Vasárnap tartják a francia jobboldal elnökjelöltjéről döntő előválasztás első fordulóját, amin feltehetően győztest még nem hirdetnek majd, viszont kiderül, hogy a három esélyes jelöltből melyik kettő jut be a jövő vasárnapi második fordulóba. Franciaország legnépszerűbb politikusa, a volt miniszterelnök Alain Juppé csökkenő előnnyel vezetett az utolsó héten, míg a visszatérésében reménykedő Nicolas Sarkozy volt elnök nem sokkal volt lemaradva, de hátulról megközelítette egykori miniszterelnöke. A legutolsó felmérés pedig már hármas döntetlent mutatott, úgyhogy nagyon kicsin is múlhat majd, ki fog elvérezni a végén.
Szavazni este hétig lehet majd, az első eredmények valamivel nyolc után futhatnak be. A tét nagy, a jobboldal elnökjelöltjének ugyanis François Hollande népszerűtlen elnöksége miatt nagyon jó esélyei lehetnek, hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen ellen jusson be a jövő tavasszal tartott elnökválasztás második fordulójába.
A francia jobboldal először dönt amerikai mintára előválasztáson a jelöltjéről, de azért sokkal egyszerűbb az egész lebonyolítása, mint az Egyesült Államokban, ahol minden egyes államon sorba mennek a jelöltek. Az első fordulót tartják most vasárnap, amennyiben senki nem éri el az 50 százalék, plusz egy szavazatot, akkor a két elől végző jelölt jut majd tovább az egy héttel később, november 27-én rendezett második körbe.
Országszerte több mint 10 ezer szavazókörben bármelyik választásra jogosult francia állampolgár szavazhat, sőt, azok a fiatalok is, akik majd csak az elnökválasztás áprilisi első fordulójának idejére lesznek 18 évesek. Annyi megkötés azért van, hogy
Így aztán könnyen lehet, hogy majd a Nemzeti Front és a baloldal szavazóinak egy része is beleszól a jobboldali jelöltállításba. Ez különböző mértékben befolyásolhatja az esélyeket, hiszen Sarkozy például a jobboldali bázis mellett a szélsőségesebb szavazókat is próbálta megszólítani, Juppé viszont a mérsékeltebb, centrista és baloldali vonalon tud felmutatni plusz támogatókat.
A becslések szerint végül majd 2-4 millió ember (9-12 százalék) vehet részt az előválasztáson, és nagy általánosságban az elemzők úgy vélik, hogy az alacsonyabb részvétel Sarkozynak, a magasabb inkább ellenfeleinek kedvezhet. „Két euró nem tűnik túl soknak, hogy beleszólhassak, hogy Sarkozy nem jöhessen vissza" – mondta egy baloldali szavazó a Guardiannek.
A felméréseket régóta a most Bordeaux polgármestereként dolgozó Juppé vezeti, de a nyomában végig ott volt Sarkozy is. Viszont az eredetileg kétesélyesnek tűnő küzdelembe bekavarhat, hogy az utolsó héten az összes felmérés szerint közelebb került hozzájuk Francois Fillon volt kormányfő. Arról megoszlott a francia elemzők véleménye, hogy Sarkozy egykori miniszterelnöke bele fog-e tudni szólni a két nagy rivális küzdelmébe, mindenesetre úgy tűnik, hogy Juppé támogatóinak egy része is mellé állt.
Az mindenképpen meglepetés lenne, ha végül valamelyikük már az első körben megszerezné a közvetlen győzelemhez szükséges 50 százalék plusz egy szavazatot, de egyébként elég szoros lehet. A Le Monde-nak készített utolsó Ipsos felmérésben teljesen fej fej mellett állt a három jelölt. Fillon-t 30 százalékon, Juppét és Sarkozyt pedig 29-29-en mérték. Egy korábbi pollban 36 százalékra mérték Juppét, azonban előnye 5 pontot csökkent egy hónap alatt. Sarkozy 29 ponton stagnált, míg Fillon 10 pontot erősödve közelített.
Rajtuk kívül többek között három másik volt miniszter, és egy, a Köztársaságiak párton kívüli, ultrakonzervatív jelölt is részt vesz, de ők csak elszipkázott szavazatok formájában szólhatnak bele a nagyok küzdelmébe.
Az október 13-a óta tartott három elnökjelölti vitán legtöbbször Juppét látták győztesnek, viszont a kifejezetten jobboldali szavazók között Sarkozy is vezetett, és a legutolsó, csütörtökön rendezett fordulón már egyértelműen Fillon-t mondták a leginkább meggyőzőbbnek. Ő nyerte a legtöbbet a vitákkal, miközben Juppé próbálta tartani az előnyét, Sarkozy pedig többször is védekezésre kényszerült.
A vitákon a többiek a korábbi migrációs politikája, és kormányzási stílusa miatt is támadták, valamint az elleni folyó jogi eljárások is előkerültek. Viszont a többiek azért sem indíthattak teljeskörű össztüzet Sarkozy ellen, mert szinte kivétel nélkül kormányzati pozíciót töltöttek be elnöksége alatt, amit a volt elnök többször az orruk alá is dörgölt.
A viták témáiból is kitűnt, hogy a franciákat leginkább a munkanélküliség, utána pedig a terrorizmus és a bevándorlás kérdései érdeklik, és egyes ügyekben nincs feltétlen gyökeresen eltérő álláspont a jobboldali indulók között. Mindegyik esélyes jelölt
Az elnöki tapasztalatára is építő Sarkozy a menekültválság és a terrortámadások nyomán felmerülő kérdéseket azonban végső soron egy dologra vezette le: a francia identitás van veszélyben. A klímaváltozás ügyében a világ tudósaival is bátran szembeszálló Sarkozy ezek mentén magát Franciaország első számú védelmezőjének próbálta beállítani, és a Nemzeti Front szavazóit is megcélozva
Például azt javasolta, hogy ne adjanak francia állampolgárságot a büntetett előéletű vagy illegálisan az országba érkező szülők gyerekeinek, emellett felfüggeszteni az automatikus családegyesítéseket. Különbíróságokat, elkülönítést, megelőző jellegű fogva tartást is kilátásba helyezett. Azt is jelezte, hogy betiltaná a muszlim fejkendőt az egyetemeken és a közintézményekben.
Habár Hillary Clintont támogatta az amerikai elnökválasztás alatt, de Donald Trump győzelme óta magát is elitellenesnek próbálta beállítani, „meg kell hallani a nép hangját." Visszautalt arra, hogy korábban is többször beszélt már arról, hogy szembemenne a politikailag korrekttel. Sarkozy egyébként azzal is reagált Trumpra, hogy azt mondta, szénadót kellene bevezetni az amerikai importcikkekre, amennyiben a leendő amerikai elnök tényleg kihátrál az április végén aláírt párizsi klímaegyezményből.
Sarkozy elnöksége után megosztó politikus maradt Franciaországban, de a Köztársaságiak párton belül megvan a támogatói bázisa, és az előválasztáson ők adják majd a szavazók gerincét. Azonban a kampányát a már említett jogi eljárások is nehezítik, például egy esetben azt gyanítják, hogy nyomást gyakorolt egy bíróra, egy másikban pedig a kampányfinanszírozási korlátok átlépése miatt vizsgálják. A keményvonalas üzenetekkel operáló Sarkozy visszatérésének esélyéről itt írtunk korábban>>>
A 71 éves Juppé 1995 és 1997 között volt miniszterelnök Chirac alatt, aztán Sarkozy ciklusának végén két évig megkapta a külügyminiszteri posztot. Ő nem a Nemzeti Front irányába indult el, hanem a mérsékelt jobboldaliakat, a centrumot és a szocialistákból kiábrándultakat próbálta megszólítani.
Juppé is kiáll Franciaország szekuláris értékei mellett, viszont ő a vallásszabadság tiszteletben tartását hirdeti, és „boldog identitással" kampányolt. „Nem fogom egymás ellen fordítani az embereket Franciaországban" - mondta a túlzottan keményvonalas identitáspolitika ellen. Viszont azt javasolta, hogy legyen felső határa a legális bevándorlásnak Franciaországban, amit aztán évente bírálhatna felül a nemzetgyűlés, az illegális bevondorlás ellen pedig ő is fellépne.
Juppé Franciaország legnépszerűbb politikusa, habár neki is volt korábban Sarkozyhoz hasonló botránya, 2004-ben konkrétan 14 hónap felfüggesztett börtönre ítélték és egy évre eltiltották a közhivataltól egy tiltott pártfinanszírozási ügy miatt. Az látszott, hogy nem igazán tudta feltüzelni a választókat az elmúlt hónapokban, és sokan egyszerűen szürkének tartják. Trump megválasztása óta ráadásul olyan érvek is előkerültek, hogy túlságosan régimódi, nagyon az elitet képviselő politikus lenne Marine Le Pennel szemben.
Nem vagyok Hillary Clinton, Franciaország pedig nem Amerika
– reagált Juppé.
A kampányban egyébként leginkább Hollande-ot támadta, aki szerinte szégyent hozott az államfői posztra. Hangsúlyozta, hogy megválasztása esetén kész gyors lépéseket tenni a legfontosabb problémák megoldásához, már csak azért is, mert Sarkozyhoz hasonlóan ő is csak egyetlen ciklusra vállalná az elnökséget.
Az utolsó pillanatban próbálja beelőzni valamelyiküket az első körben a 62 éves Fillon, aki ugyan Sarkozy miniszterelnöke volt, de az elmúlt években már rendszeresen bírálta egykori főnöke politikáját. Juppéről pedig azt mondta, hogy Sarkozy és Hollande után nagy csalódást hozna a szavazóknak az esetleges elnöksége.
A kampányban megjelent Fillon könyve a radikális iszlám elleni küzdelemről, amiben többek között arról írt, hogy a fundamentalizmust kell célba venni. Kifejezetten erős gazdasági programmal készült, a Margaret Thatcher nagy csodálójának tartott politikus azt ígéri, hogy öt év alatt 500 ezerrel csökkentené a közszférában dolgozók számát.
Hónapok óta úgy tartják, hogy a jobboldali előválasztáson azért is óriási a tét, mert a nyertesnek jó esélyei lesznek az igazi elnökválasztáson is. François Hollande népszerűsége rettentő alacsony, ő minden idők leginkább elutasított államfője, és a franciák csak nyolcadikként bíznák rá az ország biztonságának szavatolását. Ráadásul a széttöredezett szocialistákon belül is lázadoznak vele szemben, így majd csak decemberben jelenti be, újraindul-e az elnökségért.
Viszont miközben a másfél éve szükségállapotban élő franciák nem látják úgy, hogy Hollande és a szocialisták jelentenék a megoldást, az apját, Jean-Marie Le Pent partvonalra küldő Marine Le Pen vezetésével a szélsőjobboldali, nacionalista Nemzeti Front többek között a menekültválság mentén is nagyot tudott erősödni. A pollok folyamatosan azt mutatják, hogy Le Pennek jó esélye van megnyerni az elnökválasztás első fordulóját, és így bejutni a másodikba, ott viszont már a jobboldali és a baloldali szavazók együtt többen lennének – ezzel számolhat a jobboldali előválasztás nyertese is.
Azonban miközben a leendő amerikai elnököt az elsők között ünneplő Marine Le Pen úgy összegezte a republikánus jelölt elnökké választását, hogy „felrúgta a status quót", Donald Trump győzelme után sokan azt találgatják, hogy
Éppen Trump mutatta meg, hogy egy teljes pártelittel (ebben a felállásban ilyen az összes esélyes jobboldali jelölt), illetve egy vitatható, megosztó ellenféllel szemben is (mint Sarkozy) meg lehet nyerni a választásokat. Viszont az is biztos, hogy a Le Penék ellen összezáró, a szélsőjobbot kitaktikázó forgatókönyvnek volt már kézzel fogható előzménye Franciaországban: a tavalyi regionális választásokon az első kör biztató eredményei ellenére a másodikban végül egyik régióban sem tudott élen végezni a Nemzeti Front.