A két ország közötti békemegállapodás számos lehetőséget nyújt a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban, Abu-Dzabi pedig számos dolgot leshet el a technológiai innovációban Izraeltől. A közeledés hátterében Washington áll, és nem az izraeli tőke, hanem az amerikai fegyverek beszerzése mozgatja a szálakat.
Az Egyesült Arab Emírségek lazított az ország konzervatív iszlám jogrendjén, a saríán – ez az eddigi legkirívóbb reform az öbölmenti olajmonarchiák valamelyikében. A rendelkezések értelmében a muszlim ország
A lazítások jócskán megkönnyítik a külföldiek dolgát az olyan ügyekben, mint a házasságkötés, a válás és az öröklés, egyfajta kibúvót adva a saríatörvények alól. Ez kecsegtető változás egy olyan országban, amelyet 80 százalékban külföldiek laknak.
miért éppen most lazítanak, hogy Abu-Dzabi békemegállapodást hozott tető alá IZRAELLEL, felvéve vele a diplomáciai kapcsolatot?
A zsidó állam sokszínű, politikailag változatos, de stabil, gazdaságilag és katonailag is erős ország. Jeruzsálem inkább konzervatív és harciasabb beállítottságú, míg Tel-Aviv a liberális eszmék fellegvára. Ez a berendezkedés nemcsak a külföldi turisták, de a gazdasági szereplők számára is vonzóvá teszi Izraelt, amely a technológiai innováció mellett számos ágazatban világelső.
Abu-Dzabiban felismerték: a kulcs ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható legyen az emírségek pénzügyi, kereskedelmi és olajpiaci szereplőként betöltött pozíciója, fontos az izraeli minta követése. Diverzifikálniuk kell a gazdaságukat, és közben erős hadsereget is fent kell tartaniuk. De azért békültek-e, hogy ellessék a know-how-t?
Mégis, Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója ódzkodik attól a kijelentéstől, hogy Izrael példaként szolgál az emírségek számára. Az öbölmenti kis államok már az 1990-es években rájöttek arra, hogy az Egyesült Államokkal való jó viszony garantálja a térség biztonságát, s bár sok kétoldalú megállapodás született Abu-Dzabi és Washington között, mindig akadt akadálya a kapcsolatok elmélyítésének, kiterjesztésének.
Az egyik ilyen akadály Izrael volt.
Az izraeliekkel pedig nyilvánosan, hivatalos csatornákon nem lehetett kommunikálni, mégpedig a palesztin ügy miatt.
Csakhogy AZ EMÍRSÉGEK VEZETÉSÉBEN Is generációváltás következett be, a palesztinok sérelmei már nem rezonálnak úgy Abu-Dzabiban, mint korábban
– véli a kutató.
Ráadásul az emírségek több, nem hivatalos csatornán is tartotta már a kapcsolatot Izraellel, erősödtek a hírszerzési és a biztonságpolitikai együttműködések, amit a közös ellenségeik megerősödése indokolt.
Azzal is tisztában voltak az arab ország vezetői, hogy a palesztinok ügyét hátrasoroló, a zsidó államot pedig mellszélességgel támogató
Trump-kormány szívéhez Izraelen keresztül vezet az út, onnan pedig amerikai fegyverekhez juthatnak.
Az Egyesült Arab Emírségek a közelmúltban hozott lépéseit saját érdekeinek érvényesítése indokolta, márpedig ezek az érdekek megegyeznek Izraeléivel.
Az izraeli együttműködéssel az emírségek csak nyerhet, és saját pozícióját erősítheti. Mindazonáltal Abu-Dzabi nem szorul rá az izraeli tőkére, és a békemegállapodás előtt is tartották a kapcsolatot azokon a területeken, amelyek mindkét ország érdekeit szolgálják.
Valójában sokkal nagyobb szerepe volt az amerikai céloknak a két ország közeledésében, mint bármi másnak.
Washington vélhetően már a megállapodás létrejötte előtt azzal húzta el a mézes madzagot Abu-Dzabi orra előtt, hogy ha eleget tesz Washington KÖZEL-KELETi elképzeléseinek, korszerű fegyvereket bocsát rendelkezésére.
A Trump-kormány a legkorszerűbb F–35-ös vadászbombázókat és nagy hatótávolságú fegyveres drónokat ígért az emírségeknek, a békemegállapodás után már áldását is adva erre.
Izrael fel is horkant a dolgon, jelentések szerint a védelmi tárcánál kicsapta a biztosítékot, hogy az amerikai fegyvereladással odalenne az izraeli katonai fölény. További aggodalomra adott okot az is: ha Abu-Dzabi fegyvereket kap Izrael elismeréséért cserébe, az USA más térségbeli szövetségesei is joggal kérhetnek az amerikai arzenálból. Izrael ezért garanciákat kért Washingtontól, hogy legalább a legmodernebb haditechnikai eszközökből részesüljön, és a raktáron lévőkből is jóval többet kapjon.
Abu-Dzabi nem feltétlenül az izraeli gazdasági modellt és demokratikus berendezkedést tekinthette példának. A példa Izrael védettsége volt, amelynek hátterében az Egyesült Államok áll. Ha pedig a térséget az amerikaiak koordinálják biztonságpolitikai szempontból, akkor Abu-Dzabi két legyet üt egy csapásra:
(Borítókép: Emirati tisztviselő egy El Al repülőgép közelében áll, amikor egy normalizációs megállapodást követően Abu-Dzabiba érkezett a valaha volt első izraeli üzleti küldöttség 2020. augusztus 31-én. Fotó: Karim Sahib / AFP)