A katonai puccs kezdete óta a mianmari civil ellenállási mozgalom egyik legnépszerűbb kifejezési módja a tetoválás, de most úgy tűnik, hogy a hadsereg önkénye ezt is utolérte. A helyiek beszélik, hogy a legnagyobb városban, Rangunban már be is tiltották, hogy a mozgalom jelképeit az emberek a bőrükbe karcoltassák.
A tetoválóstúdiók február eleje óta tele vannak, a tetoválók megállás nélkül dolgoznak országszerte. Legtöbben a bevétel jó részét a civil ellenállási mozgalomnak adják, de van, ahol ingyenes akciókat is szerveznek. Alig két héttel azután, hogy a hadsereg átvette a hatalmat, egy mandalaji művész úgy nyilatkozott, hogy már legalább hetven Aun Szan Szú Csí-portrét készített. Azóta eltelt egy hónap, de még mindig az erőszakkal eltávolított miniszterelnök arcmását szeretnék a legtöbben magukon viselni.
Még a szüleimről sincs tetkóm, mondja a harminckét éves Hliang, aki a hatórás procedúrát is elviselte, csak hogy kifejezze tiszteletét a bebörtönzött kormányfő iránt. „csalódottnak és elnyomottnak érzem magam, muszáj volt egyet nekem is csináltatnom.”
Nem Szú Csí arcképe az egyetlen szimbólum, amit a választani lehet. A „kabar ma kyay bu” egy idézet az ellenállás himnuszából, és azt jelenti, hogy „nem felejtjük a világ végezetéig” – ezt is sokan választják, csakúgy, mint a jellegzetes három feltartott ujjat, ami az Éhezők viadala című filmből vett kézjel.
A tenyérben összeérintett kis- és hüvelykujj a feltartott három középső ujjal eredetileg nem a mianmari ellenállás jelképe, először egy Fülöp-szigeteki szenátor mutatta be 2013-ban, majd 2014-ben a thaiföldi és a hongkongi tüntetéseken bukkant fel. 2019-ben megint a kínai diktatúrával szembeszálló hongkongi fiatalok kezdték el használni, és innen terjedt el a tavalyi tajvani és thaiföldi demokráciapárti tüntetések aktivistái körében. Thaiföldön a kézjel felmutatását még 2014-ben betiltották a hatóságok.
A délkelet-ázsiai fiatalok, akik az úgynevezett Tejes Tea Szövetség tagjai, mára nemcsak közös jelrendszerrel, de tapasztalataik és taktikáik megosztásával is segítik egymást. A határokon átívelő szolidaritási mozgalom a térségben még a brit gyarmati időkből maradt, a fiatalok körében ma is népszerű tejes tea fogyasztásáról kapta a nevét.
A tinta és a tű azonban csak Mianmarban vált az ellenállás legfontosabb eszközévé. „A tetoválás örökre szól és az álmainkra emlékeztet. Nem lehet csak úgy eltávolítani, ezért is alkalmas arra, hogy az egységünket kifejezze” – mondta Htun Htun a CNN-nek.
Ő és rajta kívül még vagy hetvenen vettek részt azon a fővárostól távoli adománygyűjtő rendezvényen, amit az intha népcsoport fiataljai szerveztek. Két dollárnak megfelelő összegért bárki választhatott az ellenállási mozgalom ábrái közül. És hogy melyik volt a legnépszerűbb? Természetesen a meghurcolt miniszterelnök arca.
Azért csináltattam, mert szeretem Szú Csít, és nagyra értékelem azoknak a szenvedését, akik ki mernek állni a diktatúra ellen. Az a fájdalom, amit a tetoválás okoz, semmi ahhoz képest, amit a hadsereg okozott. Vissza akarom kapni a szabadságunkat.
A rendezvényt azonban beárnyékolta a hadsereg békés tüntetőkkel szembeni brutalitása, el is indult a szóbeszéd, hogy még erre a kis eseményre is kijön a rendőrség, és letartóztatja a résztvevőket. A szervező Nyi Nyi Lwin szerint ami most a tüntetéseken történik, még a koronavírus-járványnál is aggasztóbb.
Az emberek kint maradnak az utcákon még akkor is, ha a hadsereg ártatlanokat gyilkol, mondja egy tetováló, aki felmutatja három ujját, de a biztonság kedvéért a nevét inkább nem árulja el.
„Azért tüntetünk, hogy Szu Kjit elengedjék, és visszakapjuk a demokráciánkat.”
Aun Szan Szú Csí a békés polgári ellenállás ikonja, a nyolcvanas évek óta harcol a demokratikus Mianmarért, 1991-ben erőszakmentes politikájáert Nobel-béke-díjjal és Szaharov-díjjal tüntették ki. 2016-ban Szú Csí pártja, a Nemzeti Liga a Demokraciáért nyerte a választást. Szú Csí jelentős nemzetközi nagyrabecsülését néhány éve megrendítette, hogy nem lépett fel az országban élő muzulmán rohingya kisebbség elleni szisztematikus erőszak ellen. Szú Csí miniszterelnöksége alatt a hadsereg több tízezer rohingyát ölt meg, százezreket üldözött el, többségük menekülttáborokban él, főként Bangladesben. Szú Csít idén február elején a hadsereg bebörtönözte, és a nemzetközi tiltakozások ellenére azóta is fogva tartják. A katonai diktatúraellenes megmozdulásoknak eddig több mint száz halálos áldozata van, és legalább kétezer embert tartóztattak le.
Mianmarban a tetoválásnak nagyon régre visszanyúló, gazdag hagyománya van. Az északi Shan és az ország közepén fekvő Karen államokban a férfiak az erejüket és a bátorságukat akarták a combjuk tetoválásával kifejezni. Vannak, akik szerint az ábráknak varázserejük van. A Chin-törzshöz tartozó nők az arcukat díszítették tetoválással, ezt a tradíciót azonban a gyarmatosító britek betiltották. A katonai diktatúraellenes, 1988-as tüntetéseken pedig csakúgy, mint az elmúlt hetekben, az ellenállás egységét szimbolizálták a tetoválások.
„A kis, személyes tiltakozásoknak, amilyen a tetoválás is, az adja az erejét, hogy végül egy közös mozgalomban egyesíti az embereket”, mondja Htun Htun, és hozzáteszi, hogy szerencsére minden barátjának van már, mert a hadsereg terrorja ezt is utolérte, Rangunban már tilos tetoválást csináltatni.
(Borítókép: Reuters)