Megkezdődik a Szenátusban a Donald Trump elmozdítására indított eljárás tárgyalása, melynek végén az amerikai törvényhozás felsőháza szavazni fog az elnök sorsáról.
Első körben magyar idő szerint késő este Trump ügyvédjei ismertették válaszaikat a demokrata többségű kongresszus által megszavazott két vádpontra, melyet a demokrata képviselők közül verbuvált, ún. impeachment-menedzserek egy 111 oldalas, 319 darab lábjegyzettel megtámogatott indoklás kíséretében terjesztettek a szenátus elé.
Trump jogászai azzal érveltek, hogy a vádak alkotmányjogi szempontból nagyon messze vannak az elnök elmozdításához szükséges küszöbtől. Ráadásul veszélyes precedenst teremtenek, mert Trumpot az elnöki hatalom szerves részének számító külpolitikai előjogainak megőrzése miatt büntetnék. A válaszra az impeachment-menedzsereknek kedden lesz lehetőségük reagálni.
Az első csörtét követően, szintén kedden a szenátus megtárgyalja az elhangzott érveket, a tárgyalás alapján a szenátus többségét képviselő republikánus frakció vezetője, Mitch McConnell maga is megteszi észrevételeit. És csak ezután kezdődik meg maga a per, melynek első lépéseként McConnell hétfőn beterjesztette a tárgyalás menetéről szóló indítványát, mely azt célozza, hogy a tárgyalás kevesebb, mint két hét alatt jusson el az ítélethozatalig – a Bill Clinton elleni eljárás szenátusi szakasza 1999-ben öt hétig tartott. A republikánusok ugyanis azt szeretnék ha, Trump február 4-én esedékes hagyományos, a kongresszus két háza és válogatott vendégek előtt elmondott évértékelőjét (ez a State of the Union) már mint a vádak alól tisztázott elnök mondhatná el.
Ezért a vád előterjesztőinek és a védelemnek egyaránt 24-24 órája lesz előterjesztéseikre, ezután a szenátorok 16 órát kapnak arra, hogy benyújtsák saját kérdéseiket a szenátus impeachment-üléseit vezető John Roberts főbírónak. A feszes menetrenden kívül a tervezet értelmében csak külön szavazással lehetne újonnan feltárt bizonyítékokat a szenátusi tárgyalás során bemutatni.
A már elnöksége első napjától komoly alkotmányos felelősséget felvető botrányokkal küzdő Trump ellen több hónapos procedúrát követően decemberben a demokrata többségű képviselőház két vádat fogalmazott meg:
A képviselőház a két vádpontról való szavazás után jó darabig ült a vádiraton, és csak a múlt héten nevezte meg a házelnök Nancy Pelosi az impeachment-menedzsereket, akik a szenátusban kváziügyészként képviselni fogják a vádat. Az alkotmány értelmében ugyanis a képviselőház az impeachment esetében csak a vádakat fogalmazza meg az elmozdítani kívánt elnökkel szemben, magát a döntést csak a legfelsőbb bíróság főbírójának vezetésével ülő szenátus hozza meg – méghozzá kétharmados többséggel.
Ez – hogy ne hagyjam sokáig kétségek között vergődni az Olvasót – azt jelenti, hogy a Trump elleni vádakat biztos, hogy ejteni fogják. Hiszen a szenátusban az elnök mögött álló republikánusok 53-47-es többségben vannak, miközben a demokratáknak legalább 67 szavazatot kéne összegereblyézni Trump elítéléséhez és menesztéséhez. Ez a küszöb nagyon messze van, hiszen a republikánus frakció fegyelmezetten összezárt az elnök mögött – elsősorban azért, mert Trump támogatottsága és az impeachment elutasítottsága egyaránt 90 százalék körüli a párt szavazóinak körében.
De amellett, hogy az elnöknek nem kell – és soha nem is kellett – amiatt izgulnia, hogy még négyéves elnöki ciklusának kitöltése előtt ki kell költöznie a Fehér Házból, a szenátusi tárgyalásnak komoly tétje van a novemberi elnökválasztás és az ezzel együtt tartott szenátusi választások szempontjából. Ezért nem csoda, ha
késhegyig menő vita zajlik a szenátus napirendjéről, amit az impeachmentről szóló alkotmányos rendelkezések külön nem szabályoznak.
A vita központjában az a demokrata törekvés áll, hogy ne csak a képviselőház, hanem a szenátus is hallgasson meg tanúkat – különösen azokat az embereket, akik korábban nem engedtek a képviselőház idézésének –, illetve használjon fel olyan dokumentumokat, melyeket a képviselőház nem kapott meg a Fehér Háztól. Chuck Schumer demokrata frakcióvezető abban reménykedik, hogy lesz „legalább négy republikánus, aki az alkotmány és a jogállam védelmében” hajlandó lesz „a vak engedelmességgel” szakítani, és beidézni több olyan egykori és jelenlegi tisztviselőt, aki első kézből mesélhetne a Joe Bidenre nézve terhelő ügyek előtúrása érdekében Ukrajnára tett nyomásgyakorlásról:
McConnell azonban mereven elzárkózott mind a meghallgatásoktól, mind az újabb dokumentumok – például a kongresszus pártok felett álló ellenőrző szerve, a Kormányzati Ellenőrző Hivatalnak a Trump-adminisztrációt törvénysértéssel vádoló szakvéleményének – figyelembe vételétől. Az ezzel kapcsolatos republikánus érv szerint ugyanis a vizsgálat a képviselőház feladata lett volna, a szenátus nem akarja helyettük elvégezni a munkát (ami viszont ugye nem a képviselőház hanyagsága, hanem az elnök obstrukciója miatt nem történt meg).
Azonban miközben a republikánus frakció egységesen kiáll Trump mellett, addig a szenátusi tanúmeghallgatások leszavazásának kérdésében már nem olyan nagy az egység. A demokraták ráadásul nyíltan azt tervezik, hogy szavazásig viszik a kérdést, hogy az ősszel a hivatalukat a kongresszusi választáson féltő republikánus szenátorok ellen – különösen az olyan államokban, melyek választói több politikai kérdésben inkább a demokraták felé hajlanak – fegyverként használják fel a Trump védelmében leadott voksot. Egyes szenátorok joggal tarthatnak attól, hogy miután a republikánus frakció tagjaként a gyógyszerárak mérséklésétől a kampánypénzek szabályozásán át a minimálbér emeléséig egy sor fontos és/vagy népszerű képviselőházi jogszabály-tervezetet kaszáltak el,
az impeachment szenátusi fordulójában tanúsított merevségük lehet a mérsékeltebb választóknál az utolsó csepp a pohárban.
Annak ellenére, hogy Mitch McConnell leszögezte, hogy a szenátusi tárgyalás „egy politikai folyamat”, és senki ne várja tőle, hogy pártatlan bíróként fog eljárni, a republikánusok – ide értve Trump jogi csapatát, melyben nemrég kapott helyet a Bill Clinton elleni eljárás főszereplője, Kenneth Starr és az O. J. Simpsont védő Alan Dershowitz is – egy sor egyszerű és jól kommunikálható politikai érvet is kidolgoztak a tanúmeghallgatások ellen, melyet a szenátusi tárgyalás első fordulójában el is sütöttek.
A fenti érvek alapján látszik, hogy – az impeachment képviselőházi fordulójához hasonlóan – az elnök védelmében fellépők a tulajdonképpeni vádakat nem is nagyon tagadták, inkább az események jogi-politikai értelmezését igyekeztek újraszabni – annak ellenére, hogy ezen érvek érvényességét vezető amerikai alkotmányjogászok hevesen vitatják.
Azonban a visszafogott hangvétel és a szikár jogi érvek ellenére az impeachment – pont esélytelensége miatt – a demokraták számára is leginkább egy politikai fegyver. A demokratáknak ugyanis nagyon jól jön, hogy az impeachment uralja a híreket – egészen addig, amíg az inkább szól a Trump által elkövetett vétkekről, mint arról, hogy a „valódi” problémák helyett egy „felesleges” politikai huzavona folyik.
Azonban akárhogy is alakul, akármilyen új politikai ügyeket dob fel a tárgyalás, a republikánusokhoz a demokraták sem akarják februárnál tovább húzni az impeachmentet, hiszen kezdődik a kiélezett versenyt ígérő előválasztási maraton. Néhány demokrata elnökjelöltet már így is hátrányosan érint az impeachment tárgyalása, hiszen három esélyesnek, Bernie Sandersnek, Elizabeth Warrennek és Amy Klobucharnak is heti hat ülést kell végigülnie a Capitoliumon, azaz egyikük sem tud sokat személyesen kampányolni az első két – hagyományosan kulcsfontossággal bíró – előválasztás helyszínén, Iowában, illetve New Hampshire-ben.
(Borítókép: Fehér házi tisztviselők, a képviselőház ügyészeiként kijelölt impeachment-menedzser viszi a szenátusba a Donald Trump amerikai elnök ellen az impeachment-eljárás során megfogalmazott két vádpont szenátusnak történő továbbításáról szóló határozatot a törvényhozás, a Kongresszus washingtoni épületében, a Capitoliumban 2020. január 20-án / Fotó: REUTERS)