A világ legkevésbé szabad országai közül háromba a hivatalos tájékoztatás szerint egyelőre nem jutott be a koronavírus. A türkmén Gurbanguly Berdimuhamedow, a fogorvosból lett polihisztor autokrata nagyjából azt vallja, ha nem beszélünk a koronavírusról, akkor nem is létezik. Tádzsik kollégája, a volt tsz-elnök Emomali Rahmon három héttel ezelőtt minden előzetes figyelmeztetés nélkül visszavonta az összes óvintézkedést, amit addig hozott. Ezzel ellentétben Kim Dzsongun Észak-Koreájában már hónapok óta egyik óvintézkedést hozzák a másik után, de gyanús jelek ellenére azóta sem számoltak be megerősített fertőzöttről.
Azonban ezekkel együtt összesen még 15 olyan ország van, amit a hivatalos adatok szerint eddig elkerült a vírus. De egyre zsugorodik ez a kör is: nyolc napja még arról számoltunk be, hogy 18 ilyen ország volt, de azóta Dél-Szudánból, São Tomé és Princípéről is jelentettek megbetegedést a hét elején, ami viszont igazán aggasztó, hogy pénteken délelőtt Jemenben is regisztrálták az ország első koronavírus-fertőzöttjét. Ez óriási aggodalomra ad okot, ugyanis a jemeni egészségügy szó szerint romokban áll, mivel az országban öt éve véres polgárháború dúl, 112 ezren vesztették életüket, tízmilliók kerültek az éhhalál szélére, és pusztít a világ legsúlyosabb kolerajárványa, melyben több mint 2 millióan fertőződtek meg, és közel 4000-en vesztették életüket egy tavaly novemberi WHO kimutatás alapján.
Az április 11-i adatok szerint tehát az alábbi országokban nincs egy koronavírus-fertőzött sem:
Ez a 15 ország két csoportra osztható. Van három diktatúra (Észak-Korea, Türkmenisztán, valamint Tádzsikisztán), ahol könnyen lehet, hogy már megjelent a vírus, csak ezt az országok vezetése nem hajlandó elismerni, a többi ország pedig a világ legkevésbé látogatott régiói közé tartozik, ráadásul Lesothón kívül mindegyik szigetország. Minden bizonnyal ennek köszönhetik, hogy egyelőre elkerülte őket a járvány, vagy legalábbis nem mutattak ki hivatalosan eseteket.
Aggodalomra azonban így is van ok bőven, hiszen ha megjelenik a fertőzés ezekben az országokban, komoly gondot okozhat. A fenti 15 országból 6 ott van a világ 15 legrosszabb helyzetben lévő országa között a járványokra való felkészültséget mérő Global Health Security Index szerint (a 2019-es felmérés szerint egyébként a világ egyik országa sincs rendesen felkészülve egy járvány kitörésére).
Március végén elterjedt egy olyan hír, miszerint Türkmenisztánban nemes egyszerűséggel betiltották a „koronavírus” szót. Ez a türkmén forrásokra hivatkozó jelentés azóta tévesnek bizonyult, ám nem áll borzasztóan messze a valóságtól, és terjedésében minden bizonnyal szerepet játszott, hogy egy ilyen döntés simán beleillene a türkmén diktátor Gurbanguly Berdimuhamedow portfóliójába.
Gurbanguly Berdimuhamedow 2007-ben került a közép-ázsiai ország élére Saparmyrat Nyýazow, a hírhedt Türkménbasi (minden türkmén atyja) halála után. Az azóta eltelt 13 év alatt méltó utódjává vált Nyýazownak. Míg 2007-ben Türkmenisztán hátulról a harmadik helyet foglalta el a Riporterek Határok Nélkül által összeállított Worldwide Press Freedom Index listán, mostanra pedig sikerült elérnie az utolsó helyet az országnak. A Freedom House politikai és emberi szabadságjogokat vizsgáló listája alapján pedig csak Szíriában rosszabb a helyzet a türkmenisztáninál.
Ezen kívül sikerült az elődjéhez hasonló személyi kultuszt is kialakítania. Képe kint lóg minden elképzelhető helyen a taxiktól kezdve a repülőgépeken át az éttermekig. Az állami média szerint Berdimuhamedow egy tehetséges zenész és dalszerző, lótenyésztő, zsoké, író, sportoló, dizájner és autóversenyző egy személyben. A legtöbb diktátornak van valami szívügye, ez Berdimuhamedow a türkmén emberek egészsége (a lovak mellett).
A türkmén diktátor ugyanis eredeti képzettsége szerint fogorvos. 1979-ben végzett a Türkmén Állami Orvostudományi Intézetben, majd Moszkvában PhD-t is szerzett orvostudományból.
1995-ben a Türkménbasi az Egészségügyi és Gyógyszeripari Minisztérium fogászati központjának vezetőjévé nevezte ki Berdimuhamedowot, majd 1997-ben ő lett az egészségügyi miniszter, 2001-ben pedig ezzel párhuzamosan a miniszterelnök-helyettesi címet is megkapta (Türkmenisztánban valójában 1992 óta nincsen miniszterelnöki pozíció, Berdimuhamedow de facto Nyýazow alelnöke lett).
2007-es hatalomra kerülése óta komoly erőfeszítéseket tett, hogy egészségesebbé tegye a türkmén embereket. 2016-ban például betiltotta a dohánytermékek árusítását (a nyilvános helyeken való dohányzás már 2000 óta tiltva volt az országban). Hogy országa állampolgárait sportolásra sarkallja, minden év áprilisa „az Egészség és Boldogság hónapja” az elnök rendelkezése szerint. Egész hónapban tornagyakorlatok elvégzésére köteleznek mindenkit a munkahelyén, az egészség április 7-i világnapja alkalmából pedig idén több mint 10 ezer türkmén ült kerékpárra országszerte az állami hírügynökség szerint.
Annak ellenére, hogy Berdimuhamedow sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az egészségügy rendbetételére elődjénél, valamint hogy az állami propaganda szerint az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően a türkmén egészségügyi infrastruktúra nemzetközi színvonalú, a rendelkezésre álló információk alapján a türkmén egészségügyi rendszer nagyon nincs jó helyzetben. Noha kevés naprakész információ áll rendelkezésre a rendszer állapotáról, 2014-ben egy, az országból frissen emigrált, 20 éves tapasztalattal rendelkező orvos úgy nyilatkozott, a vidéki egészségügyi ellátás az 1970-es évek szintjén van.
Ha tehát a türkmén vezetés elismerné, hogy koronavírus-fertőzött van az országban, azzal azt kockáztatják, hogy szertefoszlik Berdimuhamedownak, „a nemzet orvosának” imidzse.
Pedig több mint valószínű, hogy Türkmenisztánban is lehet már fertőzött, ugyanis az ország Iránnal közös határszakasza több mint 1000 kilométer hosszú, Asgabat, a türkmén főváros pedig mindössze 25 kilométerre fekszik a határtól. Iránban eddig több mint 70 ezren fertőződtek meg, és közel 4500-an vesztették életüket a hivatalos adatok szerint, ám a valós számok ennél jóval magasabbak lehetnek.
Az iráni-türkmén határt február 24-én zárták le, amikor az iráni vezetés még csak 61 fertőzöttet ismert el, a Kínából érkező repülőjáratokat még február legelején törölték, a többi nemzetközi járatot pedig a fővárosi repülőtér helyett az onnan 470 kilométerre fekvő Türkmenabatba irányították át. Az utóbbi hetekben pedig az országon belüli utazást is korlátozzák. A kávézók és éttermek viszont nyitva tartanak, és nem tiltották be a tömegrendezvényeket sem, így az áprilisi sporthónap eseményei is folynak tovább.
Ami a „koronavírus” szó betiltását illeti, az biztos, hogy nem történt ilyen, hiszen legutóbb most pénteken említette a türkmén állami hírügynökség a „COVID-19” szót, múlt pénteken pedig „Türkmenisztán elnöke feladatokat jelöl ki, hogy minimalizálja a koronavírus-járvány negatív hatásait a gazdaságra” címmel közöltek le egy hírt. Az azonban feltűnő, hogy ezeken kívül mindössze két másik hírben említette a koronavírust a hírügynökség a járvány kirobbanása óta. Ezen kívül a járvány megelőzését szolgáló brosúrákat bevonták, majd újakat nyomtattak, melyekből kimaradt a „koronavírus” szó. Ráadásul egyes értesülések szerint civilruhás rendőrök tántorítják el attól az állampolgárokat, hogy a vírusról társalogjanak a főváros utcáin.
Berdimuhamedow egy márciusi kormányülésen a szíriai rutafű füstölését javasolta nagy általánosságban a járványok ellen (természetesen a koronavírus említése nélkül).
MÁRCIUS KÖZEPE ÓTA NAPI KÉTSZER VÉGEZNEK FÜSTÖLÉST A KORMÁNYZATI INTÉZMÉNYEKBEN, AZ ISKOLÁKBAN ÉS MÉG A TEMETŐKBEN IS.
Tádzsikisztánban is hasonló a politikai vezetés hozzáállása a járványhoz, azonban alig egy hónappal ezelőtt nem is különbözhetett volna jobban a két diktátor reakciója. Berdimuhamedow lényegében a mai napig nem reagált nyilvánosan a járvány jelentette fenyegetésre a határok lezárását kivéve. Emomali Rahmon, aki nem sokkal a rendszerváltás után, 1994-ben került hatalomra, vele ellentétben gyorsan cselekedett.
Február 24-én törölték az Irán és Tádzsikisztán között közlekedő repülőjáratokat, a fővárosban, Dusanbében március elején felfüggesztették a közös imádkozást több mecsetben is, illetve lefújták a tádzsik diákok hagyományos perzsa újévi (március 20-22.) felvonulását is. Egy nappal a perzsa újév, a Noruz előtt aztán
a semmiből jött a bejelentés, miszerint újra megnyitják a mecseteket, majd március 22-én Rahmon 12 ezer diák előtt mondta el újévi beszédét.
A New York Times által megszólaltatott diákok szerint az egyetemek dékánjai kirúgást helyeztek kilátásba arra az esetre, ha valaki egészségének megőrzése érdekében kihagyta volna az eseményt.
Jelenleg nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben szigorúbb intézkedéseket vezetnének be az országban. Főleg addig, amíg hivatalosan egy fertőzöttről sem tudni. A tavaszi szünet után újranyitottak az iskolák, április 4-én pedig a 2020-as futballszezon is kezdetét vette a tádzsik szuperkupa döntőjével. A meccset a biztonság kedvéért zárt kapuk mögött játszották le. Másnap az első osztályú bajnokság is elrajtolt. Tádzsikisztánon kívül már csak Fehéroroszországban, Nicaraguában és Burundiban játszanak elsőosztályú meccseket.
Április 2-án aktuálisan csaknem 4000-en voltak hatósági karanténban az országban. Áprilisig több mint 700 tesztet végeztek el, melyeket a hibák elkerülése érdekében Nagy-Britanniába és Oroszországba küldtek kiértékelésre. Eközben a legeldugottabb tádzsik településeken is elkezdték a maszkok viselését, míg Türkmenisztánban a BBC szerint egyet sem látni az utcán.
A járvány gazdasági hatásai is kezdenek meglátszani az országban. Minden év áprilisában több százezer tádzsik vendégmunkás kel útra Oroszország felé, jelenleg azonban zárva a határ, így családok százezrei maradtak bevétel nélkül.
Hogy, hogynem a világ leghírhedtebb diktatúrájában sincs koronavírusos betegről hír, noha Észak-Korea mindkét szomédját súlyosan érintette a járvány. Kínában és Dél-Koreában tetőzött elsők között a vírus, mostanra sikerült teljesen lelapítani a görbét. A vírus azonban így is csaknem 3,5 ezer kínai és több mint 200 dél-koreai életet követelt.
Az, hogy hivatalosan nincs beteg, nem jelenti azt, hogy az észak-koreaiak a türkménekhez hasonlóan nem foglalkoznak egyáltalán a vírussal. Három hete például egy új kórház építésésbe kezdtek Phenjanban, valamint szigorú óvintézkedéseket vezettek be. Például 15-ről 30 napra hosszabbították meg a külföldről érkezők kötelező karanténját, Kína és Oroszország irányában pedig felfüggesztették a légi- és vasúti közlekedést.
Az ország központi lapjában, a Rodong Szinmunban három hete közzétett iránymutatás szerint a tömegközlekedést használóknak maszkot kell viselniük, és kézfertőtlenítőt kell használniuk felszállás előtt, a hosszabb utak előtt hőmérőznek is, és aki lázas, nem utazhat. A tömegközlekedésben dolgozóknak kesztyűt is kell hordaniuk a maszk mellett.
Április elején jelentették be, hogy az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala 900 ezer dolláros gyorssegélyt biztosít Észak-Koreának. Erre azért van szükség, mert az országban hiánycikk mindennemű oltóanyag, gyógyszer, és egy esetleges járvány kezelésére sem a kórházak, sem az egészségügyi személyzet nincs felkészülve. Két és fél héttel ezelőtt még Donald Trump is felajánlotta segítségét egy Kim Dzsongunnak küldött levelében, melyet az észak-koreai diktátor „őszinte hálával fogadott”.
Akárhogy is tagadják, minden jel arra mutat, hogy mindhárom diktatúrát elérte mostanra a koronavírus, vagy heteken belül el fogja érni őket. Ami a maradék tizenkét koronavírus-mentes országot illeti, Lesotho, valamint a tizenegy óceániai és indiai-óceáni szigetország nagy része megtiltotta a beutazást. Szamoán, Tongán és Vanuatun rendkívüli állapot lépett érvénybe.
Mikronézia március 5-én tiltotta meg azok számára az országba való belépést, akik január óta Kínában járt. Április 14. után ráadásul az országból való kiutazás is tilos (kivéve, ha sürgős orvosi ellátásra van szüksége az illetőnek). Tongán tilos a kijárás este 8 és reggel 6, Vanuatun pedig este 9 és reggel 4 között. Utóbbi országban ötnél több ember nem tartózkodhat egy helyen.
Ezekre a szigorú óvintézkedésekre nagy szükség van, ugyanis a Global Health Security Index szerint Vanuatu egészségügyi rendszere a kilencedik legrosszabb a világon. A közel 300 ezer lakosú ország fő kórházában mindössze 20 ágy áll rendelkezésre, az egész országban pedig összesen 60 orvos (többségük friss diplomás) és 2 lélegeztetőgép van.
Ha mindez nem lenne elég, hétfő reggel 275 km/h-s széllökésekkel és 250-450 mm esővel csapott le a Harold nevű trópusi ciklon a 83 kis szigetből álló országra. Ez volt Vanuatu történetének második legnagyobb trópusi vihara, mely az UNICEF szerint a lakosság harmadát érintette közvetlenül. Luganville-ben, Vanuatu második legnépesebb városában a házak 50-70 százaléka szenvedett károsodást, de vannak olyan területek is, ahol az összes ház megsemmisült.
Komoly problémát jelent, hogy az országnak sürgősen nemzetközi segélyszállítmányokra és önkéntesekre lenne szüksége az újjáépítéshez. Azonban ha tényleg érintkezésbe kerülnek a külvilággal, azzal óriásira nőne annak kockázata, hogy bejut az országba a koronavírus, ami a hétfői viharnál is sokkal nagyobb pusztítást végezhet. Ráadásul a vihar miatt a koronavírus-ellenes óvintézkedéseket is kénytelen volt felfüggeszteni az ország kormánya. A vihar a vírus által eddig nem érintett országok közül a Salamon-szigetekre és Tongára is lecsapott.
(Borítókép: Ilham Alijev (j) azerbajdzsáni elnök üdvözli Türkmenisztán elnökét, Gurbanguly Berdimuhamedow-t (b) egy hivatalos ünnepségen, Bakuban, 2020. március 11-én. Fotó: Getty Images)