Szokatlanul gyorsan jött létre az orosz elnök és Marine Le Pen találkozója. A moszkvai meghívásról csütörtökön számolt be a Kreml, másnap már meg is jelent Vlagyimir Putyinnál a Nemzeti Front elnöke.
Pedig csütörtökön az még a meghívás után sem volt biztos, hogy Le Pen nem csak orosz parlamenti képviselőkkel, hanem az elnökkel is találkozik. Formálisan eredetileg az orosz parlament külügyi bizottságát vezető Szluckij hívta meg a francia elnökválasztás egyik esélyesét.
Le Pen a látogatással nagy szívességet tett a Kremlnek és azoknak is, akik túlzott oroszbarátsággal vádolják a Nemzeti Front elnökét, hiszen újabb érvet ad a kezükbe. Az orosz vezetésnek nyilvánvalóan jól jön, hogy az EU egyik vezető tagjának egyik – az első fordulóban nagy esélyes, de a másodikban már hátrányba kerülő – elnökjelöltjével találkozhat, különösen, hogy Le Pen – aki Orbán kormányával is szívélyesebb kapcsolatot ápolna – a magyar kormányt megszégyenítő Kreml-kompatibilis nyilatkozatot adott a Krímmel kapcsolatban, kijelentve, hogy az egyoldalúan Ukrajnától elvett félsziget jogosan lett újra Oroszországé.
Le Pen ellenzi a félsziget annektálása miatt életbe léptetett nyugati szankciókat is – amelyekre válaszul Oroszország behozatali tilalmat rendelt el több nyugati élelmiszer-ipari, mezőgazdasági termékre.
„Mindig is a kontraproduktív szankciók feloldása mellett léptem fel. A demokratikus jogok megsértésének érzem, hogy a parlamentek tagjai nem beszélhetnek egymással” – idézte a Ria Novosztyi Le Pent, aki bízik benne, hogy „legalább Franciaország területén” feloldhatja a szankciókat. Ezzel egyúttal az EU-nak is alaposan odaszúrt, bár ez a kilépést sem kizáró politikustól nem meglepő.
Ahogyan az sem, hogy szívesen tartja a kapcsolatot Oroszországgal, bár nem világos, mit nyerhet ezzel az elnökjelölt, néhány héttel a választás első fordulója előtt. Ellenzőit ezzel aligha állítja a maga oldalára, miközben hívei között viszont lehet, akit ez elbizonytalanít.
Kézenfekvő a feltételezés, hogy ezt a találkozót kénytelen volt bevállalni Le Pen. Miután az oroszoknak megfelelőnek tartott jobboldali elnökjelölt, Francois Fillon a felesége fiktív foglalkoztatása körüli botrányok miatt lényegében esélytelenné vált a győzelemre, az oroszoknak kellett valaki, akit potenciális szövetségesnek mutathatnak fel. Le Pen talán nem utasíthatta vissza a meghívást, elvégre eddig sem volt titok, hogy a Nemzeti Front három éve 9 millió euró hitelt vett fel egy orosz banktól – és ez csak a nyilvánosság előtt is ismert pénzügyi kapcsolat.
Igaz, Le Pen korábban sem titkolta a putyini Oroszország iránti szimpátiáját. „Elismerem, egy bizonyos fokig el vagyok ragadtatva Putyintól” – mondta még 2011-ben, nem sokkal azután, hogy apját váltotta a Nemzeti Front élén.
Oroszországot mind több vád éri, hogy információs háborút folytatva igyekszik beavatkozni az elnökválasztásokba, az Egyesült Államoktól Európáig, ahol az április-májusban esedékes franciaországi elnökválasztás után az őszi németországi parlamenti választásnak lesz nagy, az EU sorsát befolyásoló tétje. (A hollandiai választáson viszont meglepetésre nem szerepeltek jól a radikálisok, a gyengülés ellenére a liberálisok megőrizték vezető pozíciójukat.)
A vádakat visszautasítva, de mégis a lehetőséget sejtetve Putyin kijelentette: „Semmiképp sem akarjuk befolyásolni a most zajló eseményeket, de kitartunk azon jogunk mellett, hogy beszéljünk minden politikai erő képviselőjével, épp úgy, ahogy ezt teszik partnereink, példáult Európában és az Egyesült Államokban.”
Le Pen a találkozót megköszönve kijelentette, az ilyen vizit az újabb terrortámadások tükrében különösen fontos.
Épp a terrorizmus elleni együttműködés az a terület, amelyen keresztül Oroszország bízik abban, hogy sikerül újra javítani a Nyugattal való kapcsolatán, elérve, hogy a külvilág végül tudomásul vegye a Krím annexióját, és szemet hunyva a nemzetközi szerződések megsértése felett végül jóváhagyja az 1945 óta példátlan területi határmódosítást.