Ha Ausztrália javítani szeretne a Kínával vészesen megromlott kapcsolatán, akkor nem lépett volna Hszi Csinping kínai elnök tyúkszemére, és mondta volna vissza a Peking és Victoria állam közti, a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezés részét képező infrastruktúrafejlesztési projektet – jegyzi meg a CNN a kínai-ausztrál kapcsolatok állapotát fejtegető elemzésében.
Az amerikai műsorszórónak nyilatkozó ausztrál szakértő szerint Peking már így is gazdasági fölényével zsarolja a kontinensországot, és ha több teret adnának neki az említett projektek útján, csak a kínai zsarolási potenciált erősítenék.
Erős kijelentés, de korántsem annyira, mint az ausztrál védelmi miniszternek és a kiterjedt feladatokat ellátó belügyminisztérium vezetőjének háborús retorikára emlékeztető kijelentései.
Az április 25-én tartott ANZAC (az ausztráliai és új-zélandi hadtest) napon, melyen a háborúkban elesett ausztráliai és új-zélandi katonákról emlékeznek meg, Peter Dutton védelmi miniszter Kína egy újabb fájó pontjára tapintott: Tajvanra.
Nem szabad elhessegetni a tajvan miatti konfliktust lehetőségét Kínával, az ausztráloknak reálisan kell kezelniük a térségbeli feszültségeket
– mondta.
Mike Peluzzo belügyminiszter pedig egyenesen arról szólt a jeles nap alkalmából, hogy a „szabad országok" már újra hallják a „harci dobok" pergését.
Néhány nappal később Scott Morrison ausztrál miniszterelnök 580 millió dolláros (173 milliárd forintos) katonai fejlesztést jelentett be, egy héttel később pedig már a helyi sajtó a különleges erőknek tartott tavalyi eligazítás kiszivárgott, vagy kiszivárogtatott tartalmáról cikkezett.
Kína már hadat visel Ausztráliával a „szürke zónában", és fel kell készülni annak lehetőségére, hogy ez idővel valós konfliktusban materializálódik
– figyelmeztetett Adam Findlay vezérőrnagy, a különleges erők korábbi parancsnoka, a kontinensország egyik legmagasabb rangú katonai tisztségviselője.
Bátor dolog háborút emlegetni Kínával egy olyan országban, amely tavaly 27 milliárd dollárt (8 ezer milliárd forintot) költött védelmi kiadásokra, míg Kína ennek majdnem tízszeresét, az Egyesült Államok után a legtöbbet a világon, nagyjából 252 milliárd dollárt (73 ezer milliárd forintot).
Az sem mellékes, hogy Kína atomhatalom. Ausztrália nem az.
A rózsásnak jelenleg semmiképpen sem nevezhető kapcsolatok azután indultak mélyrepülésnek, hogy Scott Morrison nyilvánosan a koronavírus eredetének feltárására szólított fel, azt sugallva, hogy a globális járvány kialakulásában Kínának komoly felelőssége van.
Fontos megjegyezni, hogy Ausztrália első számú kereskedelmi partnere éppen az ázsiai óriás. Amikor a fent említett ausztrál szakértő Kína gazdasági fölényéről beszélt, akkor pont a kontinensország legfőbb, Kínába irányuló exporttermékeire, a gabonára, borra, szénre és homárra megtorlásként kivetett kínai vámtarifákat hozta fel példaként.
A békülés helyett Canberra – amely nem mellesleg az elsőként tiltotta ki a kínai Huaweit a kontinens 5G-hálózati fejlesztéséből – ellentámadást indított, és az hongkongi, valamint a hszincsiangi emberi jogsértéséket rótta fel Pekingnek. A kritikák azonban lepattantak Kínáról, és emlékeztette Canberrát az aggályosnak nevezhető bevándorlási politikájára, azon belül is a menekültekkel szembeni bánásmódjára, illetve az őslakosok ellen elkövetett jogsértésekre.
A helyzet úgy tűnik, már odáig fajult, hogy az ausztrálok háborút emlegetnek, mely kirobbanásának felelősségét meg is előlegezték Kínának.
Pedig ezt a retorikát nem feltétlenül a kínai fenyegetés, gazdasági nyomásgyakorlás, vagy éppen az emberi jogsértések miatti felháborodás indokolja. A belpolitika motiválja – mondta Csiang Jün, az Ausztráliai Nemzeti Egyetem Kína-kutatója.
Az ausztrál kormány széles körben kapja az ívet a koronavírus elleni vakcinák elosztásának állítólagos félrekezelése miatt, ezért próbálja a közfigyelmet elterelni.
Általában hatékony eszköz a közvélemény egységesítésére, a kormány mögötti támogatás felturbózására, ha egy külső ellenségre összpontosítják az emberek figyelmet – fogalmazott Csiang.
Figyelemelterelés vagy sem, Tajvan lehetséges kínai inváziója egy olyan konfliktushoz vezetne, mely az egész térséget, valamint az Egyesült Államokat is háborúba taszítaná. Mivel ez egy rendkívül félelmetes jövőkép, Washington és térségbeli szövetségesei éppen ezért kerülik azt a retorikát, amelyet most Canberra megenged magának – szögezte le kutató a CNN-nek.