Sokáig reménykedtek a járványügyi szakemberek, hogy abból, hogy a koronavírus-fertőzés látszólag elkerüli Afrikát, fontos információkat szerezhetnek, leginkább abban bízva, hogy a vírus nem annyira kedveli a meleg éghajlatot. A járvány terjedése viszont első körben csúszással, de Afrikában is az európai terjedési sebességet mutatja, és a helyi rossz kórházi rendszer miatt a korábban tapasztaltaknál is súlyosabb egészségügyi vészhelyzet miatt aggódnak a szakértők.
Afrikában február 14-én, Egyiptomban jelent meg igazoltan a koronavírus-járvány. Ez három és fél héttel későbbi időpont, mint ahogy Európában és Észak-Amerikában feljegyezték az első esetet. A szakemberek eleinte abban bíztak, hogy a melegebb éghajlatú országokban, vagyis Fekete-Afrikában (Szubszaharai Afrika) lassabban terjedhet majd a járvány, igazolva az eddig még nem teljes mértékben bizonyított feltételezést, miszerint a covid-19 az influenzához hasonlóan nem bírja olyan jól a meleget, ám az egyre nagyobb ütemben emelkedő esetszámok nem támasztják alá perdöntően ezt.
A helyzet viszont elég sokrétű, így egyáltalán nem zárható ki, hogy a meleg időjárás valóban hatással van a járvány terjedésére. Elképzelhető, hogy Afrikában ez lassítja, több más körülmény – rosszabb higiéniás viszonyok, más érintkezési körülmények, még nem betiltott közösségi rendezvények – viszont épp, hogy gyorsít a terjedésen, és jelenleg az utóbbiak vannak túlsúlyban, ezért nem mérhető fel jól, hogy van-e hatása a hőmérsékletnek, és ha igen, mekkora.
Valójában nagyon nehéz pontosan megmondani, miért érkezett meg Afrikába bő három héttel később a járvány, mint több más földrészre, éppen ezért még a szakértők között sincs igazán konszenzus a kérdésben. Egyesek az ottani melegebb januári-februári időszakra mutogatnak – bár továbbra sincs bizonyíték, hogy a hőmérsékletnek lenne befolyása az új típusú koronavírus terjedésére –, míg mások azzal indokolták, hogy Afrikát viszonylag kevesebb szál fűzi a többi földrészhez, mint mondjuk Európát, Észak-Amerikát vagy Ausztráliát.
Pedig Kína és Afrika között elég szoros a gazdasági és egyéb kapcsolat – a rohamosan gyarapodó afrikai népességnek javarészt kínai cégek építik az új városnegyedeket vagy épp komplett városokat kontinens-szerte, egyre több ország kap ajándékstadiont, miközben legalább 81 ezer afrikai tanul Kínában, akiknek a nagy része éppen a tavasszal tért haza – sok tízezer, a kínai holdújévre hazalátogató, majd Afrikába visszainduló munkással együtt. A számukról nincs pontos adat, 200 ezer és 2 millió között elég nagy a szórás a becslésekben, az viszont biztos, hogy az elmúlt évtizedben meghatszorozódott a légiforgalom Kína és Afrika között.
Ennek ellenére egyébként elég jól megszűrték a Kínából érkezőket Afrikában, nem is innen, hanem
Európából került be a földrészre a fertőzés nagy része, főként a nyaralásról hazautazókkal, akik csak az európai terjedés megindulása után, késéssel vitték magukkal a járványt.
Hasonló késés volt egyébként megfigyelhető 2002-03-ban a SARS, illetve 2009-ben a H1N1 törzsű influenzajárvány esetében. A SARS a kínai kirobbanás után öt hónappal ért el Afrikába (és egyedül csak Dél-Afrikában jelent meg), míg a H1N1 már 60 országban jelen volt, mire eljutott Egyiptomba a mexikói járvány eredeti kirobbanása után két hónappal. A H1N1 viszont tovább is jutott, 41 afrikai országban 8000 embert fertőzött meg, 160-an pedig bele is haltak a betegségbe, ám így is csak a halálos áldozatok 1 százaléka jutott erre a földrészre.
Hogy miért érdekes ez? Mert a jelek szerint a covid-19 nem fogja kímélni Afrikát sem, az pedig külön aggasztó, hogy pont március végén kezd el terjedni az itteni országokban a járvány.
Abban a három hétben, amíg Afrikában nem volt jelen a vírus, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) emberei javában dolgoztak a földrész országaival a megelőzési terven. Ennek része volt, hogy amikor elkezdett Kínán kívül terjedni a fertőzés, még csak két afrikai ország volt képes a tesztelésre, de március közepére már 43 országban volt valamilyen mennyiségű koronavírusteszt, amikből a WHO előrejelzése szerint március 23-ra már 60 ezer lesz a földrészen. Ez persze irreálisan kevés 1,2 milliárd embernek, de értelemszerűen nem állnak meg ennyinél.
60 ezer tesztnél hatékonyabb megoldás is született, a földrész országainak nagy része már azelőtt vagy lezárta határait, vagy korlátozta a beutazást, hogy komolyabb esetszámot feljegyeztek volna náluk, ám ez lehet, hogy mégsem használt. Február 27-én Nigéria lett az első fekete-afrikai ország, ahol megjelent a járvány, mostanra (március 24.-i adatok) pedig már 2120 fertőzöttről és 58 halottról tudni Afrikában. A több mint 1900 fertőzött közel kétharmadát hat országból (Egyiptom, Dél-Afrika, Algéria, Marokkó, Tunézia) és Burkina Faso), a halottak majdnem harmadát pedig két államból (Egyiptom és Dél-Afrika) jelentették.
Ha az első, egyiptomi esettől számolunk, akkor azt látjuk, hogy az azóta eltelt bő öt hét alatt 1-ről 2100 fölé nőtt az igazoltan fertőzött esetek száma. Ugyanennyi idő alatt Európában 1400-2100 esetig jutottak el, tehát hasonló mintázatú az elején a terjedés.
Március közepén Bruce Bassett, a Fokvárosi Egyetem adatkutatója már arról beszélt a Science magazinnak, hogy attól tart, ketyegő bomba a koronavírus Afrikában, az azóta eltelt idő őt igazolja.
Vannak azonban olyan tényezők, amikkel számolhatnak. Leginkább az, hogy a legtöbb afrikai országnak rendkívül fiatal a népessége – a koronavírus pedig annál kisebb kockázatot jelent az emberre, minél fiatalabb. Amíg Kínában a lakosság 12 százaléka idősebb 65 évnél, ugyanez az arány Afrikában csupán 3 százalék.
A helyi hatóságoknak ráadásul van tapasztalatuk járványkezelésben, folyamatos harcban állnak ugyanis a kanyaróval, és az ebolát is meg kellett már állítaniuk. Nincs viszont két egyforma járvány, és a koronavírus-fertőzés kapcsán lehet, hogy az ebolával szerzett tapasztalatok nem sokat segítenek – az ebola ugyanis csak akkor válik fertőzővé, amikor a beteg már mutatja a tüneteket, a koronavírus viszont tünetmenetesen is fertőző. Ráadásul
Afrika egészségügyi rendszere pokolian rossz állapotban van.
Nem véletlenül növekedett (és növekszik) hétről hétre, napról napra a WHO aggodalma Afrika miatt. Március 19-én, amikor még csak 640 regisztrál betegről tudtak a földrészen, a WHO etióp vezetője, Tedros Adhanom Ghebreyesus arról beszélt, hogy Afrikának, a kontinensének fel kell ébrednie, mert ha a vírus nagyon beindulna, könnyen széteshet az amúgy sem biztos lábakon álló egészségügy. A nyomornegyedekben, alultáplált emberek között ráadásul még könnyebben terjedhet majd a fertőzés. A WHO ugyanazt a megoldást javasolta akkor, mint amit már több ország is bevezetett: tiltsák be a csoportos gyűléseket, a tömeges találkozásokat.
A földrész egészségügyi rendszere pedig meglehetősen törékeny. Ha lesz is elég teszt, a betegek ápolását aligha tudják hol megoldani. „Ha a koronavírus komolyan eléri Afrikát, az nagyon súlyos lesz” – mondta az afrikai járványügyi központ (Africa Centers for Disease Control and Prevention) addisz-abebai vezetője, Dr. John Nkengasong.
A földrész legtöbb kórháza ugyanis – pár, nagyvárosban található intézménytől eltekintve – nem rendelkezik intenzívosztállyal, ahova a súlyos tüneteket mutató koronavírusos betegek jó része kerülne.
Dél-Afrikában az egyik legjobb az egészségügyi ellátás Afrikában. Itt már 116 eset után katasztrófahelyzetet hirdettek ki – azóta már három hétre kihirdetett vesztegzárnál járnak –, az egészségügyi miniszter, Zweli Mkhize viszont pont, hogy nem az elsőként megbetegedők miatt aggódik, azok ugyanis a tehetősebb rétegből kerültek ki, épp ők vitték be az országba a járványt magukkal az európai nyaralásukról. Nekik pedig van lehetőségük karanténba vonulni.
„Amikor a járvány eljut a szegényebb rétegekhez, azoknak a családoknak nem lesz külön szobájuk vagy egyéb terük, ahol karantén alatt lehetnének, és ez krízishelyzethez vezethet”
– mondta Mkhize.
Dél-Afrikában, hasonlóan sok más afrikai országhoz, a tuberkulózis és a HIV is komoly problémát okoz, mindkettő hozzájárulhat ahhoz, hogy a koronavírus-járvány a vártnál súlyosabb legyen. Már csak azért is, mert a világon regisztrált 38 millió HIV-fertőzött nagy része Afrikában él.
A WHO jelenleg is próbálja felmérni, pontosan hány intenzív osztályon található ágy van Afrika egyes országaiban. Az összesítés még nem készült el, de a helyzet elég lesújtó. A Guardian gyűjtése szerint a fekete-afrikai országok közül
Nem nehéz elképzelni, milyen súlyos helyzethez vezetne, ha ilyen körülmények között a járvány elérné az olyan sűrűn lakott városokat, mint az etiópiai Addisz-Abeba (5165,1/km² népsűrűség), a nigériai Lagos (6871/km²), vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Kinshasa (20000/km²). Az összehasonlíthatóság kedvéért, Budapest népsűrűsége 3388/km².
A Nyugat-Afrikában 2013-16 között tomboló, 11 ezer emberéletet követelő ebolajárványra készülve a legtöbb ország rengeteg egyéb orvosi eszközt halmozott fel. Többek között Ugandában is komoly készletek vannak védőfelszerelésből, gyógyszerekből és sátrakból, ahogy kiépített infrastruktúrája van annak is, hogyan jusson el egy minta a lehető leggyorsabban a fővárosi központi laboratóriumba, vagy egyéb mobil laborokba tesztelésre.
„A legrosszabb még csak most jön a földrészen. Félek, hogy lehetetlen lesz megállítani a járványt egy menekülttáborban”
– mondja Patrick Youssef, a Nemzetközi Vöröskereszt afrikai helyettes igazgatója. Már pedig Afrikában több millió menekült él táborokban.
Nehezíti a helyzetet, hogy az amerikai Rand Corporation nevű kutatóintézet felmérése szerint a világ járványügyi szempontból 25 legveszélyeztetettebb országából 22 Afrikában van (a másik három Afganisztán, Jemen és Haiti).
Az Alibaba-társalapítója, a kínai milliárdos Jack Ma hatalmas segélycsomagot juttatott el március 22-én Afrikába. A szállítmány 5,4 millió maszkból, 1,08 millió tesztkészletből, 40 ezer, az egész testet eltakaró védőruházatból és 60 ezer védőálarcból állt. Ezeket a kontinens országai között osztják szét hétfőtől, tehát nem csak a célállomás Etiópiának szánták.
„A több tesztkészlet nem jelent több tesztelést. Csak azon végzünk koronavírustesztet, akiről erőteljesen gyanítható, hogy fertőzött” – mondta a Reuters megkeresésére az afrikai járványügy szóvivője, James Ayodele.
Innentől pedig minden azon múlik, sikerült-e időben lezárni az országokat, mert ha elindul a járvány Afrikában, a helyi egészségügyi hálózatok sokkal nagyobb bajban lehetnek a tél felé haladva, mint Európa vagy Észak-Amerika.
(Borítókép: Maszkot viselő emberek Kairóban, Egyiptom fővárosában 2020. március 21-én. Fotó: Ziad Ahmed / NurPhoto / Getty Images)