Bár megtörténtekor nem lett belőle nagyobb hír, egyre érdekesebb sztorinak tűnik az Észak-Korea madridi követségén február végén történt betörés. A furcsa körülmények között történt akciót egy, a phenjani rezsim megdöntését hirdető csoport vállalta magára, ám sokan az amerikai hírszerzésre mutogatnak. Csak az nem világos, hogy az egésznek mi volt az értelme, bár teóriák vannak bőven.
Még bőven zajlottak a szervezés utolsó simításai Kim Dzsongun és Donald Trump február végi vietnámi csúcstalálkozója előtt, amikor kilenc maszkos alak berontott Észak-Korea madridi követségére, megkötözték az alkalmazottakat, egy sor adathordozót megszereztek, majd miután az egyik alkalmazott felesége kiugrott az ablakon és emiatt rájuk hívták a rendőröket, teljes nyugalommal kicselezték a zsarukat, majd ha nem is nyomtalanul, de leléptek az országból.
A sztori nem csak azért furcsa, mert ilyenek általában közepes hidegháborús kémregényekben, esetleg harmadik világbeli országokban, de nem egy európai főváros nagykövetségén szoktak történni. Hanem mert
a betörés mögött a hivatalos verzió szerint egy észak-koreai disszidensekből álló csoport van, amelynek deklarált célja Kim Dzsongun megdöntése.
A neve alapján hidegháborús regény helyett inkább igazságosztós képregényfilmbe illő Szárnyas Ló Polgári Védelmi Csoport pedig rövid működése alatt egész meglepő sikereket ért el ezen a téren. Ezért nem meglepő, hogy gyakran felmerülnek velük kapcsolatban különböző titkosszolgálatok nevei, és állítólag az amerikai Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI) is kapcsolatban állnak. Azt viszont senki sem tudja, hogy ha valaki áll mögöttük, ki lehet az. Azt meg végképp nem, hogy mégis mi volt ez az egész akció, és miért követték el, bárkik is követték el.
A madridi betörés híre bár relatíve hamar megjelent a nemzetközi sajtóban, a részletek csak március végén kerültek napvilágra, miután az ügyben eljáró madridi központi büntetőbíróság feloldotta a nyomozás titkosítását.
Mint korábban írtuk, ezekből az anyagokból elég sok kiderül arról, hogy mi történt: a támadók egyike potenciális befektetőnek kiadva magát bejutott a nagykövetségre, majd beengedte kilenc, bozótvágó késekkel és vasrudakkal felfegyverkezett társát, akik megpróbálták dezertálásra rábeszélni a kereskedelmi attasét, a többieket megverték és kihallgatták, elloptak egy sor értékes információt, majd miután a rendőrök kiérkeztek, luxusautókkal elmenekültek. (Ebben az is segítette őket, hogy a fogadó ország rendőrei a nemzetközi jog szerint alapvetően nem léphetnek be egy külföldi nagykövetség területére.)
Bár Észak-Korea kapcsán a nemzetközi sajtó fogyasztói már hozzászokhattak a meglepő hírekhez, ahogy Andrei Lankov Észak-Korea-szakértő írja, egy nagykövetség fegyveres elfoglalása rendkívül ritka dolog, különösen a hidegháború vége óta (de előtte is csak néhány nagyobb incidens volt, a legismertebb az Egyesült Államok teheráni nagykövetségén lezajlott 1979-es túszdráma, az Argó című film alapja.)
Ami pedig különösen izgalmassá teszi a sztorit, hogy pár nappal a végül összeomlott Kim–Trump-találkozó előtt történt, amelynek előkészítésében jelentős szerepet játszott egy bizonyos Kim Jongcsol nevű észak-koreai diplomata, aki 2017-ig spanyol nagykövetként funkcionált.
Ennél már csak az furcsább, hogy az akciót egy relatíve ismeretlen és látszólag szedett-vedett csoport vállalta magára: Kim Dzsongun megdöntésére szövetkezett dezertőrök. A csoport március óta Szabad Csoszon (Csoszon a 19. század végéig létezett koreai királyság neve volt) néven fut, előtte pedig Csollima Polgári Védelem (a csollima egy szárnyas ló a kelet-ázsiai mitológiában, amelyet gyakran használ szimbólumként az észak-koreai rezsim) volt.
A hivatalos legendáriumok szerint két éve alakult csoportnak korábban egy nagyobb dobása volt, amikor 2017-ben állításuk szerint megszöktették Makaóból Kim Dzsongun unokaöccsét, Kim Hanszolt.
Erre azért volt szükség, mert nem sokkal korábban (minden bizonnyal a diktátor parancsára, a politikai eliten belüli tisztogatás részeként) egy malajziai reptéren megmérgezték az unokaöcs apját, Kim Dzsongnamot, aki Kim Dzsongun külföldön élő féltestvére volt.
A csoport többi akciója a kevésbé komolyan vehető kategóriába tartozik. Nemrég közölték, hogy árnyékkormányt alapítottak, és a Kim-rezsim megdöntése után Szabad Csoszon néven új államot akarnak létrehozni Észak-Koreában. Ez utóbbiba már elkezdtek vízumot osztani a disszidenseknek. Szintén márciusban pedig összegraffitizték Phenjan Kuala Lumpur-i követségét.
A csoport közleményében tagadta a spanyol nyomozók megállapításait: azt állították, hogy egy „sürgős eseményre” reagálva törtek be a követségre, és senkit nem bántottak (a rendőrség szerint három ember orvosi ellátásra szorult az akció után). Ahogy azt is közölték, hogy a megszerzett információkat átadták az FBI-nak. Az FBI sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta ezt, de a Washington Post forrásai szerint is így történt. A hagyományosan jó nemzetbiztonsági forrásokkal bíró amerikai lap szellőztette meg először azt is, hogy a Szabad Csoszon/Szárnyas Ló áll a dolog mögött.
A csoport vezetője a jelek szerint egy Adrian Hong Chang nevű amerikai-mexikói férfi, aki eddig jellemzően észak-koreai disszidenseket segítő szervezetekben volt aktív, bár már korábban is gyakran buzdított az északi rezsim megdöntésére. A spanyol nyomozati anyag a tíz gyanúsított közül további hatot azonosít, vannak köztük mexikói, amerikai és dél-koreai állampolgárok is, egy kivétellel mind 30 év alattiak.
Van olyan dél-koreai szakértő, aki el tudja képzelni, hogy komoly katonai kiképzést kapott északi dezertőrök állnak az akció mögött, egy másik forrás szerint a meggondolatlan lépésektől korábban sem visszariadó Andrian Hong Chang saját személyes show-járól van szó. Ugyanakkor szkeptikus elemzők szerint bonyolultabb történettel állunk szemben, mint hogy a szabadságharcos fiatalok próbálnák bevenni a Kim-rezsimet.
A már idézett Andrei Lankov szerint a sztori több sebből vérzik: az észak-koreai dezertőrök között relatíve kevés a jól képzett és bosszút szomjazó katona, őket pedig ismerik és vélhetően figyelik az érdekelt titkosszolgálatok. Ráadásul ők jellemzően alig beszélnek angolul, nincs semmiféle helyismeretük Kelet-Ázsián kívül, és az sem valószínű, hogy rendelkeznének elég pénzzel egy ilyen akció finanszírozására. Innentől kezdve számos lehetőség van.
A fő kérdésre persze a találgatók sem nagyon tudnak választ adni: hogy miért?
Attól függetlenül, hogy a Madridban megszerzett információk vélhetően a Kim-rezsim elég sok ellenségét érdekelhetik, azokat vélhetően máskor és más eszközökkel is meg lehetett volna szerezni. A CIA-verzió egyik alverziója, hogy egy klasszikus elhibázott akcióról van szó.
De felmerült egy olyan elmélet is, hogy a CIA vagy a NIS egyes körei a Kim–Trump-csúcsot akarták megakasztani a direkt béna támadással, mert attól tartottak, hogy Trump előnytelen megállapodást köt az északi vezetővel, de ez már az összeesküvés-elméletek terepe.
A csoport közleménye arra is kitér, hogy az észak-koreai követségek nem szimpla diplomáciai létesítmények, ezek bonyolítják az északi rezsim piszkos ügyeit: fegyver- és drogcsempészet, külföldi üzleti ügyek, olykor pedig emberkereskedelemben és (ahogy a malajziai reptéri gyilkosság is jelzi) merényletekben is részt vesznek. Magyarul akár a hagyományos titkosszolgálatoknál tágabb is lehet a kör, akik érdeklődnek a történtek iránt.
Az biztos, hogy a Szabad Csoszon nem kifejezetten örül a hirtelen jött rivaldafénynek, hiszen bárki is áll a csoport mögött, a nemzetközi sajtó és közvélemény figyelme egyrészt nehezebbé teszi a titkos akciókat, másrészt könnyebbé teszi az északi rezsim számára, hogy megtorolja a történteket. Ez a csoport közleményéből is kitűnik, amiben kvázi az északi rezsim cinkosának nevezik az információikat közhírré tevő spanyol hatóságokat.
Ez utóbbi miatt pedig kissé önellentmondásos a helyzet: a spanyol nyomozás nyíltsága miatt jóval többet tudhatunk az esetről, mint általában az ilyen ügyekben lenni szokott, másrészt pont az információk kikerülése miatt még valószínűtlenebb, hogy egyhamar kiderüljön, mi volt az egész ügy hátterében.
(Borítókép: Carl Court / Getty Images Hungary)