti támogatottságot mérik, eszerint a Nemzeti Frontot képviselő Le Pen a 2012-es 18 százalékról 25-29 közé tornázta magát, de még durvábban hangzik, hogy az általában kétfordulós elnökválasztás második körét modellezve ő jutna tovább, és szerezne 32-42 százalékot Juppé vagy Sarkozy ellen. Le Pen egyértelműen a kormányzó szocialistáktól veszi el a szavazatokat a bevándorlásellenes szlogenekkel.
• Belgium? Vallóniában két és fél év alatt 5-ről 10 százalékra nőtt a bevándorlásellenes, EU-ellenes erők támogatottsága a kereszténydemokrata Humanista Demokratikus Közép kárára, Flandriában 6-ról 12-re a Flamand Érdek párté. Mindkét tartományban a kormányzó erőket gyengítették, függetlenül attól, hogy balos vagy jobbos koalícióról van-e szó.
• A klasszikusan bevándorlócélpont Hollandiában a Szabadságpárt az egyik legnagyobb erő lett, a 150 fős parlamentből a mostani 15 hellyel szemben 27-28-at szereznének. A korábbi nagy Munkáspárt pedig szinte eltűnőben a térképről, 38 helyről 10-re estek vissza.
• Olaszországban az Északi Liga javított 4 százalékról 12,5-re három év alatt, leginkább a Berlusconi-féle Forza Italia kárára, viszont a kormányzó szocialisták is erősödtek.
• Nagy-Britannia helyzete egyik országéhoz sem hasonlítható: ott a bevándorlás csak mellékága volt az EU-ellenes politikának, amire a UKIP építette fel magát, egészen 17-19 százalékig és a júniusi Brexit-népszavazásig. Ráadásul ők nem a szír és afgán menekülteket értik bevándorlók alatt, hanem a lengyel, bolgár, román munkásokat. A reakciók alapján a briteket megrázta, hogy a UKIP Brexit-kampányának milyen erős ütőkártyája volt a bevándorlásellenesség, sokan rasszista, xenofób reakciónak is nevezték a határzárat. Ez részben igaz csak: a Brexit támogatóinak nagy része abból a munkásosztályból került ki, akik joggal féltik a helyzetüket a határon túlról beáramló olcsó munkaerőtől. A UKIP nyáron volt a csúcson, mostanában inkább 13 százalék körül produkálnak.
  
  Azt érdemes hozzátenni, hogy Theresa May, a konzervatívok új miniszterelnöke megválasztása óta nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a népszavazásban megmutatkozott bevándorlás-ellenességnek eleget tegyen, és így a UKIP szavazóit is a Konzervatív Párt mögé sorakoztassa. Október elején azt mondta, hogy a szabad mozgásból "köszönik szépen, nem kérnek". Ők a nyári mélypontjuk után most kezdenek visszakapaszkodni.

Nincs hisztéria, nincs erősödés

Persze, hát az ember általában fél a bevándorlóktól, nyilván mindenhol erősödnek az erre játszó pártok, mondhatnánk.

Mert ahol nincs migránspara, akár még a létező migráció ellenére sem, ott nem hasítanak mostanában a populista, EU- és bevándorlásellenes erők. Dániában konkrétan gyengültek egy év alatt, igaz, még így is nagyon erősek a 21 helyetti 17 százalékkal. Norvégiában ugyanígy: a Munkáspártnak jól megy mostanában, a populista Haladás Párt viszont 16-ról 13 százalékra esett vissza. És Finnországban is letornászta magát a Finnek Pártja 17 százalékról 10-re úgy, hogy a nagy pártok erősödtek, vagy stagnálnak.

Spanyolországban a bevándorlást ellenzőknek még pártjuk sem nagyon van, pontosabban teljesen láthatatlanok, részben amiatt, hogy mindenkinek a 70-es évekig tartó jobboldali diktatúra jut róluk eszébe. Portugáliában a Nemzeti Újjáépítés Pártja fél százalék körül van, Írországban tavaly nyáron alakult meg az Indentity Ireland, de az idei választásokon zéró eredményt mutattak fel. 

Csehországban egy jobboldali pártszakadás nehezíti az összehasonlítást, és az, hogy az euroszkeptikus pártjuk (Szabad Polgárok Pártja) nem tette fő témájává a bevándorlást, mindenestere most is a 2013-as tíz százalékon állnak összességében ezek az erők. A lengyeleknél 4,8-ról 4 alá esett a Koalíció a Köztársaság Megújításáért - Szabadság és Remény támogatottsága.

A kerítést építő Balti-államokban kis ingadozások vannak csak: Lettországban 2,3-2,9 százalékkal csökkent a 15 százalék körüli, amúgy a kormánykoalíció tagjaként politizáló Nemzeti Szövetség (NA) támogatottsága, Észtországban a Konzervatív Néppárt (EKRE) 10 százalékon áll, 1,9 százalékot javítva a legutóbbi választások óta, és Litvániában is hasonló a helyzet, ahol a júliusi adatok szerint Rend és Igazság 1.6 százalékot javított támogatottságán, így most 9 százalék körül áll.

Ebben a felsorolásban Magyarország és Szlovákia egészen speciális helyet foglal el. Ebben a két országban az emberek egyáltalán nem, vagy csak különleges helyzetben találkozhatnak bevándorlókkal és leszármazottaikkal, például amikor a Keletiben sátraztak, vagy amikor a déli határnál elsétáltak az első embercsempészig.

Nincsenek iszlamista merényletek, mint Belgiumban, nincs rövid idő alatt elképesztően sok érkező és maradó, mint Németországban vagy Ausztriában, a jóléti államra rátelepülő, beilleszkedés nélkül is jól megélő bevándorlók, mint Svédországban, nem jelentenek olcsó munkaerőt, mint a briteknél. A magyar és a szlovák kormány azonban remekül építette fel az emberekben a félelmet. Orbán ennek segítségével a táboránál jóval több, 3,3 millió embert a népszavazásra, még akkor is, ha ez érvénytelen voksolást jelentett. Fico pedig a márciusi választásokra hozott jópár százalékot, és közben a gyakorlatilag neonáci Mi Szlovákiánk Néppárt és a Szlovák Nemzeti Párt is 8 százalék feletti támogatottságnál tart.

Közreműködött: Csarnó Ella