Nemrég fejeződött be az ENSZ éghajlatváltozási konferenciája, ahol a részt vevő országok többek között a zöldenergiára való átállásról döntöttek. Az eseményen ismét előkerültek a nukleáris energiával szembeni kritikus hangok. A találkozó rámutatott, hogy még mindig számos olyan nagyhatalom van, amely erősen kitett a fosszilis energiahordozóknak. A kérdés az, melyek azok, amelyek élnek is a lehetőséggel, hogy a maguk javára fordítsák az atomenergiában rejlő lehetőséget, például a fegyverkezés terén.
Az elmúlt évtizedekben számos olyan nemzetközi szerződés született, amelynek célja a nukleáris leszerelés volt. Ezek a megállapodások egy ideig hoztak némi előrelépést, azonban hosszú távon nem oldották meg a teljes nukleáris leszerelést. Az első ilyen szerződés még a hidegháború alatt megkötött atomcsendegyezmény volt, amely megtiltotta az atomrobbantási kísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt.
Nem kellett sokat várni a következő megállapodásra sem. Az 1968-as atomsorompó-szerződést az ENSZ Közgyűlése fogadta el, de csak 1970-ben lépett életbe, amikor a három akkori atomhatalom – az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság – mellett negyven ország parlamentje is ratifikálta. A szerződés gátolta az atomfegyverek elterjedését oly módon, hogy az atomfegyverrel rendelkező államok ígéretet tettek arra, hogy nem adják át az atomtitkot más államoknak, és semmilyen segítséget nem nyújtanak atombomba előállításához.
Az atombombával nem rendelkező aláíró államok pedig arra tettek ígéretet, hogy nem kérnek más országtól atomfegyvert, és saját fejlesztésbe sem kezdenek.
Annak ellenére, hogy már több mint száz ország aláírta a szerződést, mind a mai napig vannak olyan, atomtöltettel rendelkező államok, amelyek – a maguk szempontjából logikus módon – nem részesei a szerződésnek: ilyen például India, Pakisztán vagy éppen Izrael.
Ami a közelmúltat illeti, bár nehezen, de végül sikerült meghosszabbítani az év elején – 2026-ig – a Start–3-szerződést Washington és Moszkva között. Ez a megállapodás egy olyan, alapvető jelentőségű egyezmény, amely a közepes hatótávolságú nukleáris támadórendszerekről szól. A dokumentum a rendszeresített robbanófejek számát 1550-ben, a hordozóeszközökét pedig – beleértve a rendszerbe nem állított eszközöket is – 800-ban maximalizálta. Ezek közül mindkét fél 700-at állíthat rendszerbe.
A földön jelenleg 34 ország hasznosítja az atomenergiát villamos áram előállítására, ezek közül kilencnek atombombája is van. És hogy melyek ezek az országok?
Atombombával a következő országok rendelkeznek jelenleg:
Atomenergiát pedig a következő államok használnak:
A fenti listát elemezve kitűnik, hogy bár Izrael és Észak-Korea rendelkezik atomfegyverrel, az atomenergiát azonban csak elenyészően hasznosítja villamosáram-termelésre. A másik érdekesség Irán. A perzsa állam évek óta azt hangoztatja, hogy nukleáris programja békés jellegű, az utóbbi években azonban több alkalommal is megtagadta a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) munkatársainak a belépést az atomlétesítményeibe. Ugyancsak aggodalomra ad okot, hogy Irán év elején elkezdte fokozni az urándúsítást is. Az ügy előzménye, hogy az előző amerikai elnök, Donald Trump 2018-ban kilépett a 2015-ben megkötött iráni atomalkuból.
A fenti 32 ország esetében az atomenergia a villamosenergia-termelés 10 százalékát adja, érdekesség, hogy a fenti országok közül 18 ország Európában található. A világon a legnagyobb mértékben Franciaország van kitéve az atomenergiából származó energiaforrásoknak, mintegy 71 százalékban. Ugyanakkor vannak olyan országok is – ha nem is sok –, amelyek mertek szakítani az atomenergiával, ilyen volt például Japán.
A távol-keleti országot 2011-ben olyan természeti katasztrófa sújtotta, aminek következtében Tokió felfüggesztette összes atomerőművének a működését.
A Nukleáris Világszövetség (WNA) egy 2020-as jelentése szerint Japán villamosenergia-termelésének csak 5 százaléka származik atomerőművekből.
Az Egyesült Államok esetében jóval nagyobb a szórás. A világ vezető katonai nagyhatalmának villamosenergia-forrásai 20 százalékban nukleáris eredetűek. A fennmaradó hatvan százalékot szén, földgáz, kőolaj teszi ki, míg a maradék ugyancsak húsz százalékot a megújuló energia.
Az Amerikai Tudósok Szövetségének egy augusztusi felmérése alapján kilenc ország mintegy 13 150 robbanófejjel rendelkezik, a fegyverek kilencven százalékán Oroszország és az Egyesült Államok osztozik. Érdekesség, hogy a robbanófejek száma még mindig jóval alacsonyabb, mint a hidegháború idején. Az akkori 1986-os csúcson 65 ezer robbanótöltetet tudhatott magáénak a két szuperhatalom. A Pentagon éves jelentése szerint Kína tölteteinek a száma 2030-ra megháromszorozódhat, és elérheti akár az ezret.
Ami az egyéb országokat illeti, Európában Franciaország igazi atomnagyhatalomnak számít a maga 290 töltetével, de az Egyesült Királyság sem panaszkodhat 195 robbanófejével. Érdekesség, hogy Izrael, amely mind a mai napig nem írta alá az atomsorompó-egyezményt, 90 töltettel van felszerelve. Az 1968-as egyezményt ugyan Észak-Korea 1985-ben ratifikálta, ám 2003-ban kilépett belőle, és nem sokkal később végrehajtotta az első atombombatesztjét.
(via aljazeera)
(Borítókép: Wolfgang Von Brauchitsch / Bloomberg / Getty Images)