Bejelentette az amerikai csapatok kivonását Afganisztánból Joe Biden amerikai elnök, jóllehet, a Trump-kormányzat ideje alatt, az amerikaiak és a tálibok között megkötött dohai egyezménybe foglalt május 1-i határidőtől valamivel későbbre, szimbolikusan szeptember 11-re tolta ki a kivonulást a közép-ázsiai országból. Ezzel párhuzamosan Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is közölte, a szövetséges csapatok is megkezdik a kivonulást, méghozzá május 1-ig.
Az elképzelés az, hogy a külföldi erők távozásával – ami a tálibok első számú feltétele ahhoz, hogy rendezzék a konfliktust az afgán kormánnyal – létrejön egy egységkormány, hogy békés megoldást találjanak a 20 éve tomboló fegyveres erőszakra.
Csakhogy a dohai egyezmény 2020-as aláírása óta nem hagytak alább a fegyveres összecsapások az iszlamista harcosok és a kormányerők között, és mivel
a tálibok erősebbek mint valaha, egyáltalán nem biztos, hogy a külföldi erők távozásával nem esnek rögtön neki az afgán kormánynak. A külföldi katonai támogatás nélkül pedig Asraf Gháni afgán elnök kormánya aligha tudna ellenállni a tálib nyomulásnak.
Éppen ezért a NATO-tag Törökország békekonferenciát tervez a szemben álló felek számára. A tálibok korábban jelezték, hogy addig nem ülnek tárgyalóasztalhoz, amíg külföldi erők vannak Afganisztánban, de mostanra enyhülni látszanak, és hajlandónak mutatkoznak a részvételre.
Ezen a konferencián dől el, hogy milyen következményekkel fog járni az amerikai csapatkivonás. Ha sikerül a hatalommegosztásról, egy egységkormányról megállapodni, akkor elkerülhetőek a külföldi erők távozásának negatív következményei.
Ha a konferencia megállapodás nélkül ér véget, szeptember után totális polgárháborúba sodródhat Afganisztán
– mondta Mohammad Safik Hamdam kabuli biztonsági szakértő a Deutsche Wellének.
Az afgán kormány katonailag és pénzügyileg is az Egyesült Államoktól függ, támogatása nélkül szorult helyzetben találná magát a győzelemben magabiztos szélsőségekkel szemben – tette hozzá a szakértő.
Igaz, Joe Biden azt mondta, Washington nem hagyja magára Afganisztánt, csupán katonailag vonul ki, de folytatja Kabul diplomáciai és humanitárius támogatását. Hogy ebből mi lesz, és hogy fog kinézni a gyakorlatba, annak az idő a megmondója.
Figyelembe kell venni azt is, hogy nem a tálibok alkotják az egyetlen szélsőséges szervezetet Afganisztánban, az Iszlám Állam mellett más csoportok is megvetették lábukat az országban, így Kabulnak és a táliboknak érdekükben áll az együttműködés, ha a cél a béke megteremtése, nem pedig a hatalom kizárólagos gyakorlása.
További kérdéseket vet fel az is, hogy az emberi jogok terén, ezen belül is a nők jogainak kiterjesztésében elért sikerekhez hogyan viszonyulnak a tálibok, és mennyire ragaszkodik megőrzésükben Kabul.
Könnyen lehet, hogy az eddigi előrelépések mennek a levesbe, még akkor is, ha az afgán kormánynak és a táliboknak sikerül dűlőre jutniuk a hatalommegosztásban.
Mindazonáltal a nemzetközi színtéren terroristákként jegyzett tálibokat legitimálta a dohai megállapodás, így a nemzetközi elismerés rábírhatja őket az együttműködésre és a tárgyalásra.
A dohai megállapodáshoz fél év tárgyalás kellett, a külföldi csapatok kivonulásáig pedig kevesebb mint öt hónap van hátra. Így Kabulnak és a táliboknak is komolyan kell gondolnia a konszenzus megteremtését, ha a cél a béke.