Matteo Salvini hiába kampányolt éjt nappallá téve, pártjának, a szélsőjobbos Ligának nem sikerült bevenni az olasz baloldal egyik fő bástyájának tartott Emilia-Romagna régiót. Ezzel rövid távon csökkent egy újabb kormányváltás esélye Olaszországban, de a baloldali kormánykoalíció ettől még roskadozik, a gazdaság gyenge, a jobboldali ellenzék erős, Salvini pedig nem adta fel tervét, hogy előrehozott választások kierőszakolásával jusson hatalomra.
Bár az előzetes felmérések rendkívül szoros, fej fej melletti versenyt valószínűsítettek, a balközép Demokrata Párt (PD) megtartotta a régiós elnöki posztot az olaszországi Emilia-Romagna tartományban, és 52–44 arányban megverte az Orbán Viktorral szüntelenül kokettáló Matteo Salvini vezette szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Liga jelöltjét.
A voksolás jelentőségét az adta, hogy Emilia-Romagna a második világháború óta az olasz baloldal legfőbb bástyája. Elemzők a szoros versenyt mutató felmérések alapján attól tartottak, hogy ha a szélsőjobb legyőzi a Demokrata Pártot a régióban, az a PD és az az amúgy is recsegő-ropogó balos olasz kormánykoalíció végét jelentheti, és (még nagyobb) belpolitikai káoszhoz, akár előrehozott általános választások kiírásához, végső soron pedig a szélsőjobb hatalomra jutásához is vezethet.
A szélsőjobb így is sokat erősödött. Bár a régió elnöki tisztségét nem szerezték meg, a régiós törvényhozásban nagyot léptek előre, a listás szavazatarányukat a 2014-es 20 százalékról 32 százalékra növelték, míg a PD 44-ről 35 százalékra esett vissza (a relatíve autonóm olasz régióknak külön elnökük, kormányuk és törvényhozásuk van).
Ennek ellenére a Liga vereségével egyes vélemények szerint
egy időre fellélegezhet a baloldali olasz kormánykoalíció, amelyet az utóbbi hetekben belharcok, képviselői dezertálások és a résztvevő pártok tartós népszerűségvesztése jelentősen megtépázott.
A PD vezére, Nicola Zingaretti úgy fogalmazott, a koalíció megerősödve került ki a vasárnapi szavazásból, Salvininek „nem sikerült megbuktatnia a kormányt”.
Ennek ellenére a baloldal mélyebb gondjait a PD győzelme nem oldja meg, sőt. A baloldal gyengeségét jelzi, hogy a Demokrata Párt a másik hétvégi regionális voksoláson, a déli Calabriában súlyos vereséget szenvedett; Calabria elvesztésével pedig a húsz olasz régióból már 13-ban jobboldali kormány működik, ez az ország lakosságának 64 százalékát jelenti.
A vasárnapi szavazások jelentőségének, illetve az olasz belpolitika emögött álló szövevényes viszonyainak feltérképezéséhez kicsit vissza kell menni az időben. Az 1990-es évektől nagyjából két nagy tábor uralta az olasz politikát, a balközép Demokrata Párt, és a Silvio Berlusconi nevével fémjelzett Forza Italia jobboldali mozgalom. Utóbbi azonban 2011-ben megbukott, miután Olaszország a 2008-2009-es pénzügyi válság következtében kis híján csődbe ment, és ezt követően fokozatos leépült.
Helyét a jobboldalon a korábban a gazdag Észak-Olaszország függetlenedését hirdető Liga (eredetileg Északi Liga) vette át, amelynek vezére, Matteo Salvini az európai nacionalista populizmus egyik vezéralakjává és Orbán Viktor migrációellenes harcostársává vált.
A másik oldalon a PD renoméjának sem tett jót a parttalan válságkezelés és az azzal kacsolatos belharcok, és bár a Forza Italiával ellentétben a teljes eljelentéktelenedést elkerülték, támogatottságuk súlyosan megcsappant. Ebben nagy szerepet játszott a balosabb (bár az EU-ellenes nacionalista hőzöngéstől sem visszariadó) populista Öt Csillag Mozgalom, amelyet eredetileg egy népszerű humorista alapított, és később politikán kívüli civilek önszerveződésével alakult párttá.
2018-ban aztán ez a két új populista erő egy furcsa EU-ellenes, gazdasági populista, de ideológiailag széttartó koalícióra lépett egymással. A kezdetektől fogva vitákkal terhelt koalíció viszont tavaly nyáron szétesett, miután a kormányban belügyminiszter Salvini a Liga növekvő és az Öt Csillag csökkenő népszerűségét látva megpróbálta megbuktatni a kormányt, és előrehozott választások kierőszakolásával egyedül akart hatalomra jutni. Ez ugyanakkor nem jött össze, az Öt Csillag lepaktált a Demokrata Párttal, és balos koalíció alakult szeptember elején.
Azonban ez a formáció sem bizonyult sokkal harmonikusabbnak. Az eredetileg alulról szerveződő Öt Csillagot megtépázta a kormányzati munka, a parlament alsó- és felsőházában is számos képviselője és szenátora lépett ki a pártból, emiatt a koalíció többségét is elvesztette. A párt országos támogatottságát ma 15-16 százalék közé mérik, míg két éve 32 százalékot szerzett.
Hogy a mozgalom kisebb válságba jutott, jelzi, hogy a múlt héten lemondott Luigi Di Maio, az Öt Csillag elnöke, és arról beszélt, a mozgalmat újra kell alapítani és jobb pártszervezetté kell formálni.
De a PD sem lehet boldog 18-19 százalékos eredményével, főleg hogy a Liga stabilan 30 százalék fölött van, és messze a legnépszerűbb párt az országban. Mindkét kormánypártnak nagy pofon volt a tavaly októberi umbriai regionális választás: a tartomány előtte 50 évig a baloldal kezében volt, ám a Ligának sikerült bevennie, történelmi vereséget mérve a PD-re. Az Öt Csillag pártlistája csupán 7,4 százalékot szerzett; a PD a négy évvel korábbi 43-ról 22 százalékra zuhant.
Ilyen háttérrel indult két hónapja rettentő megosztó kampány a Firenzétől északra, Milánótól délre elterülő, 4,5 millió lakosú, és 157 milliárd eurós kibocsátásával
gazdaságilag Magyarországnál olyan 20 százalékkal erősebb Emilia-Romagna régióban.
A térség a külvilág számára talán leginkább a parmezán, a pármai sonka vagy a bolognai szósz szülőföldjeként ismert (a székhelye Bologna, és itt van Parma is), a térség politikai jelentőségét viszont az adja, hogy az olasz baloldal egyik megingathatatlan bástyája, a második világháború óta végig a baloldal vezette.
Ráadásul a negyedik leggazdagabb olasz régióról van szó (Észak-Tirol, Lombardia és Trentino mögött), ahol még a rossz gazdasági helyzet is csak mérsékelten okolható a szélsőjobb megerősödéséért. „Az emilia-romagnai választás nagyon fontos, hiszen nemrég még elképzelhetetlen volt, hogy egyáltalán felmerüljön a veszélye, hogy a régió a jobboldal kezébe kerüljön” – mondta Gianfranco Pasquino, a Bolognai Egyetem politológus professzora a Guardiannek.
Salvini az utóbbi hetekben éjt nappallá téve kampányolt a régióban, azt hangoztatta, hogy a Liga emilia-romagnai győzelme üzenet lenne egész Európának, és szokásához híven nem riadt vissza a bevándorlókkal való riogatástól és a kisebbségek elleni uszítástól sem. A tétet növelte, hogy a PD összeveszett az Öt Csillaggal, amiért az nem volt hajlandó közös jelöltet állítani a régió elnöki tisztségére, a kormánypárti szavazatok megoszlása pedig a Ligának kedvezett. „Ha PD Umbria után még egy bástyáját elvesztené, akkor jogosan érezhetné úgy, hogy nem sok értelme van koalícióban maradnia a gyengülő és belviszályokkal küzdő Öt Csillaggal”, írta egy elemzés.
Ellenreakcióként a térségben új Liga-ellenes, nagyrészt fiatalokat tömörítő, pártoktól független mozgalom alakult, a magukat heringeknek nevező csoport (a név onnan jön, hogy kis tereken szoktak összezsúfolódni)
több tízezres tüntetésekkel tiltakozott Salvini és a Liga ellen, segítve a Liga-ellenes mozgósítást.
Ez a részvételi adatokon is meglátszott, a 3,5 millió választásra jogosult 67,5 százaléka vett részt a szavazáson, szemben a 2014-es 37,7 százalékkal; a baloldal pedig végül bár meggyengülve, de tisztes előnnyel nyert.
A másik vasárnapi régiós voksoláson az olasz csizma legdélebbi részén fekvő, Emilia-Romagnánál sokkal szegényebb Calabriát elvesztette a PD, és a várakozásoknak megfelelően a Forza Italia Liga által is támogatott jelöltje nyert, ez kisebb véráldozat volt a baloldalnak. A jobboldal 2010-ben, 2000-ben és 1995-ben is nyert Calabriában, itt nem egy megingathatatlan bástya elvesztéséről volt szó.
Ennek ellenére a jobboldal erősödése egyértelmű: emilia-romagnában 70 éve először tartottak szoros választást, és a néhány éve még a szegényebb déli régiók pocskondiázásával hergelő északi liga mára délen is vezető politikai erővé vált.
A baloldal rég volt utoljára ilyen gyenge: 2014 és 2016 között még 17 tartományban volt balos kormány, és a jobboldal még ereje csúcspontján, a 2011-es csődközeli helyzet előtt is csak 12 tartományt tudott bevenni. Ehhez képest a mostani 7-13-as arány nem sok jót sejtet a kormány számára.
Bár a demokrata párti dezertálás veszélye elmúlt, az Öt Csillag kálváriája folytatódott. A párt mindössze 4 százalékot szerzett Emilia-Romagnában, miközben a 2018-as parlamenti választásokon 28 százalékot hoztak a régióban. Súlyos vereséget szenvedtek Calabriában: míg az Öt Csillag eredetileg inkább a déli, szegényebb és elmaradottabb térségek pártjaként indult, mára a Liga és a PD mögött kezd vészesen lecsúszni.
Matteo Salvini is az Öt Csillag belső gondjaira utalt a voksolás után, amikor azt monda, „holnap Rómában valami meg fog változni”, más szóval a koalíciót alááshatják az Öt Csillag belviszályai és a párt morzsolódása. Ugyanakkor
a koalíció egyben tartása mellett szól, hogy gyenge támogatottságuk miatt mindkét párt tart egy esetleges előrehozott választás kiírásától, ezen ugyanis minden bizonnyal a Liga nyerne.
Ennek ellenére a 2020-as év további regionális választásai és a parlament létszámának csökkentéséről szóló tervezett népszavazás miatt a koalíciónak újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Májusban és júniusban hat további régióban tartanak majd választásokat, ráadásul ezek közül négy (Campania, Apulia, Toszkána és Marche) jelenleg demokrata párti vezetésű. Azaz a PD-nek hamarosan újra ádáz csatákat kell vívnia Salvinivel pozíciói védelme érdekében, és könnyen lehet, hogy tovább fogy majd a balos régiók száma.
Eközben a kormánynak az ország problémáival is kellene kezdenie valamit: Olaszország tartós belpolitikai káosza az égető, de évek óta a szőnyeg alá söpört gazdasági gondok megoldását is hátráltatja. A kormány a politikai stabilitás hiányában hosszú évek óta képtelen gatyába rázni az ország gazdaságát, ami aztán további politikai instabilitást és jobb- és balpopulizmust szül, ami még nehezebbé teszi a megoldást. E tekintetben változást a most hétvégi voksolás sem hozott, még ha a kormány időt is nyert vele.
(Borítókép: Matteo Salvini kampányrendezvényen Emilia-Romagna-ban 2020. január 18-án. Fotó: Guglielmo Mangiapane / Reuters)