Hamarosan az egész világ a két legnagyobb gazdaság egészen eltérő habitusú vezetőjének csütörtökön kezdődő kétnapos találkozójára figyel: Donald Trump amerikai elnök floridai komplexumában vendégül látja Hszi Csinping kínai elnököt. Észak-Korea, a piacokra is kiható kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok, a világgazdaság iránya mind terítéken lesznek.
Miközben a vegyifegyver-támadást elítélő szerdai nyilatkozata után mindenki azt találgatja, tervez-e új lépéseket Trump Szíriában, Hszivel egy másik fontos külpolitikai válsággócról fog egyeztetni az egyébként alapvetően befelé fordulást ígérő, és nagyobb külpolitikai manőverekbe eddig még ennek megfelelően nem kezdő amerikai elnök. Trump legfontosabb találkozója előtt kihangsúlyozta, hogy egyedül is kész lépni Észak-Koreával szemben, és gazdasági oldalról is nehéz egyeztetésekre számít Kínával.
Az egyik legfontosabb téma majd egyértelműen Észak-Korea és az atomprogramja lehet, ami körül az elmúlt hónapokban megint feszültebb volt a helyzet az új amerikai vezetésnek is szóló rakétatesztek és fenyegetések miatt. „Észak-Korea most olyan problémagócot jelent, amit az Egyesült Államok se lenyelni, se kiköpni nem tud, klasszikus patthelyzet alakult ki" – mondta Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője.
Az amerikai kormányzat az elmúlt hetekben többször is nyíltan jelezte, hogy tovább akar lépni a mostani helyzeten, és azt várja, hogy ehhez Kína is tegyen többet. Trump vasárnap már a Financial Timesnak adott interjújával előkészítette a terepet, és nagyon eltökéltnek próbált tűnni Hszi látogatása előtt. Arról beszélt, hogy Kína nagy befolyással bír Észak-Koreára, és „eldöntheti, hogy segít nekünk, vagy nem. Ha segítenek, az nagyon jó lesz Kínának, és ha nem, az senkinek nem lesz jó". Itt lengette be azt is, hogy kész akár egyedül is lépni.
Miután Észak-Korea szerdán újabb ballisztikus rakétatesztet hajtott végre, Trump közvetlenül Hszi látogatása előtt Abe Sindzó japán miniszterelnöknek azt mondta, hogy az északi provokációkra válaszul minden lehetőség, így a katonai megoldás is szóba jöhet. Azonban a Reuters nemrég azt írta, hogy elsősorban a kevésbé kockázatos – arról többek között itt írtunk bővebben, miért járna beláthatatlan következményekkel egy katonai csapás – lépésekben gondolkoznak, például teljesen elvágnák Phenjant a globális pénzügyi rendszertől. Viszont ez is érintené azokat a főként kínai bankokat és cégeket, amik üzletelnek Észak-Koreával.
Csoma szerint azonban a korábbi szankciók esetében az látszott, hogy a nyomásgyakorlás nem vezetett eredményre, az északi rezsim ugyanis túlélése zálogaként tekint az atom- és rakétaprogramjára. A fenyegetésekkel közben Észak-Korea másik célja pont az, hogy kizsaroljon valamilyen közvetlen, kétoldali párbeszédet az Egyesült Államokkal. Ezzel párhuzamosan az elmúlt évtizedekben komoly lépéseket tettek arra, hogy katonai megoldás ne jöhessen reálisan szóba ellenük, az atomprogramon túlnézve a határtól alig 60 km-re fekvő Szöul például rögtön veszélybe kerülne egy konfliktusban.
Bármilyen további komolyabb gazdasági korlátozás nehezen elképzelhető Kína nélkül, ezzel pedig Peking is tisztában van, hiába üzente meg az akár egyoldalú lépést Trump. Az Észak-Korea elsőszámú, és szinte egyetlen fontos támogatójaként Peking ugyan többször jelezte már, hogy nem örül az északi atomkísérleteknek, és ellenzi az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozatok megsértését, de alapvetően azt akarja, hogy a rezsim a helyén maradjon. El akarják ugyanis kerülni az északi vezetés összeomlásával járó menekültáradatot és kiszámíthatatlanságot, ráadásul annak sem örülnének, ha egy Egyesült Államok felé hajló egyesült Korea jönne létre a szomszédjukban.
Ennek ellenére annak több jele is volt már, hogy Kim Dzsongun alatt romlottak a kínai-észak-koreai kapcsolatok Kim Dzsongil idejéhez képest, és Kína februárban már tett egy keményebb lépést, amikor év végéig felfüggesztette az észak-koreai szénimportot. Ezen túl viszont pekingi elemzők nem várják, hogy Hszi látványosabb lépésekről döntsön, habár általában megígérheti Trumpnak, hogy határozottabban odahat majd.
Azért is nehezen látni, hogyan közeledhetnének érdemben az álláspontok a kérdésben a két elnök találkozóján, mert az Egyesült Államok nagyon eltökélt a dél-koreai rakétavédelmi rendszer mellett, aminek telepítése már megkezdődött, és nyárra be is fejeződhet. Ezt elsősorban az északi fenyegetések ellen szánják, de Peking erősen ellenzi, mert a radarernyő kínai területre is benyúlna, és egyértelműen az Egyesült Államok stratégiai térnyerését látják benne. Egy dél-koreai cég ellen már tettek is válaszlépéseket a rakétavédelem miatt.
A szerda reggel kilőtt, majd a Japán-tengerbe zuhanó ballisztikus rakéta egyszerre szólhatott a dél-koreai-amerikai éves hadgyakorlat befejezésének, és Hszi látogatásának is. Elképzelhető újabb erődemonstráció akár ebben a két napban is, ráadásul voltak arra mutató jelek, hogy újabb kísérleti atomrobbantást, már a hatodikat tervezik Észak-Koreában. Csoma szerint viszont az sem kizárt, hogy ezzel a jövő hétre készülnek, amikor április 15-én a diktatúrát megalapító Kim Ir Szen születésének évfordulóját ünneplik meg.
Elsősorban az Egyesült Államok stratégiájánál az is fontos szempont lehet a kínai-amerikai tárgyalásokon, hogy Szöulban nem örülnének, ha a fejük felett döntenének, miközben alig egy hónap múlva előrehozott elnökválasztást tartanak Dél-Koreában. Ezen minden bizonnyal az Észak-Koreával szemben párbeszédcentrikusabb baloldal győz majd, ami átrendezheti a Koreai-félsziget belső viszonyait.
A találkozót megelőzően közvetlenül Észak-Korea tűnt a leginkább központi ügynek, azonban rengeteg nagyon fontos téma jöhet szóba emellett is Mar-a-Lagóban. A piacok például leginkább azt akarják látni, hogy Trump mit tervez kereskedelmi téren, miután a kampányban voltak elég belemenős kijelentései, például azzal vádolta Kínát, hogy megerőszakolja az amerikai gazdaságot, és több millió amerikai munkahelyet lop el.
Azt is mondta többször is, hogy agresszív lépéseket tenne, hogy csökkentse a Kínával szembeni amerikai kereskedelmi hiányt, ami az import csökkentését, vagy az export növelését jelentheti. A kampányban konkrétan arról is beszélt, hogy 45 százalékos védővámot akar kivetni a „csaló” kínaiak termékeire, hogy megvédje az amerikai cégeket és munkahelyeket. Ez könnyen egy mindenkit érintő kereskedelmi háborúba is torkollhatna, de elemzők nem tartják valószínűnek, hogy pont ezen az első találkozón robbanjon ki ehhez hasonló keménykedés. Legalábbis nyilvánosan, az más kérdés, hogy a háttérben milyen alkuk kötődnek.
Az viszont kiderülhet, hogy mi szólt a kampánynak, és mit tekint Trump tényleg tárgyalási alapnak. A napokban is kiírta a Twitterre, hogy „ez egy nehéz találkozó lesz Kínával" a masszív kereskedelmi hiány és az Ázsiába települt amerikai cégek miatt. „A vállalatoknak készen kell állniuk, hogy más alternatívákat keressenek" – írta. Üzenetértéke annak is volt, hogy Trump múlt héten már aláírt két, a kampányígéreteihez képest még szelídebb elnöki rendeletet a tisztességtelen kereskedelmi visszaélések ellen, ezek is szóba jöhetnek majd.
Kína alapvetően az eddigi gazdaságpolitika folytatásában érdekelt, és kínai elemzők nem tartják kizártnak, hogy még ha nem is akar túlságosan nyitottnak mutatkozni, de Hszi felajánlja majd, hogy mondjuk befektetnének az amerikai infrastruktúrába.
Kína és az Egyesült Államok viszonylatában az is egy kérdés, hogy melyik ország milyen hatást gyakorol majd a világgazdaságra, és ebből a szempontból Pekingnek eddig kedvezett Trump egyik első döntése. Miközben Trump meg akarja védeni az amerikai ipari munkahelyeket, adott egy hatalmas pofont az Egyesült Államok ázsiai vezető szerepének, amikor kilépett a Csendes-óceáni Partnerség (TTP) szabadkereskedelmi egyezményből. Ezzel önként lemondott arról, hogy a jövőben Washington diktálja a nemzetközi gazdasági szabályokat Kelet-Ázsiában, amivel átengedte a terepet Kínának.
Trump beiktatása előtt a Twitteren a Dél-kínai-tengeren emelt mesterséges szigetek miatt is kiszólt már Kínának, ami a hágai bíróság szerint is jogtalanul birtokol területeket a több ország által is magának követelt, erőforrásokban gazdag vizeken. Tillerson is arról beszélt a miniszteri meghallgatásán, hogy nem szabadna engedni Kína terjeszkedését, ellenben a mostani látogatást is előkészítő útján azt mondta Pekingben, hogy el kell kerülni a konfrontációt a kétoldalú kapcsolatokban.
Megválasztása után Trump azzal bőszítette fel Kínát, hogy telefonon beszélt a tajvani elnökkel, egy interjúban pedig kijelentette, hogy az „egy Kína elv megbeszélés kérdése", de aztán kiállt a Pekingnek fontos egy Kína mellett Hszivel folytatott első telefonbeszélgetésén. Igaz, a Fehér Ház az erről szóló közleményben azt is hozzátette, hogy Hszi kérésére.
Miközben pedig gazdasági oldalról nehéz találkozót vetített előre, és a Financial Timesban egyfajta ultimátumot próbált szabni Észak-Korea esetében, Trump az interjúban általában véve arról is beszélt, hogy nagyon tiszteli Hszit és Kínát, és nem lenne meglepve, ha valami olyan drámai megállapodást is kötnének, ami mindkét országnak kedvezne.
A kétértelmű üzenetekkel Trump kormányzata egyrészt bizonytalanságban is tartja a másik felet, de a Foreign Policy szerint eddig nem is alakított ki koherens stratégiát Kína, vagy éppen a kelet-ázsiai térség esetében sem, ami mögött az is ott lehet, hogy nagyon eltérő felfogással állnak a világ második legnagyobb gazdaságához Trump fontos emberei. Az elnök veje, és tanácsadója, Jared Kushner és az Exxon korábbi vezérigazgatójaként Rex Tillerson külügyminiszter inkább üzleti alapon úgy véli, hogy fontos kérdésekben kétoldalú megállapodásokért cserébe átengedhetnek terepet Kínának. Viszont Steve Bannon főstratéga és a kereskedelmi tanácsot vezető Peter Navarro sokkal inkább ellenzi Kína bármilyen gazdasági és katonai erősödését.
Mindenesetre a helyszínválasztás, Trump floridai komplexuma a Fehér Ház helyett többek szerint arra utal, hogy kevesebb protokolleseménnyel tarkított, informálisabb találkozó jön, hasonló ahhoz, mint amikor a kaliforniai Palm Springsben tárgyalt először Hszi Barack Obamával, zakó és nyakkendő nélkül. Viszont a CNBC forrásai szerint főként zárt ajtók mögött zajló tárgyalásokat lehet várni, és könnyen lehet, hogy a kínaiak viszonylag korlátozott számú nyilvános megjelenést akarnak elérni.
Trump korábban már Abe Sindzó japán miniszterelnököt is vendégül látta a flordiai komplexumban, de vele ellentétben Hszi nem ott száll majd meg, hanem kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy egy másik közeli hotelben lakjon. Az is különbség lesz, hogy Abéval Trump több órán át golfozott, mivel egyik alaptézise, hogy a játék közben sokkal könnyebben meg lehet ismerni valakit, mint egy ebéden. Hszivel viszont feltehetően azért sem működne a golfdiplomácia, mert kifejezetten betiltotta a Kommunista Párt tagjainak a korrupció egyik szimbólumának tartott golfozást, és pályákat záratott be.