Nincs egy hete, hogy a talibán szélsőséges iszlamista mozgalom bejelentette a korábbi ígéreteivel szemben egyáltalán nem befogadó, csak tálibok alkotta kormányt, már arról szól a fáma, hogy belharcok törtek ki a mozgalmon belül.
Ami pedig odáig fajult, hogy egy tűzharcban állítólag életét vesztette vagy súlyosan megsebesült a mozgalom egyik alapítója, az Afganisztáni Iszlám Emírség kormányfő-helyettese, Abdul Gáni Baradar molla. Baradar amúgy a guantanamói fogolytábort is megjárta saját bevallása szerint.
Az erről szóló híreszteléseket Szuhail Sahín szóvivő következetesen cáfolta. Egy dolog biztos: Baradar az utóbbi időben nem mutatkozott nyilvánosan, mi több, nem volt része a katari külügyminiszterrel találkozó tálib küldöttségnek sem, pedig a molla a megdöntött kormány és a mozgalom közti, dohai béketárgyalások kulcsfigurája volt.
Mivel a sajtó helyzete egyre romló tendenciát mutat Afganisztánban, a talibán belharcairól szóló pletykák egyelőre csak pletykák maradnak.
Mindazonáltal úgy hírlik, hogy Baradar támogatói az FBI körözési listáján álló, a mozgalom de facto fegyveres erejének vezetőjének, Sziradzsuddín Hakkáni belügyminiszternek az embereivel csaptak össze.
Eközben a brit NATO-csapatok nemezise, a Helmand tartomány élére újonnan kinevezett kormányzója nem várt kéréssel fordult az Egyesült Királysághoz és a NATO-országokhoz:
ismerjék el a tálib kormányt, majd jöjjenek vissza Afganisztánba, de ezúttal ne fegyverrel, hanem pénzzel.
Összecsaptunk a harctéren, de nem ismertük meg egymást normális időkben. Most viszont megnyerhettek magatoknak, ha elismeritek ezt a kormányt
– fogalmazott Tálib Mavlavi kormányzó, aki szerint a nyugati országok okozta vérfürdő után itt az ideje humanitárius segélyekkel, valamint az oktatás, az ületi szféra és a kereskedelem fejlesztésével segíteni Afganisztánt.
Az afganisztáni háborúban elesett 457 brit katona nagy többségét Helmandban érte utol a vég, ahol Mavlavi húsz éven át harcolt a külföldi erők ellen.
Bár a szomszédos országokból érkeznek humanitárius szállítmányok, és Kína is ígérgeti a befektetéseket, az afgán gazdaság a tönk szélén áll. A nemzetközi donorok megvonták a juttatásokat a tálibok vezette belső-ázsiai országtól, így a szélsőséges iszlamistáknak nincs miből kormányozniuk, a köztisztviselők például hetek óta nem kaptak fizetést.
Az pedig, mint kiderült, egyenesen tévhit, hogy rohamra készülnének a nemzetközi nagyvállalatok az afganisztáni ásványkincsek kiaknázásáért.
Eközben a nyugati sajtó az afgán gazdaság közelgő teljes csődjéről és az országba, külső beavatkozás nélkül elkerülhetetlen humanitárius válságról cikkeznek. Hiába van Afganisztánnak egy sajátos pénzügyi rendszere, külföldi valuta nélkül annak is befellegezhet.